Picture of the day...

A mai bejegyzés talán kissé alibiszagúnak tűnik, de a magam részéről igen fontosnak tartom közölni, illetve a munkatársaim figyelmébe is ajánlani azt a valójában nagyon egyszerű börtöngraffitit, amit a mai napon  találtam az intézet egyik körletszintjének bejárata előtt portyázva.

A Kata, Zsuzsi, Kati, Mefisztó becenéven közismert mefedron nevű szer, az a szintetikus drog, ami már több halálos áldozatot követelt világszerte, és néhány év óta itthon is egyre inkább elterjedtnek számít. A szer például az interneten is könnyedén beszerezhető, ott többnyire növényi tápszerként árulják.

A felírat következő részével kapcsolatosan egy korábbi, 2011-es interjúra utalnék (http://www.webbeteg.hu/cikkek/szenvedelybetegseg/11965/krokodil-es-mdpv), melynek keretében a közismert toxikológus, Zacher Gábor leszögezte, "hogy Magyarországon ugyan nincs forgalomban a krokodil nevű szer, de az év elején megjelent az úgynevezett MDPV, amely a krokodilhoz hasonló súlyos tüneteket ugyan nem, de komoly lágyrész-károsodást okoz. A leggyakoribb panasz, hogy az injekció beadási helyén tályog alakul ki, de emellett szövődményekkel is találkoztak, például tüdőtályoggal, szívhártya-gyulladással.

Az MDPV intenzív hallucinációs, pörgős élménnyel jár együtt. Ezt viszont egy úgynevezett comedown effektus követi - mondta a toxikológus, kifejtve: amikor a használó "lejön" a szerről, furcsa skizoid, tudathasadásos rettegő állapotba kerül, amelyet a legkönnyebben úgy tud elkerülni, ha újra belövi magát.

Így sok heroinfüggő komolyan rákattant erre a szerre - tette hozzá Zacher Gábor. A nyáron naponta két-három MDPV-használó fordult meg a fővárosi toxikológián, aki túladagolás miatt került be."

A harmadik szó a "kóla", ami mindenki számára ismert ugyan, de az előbbi drogokkal kombinálva különös, speciális hatást fejthet ki a fogyasztóra. Hm... ezek után még mondja valaki, hogy büntetés-végrehajtási keretek között nincs szükség drog-prevencióra, nincs helye a kábítószer-fogyasztás csökkentését célzó különféle szolgáltatásokra, programokra...

 

Visszaemlékezés egy konferencia előadásaira 4. rész

A konferenciának otthont adó bv. intézet képviselőjeként Pleszné Antal Ágnes bv. alezredes, parancsnok-helyettes asszony „Resztoratív munka Pálhalma tükrében” című előadásában mutatta be azt, amit a szakma képviselőiként szerencsére egyre többen tudunk, nevezetesen: a resztoratív jellegű tevékenység egyre szélesebb körben megfigyelhető a hazai büntetés-végrehajtási intézetekben, a jó gyakorlatok pedig publikálásra kerülnek. Azt csak a személyes érintettség miatt éreztem negatívumként, hogy a közösség számára végzett jóvátételi projektek és az egyéb, helyreállító igazságszolgáltatáshoz kötődő gyakorlatok kapcsán az előadó csak a Heves megyei Büntetés-végrehajtási Intézet és a Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézetének tevékenységét emelte ki külön. Viszont a Balassagyarmati Fegyház és Börtön nem lett megemlítve, holott a kezdeteket és a hagyományokat tekintve talán nem vagyunk lemaradva a kiemelt intézetektől… Irigykedve néztem azonban végig azt a négy rövidfilmet, ami a pálhalmai kollégák resztoratív gyakorlatait örökíti meg. A temető karbantartás valóban egy olyan eszköz, amellyel szinte bármely bv. intézet tehet a közösség felé irányuló jóvátétel szellemében. A mesekör vagy meseterápia ugyan mind Egerben, mind Balassagyarmaton jól működik, a pálhalmai megvalósítás mégis egyedülállónak és különlegesnek tekinthető amiatt, mert a csoportot maga a büntetés-végrehajtási bíró vezeti. dr. Hámos Edit bírónőt korábban már volt szerencsém látni-hallani egy másik konferencián, és hozzáállása, a büntetés-végrehajtási tevékenység iránti érdeklődése és nyitottsága már akkor megfogott. A báb- és énekkar tevékenységét bemutató filmek kapcsán megismerhettük, hogy a fogvatartottak nemcsak istentiszteletek keretén belül teljesítenek énekkari szolgálatot, hanem a jószolgálati otthon fogyatékos lakói számára is vidám perceket szereznek előadásaikkal. Rendkívül örvendetes ténynek érzem, hogy a Pálhalmai Országos Büntetés-végrehajtási Intézet is nyitott a resztoratív módszerek és szellemiség iránt, és bízom abban, hogy a jövőben egyre több intézet napi gyakorlatában szerepet fog kapni a helyreállítás. A magam részéről csak gratulálni tudok, és további jó ötleteket, jó gyakorlatokat kívánok Pálhalmának!

Folytatás következik…           

    

    

          

Visszaemlékezés egy konferencia előadásaira 3. rész

A konferencia következő előadója egy olyan pedagógus volt, aki fogvatartottak oktatásában is közreműködik. „Hétköznapi ismeretek egy iskolában, virágnyelven” című előadásában Szulik Ákos az emberközelségű pedagógia fontosságát hangsúlyozta. Mint mondta, a család egyre nehezebben látja el szocializációs feladatait, ezért a közösségek az iskolákban, a pedagógusokban bíznak, ám a megfelelő emberi, szakmai és pénzügyi háttér nélkül a feladatok intézményi szintű ellátása csupán elégséges szinten működhet. Az emberközpontú megközelítés hiánya a büntetés-végrehajtási intézetekben zajló oktatói, nevelői munkára, illetve annak megítélésére is rányomja a bélyegét, gondoljunk csak bele a „Minek ezeket tanítani?!”-jellegű kérdésre… A fogvatartottak társadalomba történő hatékony visszavezetéséhez nélkülözhetetlen eszköz az emberközpontúság. A fogvatartottak részére oktatást vállaló pedagógus esetében fontos, hogy el tudja magát fogadtatni az elítéltekkel, mert eredményeket csak így érhet el. És a szabadulás utáni időszak sikerességéhez ma már elengedhetetlen a megfelelő iskolai végzettség. Előbbieket figyelembe véve helytálló az a kijelentés, hogy a tanárok a börtönök szerves részeit képezik, akárcsak a fogvatartottak. Pedig, az előadás során felhasznált egyik idézetet felhasználva „az ember nem születik eredendően bűnözőnek, hosszú, viszontagságokkal, elhibázott döntésekkel tarkított életút vezet a bűnözői életformához.” Tanítani viszont a bűnözőket is kell, a probléma ezzel csak az idő hiánya – ugyanis a fogvatartottak beilleszkedési nehézségekkel, devianciával, infantilizmussal, antiszociális hajlamokkal rendelkező személyek, a velük való foglalkozás kiemelten nehéz és időigényes. Ahogy az előadó statisztikai adatra alapozva elmondta, a fogvatartottak zöme 1-3 évet tölt benn a börtönben, mely időtartam nem feltétlenül elég az iskola befejezésére, ezért fontos, hogy a börtönön belüli tanóra tartalmilag mivel van kitöltve.

Az előadó szerint a börtönben oktató pedagógusok esetében az alábbiak kiemelten fontos tényezők:

• saját személyének elfogadtatása a fogvatartottakkal,
• bizalmi kapcsolat kialakítása,
• motiváció folyamatos fenntartása,
• élményközpontú, gyakorlatias és hasznos információkkal teli oktatás,
• a kevés rendelkezésre álló időre tekintettel minőségi kommunikáció.

A jövőre nézve a fogvatartottak oktatásának, illetve a börtönben oktatók tevékenységének hatékonyabbá tétele érdekében fontos lenne egy új tanulásszervezési eljárás kidolgozása, valamint a tanárképzésben résztvevők speciális képzése, felkészítése a rácsok mögötti világra.

Bánfi-Vida Adrienn „Az elítéltek szabadidős tevékenységének szerepe a reszocializációban” című előadásának bevezető részében bemutatta a reszocializáció fogalmát, illetve kihangsúlyozta a szabadidő strukturálásának és a zárkán kívül töltött hasznos szabadidő fontosságának a jelentőségét. A CPT ajánlására figyelemmel megerősítette a jelenlévők számára, hogy a fogvatartottak számára zárkán kívül töltött hasznos tevékenység címén napi rendszerességgel legalább nyolc órát kell biztosítani.

A büntetés-végrehajtási nevelők tevékenységének ismeretében az előadó hangsúlyozta, hogy a túlzott adminisztrációs feladatok és a leterheltség miatt a nevelőknek kevés idejük jut az egyéni és csoportos foglalkozások megtartására, ez okból kifolyólag lenne nagy szükség a pszichológusok, pedagógusok, tanárok, szakoktatók, művelődés- és sportszervezők bevonására.   

A tanárok szerepe az iskolai végzettség megszerezésének támogatásában és a készségfejlesztésben rejlik, ami nehéz, de rendkívül fontos feladat, figyelembe véve a fogvatartottak rossz mentális állapotát és aluliskolázottságát. Ehhez a börtönben oktató pedagógusok részéről hatalmas toleranciára és türelemre, empátiára, valamint szociális-segítői elkötelezettségre van szükség. Az oktatás mellett pedig céljuk kell, hogy legyen a magatartás és a tevékenység alakítása, formálása.

Az előadó ezt követően ismertette a Szegedi Fegyház és Börtönben elhelyezett fogvatartottak számára biztosított oktatási lehetőségeket, külön kiemelve a 2006-ban alakult színjátszó kör tevékenységét. Az önkéntesen jelentkező fogvatartottak bevonásával működő társulás kezdetben önismereti csoportként végezte tevékenységét, de azóta profilváltáson mentek keresztül, és olyan darabokat tanultak meg és adtak elő, mint például Gyárfás Miklós „Halhatatlanság”, Horváth Péter „Kóma”, Rejtő Jenő „Alteregó” című művei, de egy külföldi delegáció kedvéért betanulták a „Chaplin a börtönben” című némajátékot. A pedagógus bevonásával, verbális és nonverbális kommunikációs elemekkel dolgozó szakkör egyéni, kiscsoportos és egész csoportos gyakorlatokkal célozza meg a tagok felfogásának, értékrendszerének és személyiségének megváltoztatását, helyes irányba történő elmozdítását. Az eddigi tapasztalatok az alábbiak:

• a játszás során végzett tevékenységek következtében a résztvevők jobban megközelíthetőbbek,
• a szakkör személyiségfejlesztő és önkép-javító hatással bír a tagokra,
• megfigyelhető a társas kapcsolatok zavarának korrekciója,
• megtapasztalható a viselkedés és az értékrend közösség általi átformálása.

A színjátszó szakkör során fejlesztésre kerülő területek:

• tudatosság, felelősség, önállóság,
• önkontroll erősítése,
• agresszió- és konfliktuskezelés,
• problémamegoldó készség,
• önismeret, önértékelés, önjavító képesség,
• empátia és tolerancia,
• identifikáció, társadalmi beilleszkedés,
• érzelmi élet,
• tanulási hajlandóság,
• külvilág felé való érdeklődés.

Visszaemlékezés egy konferencia előadásaira 2. rész

Fiáth Titanilla „A reszocializáció kérdésköre a pszichológus szempontjából”

 

A konferencia második előadója a Budapesti Fegyház és Börtön pszichológusa, Fiáth Titanilla volt, akit a magam részéről rendkívül kedvelek, tisztelek. Olyannyira, hogy a saját munkatársaim ismereteinek bővítésére és elgondolkodtatására intézetünkbe is meghívtam őt, a soron következő szakmai műhely előadójául. De az egy másik történet lesz…

Szóval, a pálhalmai előadását Tita azzal kezdte, hogy véleménye szerint az aktuális társadalomtól függ az, hogy a büntetés-végrehajtásban a megtorlás vagy a reszocializáció elemei hangsúlyosabbak. A fogvatartottak szabadulása és az azt követő beilleszkedés nehézségei azonban mindenképpen megfigyelhetőek. A fogvatartottak szinte kivétel nélkül egy ún. szabadulás előtti stresszel élik meg ezt az időszakot, továbbá jellemző az önsorsrontás jelensége is. Az utolsó időszakban a benti, börtönön belüli túlélést jelentő fantáziálás egyre távolabb kerül, és közeledik a valódi életre készülés, az azzal való szembesülés időszaka. Szabadulás előtt ugyanis megfigyelhető, hogy a fogvatartott akar is kimenni, de valami visszahúzza. Ezt egy személyes élménnyel is megerősíthetem, a napokban szabadult intézetünkből egy fogvatartott, kitöltve. Annak idején, amikor nem kapta meg a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét, önkárosító magatartást is kilátásba helyezett, a személyi állomány tagjait okolta azért, hogy nem szabadulhatott feltételesen. Aztán elérkezett a kitöltött szabadulása ideje, amikor annyira megrettent a kilátástalanságtól, ami várja kint, hogy kijelentette nevelőjének és a felügyelet több tagjának is, hogy ő meg fogja tagadni a szabadítást, mert nem akar pénz nélkül, bizonytalanságba kimenni...

A pszichológus magyarázatát előbbiekre az alábbi vázlatos felsorolással lehet megadni:

• hasítás a „kint” és a „bent” között,
• az értékelések polarizálódása,
• a „kinti” világ és benne a saját pozíció idealizálása,
• a rövid ideig tartó jóllét túláltalánosítása, ezzel együtt a távolság miatt a „benti” szenvedés felnagyítása,
• a szabad élet konfliktusmentes térré alakul át, a börtön szenvedést jelent a sok konfliktus, probléma miatt.

A fogvatartottak egy része számára a börtön egyfajta „értéket” képvisel, a következők szerint:

• a „visszabukottak” tapasztalatai szerint az ismételt börtönbe kerülés az nem más, mint egyfajta „hazatérés” egy kudarcokban bővelkedő időszak után,
• egy szabadult fogvatartott beszámolójában úgy nyilatkozott, hogy a szabadulását követően munkahelyet sikerült találnia, munkába állt, rendesen dolgozott is, de kevés pénzt keresett a tisztességes munka után, ami miatt szűkösen élt, spórolnia kellett. Ezt a régi, továbbra sem teljesen törvényes eszközökkel és nem feltétlenül a tisztességes megélhetést megcélzó barátai egyenesen égőnek tartották, amit nehezen tudott feldolgozni,
• a börtön nehéz az egyén, a fogvatartott számára, de a helyzet azért is tűnik elviselhetetlennek, mert ez egyértelműen hatással van a családra, a gyerekekre is…

Előzőekből is következhet, hogy az újabb börtönbüntetés kockáztatása és a visszaesés a fájdalom egy más típusának választásaként értékelhető. Továbbá léteznek olyan fogvatartottak is, akik számára a tekintély, a presztízs, a magas státusz jóval egyszerűbben elérhető a börtön világában, mint kint, a civil, szabad életben.

Egyesek esetében a büntetés rizikójához és a bukáshoz pozitív értékek is kapcsolódnak: „én legalább megpróbáltam kitörni…” Mindez talán nem is meglepő annak tükrében, hogy a civil próbatételekhez (mint például a tisztes szegénység, a közmunka stb.) erősen negatív értékítélet kapcsolódik a fogvatartottak körében. Ráadásul egyes szubkultúráknál a civil sikertelenség erősebb szégyenérzetet okoz, mint a börtönbüntetés…

A reszocializáció sikeressége szempontjából Fiáth Titanilla az alábbiakat emelte ki:      

• célként kell megfogalmazni a reális gondolatok erősítését, a kognitív torzítások felismertetését, mindezt tudatosítani kell a fogvatartottakban,
• a múltat és a jövőt illetően célul kell kitűzni a reális percepció kialakítását,
• meg kell beszélni és át kell értékelni a különböző prototípusokat (mint például drogos, bűnöző, normális ember),
• fontos, hogy a börtönben dolgozó személyek, a személyi állomány tagjai egyfajta szerepmodellek legyenek, mert ők kell, hogy képviseljék a normális embereket,
• az oktatás és motiváció fontossága kiemelkedő, épp ezért vonzóvá kell tenni a fogvatartottak számára a képzéseket, tréningeket, de az általuk hozzágondolt értékeket fel kell mérni.

Az előadás végén egy közelmúltbeli külföldi tanulmányút tapasztalatait ismerhettük meg, Fiáth Titanilla ugyanis a konferencia előtt néhány nappal érkezett meg az Egyesült Államokból, ahol abban a szerencsés helyzetben volt része, hogy többek között két büntetés-végrehajtási intézetbe is bebocsátást nyert. A Jefferson City Correctional Centre szakmai célkitűzései és tevékenysége szempontjából kiemelkedő jelentőséggel bír a közösségiség és felelősség erősítését megcélzó foglalkozáscsomag, az állatasszisztált terápia, az idősgondozás, a hospice szolgálat és a drogfüggők terápiás közössége. A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés büntetések miatt magas az időskorú fogvatartottak száma, és az ő gondozásukba bevonják a fiatalabb elítélteket is, akikre egyértelműen jó, pozitív hatással van ez a fajta tevékenység. A drog-prevenciós körleten az ott lehelyezett mintegy 80-90 főre 2 nevelő jut, akik talán kevéssé hatékonyan tudnának dolgozni, de a fogvatartottak kezelésében, nevelésében erős teret engednek a kortárs-segítésnek, tehát maguk a fogvatartottak segítik egymást, illetve egy öt fázison át tartó képzési folyamatban a bekapcsolódók instruktori szintet is szerezhetnek.

Az Illinois államban található Greenville Federal Prison falai között működő átmeneti csoportban 1 nevelőtisztre mintegy 80-90 fő fogvatartott jut, ezért a hatékony kezelés érdekében itt is erőteljesen bevonják őket a szakmai feladatok megvalósításába. Egy volt fogvatartott állított össze egy brosúrát, a szabadulás előtti utolsó napokról, és a szabadulást követő első időszak nehézségeiről (családi kapcsolatok ismételt felvétele, pártfogó felügyelővel való kapcsolattartás, munkaerő-piacon elhelyezkedés stb.). A fogvatartottak ún. gondolat- és cselekvésnaplókat használnak, fizikai/érzelmi/spirituális és mentális összetevők kapcsán, rögzítik a börtönbeli történéseket és tapasztalatokat, amivel elmossák a kint és bent közötti határvonalat, majd mindezt csoportban is megbeszélik egymással. Önálló fogvatartotti csoportok működnek, saját maguk által vezetett módon. A szabadulás előtt állók részére álláskereső tréning működik, amire újságokat és segédeszközöket is bevisznek, illetve különféle állami programokban is közreműködnek. 

Folytatás következik…

         

    

Egy újabb rejtekhely...

Az alábbi fotósorozat egy újabb meglepő, eddig talán kevéssé, vagy egyáltalán nem ismert rejtekhelyet mutat be. A Nívea termékcsalád férfiak számára készült hidratáló krémjének olyan módon került kialakításra a flakonja, hogy az viszonylag könnyedén szétcsavarható, és a belső felépítésének köszönhetően ezt követően a látszólag ártalmatlan kozmetikum máris gyógyszer tárolására alkalmas rejtekhellyé válik...  

Visszaemlékezés egy konferencia előadásaira...

2012. április 18-án a Pálhalmai Országos Büntetés-végrehajtási Intézet adott otthont "A társadalomba való visszavezetés gyakorlati kérdései a büntetés-végrehajtásban, a mentálhigiéné és a nevelés-oktatás eszközeivel" című országos szakmai konferenciának. Balázs Péter bv. ezredes bv. főtanácsos Úr megnyitójában a büntetőjogi elmélet és az elemi oktatás fogalmait mutatta be, az egykori Igazságügyi Minisztérium 1885-ben megjelent, "Börtönügy, oktatás a Magyar Királyi Országos Fegyintézetekben" című kiadványából idézve. 

Csóti András bv. vezérőrnagy bv. főtanácsos úr, a büntetés-végrehajtási szervezet megbízott országos parancsnoka, mint a rendezvény fővédnöke a BVOP nevében köszöntötte a konferencia résztvevőit. Kiemelte, hogy a jelenlévők kivétel nélkül tisztában vannak azzal, hogy mi a szabadságvesztés bütetés célja, illetve mikor kezdődik el a szabadulásra történő felkészítés, a fontos, hogy mindenki tegyen is ennek érdekében.

A konferencia nyitó előadáójaként Prof. Dr. Ruzsonyi Péter Phd. bv. ezredes bv. főtanácsos, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Karának dékánja "A büntetés-filozófia: megtorlás vagy átnevelés" című előadásában a tőle megszokott, magas színvonalú előadása nyitányában fogalomértekezést tartott. Elmondta, hogy generális értelemben véve a büntetés az egyfajta szándékos rossz okozását jelenti. Büntetőjogi vonatkozásban pedig olyan kriminális szankciókat, melyek lényege valamilyen érték megvonása. Az emberiség története alatt a büntetések arzenálja valójában alig változott. Az élet, a test, a szabadság, a vagyon és a környezet megbecsülése az a kör, melyben a büntetendő személy "támadható". Ennek figyelembe vételével ezek megvonásával lehet leginkább operálni.

A társadalom-sértett-bűnelkövető viszonyrendszerben vizsgálva a legősibb büntetési célnak az elrettentés számít. Általános értelemben ez hat a társadalomra, gondoljunk csak a nyilvános kivégzésekre, illetve a megkülönböztető jelzéssel ellátott formaruhában intézeten kívül végzett munkáltatásra is, melyek ezzel együtt azért nem mindenható intézkedések. Ezek mellett természetesen a büntetések elrettentő hatása magára az elkövetőre, azaz az egyénre nézve is megfigyelhető. A következő büntetési cél a megtorlás, amely egyértelműen az elkövetőre irányul. A harmadik nagy cél a reszocializáció, reintegráció vagy nevelés. Kriminálpedagógiai szempontból vizsgálva az minősül büntetésnek, melyben mindhárom előbb felsorolt elem jelen van. Előbbieken túlé az utóbbi időben egy új tényező is megjelent, nevezetesen a sértettel való törődés, mint egyfajta helyreállító, resztoratív jellegű elem. A lényeg, hogy ezeknek az elemeknek egységet kell képezniük.

Az eltérő történeti, történelmi korokban a büntetések filozófiája és fajtái is különbözőek voltak. A kezdetekben, a törzsi társadalmak korában a túlélés zálogát az jelentette, hogy az emberek egyenlőnek tekintették egymást, ha kellett, akkor összeálltak egymásért. Az előbbiek figyelembe vételével  az igazságszolgáltatási tevékenység zöme a közösségen kívülre irányult, a közösségen belül összetartás volt, törekedtek az egyenlőségre. Akkoriban az első olyan cselekmények, melyek bűncselekménynek minősültek a vérfertőzés (mert elkorcsosuláshoz vezetett), valamint a szent tárgyak megérintése volt. Az erőszak nem különösebben számított bűnnek, sőt a család, a törzs védelme érdekében az egyenesen megengedett és szükséges volt, egyfajta bosszúra alapozott, közösen vállalt felelősséggel járt együtt. A családon belüli erőszakot azonban szórványos kiközösítéssel szankcionálták, ami gyakorlatilag halálos ítéletet jelentett.

Az ókori, kora hűbéri államok büntetési rendszereinek alapelvei közé tartozott a kompenzáció, ami a sértésre adott megtorlást jelentett annak érdekében, hogy az okozott rossz hátrányai kiegyenlítődjenek. Itt kell említeni továbbá a kompenzációt (más szóval elrendezést, egyezkedést), ami az elkövető által a sértett részére adott megváltást jelentett, a bosszú elmaradása érdekében. Ebben a korszakban volt jellemző a "Talio", mint megtorló jellegű büntetés, illetve itt kell említeni Hammurapi törvényeit, melyek közül mindenki számára közismert a "szemet szemért, fogat fogért"-elv.

A középkorban a véres hétköznapok jellemzői befolyásolták az alkalmazott büntetéseket. Azt tartották, és a gyakorlatban is alkalmazták, hogy a büntetésnek rosszabbnak kellett lennie a valóban véres, erőszakos valóságnál. A középkor azon időszakában, mikor a katolicizmus erősen érzékelhetővé vált, a Biblia által bűnnek tekintett magatartásokat rögzítették tényállásokba, azt tartották, hogy az Isten által szentesített földi rend megsértőivel szemben szankciókat kell alkalmazni.

A büntetések fejlődését áttekintve először az elrettentést és megtorlás dominált, ennek fő eszköze a test elleni fizikai kényszer volt, mint például a kínzás, sanyargatás, csonkítás, mely bánásmódot jellemzően hosszú időn keresztül és a nagy nyilvánosság előtt gyakorolták. A bebörtönzés eleinte csak egy kisebb tartamú, rövidebb időszakra vonatkozó időszakot jelentett, ami valójában nem is szabadságvesztésnek minősült, hanem a büntetésre váró személyek egy helyen tartását célozta meg. A XVI-XIX. század időszakában alakultak ki a dologházak, melyek kortól és nemtől függetlenül, a test és a lélek meggyötrését szolgálták. A szabadságvesztés büntetés az újkor, pontosabban a korai kapitalizmus vívmánya volt.   

  

A tevékeny börtönök és az aktív büntetés témakörével kapcsolatban Ruzsonyi professzor úr kifejtette, hogy milyen nagy jelentőséggel bír a fogvatartottak oktatása, képzése, munkáltatása, az idő felhasználása, illetve a velük való foglalkozás pedagógiai alapon történő megvalósítása, az oktatás eszközeivel.

Folytatás következik...

  

     

      

Egy újabb érdekes tárgy...

Annak igazolására, hogy a fogvatartotti leleményesség nem ismer határokat, következzen ismét néhány kép, intézetünk gyűjtéséből. A látszólag egyszerű Signetta toll jobban szemügyre nézve megint csak nem az, mint aminek első ránézésre látszik. A kupakot levéve ugyanis könnyen észrevehető, hogy az íróhegy helyett egy varrógéptű került beépítésre a toll végébe, ami egy kis kalapálással kisméretű csavarhúzóvá lett alakítva, ami ennek köszönhetően több mindenre alkalmas lehet: adott esetben tiltott tárgyak elrejtésére szolgáló helyek könnyebb elérésére (gondoljunk csak például egy dugaszoló aljzat mögött kialakított üregre...).

 

 

Előadás a napenergia-hasznosító berendezésekről

Ahogy arról a Magyar Napelem és Napkollektor Szövetség honlapja is beszámolt,  a napenergia-hasznosító berendezések szerelésének, beüzemelésének, szervizelésének tantárggyá tételét szorgalmazza a kísérleti képzési programot két éve elindító Zéró Energiaház Klaszter. 

 

A mai napon Bocsó Imre, a salgótarjáni székhelyű szervezet elnöke járt intézetünkben, és  a témával kapcsolatos ismeretterjesztő előadást tartott olyan fogvatartottak számára, akik szabadulási ideje viszonylag közeli.

A Zéró Energiaház Klaszter napkollektor és napelem gyártásával, forgalmazásával foglalkozó cégekkel és szakképző intézményekkel együttműködve dolgozta ki a kísérleti képzési programot, amelynek oktatását 2010 februárjában kezdték meg Székesfehérváron az Árpád és a Vörösmarty Mihály Szakképző Iskolában.  Az oktatást a Magyar Napenergia Művek Zrt., a Buderus Hungária Kft., valamint a Magyar Napelem és Napkollektor Szövetség képviselői tartják. A programot 2011 januárjában akkreditáltatták, de az jelenleg még nem tartozik az OKJ-s képzések közé, a jegyzékbe vételt ebben az évben szeretnék elérni. Bocsó Imre közölte: a napenergia hasznosító berendezésekkel kapcsolatos képzés hiányterület a magyar szakképzésben, ezért a Zéró Energiaház Klaszter azon dolgozik, hogy 2012 szeptemberében tantárgyként jelenjen meg a szakiskolákban és a munkaerőpiaci képzés rendszerében.

Friends of Gravity...

 

"A tánc a lélek érzéseit a test mozdulataival fejezi ki és méltó arra, 

hogy a zenéhez és a költészethez hasonló szerepet töltsön be.” 

(Cezare Negri)

A mai napon a Balassagyarmati Fegyház és Börtönbe rég nem látott kedves vendégek érkeztek, az Egyesek Ifjúsági Egyesület jóvoltából. A budapesti székhelyű egyesület az elmúlt évek során már több alkalommal csempészte be a kultúrát, a külvilágot intézetünk falai mögé, zenés-táncos előadás, illetve rövidfilmek bemutatásával. 

Amennyiben röviden be szeretnénk mutatni az egyesület tevékenységi körét, akkor azt lehet mondani, hogy céljuk az, hogy személyes tapasztalatszerzés útján inspirálják és erősítsék a fiatalokat, abban hogy alkotó és felelős módon tegyenek magukért és közösségeikért. Előbbiek alapján az egyesület nem más, mint aktív fiatalok, önkéntesek, ifjúsági munkások és trénerek egy csoportja., akiknek tevékenysége központjában a fiatalok és fiatal felnőttek nem-formális személyiségfejlesztése, képzése áll, hazai és nemzetközi környezetben. Ezt ifjúsági cserék, kortárssegítő- és ifjúsági vezetőképző tréningek, nyári táborok és tematikus hétvégék szervezésével, valamint a fejlődéssel, tanulással egybekötött önkéntesség támogatásával és népszerűsítésével igyekeznek elérni.

 

 

2012. április 12-22. között a világörökség részét képező Hollókő ad otthont az egyesület által szervezett "Friends of Gravity" című nemzetközi tábornak, melynek kapcsolattartója, Földi Barbara volt olyan kedves, hogy ez évben is megkereste intézetünket, és felajánlotta, hogy a táborban részt vevő fiatalok az elítéltek szabadidős tevékenységének színesebbé tétele érdekében bemutatnák a táborban általuk összeállított táncos produkciókat. Ennek köszönhetően került sor a ma délutáni rendezvényre, melynek során a mintegy 50 fő nézőként jelentkező fogvatartott több elgondolkodtató, fantáziájukat több szempontból is megmozgató produkciót tekinthetett meg, az intézetbe látogató, kilenc országból érkező fiatal, amatőr táncos előadásában.

 

 

A produkció bemutatását követően az Intézet Szent Dávid kórusának két tagja a fogvatartotti közösség nevében megköszönte a számukra nagy élményt jelentő előadást, és gitárkísérettel hat zeneszámot mutattak be, nemcsak elítélt társaik, de a zömében külföldi vendégek elismerését és tetszését elnyerve, ezzel is bemutatva, hogy a zene és a tánc olyannyira nemzetközinek számító  művészeti tevékenység, amely adott esetben kiválóan alkalmas arra, hogy egymástól különböző embereket összehozzon, egy közös nyelvet alkosson, amit bárki megérthet, akiben megfelelő fogadókészség van.

 

“Az emberiség néhány nagy vívmánya éppen olyankor született, amikor az emberek szenvedtek: bebörtönözték őket, nélkülöztek, vagy éppen betegeskedtek. Példa nélkül álló módon demonstrálták az emberi lélek méltóságát és erejét. Beethoven megsüketülése után írta a legnagyszerűbb zeneműveit. Milton vakon írt. Bunyan a börtönben alkotott. Stephen Hawkins tolószékből elemzi az univerzumot. Az üldözöttek és elnyomottak felemelik a hangjukat, hogy segítsenek embertársaikon. A háborús rokkantak reménnyel táplálják a nélkülözőket.Néhányukat közülük csak páran ismerik. Sokuk soha nem kap elismerést. De mind azt tanítják: ne féljünk. Van még tennivalónk. Vannak még feladatok. Szükség van még a szépre. Megoldatlan rejtélyek várnak ránk. Boldogság vár ránk. A világ tele van csodákkal. Fogadd el őket, és örülj nekik. Ne hagyd, hogy bármi is megfosszon az élet szeretetétől.” (Pam Brown)

  

Aki más tollával ékeskedik...

Úgy látszik, hogy a mai nap már csak ilyen... 

A következő képeken látható toll szintén zárkaellenőrzés során került elő. Talán nem meglepő, hogy ez is átalakításra került, szakavatott fogvatartotti kezek szorgos munkájával, oly módon, hogy gyógyszer elrejtésére ennek köszönhetően kiválóan alkalmas eszköz lett az egyébként szimpla tollból. Jellemző, hogy ismét egy olyan tárgy került elő, illetve kerül bemutatásra, ami alapvetően talán nem annyira feltűnő, szem előtt tartható, ezért az ellenőrzések során talán nem is minősül annyira feltűnőnek. Mert a tiltott tárgyak előtalálására irányuló intézkedések során néhányszor jellemzően megfigyelhető hiba, hogy az állomány tagjai csak a rejtekhelyek felderítésére koncentrálnak, viszont a tiltott tárgyak egy része olyan helyen van elrejtve, ami folyamatosan szem előtt van elhelyezve, ezért látszólag nem minősül gyanúsnak...         

Egy furcsa lábbeli bemutatása...

A következő fotókon látható cipő egy zárkaellenőrzés során került előtalálásra. Első ránézésre összességében talán semmi különös, semmi gyanús nem merül fel az avatatlan szemlélő számára, de jobban szemügyre véve megállapítható, hogy a cipő talpán több olyan lyuk került kialakításra, melyek adott esetben tiltott tárgyak, elsősorban gyógyszerek elrejtésére, illetve szállítására alkalmasak. A viszonylag magas talprészbe fúrt lyukakba ugyanis az apróbb gyógyszerek könnyedén elrejthetők, elhelyezhetők. A zárkában egyébként fekete színű festék is előkerült, ami kiválóan alkalmas lehet arra, hogy a már megpreparált talprész egy fedő festékréteggel kerüljön beborításra, ami még inkább megnehezíti a felderítést... Megint igaznak minősülhet a megállapítás, miszerint a börtönben semmi sem az, mint aminek látszik... 

A Magyar Helsinki Bizottság visszajelzése

A múlt héten járt intézetünkben a Magyar Helsinki Bizottság 5 fős csoportja, egy projekt kapcsán, melyről már beszámoltam ugyan, de megkaptam Dr. Novoszádek Nóra levelét, amelyben a vizsgálat vezetője visszajelzést és tájékoztatást adott számomra a tapasztalataikról. Most ezt közlöm, vágatlanul:

"A Magyar Helsinki Bizottság munkatársai kiemelték a személyi állomány segítőkész, együttműködő és konstruktív hozzáállását, valamint azt, hogy a rendelkezésükre bocsátott anyagok minden esetben áttekinthetőek, rendezettek és teljes körűek voltak, így zökkenőmentesen zajlott az adatfelvétel.

A civil szervezet munkatársai a projekt során összesen 11 büntetés-végrehajtási intézetbe látogatnak el, és 400 fogvatartottal készítenek interjút, a projekt eredményeit összefoglaló tanulmány megjelenése a jövő év elejére várható. A Balassagyarmati Fegyház és Börtön a harmadik intézet, ahova a Magyar Helsinki Bizottság munkatársai a vizsgálat keretében ellátogattak, így a projekt tapasztalatairól még korai lenne nyilatkozni.

Mivel ezen látogatás célja nem a büntetés-végrehajtási intézet működésének monitorozása volt, ezzel kapcsolatban a Bizottság munkatársai nem is fogalmaztak meg semmilyen megállapítást, de az ott-tartózkodásuk három napja, számtalan akta átolvasása és az elkészített majdnem negyven interjú során nem is szereztek olyan tapasztalatot, ami alapján bármilyen intézkedést indokoltnak tartottak volna javasolni."

Az előbbiekhez röviden annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy mindenképpen köszönöm a civil szervezet munkatársainak visszajelzését, illetve a munkatársaim nevében is köszönöm a hozzáállásukkal kapcsolatban kapott pozitív szavakat, amit át fogok adni részükre. És alig várom, hogy a vizsgálat végére összeállításra kerülő összefoglaló jelentést kézbe vehessem, a tapasztalatok megismerése végett.   

Példakép a rács mögött....

A Sport Klub Gong! Magazin c. műsorának egy riportja...

Intézetlátogatás

2012. április 12-én intézetlátogatáson vett részt a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben az ELTE jogász hallgatóinak 18 fős csoportja, Dr. Lőrincz József Ph. D. ny. bv. dandártábornok, egyetemi docens vezetésével. A vendégek az Intézet Szent Mihály Kápolnájában bepillantást nyertek az Intézet szakmai munkájába, pályázati tevékenységébe, megismerhették a progresszív büntetés-végrehajtási szemlélet gyakorlati alkalmazásának eszközeit és módozatait, valamint egy első bűntényes elítélt közreműködésével megtapasztalhatták, hogy fogvatartotti szemmel milyen lehetőségek nyílnak arra, hogy valaki hasznosan töltse a szabadidejét. Ezt követően a látogatók belülről is megtekinthettek néhány zárkát, majd az Ipoly Cipőgyár KFT üzemrészeinek bejárása során a munkáltatásban érintett fogvatartottak tevékenységét is megnézhették.

Az intézetben elfogyasztott ebédet követően a hallgatók egy rendhagyó városnézésen vehettek részt Majdán Béla, közismert lokálpatrióta helytörténész kíséretében.

Fogva Tartó Gondolatok

Fogva Tartó Gondolatok

Fliegauf Gergely projektje © 2012.

Nem más tollával szeretnék ékeskedni, sőt. De ezúttal úgy magamra, mind a blogom hűséges bv-s olvasóira nézve kötelező érvényűnek tartom, hogy segítséget nyújtsunk a hazai börtönblog-élet úttörőjének, a mai magyar büntetés-végrehajtási szakma emblematikusnak számító alakjának, az általam is nagyra becsült  szakembernek, Fliegauf Gergelynek.

Gergő ezúttal ismét nagy fába vágta a fejszéjét, hiszen a fogvatartottakkal kapcsolatos írásai, munkái és könyve után most a büntetés-végrehajtási testület személyi állományával foglalkozó tudományos kutatást kíván megalapozni a most induló projekttel.

Azt hiszem, és úgy gondolom, hogy erre is mutatkozik igény, reményeim szerint az állomány tagjai részéről is. Mert eddigi pályafutásom során már annyiszor hallottam a kollégáktól, hogy mindig, mindenki csak a fogvatartottakkal, az ő jogaikkal, börtönön belüli életükkel, szabadulás utáni beilleszkedésükkel foglalkozik. Az állománnyal meg senki. Hát tessék: itt egy projekt, ami ránk fókuszál, így adott a lehetőség, hogy ki-ki közreműködjön benne, hallassa a hangját, ossza meg a gondolatait és érzéseit, tegyen azért, hogy a projekt sikeres legyen. Ezért hát szépen kérem minden olyan közvetlen munkatársamat és más intézetben dolgozó kollégámat, aki olvassa a blogomat, hogy aktivizálja magát, kapcsolódjon be a kezdeményezésbe, segítse a munkát. Mert sajnos a mindennapokban azt is tapasztalom, hogy amikor kritizálni, háttérben meghúzódva morgolódni kell, akkor többen vállalnak ebben részt, mint amikor valami pluszt kellene tenni...   

  

De miről is lenne szó? Azt hiszem, annál autentikusabb forrást, mint Fliegauf Gergely témával kapcsolatosan néhány nappal ezelőtt indított blogját (http://fogvatartogondolatok.blogspot.com/) keresve sem találnék:

    

      

"Kezdetben volt börtönblog, aztán jött a Fogva tartott gondolatok című könyv (amit már nem lehet kapni), aztán jött a börtönblog 2, majd a börtönblog 3. Ezek az írások (rajzok és falfirkák) a fogvatartottakról szóltak, és sokakban felmerült az ötlet, hogy most már a börtön őreiről is kellene írni valamit... Hát íme.

A „Fogva tartott gondolatok” című könyv arról szólt, hogy a rabok a börtönben milyen ártalmakat szenvednek el. Amikor a könyv anyagát oktattam, sokakban felmerült a kérés, hogy

• vajon a börtönőröket nem éri ártalom az áldozatos munkájuk során?
• milyen ártalmak érik a börtönőröket?
• milyen hétköznapi gondokkal küzdenek a börtönőrök?
• hogyan lesz valaki börtönőr? azaz: azonosíthatók olyan faktorok, amik az embereket abba az irányba terelik, hogy börtönőrök legyenek?

Amikor a börtönpszichológia című tantárgyat oktattam, akkor is sok kérdés merült fel:

• mit érez egy börtönőr, amikor rázárja valakire az a zárkaajtót?
• mit érez egy börtönőr, amikor olyan rabot kell kiszolgálnia, akit a társadalom nagy része megvet?
• milyen volt az első nap börtönőrként?
• hogyan lesz a börtönőrből főnök?
• milyen speciális, testi jellegű  börtönbetegségek vannak (testi és lelki)?
• mit jelent a börtönőrök életében a börtön stressz?
• mi jelent a börtönőrök számára az engedelmesség?
• hogyan engedelmeskednek a börtönőrök?
• hogyan manipulálják a rabok a börtönőröket?
• hogyan engedelmeskednek a rabok a börtönőröknek?

Amikor a börtönőrök megbecsültségéről beszélgettünk, szintén sok kérdés merült fel:

• mire elég a börtönőri fizetés?
• miből él a börtönőr családja?
• hogyan alapít egy börtönőr családot?
• mit érez a börtönőr, amikor megvetik?
• mit jelent egy börtönőr számára a szolgálat?
• mit jelent egy börtönőr számára a hivatás?

Úgy gondolom, hogy érdemes ezeket a kérdéseket megvizsgálni, és számos hasonló kérdést is érdemes megvizsgálni. Azt mondtuk többször, hogy a börtönök leírják a társadalmat, de ne feledjük, hogy egy társadalomban/börtönben általában fele annyi őr van, mint rab, azaz a börtönök egyharmad részben a börtönőrök világán keresztül reprezentálják a társadalmat.

Mit szeretnék csinálni? 

Ez egy tudományos kutatás kísérleti előkészítése.

Elsősorban egy-két oldalas fogalmazásokat várok a calabashhead@gmail.com e-mail címre.

Arra kérem a kollégákat (e szó helyett nem tudok jobbat kitalálni, nem nagyon tetszik, de valahogy ki akarom fejezni, hogy én is börtönőr vagyok), hogy a következő címmel küldjenek nekem írásokat:

Az első napon a börtönben

Az általam elképzelt ideális börtön

Egy nap, amikor nem gondoltam a börtönre

Legszebb börtönbeli élményem

Legrosszabb börtönbeli élményem

Hogyan képzelem el a jövőmet

A fenti fogalmazás címek csak munkacímek. (Más címmel is lehet írni fogalmazást, csak csengjen össze a projekt céljával.) Ha összegyűlik 100 fogalmazás, elemzést fogok készíteni, amit publikálni fogok. (Esetleg minden 100 fogalmazás után elemzést fogok készíteni) Az ideális szám 500 fogalmazás lenne.

Etikai kérdések

Ez egy tudományos kutatás, mi meg börtönőrök vagyunk, a következőket be kell tartanunk a korrektség nevében:

• nem írunk le szolgálati titkot
• nem írunk le a biztonságot veszélyeztető tényeket
• nem írunk le neveket
• nem sértünk személyiségi jogokat

Amit én garantálok: minden beérkezett levelet anonimként kezelek (ez manapság nem olyan nehéz, pillanatok alatt létre lehet hozni egy névtelenséget garantáló e-mail címet)" 

Ennyit a projektről, de ezzel korántsem elégszek meg: kérek mindenkit, hogy ragadjon tollat, üljön le a gépe elé, gondolkodjon egy kicsit, és írja ki magából az őt foglalkoztató, fogva tartó gondolatokat!