2011. október 30., vasárnap

Kábítószer-prevenció - a konferencia beszámolójának folytatása...


Folytatás…

A konferencia második előadója Dr. Grezsa Ferenc volt, a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet Nemzeti Drogmegelőzési Iroda részéről. Előadásában a drog-prevencióról beszélt, az Új Nemzeti Drogstratégia tükrében. Mint elmondta, az elítéltek népessége Európában mintegy 600000 főre tehető. Jellemzőik a társadalmi kirekesztettség, a peremhelyzetben való lét. Az összeurópai fogvatartotti populációt tekintve megállapítható, hogy magas közöttük az etnikai kisebbségek és a menekültek aránya. A fogvatartottak körében gyakori és jellemzően magas a szerhasználók aránya. Elmondható, hogy a második leggyakoribb börtönbe kerülési ok a drogfogyasztás. Magas azon fogvatartottak aránya is, akik mind a börtönbe jutás előtt, mind azt követően intravénásan is fogyasztanak valamilyen kábítószert, ami a fertőzőbetegségek magas arányára is hatással van.

Egy magyarországi kutatás eredményeit ismertetve az előadó elmondta, hogy a hazai fogvatartottak 44 %-a nyilatkozott úgy, hogy legalább egyszer fogyasztott már kábítószert, míg 14 %-uk elmondása szerint a börtönben is fogyasztott. A rendszeres fogyasztók aránya pedig 41,6 % -on mozog. A kinti szerfogyasztással kapcsolatban megállapítható, hogy az hatással van a benti, azaz a börtönön belüli viszonyokra.

A halálozással, illetve leginkább a szabadulás utáni időszakban bekövetkező droghalállal kapcsolatban megtudtuk, hogy magas azon halálesetek száma, melyek a szabadulás utáni egy héten belül bekövetkező túladagolás miatt állnak be. Ezek megelőzése érdekében is fontos a börtönön belüli szakmai tevékenység, a fogvatartottak felkészítése.

A droghasználó elítéltek kezelése Európában:
  • egyenértékű szakmai követelmények és színvonal
  • szoros együttműködés a bv. intézetek és a civil szakemberek között
  • oktatás a kockázatokról
  • kezelés
  • helyettesítő kezelés
  • kezelési program
  • fiatal elítéltek részére ártalomcsökkentést és megelőzést szolgáló előadások

A „Nemzeti Stratégia a kábítószer-probléma kezelésére 2011-2020” c. program legfőbb irányait ismertetve az előadó az alábbiakat érintette:
  • tiszta tudat és józanság
  • promóciós megközelítés
  • felépülés központú szemléletmód (egészség helyreállítása, reintegráció)
  • közösségi irányultság

A stratégia egyértelmű üzenete, hogy mindenki felelős.

A büntetés-végrehajtás számára leginkább az alábbiak fontossága kiemelt:
  • együttműködés közösségi kezdeményezésekkel és felépültek önsegítő programjaival
  • másképp nem kezelhetők fenntartó kezelése
  • nem egészségügyi szakemberek bevonása
  • terápiás programok, beavatkozások bevezetése
  • segítő szakemberek azonnali bevonása a letartóztatás pillanatától
  • jó gyakorlatok kiemelt támogatása
  • minőségbiztosítási követelményrendszer
  • egységes adatbázis kialakítása
  • szakemberek képzése, továbbképzése, akkreditált programok biztosítása
  • EU prevenciós/kezelési/ártalomcsökkentési standardok hozzáférhetővé tétele, ajánlása
  • programakkreditációk
A harmadik előadó Dr. Sineger Eleonóra pszichiáter, addiktológus főorvos volt, aki a szenvedélybetegségek kialakulásának pszichopatológiájáról beszélt. A főorvos asszony bemutatta a harmonikus lelki fejlődés kialakulásának a folyamatát, egészen a leépülésig, majd ismertette azokat a módszereket, melyek alkalmasak lehetnek a pszichodinamikai egyensúly fenntartására, az önazonosság megőrzésére és fejlesztésére. Előadásában helyet kapott Ericson fejlődéselmélete, a kognitív fejlődés szakaszai Piaget elmélete alapján, az erkölcsi fejlődés szakaszai Lawrence Kohlberg elmélete alapján, az önazonosság kialakulása a Rogers-i személyiségmodell alapján, valamint a Jung-i személyiségmodell kapcsán is hallhattunk néhány gondolatot.

„Hol jársz itt, ahol a madár se jár?” c. előadásában Dr. Hámos Edit, a Fejér Megyei Bíróság büntetés-végrehajtási bírája egy teljesen újszerű kezdeményezésről mesélt, nevezetesen arról, hogy hogyan is tart ő meseterápiát Mélykúton. A program börtönön belüli alkalmazása természetesen nem ismeretlen a büntetés-végrehajtási szakemberek számára, hiszen korábban a Heves Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben került megtartásra hasonló foglalkozás sorozat, míg jelenleg a Balassagyarmati Fegyház és Börtön programjainak palettáját színesíti. A bírónő által előadottak újszerűségét az adja, hogy eddigi tapasztalataim szerint igen ritka dolog, hogy egy büntetés-végrehajtási bíró ilyen formában lép be egy bv. intézet életébe. A magam részéről erősen pozitívnak tartom mindezt. A 10-12 hetes tréning végére egyébként a mélykúti részt vevők felmondhatják saját meséjüket, üzenhetnek szeretteik számára, illetve a tervek szerint karácsonyra egy fotókkal tarkított könyv is készül. A bírónő előadásában egyébként a konferencia témájához kapcsolódóan elmondta az eltereléssel kapcsolatos negatív tapasztalatait, ismertette, hogy bizonyos esetekben megfontolandónak tartaná a mediáció alkalmazását, illetve felvázolta, hogy az elterelést adott esetben meg lehetne határozni külön magatartási szabályként.

Folytatás következik…          
   


2011. október 29., szombat

Kábítószer-prevenció - egy konferencia előadásainak bemutatása


2011. október 27-én a Közép-dunántúli országos Büntetés-végrehajtási Intézet baracskai objektuma adott otthont a „Kábítószer-prevenció a büntetés-végrehajtási intézeteknél és az együttműködő szervezeteknél” című országos szakmai értekezletnek, melyen én is részt vehettem.

Megnyitójában a rendezvénynek otthont adó intézet parancsnoka, Cséri Zoltán bv. ezredes bv. főtanácsos Úr köszöntötte a megjelent vendégeket és szakembereket, majd kiemelte, hogy a téma nemcsak aktuális, de az szorosan összefügg a büntetés-végrehajtási szervezet „Felelősen, felkészülten!” programjával is.

A BVOP képviseletében a Fogvatartási Ügyek Főosztályának vezetője, Széles Gábor bv. ezredes bv. főtanácsos úr elmondta, hogy az elmúlt évekre visszatekintve nagy hiánypótlásnak tekinthető egy ilyen konferencia, amely az ismeretszerzésen túl lehetőséget ad a tapasztalatcserére is.

Az első előadó dr. Zacher Gábor toxikológus, osztályvezető főorvos volt, a Péterfy Sándor utcai Kórházból, de személyét szinte mindenki ismerheti a médiából is, hiszen a kábítószer-témával összefüggő tudósítások manapság szinte elképzelhetetlenek a szakember nélkül. Előadásának a címe „…no és a legális szerek?” volt, és már az elején megtudhattuk, hogy a maga részéről szinte visszasírja az ún. boldog békeidőket a saját szereikkel együtt, mert akkor a kábítószerek még kiszámíthatóak voltak, ismert hatásokkal,  mellékhatásokkal és elvonási tünetekkel. Ezek a maguk nemében még talán „szerethető” szerek is voltak. De mindez a múlté, mert megváltozott a világ. Az új évtized utolsó két éve új szereket hozott, új hatásokkal. A klasszikus dealer már kihalóban van, elég ugyanis, ha bekapcsolod a számítógépet, és neten keresztül is rendelhetsz. A szert pedig a futár hozza. Márpedig gyorsan, hisz az élet is felgyorsult. Gyorsan szerezhet az ember információt, de a felgyorsult élettel együtt jár az is, hogy az emberek gyorsan akarnak örömhöz, ételhez, szexhez és lerészegedéshez is jutni…

Az előadás következő részéből megtudhattuk, hogy a jelenleg slágernek számító szerek nagy tételben vásárolva olcsóbbak, és a korábban megszokott holland és belga vonalat új előállítási helyek váltották Kína és India személyében. Ezekben az országokban ugyanis jellemzően olcsó az előállítás és a szállítás, ezért az anyag nem túl drága – ennél fogva hatalmas haszonnal kecsegtet. A készítmények javarészt legálisak: fürdősó, növényi tápszer, illatosító rejti magában a kábító hatású szereket. A csomagok, melyekben a fogyasztók hozzájutnak, rendszerint fehér, sárgás, zöldes színű port rejtenek magukban. De továbbra is vannak logóval ellátott tabitok a piacon.       
  
Ezt követően Zacher Gábor az MDPV nevű, 2008 óta a piacon lévő stimulánsról beszélt, melynek velejárója az agresszivitás. A szer azon túl, hogy fogyasztó hatású, a realitástól elszakadt, paranoiás betegeket farag a fogyasztóiból. Ürüléskor pedig rettegés, hallucináció jelentkezik, és nem ritka az erőszakos megnyilvánulás sem. Az anyag olcsó, legális, ezzel együtt gyors ismétlést igényel – de emiatt a rászokás is gyors. Az elmúlt 4 hónapban 300 beteget kezeltek MDPV-fogyasztás miatt…  

A következő bemutatásra kerülő anyag egy teljesen hétköznapi dolog, az orrcseppes üveg volt, ami a GHB vagy Gina nevű szert tartalmazza. Fogyasztása izomtömeg növelést és vad pörgést eredményez. Olyan, mint az orosz rulett – kiszámíthatatlan… Évi 200 túladagolással találkoznak a szakemberek, de ez csak a jéghegy csúcsa. A kórházba kerülők általában azt mondják, hogy „az italomba tették, én sosem használtam…” A fogyasztás ráadásul rendszerint bűncselekménnyel is együtt jár, mert a beájult embereket általában kiteszik a szórakozóhelyekről - melyeknek nem érdeke, hogy adott esetben kábítószer-fogyasztással hozzák hírbe őket… -, majd az utcára kitett, magáról nem tudó fogyasztókat az esetek döntő többségében kirabolják, mire valaki mentőt hív hozzájuk… A tünetek a következők: a bevétel utáni beszélgetést, lelassulás, gyors bealvás követi, amely mélyen, 4-6 órán keresztül tart. Ébredés után 1 óra elteltével rendeződik a fogyasztó állapota, elvonási tünet együttes ritkán jelentkezik csak.

Talán sokak számára meglepő módon az ún. potpourri sem az, aminek látszik, szintetikus THC jellege miatt. Tünetei is ehhez hasonlítanak, de a környezeti hatások befolyásolhatják, ennek megfelelően a fogyasztó állapota lehet zavart, jókedvű, pszichózisos, pánikrohammal kísért, hányingeres…    
   
Megtudhattuk, hogy a szintetikus kokain-származék, a dimethocaine az „eredeti” árának harmadáért beszerezhető…

Szóval… elmondhatjuk, hogy egy szép, új világban élünk. Csak kapkodjuk a fejünket, annyi az információ. Tanulunk, olvasunk, szakirodalmat forgatunk, aztán mégis majdnem lemaradunk… De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a mai fiatalok mernek –e nemet mondani, ha valaki megkínálja őket valami nagyon jó cuccal… A drogstratégiával leginkább őket kellene megcélozni!

Végezetül ide illesztek egy írországi plakátot, amely szerepelt Zacher főorvos úr előadásában is, a címe „Legal Highs”. Hazánkban nem nagyon publikálják állítólag, de érdemes böngészni. Megelőzésből…





Folytatása következik...
   

2011. október 25., kedd

Eltűntek egy angliai börtön kulcsai

Eltűntek egy közelmúltban privatizált büntetés-végrehajtási intézet kulcsai az angliai Birmingham városában...


A Birmingham Mail.net tudósítása alapján ki kell cserélni az összes zárat Nagy-Britannia egyik legnagyobb büntetés-végrehajtási intézetében, mert az Intézet egyik börtönőre elveszítette a kulcscsomóját. Az eset, minek következtében a fogvatartottak vonatkozásában teljes zárást rendeltek el, még az elmúlt héten, csütörtökön történt. Az ügyben vizsgálat indult, de egyelőre nem ismertek az eset körülményei. Az egyik ellenőrzésnél még megvoltak a kulcsok, aztán már nem… Egy magát megnevezni nem kívánó büntetés-végrehajtási alkalmazott úgy nyilatkozott, hogy „Az egész börtön zárlat alatt van. Péntek este volt az ellenőrzés, melynek során megállapítást nyert, hogy eltűnt egy kulcscsomó. Mindenki az eltűnt kulcsokat keresi. Összesen 1200 kulcskészlet van a személyzet kezelésében. A börtön teljesen le van zárva, és a fogvatartottak addig nem hagyhatják el a zárkáikat, amíg a kulcsok nem kerülnek elő. A fogvatartottak nagyon dühösek lennének, ha meg tudnák, hogy mi történt, és amiatt ők lettek hosszú időre lezárva. Az eset enyhén szólva is kínos…” – tette hozzá a nagy tapasztalatokkal rendelkező szakember, aki 12 éves büntetés-végrehajtási tapasztalattal rendelkezett, mielőtt a G4S biztonsági cég állományába került. – „Amennyiben a kulcsok illetéktelen kezekbe kerülnek, akkor bárki egyszerűen kisétálhat a börtönből, emiatt komoly az eset…” – fűzte hozzá a nyilatkozó.

A becslések szerint mintegy három hétbe telik, amíg a börtön összes zárját – köztük a zárkákét is – kicserélik. Azt egyelőre nem közölték a hatóságok, hogy a zárcsere költségei mekkora összeget jelentenek. Az 1400 fogvatartott elhelyezésére szolgáló birminghami büntetés-végrehajtási intézet az Egyesült Királyság első privatizált börtöne, melynek kezelését a G4S biztonsági cég ebben a hónapban vette át.   
Winson Green
A Winson Green börtön...

Börtönélet Egerben

Börtönélet: smasszerek, bűnözők összezárva
(Heves Megyei Hírlap online tudósítása alapján 2011. október 23. 06:07 Mazurka Zita)


"Szűk folyosókon haladunk a Heves Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben. Néhány méterenként nyitják, majd zárják az ajtókat. Megkérdem: szükség van erre a rengeteg rácsra? Most nincs, de sosem lehet tudni – kapom a választ kísérőmtől.

Szűk folyosókon haladunk a Heves Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben. Néhány méterenként nyitják, majd zárják az ajtókat. Megkérdem: szükség van erre a rengeteg rácsra? Most nincs, de sosem lehet tudni – kapom a választ kísérőmtől.

A női letöltő ház első emeletén tartózkodnak a fogvatartottak. A biztonság kedvéért kapok riasztókészüléket is, amit csak meg kell nyomnom, ha baj van. Pár órára „költözök” be, ám hamar kiderül számomra, hogy ez egy rendkívül zárt világ.


Nyitás, zárás, nyitás, zárás.
Az elítéltek napközben kiszabadulhatnak a cellájuk fogságából a folyosóra az egri börtönben.
FOTÓ: LÉNÁRT MÁRTON


Szigorú a napirend

Moós János bv. őrnagy, a büntetés-végrehajtási osztály vezetőjének helyettese egyúttal nevelő is. Az intézetben 2003 óta teljesít szolgálatot.

– A smasszer együtt él a munkájával – magyarázza –, bűnözőkkel vagyunk összezárva. Mi azért vagyunk itt, hogy akik öltek, raboltak, azok ne legyenek kint. Inkább lelkileg megterhelő a munka. A családom elfogadja, ha néha szótlan vagyok. A feleségem még a pályám elején megjegyezte, hogy minden ajtót bezárok és a kulcsot magamnál tartom. Szakmai ártalom...

Arról is faggatom, hogyan képzeljünk el egy napot a börtönben.

– Szigorú a napirend a fogvatartottaknak: ébresztő, takarodó, zárás, nyitás – feleli. – Mindig ugyanabban az időpontban. Az elítéltek, letartóztatottak nincsenek állandóan bezárva a zárkájukba. Börtön fokozatban napközben kijöhetnek a folyosóra. Meghatározott, hogy mikor van reggeli, ebéd, vacsora, munkába vonultatás, fürdés, mennyi ideig tartózkodhatnak a szabad levegőn. Foglalkoztatni kell őket, hogy ne azon gondolkozzanak, hogyan lehetne megszökni, vagy megtámadni az őrt. Persze, minél több a szabály, annál több mindent lehet megszegni.

Előfordul, hogy a rabok kifosztják, megalázó dolgokra kényszerítik egymást. Ilyenkor szükség van a fegyelmezésre.

– Háromféle fenyítést alkalmazunk – említi a bv. őrnagy –: a feddést hangoskodás esetén, vagy a nagyon gyakori tiltott kapcsolattartás (börtönzsargonnal: fidizés) alkalmával, amikor a férfiak átkiabálnak a nőknek, vagy fordítva. A másik a személyes szükségletre fordítható összeg csökkentése: megszabjuk, mennyit költhetnek a pénzükből. S végül a magánelzárás: amikor a fogvatartott fegyelmi zárkába, fogdába kerül. Ezt akkor használjuk, ha a többszöri feddés nem éri el a célját, vagy a felügyelettel szemben engedetlenek. De a büntetés nem mindig célravezető, ezért sokszor inkább jutalmazással élünk, jó magaviselet, kiemelkedő munkavégzés esetén.


A bv. intézet feladata az elítéltek reintegrációja

– Sokan azon a véleményen vannak, kenyéren és vízen kellene tartani a fogvatartottakat, hogy bűnhődjenek. Ha így tartanánk az embereket a börtönben, akkor olyan állapotban is kapjuk vissza őket a szabadulásuk után – mondja Juhász Attila bv. ezredes, a Heves Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet parancsnoka. – Ma Magyarországon közel 17 ezer 450 fogvatartott van, ez egy közepes méretű város lakossága. Akár tetszik, akár nem, ők vissza fognak jutni a társadalomba. A büntetés-végrehajtásnak az a feladata, hogy visszavezesse oda őket. Úgy, hogy ne kerüljenek vissza. Ezért fontos a Meseprogram, mert erősíti a családi kapcsolatokat, a Börtön a városért pedig a munka szerepét, a munkához való viszonyt.


„A börtönben nem barátkozni kell

Megtudom, melyik elítélttel válthatok szót. Közelebb húzom magamhoz a riasztókészüléket, de kiderül, erre semmi okom. Éva a jó magaviseletű rabok közé tartozik, aki többször részt vett már az egri börtön két kezdeményezésében: a Börtön a városért akcióban és a Meseprogramban.

– Sikkasztás miatt két év hat hónapot kaptam – mondja. – Német szakos tanárként végeztem, a második diplomám pénzügyi szakértő.

Éva beszél arról is, milyen bent az élete:
– A napom szerencsére sok munkával telik. Elítélt kultúros vagyok, én állítom össze, vezénylem le az összes programot a női körletben. Nagyon sok múlik azon, hogyan viszonyulunk egymáshoz. A börtönben nem barátkozni kell, hanem az egészséges kapcsolatot fenntartani, hiszen kényszerből vagyunk összezárva. Mióta itt vagyok, verekedés nem tört ki. A szóváltások viszont mindennaposak. Apróságok miatt kirobbanhat a vita: kinek mije van, cigi, kávé... De meg kell tanulni nemet mondani. Próbálom néha elviccelni a konfliktusokat, de nem tudhatom, kinek mi a szándéka. Egy pillanat alatt paprikás lesz a légkör. A legrosszabb, hogy nem lehetek otthon, a szeretteimmel. Sokszor jön az önmarcangolás: mit rontottam el?! A családom mellettem áll, de nem szeretek nekik az itteni dolgokról beszélni.

Elgondolkodik, hogy mondja-e, végül rászánja magát:
– Eleinte azt gondoltam, senkiben nem fogok tudni megbízni. Személyes dolgokról csak két emberrel beszélek, bár nem nevezném barátoknak őket. Eddig sem voltak az életem részei, most azok, de mindig tüske lesz bennem, hogy a börtönben ismertem meg őket. Mert ezt az egészet elfelejteni nem lehet, csak túllépni rajta."


2011. október 24., hétfő

Fogvatartottak élelmezésével kapcsolatos megszorítások az Egyesült Államokban

A hétvégén volt időm egy kicsit szörfözni az interneten, és ennek során egy érdekességre bukkantam, a fogvatartottak élelmezésének egy furcsa gyakorlatával szembesülve, amit most megosztok a hűséges olvasókkal:

A texasi büntetés-végrehajtási tisztviselők múlt hónapban véget vetettek egy több évtizedes gyakorlatnak, ami a kivégzésre váró elítéltek utolsó vacsorájával volt összefüggésben, amikor egy fogvatartott nem ette meg az általa rendelt hamburgert, pizzát és steak-et.

De nemcsak a siralomházban lévő elítélteknek kell szembesülniük az élelmezéssel kapcsolatos korlátozásokkal... A Texas államban lévő büntetés-végrehajtási intézetekben ugyanis több ezer más fogvatartott is kevesebbet eszik április óta, amikor néhány börtönben az élelmezés költségeinek csökkentése érdekében bevezették, hogy hétvégeken nem szolgálnak fel ebédet. Szombati és vasárnapi napokon 36 börtön mintegy 23.000 fogvatartottja a korábbi három étkezés helyett csak két alkalommal kap enni. Az első étkezésre általában reggel 05,00-7,00 óra közötti időszakban kerül sor, majd ezt követi a vacsora, amit délután 16,00-18,30 közötti időszakban szolgálnak fel.

Az étkezésekkel kapcsolatos korlátozások a 2011. évi, élelmezéssel összefüggő költségek csökkentése érdekében kerültek bevezetésre, de e mellett egyebek közt azt is bevezették, hogy a dobozos tej helyett tejporból előállított tejet adnak, illetve a hamburger zsömle és a hot-dog kifli helyett szeletelt kenyeret kapnak a fogvatartottak.      

A megszorítások az állami költségvetés több milliárd dolláros hiányára tekintettel kerültek bevezetésre, ezzel együtt a hétvégi ebédek megszüntetése előtt egészségügyi és dietetikus szakemberekkel is konzultáltak. Azok a fogvatartottak, akik egészségügyi problémáik miatt ún. terápiás diétát kapnak, természetesen továbbra is megkapják a napi háromszori étkezést.      

A hétvégi időszakban bevezetett élelmezési korlátozásokkal Texas elkülönül a legtöbb állam rendszerétől, mert New York, California, Nevada, Florida területén, illetve számos más államban az állami börtönökben elhelyezett fogvatartottakat a hét valamennyi napján háromszori étkezésben részesítik. A szövetségi és a megyei börtönökben egyébként Texasban is három étkezést kapnak a fogvatartottak. A legtöbb állam továbbra is dobozos tejet szolgál fel az elítélteknek, de a texasi hivatalnokok becslése szerint a tejporra való átállásnak köszönhetően éves szinten kb. 3,5 millió dollárt takarítanak meg.  

Ohio és Arizona az élelmiszer szolgáltatás költségeinek csökkentése érdekében hétvégeken (szombat, vasárnap) szintén két alkalommal biztosítja a fogvatartottak étkeztetését, Georgia államban pénteken, szombaton és vasárnap is mindössze kétszer szolgálnak fel ételt a fogvatartottaknak, bár a munkáltatásban érintettek megkapják a harmadik étkezést is.   

A fogvatartottak családtagjai és jogi képviselői Texas államban kijelentették, hogy a dobozos tej megszüntetése, illetve az étkeztetés hétvégi időszakokban való csökkentése egy fölöslegesen durva korlátozó intézkedés volt, ami negatív hatással volt a börtönéletre. A Dallas közelében fekvő Hutchins Állami Börtönben – amely az élelmezéssel kapcsolatos korlátozásban érintett 36 börtön egyike – elhelyezett 19 fogvatartott egy petíciót fogalmazott meg, melyben a megszorításokat a szövetségi alkotmány megsértésének tekintik.      

A Hutchins State Prison...

„Úgy gondolom, hogy igazán könnyű dolog megvonni bizonyos dolgokat az elítéltektől…” – mondta Susan Fenner, a Texasi Fogvatartottak Családjainak Egyesülete ügyvezetője – „Egy fogvatartott azt mondta nekem, hogy néhányuknak közülük az egyetlen dolog, amire várnak, az étkezés…”

A börtönökben egyébként megengedett a fogvatartottak számára, hogy az ottani üzletekben chipset és egyéb snacket vásároljanak, így azokban a büntetés-végrehajtási intézetekben, amelyekben hétvégeken visszafogták az étkezéseket, új jelentősége lett az üzletben megvásárolt élelmiszerféleségeknek. A fogvatartottak hozzátartozói szerint az étkezések csökkentése leginkább az alacsony jövedelmű elítélteket érinti, mert az ő családjuk nem engedheti meg magának, hogy pénzt küldjön be nekik azért, hogy ellássák magukat snackkel. 


Hmm... fentiek kapcsán eszembe jut a hazai mondás, miszerint "akkor nem lehet nagy baj a börtönben, ha tele van a fogvatartottak hasa"... Az előbbiekben bemutatott élelmezésbeli korlátozó intézkedések minden bizonnyal érzékenyen érintenék a hazai fogvatartottakat is, már amennyiben hasonló rendelkezések bevezetésére a magyar börtönökben is sor kerülne. Egyébként jómagam negyedik hete nyomom a "harcosok étrendje" című reform étkezési formát, melynek nagyon pongyolán és röviden megfogalmazva az a lényege, hogy napközben kizárólag nyers zöldséget és gyümölcsöt fogyaszthatok (esetleg némi joghurtot, kevés kávét, illetve fontos, hogy elég folyadékot vigyek be), majd este, amikor vége a munkának, edzésnek, akkor leülök, és korlátlanul fogyaszthatok (bármiből, bármennyit, egészen addig, míg nem leszek szomjasabb, mint éhesebb). Én eddig bírom, és jelenleg úgy tűnik, hogy ezt igen sokáig szeretném még folytatni. De a fogvatartottak ezt nem így fognák fel, különösen azért, mert ha nem önként választják, akkor az érzékenyen érintené őket. Pedig üres gyomorral még a fegyencedzésre is jobban tudnának koncentrálni, és a teljesítőképességük sem csökkenne. Ezt megint csak tapasztalatból mondom. De hangsúlyozom, hogy részemről mindez önkéntes alapon megy. És nem vagyok fogvatartott...    
   


Börtön a városért - avagy társadalmi munka a Palóc ligetben

2011. október 22-én a Balassagyarmati Fegyház és Börtön személyi állományának 26 fős csoportja a város szívében található Palóc ligetben végzett önkéntes felajánlás alapján, ún. társadalmi munkát, melynek keretében a résztvevők a lehullott faleveleket gereblyézték és gyűjtötték össze az elszállításra annak érdekében, hogy a liget méltó módon elő legyen készítve az 1956-os forradalom és szabadságharc 55. évfordulója alkalmából városunkban megrendezésre kerülő ünnepségre.

Az Intézet korábban már több alkalommal tevékenykedett annak érdekében, hogy a Palóc liget természeti környezete, miliője olyan legyen, ahol a balassagyarmati polgárok szívesen ülnek le elolvasni egy könyvet vagy újságot, kisgyermekes családok szívesen töltenek el ott némi időt, sétálással, játékkal. Korábban elsősorban a fogvatartottakat lehetett látni a liget területén, különféle szerszámokkal a kezükben, az „Adj esélyt, hogy jóvátegyem!” programhoz kötődően. A szombati napon pedig a büntetés-végrehajtási intézetben dolgozó emberek maguk ragadtak gereblyét és villát, hogy megmutassák, nemcsak a fogvatartotti munkával tud tenni a börtön a városért, hanem az ott dolgozó emberek is szívügyüknek érzik azt, hogy maguk is tegyenek valamit Balassagyarmatért.

Talán ennek a kezdeményezésnek más intézmények részéről is lesznek követői, mert tennivaló még akad bőven a ligetben. És hozzátenném, hogy a munka közben valahol elkeserítő volt látni azoknak a vandál megnyilvánulásoknak az eredményét, amit a ligetben randalírozó fiatalok követnek el időről-időre, méltatlanul a helyhez, méltatlanul a Civitas Fortissima szellemiségéhez… De ők talán azt sem tudják, hogy miről beszélek…







2011. október 22., szombat

Rivotril a börtönben... - egy fogvatartott története


A mai történet egy interjú alapján készült. Az interjú pedig egy fogvatartottal készült. A téma talán kényes. Nagyon is az. Fliegauf Gergely Börtönblogjában az érdeklődők már sokat olvashattak a Rivotrilról, annak hatásairól. Most egy fogvatartott szemszögéből próbálom bemutatni a témát. Vágatlanul, komment nélkül. Tessék...       


"1983. decemberében születtem, a nagyszüleim neveltek. Az anyám születésemkor elhagyott, apám a börtönben volt. Már csak a nagyanyám él, a nagyapám 1998-ban meghalt, apám a temetésére is a börtönből lett kiengedve, kíséret nélkül. Én nem nagyon tanultam, 13 éves koromtól élettársi kapcsolatban éltem, mert ki akartam szakadni abból a környezetből…


Az első betörésemet még úgy 8-9 éves koromban csináltam, a nagyok hordtak magukkal, mert mindenhova befértem. A környező falvakba vittek, általában én mentem be először, ami pénzt találtam, azt elraktam, a többit elosztottuk. Muszáj volt, de apránként a nagyszüleimet is támogattam.

Először 1998-ban kerültem börtönbe, akkor a Balassagyarmati Fegyház és Börtönbe kerültem előzetesbe, majd átkerültem Aszódra, végül Tökölre. Kijártam a ranglétrát. Király voltam, uraltam a környezetemet. Én voltam az alfahím. Aszódon a zárt csoportban voltam, senki nem mondott ellent, de a nevelők is szerettek. Mindig is domináns természetem volt, jól el tudtam adni magam.

Aszódon 2 évet töltöttem, Tökölön 1 év 2 hónapot, ezeket lopásért. Később Balassagyarmaton kezdtem 4 év 9 hónapot egyebek mellett kitartottságért és kerítésért, de innen elkerültem Vácra, majd a Venyigébe. 2010. április 27-én szabadultam, majd napra pontosan négy hónap elteltével már ismét bekerültem, sok rendbeli rablás és hivatalos személy elleni erőszak miatt, amit berivózva követtem el, volt bennem vagy 80 szem Rivotril.

A kábítószerekkel 2003-ban kerültem kapcsolatba, amikor Tökölről szabadultam. Akkor egy évig szintetikus drogokat fogyasztottam, eleinte kíváncsiságból, de megtetszett, mert jó volt az érzés. Főleg a régi speedet szerettem, ami nagyon kemény volt… Napi rendszerességgel fogyasztottam. A pénzt a lányoktól szereztem, akik dolgoztak nekem, akiket futtattam. Tizennégy ilyen lány volt, napi 400-700,000 forint jött össze tőlük, a forgalomtól függően… Ebből most már csak egy lakást tudok felmutatni, a többi kábítószerre és rulettre ment el…

Egyébként két gyermekem van, egy tizennégy éves és egy hétéves kislány. A nagyobb az első élettársamtól, akit a mai napig nagyon szeretek, mindenkiben csak őt keresem. Hiába van meg mindenem, olyan nélküle az élet, mint egy nagy színes léggömb, ami szép ugyan, de belül üres… A kisebbik lány az új élettársamtól van, akivel úgymond bosszúból jöttem össze annak idején, amikor az elsőtől különváltunk, de besikerült a gyerek, így együtt maradtunk. Most ő neveli a kislányt, de sajnos nem dolgozik, segélyből és családi pótlékból élnek, meg a szülei segítik őket. Képes lennék embert is ölni azért, hogy megadjak nekik mindent, de a Rivotril miatt visszakerültem a börtönbe…

Először 2005-ben próbáltam ki a Rivotrilt, Balassagyarmaton. Talán a Háziműhelyben dolgozó elítéltektől jutottunk hozzá, még előzetesben, úgy 20 szemet vettünk. Fogdán ébredtem, mert összerugdostuk a legnagyobb darab zárkatársamat, amiért magánelzárás fenyítést is kaptam. Megtetszett, hogy ennyire kiesnek a napok… Rövidebbnek tűnik így a bezártság… Úgy, hogy az ember azt sem tudja, merre van arccal… Végül is nagyon könnyű hozzá jutni, csak legyen hozzá áru vagy éles pénz. A mostani áron 1 szem rivó 1 csomag dohányba kerül, de csak Balassagyarmaton, mert ide nehezen jut be csomagban… Itt már 100-200 szem is nagy értéknek számít, míg máshol ez a mennyiség elenyésző… Vácon például akár 5000 szem is bejut csomagban, vagy beszélőn… Kotonba téve akár 500 szem is simán benyelhető, fenn meg meleg sós vízzel kihányható…

Emlékszem, hogy annak idején, 2006-2007 körül, amikor jogerős lettem, akkor Balassagyarmaton, a III. emeleten helyeztek el. A többi börtönben ezt a szintet csak úgy emlegették, hogy „Jurassic park”. Ott havonta két hétig is be voltam rivózva. Sok volt a barát, de sok volt az ellenség is. Mondjuk, a börtönben az embernek nincs barátja, ezért inkább korrekt üzleti partnereket mondanék, akik áruért rivót adnak. Az ellenség meg az, aki berivóztatja az embert, aztán feldobja a felügyeletnek…

Vácon már ennél is durvábban ment a dolog, ott egy tizenkét személyes zárkában voltam, ahová minden bement. Speed, fű, csajkából ettük a rivót. Szúrtuk is, mert fecskendő a vazelin miatt van benn. Tudja, vannak olyanok, akik a vazelint a bicepszükbe szúrják, mások a nemi szervükbe. Ott nekem is van. Forró, amikor bemegy, de sokkal tovább van merevedés, sokkal jobban bírja az ember a szexet, 3-4 centiméterrel vastagabb a nemi szerve. De tízből nyolc ember rábaszik. Mert a vazelin egy idő után betokosodhat, és akkor kilökődik. Én a szerencsés kettőbe tartozom…

A Rivotril szúrva azonnal kiüt… Amikor már szúrja be az ember, már akkor a torkában érzi az ízét, abban a pillanatban, amikor a tű bemegy, és nyomja befelé…

A fogyasztás változó volt, napi 30-40 szem elég volt naponta, csak legyen. Ha nincs, akkor elvonás van. Agresszív, ingerlékeny, kedvtelen az ember. Ez addig van, amíg nem jön a következő. Pszichés elvonás van erősen, kattog rajta az ember, hogy szerezzen, mert rivósan hihetetlenül jó üzleteket lehet kötni. És a 120 kilós emberek sem kötnek belém. A Rivotril belőlem a rosszat hozza ki. A hatása mennyiség- és hangulatfüggő. Kint volt, hogy egy napja tiszta voltam, megittam 1-2 sört, ami visszanyomott, mert annyi rivó volt a szervezetemben…

Beszerezni könnyű volt kint is, mert van egy ápoló kapcsolatom. Pszichiátrián szokták felírni, plusz heroinistánál elvonáskor használják, Rivotril plusz Pipolphen koktélt kevernek…    

Dühít, hogy a hivatalos személy elleni erőszakos ügyemben az elmeorvos szakértő nem hiszi el, hogy létezik az, hogy nem emlékszik az ember arra, mi történt…

A legtöbb, amit egyszerre bevettem, 120 szem volt…

Kint azért kellett, mert hiányzott, és nem találtam a helyem. Voltak olyan emberek, akik 2005-ben senkik voltak, de 2010-ben, mikor szabadultam, már ötös BMW-vel jártak, kinőtték magukat. Én meg sehol sem voltam. Keményen kristályoztam és speedeztem, 3-4 napig nem aludtam, csak pénzt csináltam, pörögtem. És akkor80-100 szem rivót felcsaptam az orromba vagy lenyeltem, és tudtam aludni, pihenni. Azt lehet mondani, hogy a Rivotril tompította a drog hatását.

Azzal nem foglalkoztam, hogy az élettársam mit szól hozzá. Mert nálam van egy szabály, hogy az asszony dolga a gyermeknevelés, a mosás, főzés, takarítás. Azon túl semmi köze hozzá, hogy mit csinálok. Én csak teszem le a pénzt. Ha beleszól, akkor „csúszik”, szétütöm. Nem szeretem az élettársamat, de maximálisan tisztelem. A gyerek miatt, és tisztességesen kivárta, amíg kijövök. És most is vár. De nem szeretem. A régi élettársamat még mindig tudnám szeretni, de vele már sohasem jöhetek össze…

Most kb. 10 évet várok rablásért, a hivatalos személy elleni erőszak miatt még 2 évet. Összbüntetésben is sok lesz, 37-40 éves leszek, amikor szabadulok. Utána be akarom fejezni. De nem biztos, hogy le akarom ülni ezt az ítéletet. Megszakítok minden kapcsolatot, beszerzek 1000 szemet, aztán pukkra vágom magam. Most úgy gondolom, hogy az az 1 év 2 hó is sok, amióta most benn vagyok… Az ezer szem gyógyszermérgezéshez talán elég lenne…

Balassagyarmaton egyébként a 120 szemmel szerintem csúcstartónak számítok, Vácon viszont vannak húzósabb palik… De a Rivotril rossz. Olyan dolgokat hoz ki az emberből, hogy megbántja azokat, akiket szeret. Amit tisztán valaki magában tart, azt a Rivotril kihozza. Például ha valaki azt mondja nekem, hogy „baszd szájba a kurva anyádat”, akkor tisztán csak felidegesítem magam rajta, de ha később berivózok, akkor azonnal beugrik, hogy mit mondtak, és szétvágom az illetőt… Rosszra vezet… Fogda, fegyelmi, bűnvádi… És ha kint is fogyasztja valaki, akkor én vagyok rá az élő példa, hogy visszakerül a börtönbe…

Vácon olyan a környezet, hogy ha fenn akarom tartani a korábban kivívott elismerést, akkor muszáj szedni. Ha nem vagyok berivózva, akkor megfontoltabb vagyok, másképp viselkedek. Ezért a magam számára is nehéz, ha tiszta vagyok… Ismernek, tisztelnek az emberek, százas palinak tartanak, és én nem lóghatok ki a sorból… Élek-halok a Rivotrilért…

Amikor legutóbb bebuktam, akkor először megint egy tizenkét személyes zárkába kerültem. Amikor behelyeztek, akkor mondtam, hogy kell minden alsó és minden felső ágy. Felállítottam mindenkit, elvertek, fogdára kerültem, még az első napon. Azóta Légiósnak hívnak. Én irányítani akarok, de engem ne befolyásoljon senki sem.

Ha belegondolok, akkor az apám útját viszem, aki szintén benn van megint. Az is verte anyámat, aki ezért lépett le, kimenekült a kapcsolatból. Az apám viszont az ital hatására tette ezt… Anyámat egyébként olyan hétéves koromban ismertem meg, gyerek elhelyezési ügyben. Nem haragszom rá, de nem tekintek rá úgy, mint az anyámra. Inkább a spanom, volt, hogy üzleteltem is vele. Van egy húgom is tőle, akit imádok…

Arra a kérdésre, hogy ha visszapörgethetném az időt, és valamit megváltoztathatnék, arra azt válaszolom, hogy van egy bátyám. Ő hívott betörni, amikor még az első élettársammal voltam együtt. 
Az élettársam mondta, hogy ne menjek. De a testvérem olyanokkal kötött üzletet, akikkel nem kellett volna. Megcsináltam két betörést a bátyám adósságai miatt… Ha ezt nem tettem volna, akkor megmarad a családom… És a saját súlycsoportomban nagyon profi voltam. Kinyitottam, bezártam mindent, értek a zárfésűhöz, mehettem volna külföldre is. De itt maradtam, futtattam a lányokat, és ez lett…

A Rivotril nagy üzlet. Kint közgyógyellátásra 780 forintért lehet 100 szemet szerezni. Bent 100 szemnek olyan ötvenhatezer forint az értéke Balassagyarmaton, míg Vácon, ahol több van, ott nyolcezer forintot ér… De mégis azt mondom, hogy aki új, az soha ne próbálja ki. Aki meg használja, az szokjon le róla. Mert egy agresszív, degenerált vadállattá teszi az embert. De ez egy körforgás, amiből nem tudsz kiszállni…"