2013. szeptember 27., péntek

Visszatérve Balogh Béla előadására...

Ahogy az érdeklődők korábbi beharangozómban, illetve azóta a Balassagyarmati Fegyház és Börtön honlapján arról olvashattak, 2013. szeptember 19-én 14.30 órakor Balogh Béla író, hídépítő mérnök tartott előadást a büntetés-végrehajtási intézetben, „Még egy elrontottnak tűnő élet is helyrehozható” címmel. 

 
A vetítéssel egybekötött előadás kezdetén elmondta, hogy az emberek minden korban képesek voltak rombolni saját és embertársaik életét, továbbá saját környezetüket. Következmények nélkül ezt azonban nem lehet, mert a föld próbálja saját egyensúlyát visszaállítani, ez pedig gyakran súlyos katasztrófákban nyilvánul meg. Amit tanulunk az iskolában, az szerinte nem teljesen a valóságot tartalmazza, hiszen ami nem illeszkedik egy-egy alapvetésbe, azt nem ismertetik velünk, nem hangsúlyozzák, pedig alapjaiban rengetik meg az egyes álláspontokat. Megdöbbentő példáin keresztül érzékeltette, hogy sok mindenben messze fejlett technikákat alkalmazhattak őseink, számos területen fejlettebb életkörülményeket teremthettek meg, mint amit a tankönyvekben találunk leírva.
 
Nézetei szerint életünk minden változása szoros összefüggésben van azzal, ahogyan gondolkodunk, érzünk és cselekszünk. Így például a durva beszéd, az átkozódás és panaszkodás megrövidítik életünket. Ezzel kapcsolatban érdekes statisztika hangzott el, mely szerint a magyarországi magyarok 8 évvel alacsonyabb átlagéletkorral rendelkeznek, mint az átlag európai, és a magyarországi roma közösség pedig ehhez képest is 10-12 évvel alacsonyabb átlagéletkorral rendelkezik.
 
Kísérletek bizonyítják, hogy az emberi gondolatok energiája lényegesen magasabb, mint az napjainkban elterjedt. A kozmikus sugárzáshoz hasonlítható, ami gyors rezgések segítségével képes áthatolni a mesterséges akadályokon, így a kísérletben szereplő ólomszobán, majd eljut a több száz kilométerre lévő célszemélyhez.
 
A mérnöki szemmel is gondolkodó előadó elmondta, hogy magasabb rezgésszintű világok léteznek, melyek között leginkább álmunkban vagyunk képesek „utazni”.
 
Rámutatott arra az összefüggésre, hogy az élet legnagyobb akadálya az, ha nem tudunk megbocsájtani, mert ebben az esetben konfliktus alakul ki bennünk, ami előbb-utóbb kívül is megmutatkozik, ez pedig betegséget okoz.
 
Hogy miért kell megbocsájtani?
 
Jézus tanításának példáján ok-okozati összefüggésben látja a választ:
„Azt cselekedjétek másokkal, amit szeretnétek, hogy mások cselekedjenek veletek, mert ez a törvény.”
 
Meg kell bocsájtani, mert a konfliktus általam is keletkezett, esetlegesen én akartam!
 
Valójában az ember egy magasabb rezgésű lény, aki a mennyből érkezett a földre.
 
Hangsúlyozta, hogy az ember energiaközpontjainak, csakráinak teljes működésével alkot kerek egészet, ehhez azonban szükség van a szeretetre is a fizikai szükségleteinken felül.
 
Ha durvaságot adunk embertársainknak, azt kapjuk vissza, ha kedvességet sugárzunk, akkor mi is azzal szembesülünk. Ez utóbbi esetben létezik egy kiegyensúlyozott érzelmi és idegállapot, ellenkező esetben pedig létezik egy feldúlt érzelmi állapot. Ennek oka lehet stressz, félelem, harag és hasonló negatív érzelmek. Ilyenkor felháborodunk, józan gondolkodásunk veszélybe kerül, az. ún. „asztrális korom felkeveredik.
 
Újabb kérdés elé állított minket: mi az oka, hogy az ember szeretetben és bőségben szeretne élni, de nem sikerül.
 
A válasz egyszerű. A tudat alatti gondolkodás sokszor erősebb, mert amit az ember sokszor lát, hall vagy ismétel, abból tudat alatt futó „program„ lesz. Ez gyakran a többek között szüleinktől hallott megállapításokat, jelzőket tükrözi, és évek múltán válhatnak a fent említett programmá. Ilyen programozott tevékenység például a dohányzás.
 
Igyekszem úgy tenni, hogy másoknak is jó legyen”. Következtetésképpen a szeretetteljes gondolkodás, a tudatos gondolatok és tudatalatti programok jó életet és sikeres ötleteket biztosítanak számunkra.
 
Végkövetkeztetésként elmondta a fogvatartottakra vonatkoztatva, hogy a pozitív értékek közvetítésével a szeretet impulzusaival jót hozhat az élet, van lehetőség szépen élni. Mindannyian végigjárjuk a gyakran nehéz utat, de a megfontolás következtében egyszer könnyebb lesz, reményt adva a fogvatartottak számára is a szabadulás utáni életéhez.
 


A TÁMOP 3.2.4. A-11/1-2012-0075 azonosító számú pályázat keretében megtartott író-olvasó találkozón 10 fő vendég és dolgozó, valamint közel 30 fő fogvatartott vett részt. Intézeti előadását követően az előadó városunk nagyközönsége előtt is megosztotta gondolatait. 


Fókuszban a kompetenciák



A hét közepén került megrendezésre intézetünkben az "INNO-Váltó" Innovatív, kísérleti foglakoztatási program fogvatartottaknak / szabadultaknak" című TÁMOP-1.4.3-12/1-2012-0155 számú pályázati projekt keretén belül megvalósított „Fókuszban a kompetenciák” című kompetenciafejlesztő foglalkozás sorozatban részt vett 13 fő fogvatartott részére a Tanúsítványok átadására.



A Balassagyarmati Fegyház és Börtön Szent Mihály Kápolnájában megrendezésre kerülő eseményen a Váltó-sáv Alapítvány két munkatársa adta át a programot eredményesen teljesítők számára a részvételt igazoló dokumentumot. A fogvatartottak között volt olyan, aki elmondta, rendkívül büszke rá, hogy nemcsak bekapcsolódhatott a foglalkozásokba, de eredményesen be is fejezte azokat. Mint mondta, alig várja a hétvégét, amikor látogató fogadásra érkező szüleinek megmutathatja a dokumentumot, ami igazolja, hogy végre valami hasznossal is foglalkozott a börtönben, ugyanis esetében ez volt az első olyan program, amire jelentkezett.




2013. szeptember 26., csütörtök

Fegyencmesék a börtönből

Forrás: http://hvg.hu/kultura/20130926_Fegyencmesek_a_bortonbol#utm_source=hirkereso&utm_medium=listing&utm_campaign=hirkereso_2013_9_26







A HVG.hu hasábjain megjelent Hatala Noémi írása, a Balassagyarmati Fegyház és Börtön, valamint a Feldmár Intézet által működtetett Mesekör újabb bemutatásaként. A "Fegyencmesék a börtönből" című írás ugyan már korábban elkészült, és végre elérkezett az idő, amikor a közzétételére is sor kerülhetett...  

Mint ismeretes, a Feldmár Intézet még 2011-ben indította el Mesekört Balassagyarmaton, ahol az elítéltek együtt írnak és rendeznek színdarabokat, melyeket évente kétszer előadnak családtagjaiknak vagy épp egy lényegesen nagyobb közönség előtt. A Mesekör létrejöttével mindenki jól járt, a fegyelmi cselekmények csökkentek, és a résztvevők családi kapcsolatai is javultak, ráadásul reintegrációs esélyeik is minden korábbinál nagyobb támogatást kapott.
A Mesekör ötlete három évvel ezelőtt, A barna tehén fia című könyv írása közben merült fel Büky Dorottyában és Feldmár Andrásban. A könyv alapgondolata a mesék, illetve az álmok szimbólumvilágának rokonsága volt, amely a beszélgetőpartnereket közös nevezőre segítheti. 2010 ősze óta a Feldmár Intézet folyamatosan indít meseköröket, ennek a programnak a híre jutott el 2011 elején a Balassagyarmati Fegyház és Börtön parancsnokához, dr. Budai István bv. ezredeshez, aki felkérte a Feldmár  Intézetet, hogy dolgozzák ki a mesekör börtönre adaptált verzióját is. 

(A balassagyarmati börtönben uralkodó szemléletről és az elítéltek mindennapjairól készült interjúnkat itt olvashatják.)

A Feldmár Intézet a Mesekör programmal 2012. október 23-a alkalmából a Büntetés-végrehajtásért emlékérem bronz fokozatát kapta meg, majd 2013. júniusában elnyerte az ERSTE Foundation Award for Social Integration nemzetközi díját.

A Feldmár Intézet 2013. őszén indítja el a szabadultak visszailleszkedését segítő B-Terv programot. A Mesekörre épülő kezdeményezés a  büntetés-végrehajtási rendszerből frissen szabadult, családjukhoz visszatérni nem tudók számára olyan lakóközösséget hoz létre, amelyben előítéletektől mentes, asszertív kommunikáció gyakorolható.

Az alábbi linkre klikkelve a cikkhez tartozó videó is elérhető:

Nemzetközi konferencia a bv. kódex tervezetéről

Forrás:  http://www.bvop.hu/?mid=2&cikkid=2088

Nemzetközi szakmai konferenciát rendeztek az új magyar bv. kódex tervezetéről a Belügyminisztérium márványtermében szeptember 25-én. A tanácskozáson részt vett a cseh, a román, a szlovák és a szlovén büntetés-végrehajtás delegációja, az Európa Tanács felügyelő szerve, a CPT képviselője; jelen voltak a Belügyminisztérium, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, a BVOP, a Közigazgatási és Igazságügyi Hivatal munkatársai, továbbá az Országos Kriminológiai Intézet, a Legfőbb Ügyészség és a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács szakemberei, illetve a sajtó képviselői. 

A konferencia résztvevőit dr. Pallo József bv. ezredes, a BVOP főosztályvezetője – a tanácskozás levezető elnöke – köszöntötte. A bevezető előadást dr. Felkai László, a Belügyminisztérium közigazgatási államtitkára tartotta az új rendészeti környezet és az új bv. törvény szerepéről. Mint kiemelte: a törvény célja, hogy az elítélteket visszavezesse a társadalomba, csökkentse a börtönök zsúfoltságát, ésszerűen minimalizálja a fogvatartás költségeit és valósítsa meg a nemzetközi egyezményekben leírt elvárásokat. Gáva Krisztián, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium közjogi jogalkotásért felelős helyettes államtitkára előadásában az új bv. kódex kodifikációs folyamatáról beszélt, jelezve hogy a 34 éves Bv. trv.-t felváltó új törvényt várhatóan még idén elfogadja az Országgyűlés. Csóti András bv. vezérőrnagy, a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka előadásában mérföldkőnek nevezte a törvénytervezetet. Rövid történeti visszatekintésében kiemelte, hogy az 1979-es törvényerejű rendelet a maga korában korszerű volt, azonban a számtalan változtatás következtében kialakult „eklektikus jellege” miatt megújításra szorult. Utalt rá, hogy az intézetek túlzsúfoltsága behatárolja a szakmai munkát, ezért új megoldásokra, szemléletre és megfelelő jogi környezetre van szükség. Schmehl János bv. dandártábornok, az országos parancsnok biztonsági és fogvatartási helyettese az új szabályozás legfontosabb szakmai elemeit ismertette, majd Varga Valéria bv. vezérőrnagy, az országos parancsnok gazdasági és informatikai helyettese az új bv. kódex költségvonzatait elemezte. Ezt követően Mikola Gnatovszkij, az Európa Tanács Kínzás elleni bizottságának alelnöke fejtette ki véleményét a törvénytervezetről. A konferencia délutáni programja a külföldi delegációk hozzászólásaival folytatódott, valamint prof. dr. Vókó György, az OKRI igazgatója és dr. Magyariné dr. Nagy Edit, a Belügyminisztérium szabályozási és koordinációs helyettes államtitkára kért szót. A hozzászólásokat vita követte, végül Csóti András zárszavában reflektált az elhangzottakra, és összefoglalta a tanácskozás eredményeit.






A HVG is foglalkozik az új Bv. Kódex tervezettel...

Forrás: http://hvg.hu/hvgfriss/2013.38/201338_vitatott_bortonkodextervezet_vad_es_engedek








Vad és engedékeny törvény készül a börtönök népének
Házi őrizetben töltheti ki büntetése utolsó hat hónapját a rabok egy része 2014 végétől Magyarországon – ha az Országgyűlés megszavazza az új börtönkódex tervezetét. A reintegrációs őrizetnek elkeresztelt kedvezményt a fegyintézetek mellett már ma is működő büntetés-végrehajtási (bv) bírók csak az első alkalommal, s legfeljebb 5 évi szabadságvesztésre ítélt személyek számára adhatnák meg, a „kezdő” gyilkosok tehát többnyire ki lesznek zárva belőle. A bv-s házi őrizet rugalmas fogva tartást jelentene: a bíró által kijelölt lakást a „bevarrt” személy munkavégzés vagy gyógykezelés esetén ugyanis meghatározott időre elhagyhatná.
Az utóbbi 130 esztendőben az államfogháztól a dologházig a fegyintézeteknek számos típusa létezett idehaza. Az 1970-es évek végétől kezdve már csak háromfajta bv. intézetben, fegyházban, börtönben és fogházban őrzik a rabokat. A 429 paragrafusból álló új törvénytervezet fenntartaná, de meg is haladná e rendszert. Az eddigi fokozatokon belül további három-három alfokozatot – enyhébb, szigorúbb és általános rezsimeket – készülnek kialakítani. A jelenlegi struktúra így 9 lépcsőssé válna, nagyobb lehetőséget adva a büntetések egyéniesítésére, ami a kódex egyik legfőbb törekvése.
A Magyar Helsinki Bizottság szerint már nagyon időszerű volt az egységes börtönkódex kidolgozása, hogy a foglyok alapvető jogait például ne miniszteri rendeletek szabályozzák. A most társadalmi vitára bocsátott előterjesztés kétségkívül korszerűbb a hatályos jogforrásoknál – állítják a jogvédők. A bizottság szakértői viszont nem értik, miként hiányozhat a 206 oldalas javaslatból a zárkák méretére vonatkozó előírás. „Nincs szó arról sem, más tekintetben milyen fizikai körülményeket kell garantálni a fogva tartás során” – mondta a HVG-nek a helsinkis Tóth Balázs.
"A jelenleg érvényes jogszabály nem olyan szemérmes, mint a készülő kódex. A 6/1996-os igazságügyi miniszteri rendelet szerint ma minden egyes fogvatartottra „lehetőleg” három négyzetméternek kell jutnia a cellákban. Ez azonban csak jámbor óhaj, a 31 bv. intézetben valójában két négyzetméter körül lehet jelenleg az egy rabra jutó „élettér”, köszönhetően a 140 százalékos telítettségnek. A XIX. században épített, egyszemélyes zárkákban például gyakran 2-3 személy él, ezért a lakók egyszerre alig tudnak felállni a helyiségben." – magyarázza Tóth, aki monitoring testületek tagjaként az utóbbi tíz évben legalább 50 napot töltött már el a különféle fegyintézetekben.
A szakértő úgy véli, a törvény talán taktikai okokból maradt adós az elítélteknek járó alapterület meghatározásával. Az Európai Emberi Jogi Bíróság a fogva tartást ugyanis embertelennek minősíti, ha négy négyzetméternél kisebb élettér jut egy elítéltre. A kormány feltehetően úgy kalkulált, hogy ha e norma bekerül a kódexbe, a foglyok tömegesen fognak eljárásokat kezdeményezni Strasbourgban, ahol már kétszer elmarasztalták Magyarországot a börtönviszonyok miatt. A törvényjavaslat végül is csak annyit rögzít, hogy a zárkákban a jövőben legfeljebb egyemeletes ágyakat lehet elhelyezni, többszinteseket már nem.
A személyre szabott reintegrációs programok eredményességét az igazságügyi tárca egy új bv. intézmény felállításával akarja elősegíteni. A Központi Kivizsgáló és Módszertani Intézet lesz az az egység, ahol minden olyan elítélt megkezdi majd a szabadságvesztését, aki legalább másfél évet kapott. A foglyokat csak az ott elvégzett 30–60 napos szakértői vizsgálat után szállítanák a kijelölt bv. intézetbe. Ezekben a befogadáskor meghatározott egészségügyi, pszichológiai és biztonsági szempontok alapján, valamint a rab személyiségére, előéletére, családi körülményeire, s a bűncselekmény természetére tekintettel kezdenék meg a szabadságvesztés végrehajtását. A személyre szabott reintegrációs programot az intézetek időről időre felülvizsgálnák, s szükség esetén módosítanák is.
Az intézményes változásokat előrevetítő törvénytervezet pár prózai kérdést viszont a cellák méretén kívül is megválaszolatlanul hagy. Nem világos például, mondják a jogvédők, milyen gyakran tisztálkodhatnak meleg fürdőben ezentúl a rabok. Az MHB szerint sürgősen véget kell vetni továbbá annak a nyíltan diszkriminatív gyakorlatnak is, hogy a foglyok a bent ledolgozott évek után nem szereznek nyugdíjjogosultságot. A törvényjavaslat – amely lehetővé tenné az állam számára, hogy ezentúl térítési díjat számítson fel az ellátásért a kinti bérminimum töredékéért dolgozó személyeknek – egyelőre csak azt írja elő, hogy a munkáltatók akár teljes körű társadalombiztosítási jogosultságot garantáló megállapodást is köthetnek a fogvatartottakkal – ha akarnak. Csakhogy melyik cég óhajt nyugdíjjárulékot fizetni a dolgozói után, ha az nem okvetlenül kötelező?
BABUS ENDRE


A téma jelenleg rendkívül aktuális, a magam részéről kíváncsian várom, hogy mikorra fogadják el az új Bv. Kódex tervezetét, illetve mikor jön el az idő, amikor hozzáláthatunk az intézetparancsnoki intézkedések átdolgozásához, hogy az új szabályozás szerinti érdemi munka elkezdődhessen... És az mindenképpen pozitív, hogy a végrehajtási fokozatokon belüli három rezsimet tartalmazó rendszer számomra valahonnan annyira ismerős... :)  


2013. szeptember 24., kedd

Gondolatok az iskolarendőrség és a börtön kapcsolatáról...

(Forrás: http://nol.hu/kulfold/20130921-amerika_buntet?ref=sso)

 

Az iskolarendőrség intézménye a börtönbe vezető cső a kutatási eredmények szerint

Az Amerikai Egyesült Államokban több mint 2,4 millióan vannak börtönben ebben a pillanatban is. Ez abszolút számban és a 310 milliós lakossághoz viszonyítva is a legmagasabb a világon: százezer lakosból több mint hétszázan rácsok mögött ülnek, amit csak Oroszország közelít meg, ahol százezerből körülbelül hatszázan töltik börtönbüntetésüket.


Még Kínában sem csuknak le ilyen sok embert: másfél millió elítélt van az 1,3 milliárd lakosú országban. Vajon mi a magyarázat arra, hogy a világ egyik legfejlettebb és legjómódúbb, a szabadságára oly büszke országában ilyen sokan kerülnek börtönbe? David Garland, a New York University jog- és szociológiaprofesszora évtizedek óta kutatja az amerikai büntetőjog sajátosságait. Szeptember elején Budapesten, az Eurocrim 2013 kriminológiai konferencián tartott előadásában elmondta: a fenti jelenség magyarázatát nem csupán a társadalmi folyamatokban, sajátosságokban kell keresni.

Az elmúlt évtizedekben ugyanis a nyugati világban mindenütt megnövekedett a börtönbüntetésre ítéltek száma. Ennek okai között van a politikai élet jobbra tolódása, a jóléti állam szerepébe vetett hit megrendülése, a jogszabályok változása és a bevándorlás-, illetve idegenellenes tendenciák erősödése. – Ám mindez sehol sem vezetett a börtönpopuláció olyan mértékű, négy-ötszörös emelkedéséhez, mint az Egyesült Államokban – mondta. (Az 1980-as évek óta megnégyszereződött az Egyesült Államokban a börtönbüntetésre ítéltek száma. – A szerk.)

Garland elmélete szerint az Egyesült Államok esetében a politikai és jogi környezetet kell megvizsgálni ahhoz, hogy magyarázatot kapjunk a jelenségre. Az előadás után lapunknak adott interjújában elmondta: mindez az USA sajátos igazságügyi és politikai berendezkedésében gyökerezik. A szövetségi állam gyenge, a büntetőtörvények és az igazságszolgáltatás helyi, állami kézben van.

Az Egyesült Államok számos különböző kultúra, vallás és rendszer szövetsége, és az ország alkotmányát is úgy írták meg, hogy ezek a különbségek fennmaradjanak. Emiatt adja a hatalmat a helyi vezetés kezébe. Még az olyan szövetségi berendezkedésű európai államokra sem jellemző ilyen szintű decentralizáció, mint Svájc – magyarázza Garland, aki Nagy-Britanniában született, de az Egyesült Államokba települt. Mint mondja: az ottani egyetemeken több idő jut kutatásra.

A helyi szintű döntéshozás még nem is volna különös, ám egy másik sajátossága az amerikai rendszernek, hogy az igazságszolgáltatás kulcsfontosságú szereplőit, még az ügyészeket és a bírókat is választják. – Ők mind politikai szereplők, ami a büntetőjogot így nagyon erősen összeköti az emberek, azaz a többség akaratával. Meg kell nyerniük a választóikat, ha nem teszik, legközelebb leváltják őket – mondta a professzor.

A politikusok szinte versenyeznek egymással azon, hogy megadják a közvéleménynek, amit akar. Ez éles ellentétben áll a más országokban alkalmazott büntető- és igazságügyi rendszerekkel, sőt, még a negyven évvel ezelőtti amerikai büntetőjoggal is – magyarázta. Jogszabályokat ugyanis úgy lehet alaposan és átgondoltan alkotni, hogy a törvényhozók konzultálnak a téma szakértőivel, és megvizsgálják a rendelkezésre álló bizonyítékokat, kutatási eredményeket. Amerikában a törvényalkotók utóbbi helyett sokkal inkább a helyi közvéleménynek próbálnak megfelelni.

Ezt pedig Garland úgy nevezi: büntetőjogi populizmus. Kaliforniából említ egy ismert példát: az 1980-as években az állam legfelsőbb bíróságának elnöke (az első nő ezen a poszton) Rose Bird volt. Az általa vezetett bíróság számos halálbüntetést tett semmissé, és változtatta az ítéletet börtönbüntetéssé. Bird nyíltan ellenezte a halálbüntetést, aminek az lett a következménye, hogy 1986-ban egy népszavazáson eltávolították posztjáról. A legfelsőbb bíróság elnökét a kormányzó nevezi ki, de a választóknak időről időre meg kell erősíteniük a kinevezést. Sem előtte, sem azóta nem buktattak meg a választók senkit azon a poszton.

Az Egyesült Államokban közvetlen politikai kontroll alatt van az igazságszolgáltatás, ami nagyon idegen az európai mentalitástól. Rudy Guiliani egykori New York-i polgármester és Eliot Spitzer volt New York-i kormányzó is ügyészként kezdte karrierjét. Képesek voltak lenyűgözni a tömeget, ez indította el a politikai karrierjüket az ügyészi pályán túl. De John Kerry jelenlegi külügyminiszter is ügyészként kezdte pályáját, és majdnem elnök lett belőle. – Garland hangsúlyozza: Európában az ügyészek és bírók felett nincs közvetlen befolyása a lakosságnak, és ezáltal nincsenek kitéve a napi eseményeknek, „a szenzációhajhász újságcímlapoknak. Mindettől elszigetelve dolgoznak, csak a törvény betűje alapján hozzák meg döntésüket”. Ez az egyik oka annak is, hogy az USA államainak többségében továbbra is érvényben van a halálbüntetés.

A XVIII. század végétől egyre inkább visszaszorult a halálbüntetés, egyre több helyen törölték el az emberi jogok védelmében. A XX. századra ez egyre szélesebb körű lett, hatalmas változást hozva a világban. Ám minden országban, ahol eltörölték a halálbüntetést, azt egy szűk kormányzó elit tette meg. Vagy mint Dél-Afrika vagy Magyarország esetében, egy bíróság. Eldöntötték, hogy a halálbüntetés nem helyes, még akkor is, ha az emberek többsége támogatja azt. De erre nincs lehetőség az Egyesült Államokban, mert ott a szövetségi szintű vezetésnek ebbe nincs beleszólása. A halálbüntetés kérdése állami hatáskör, azaz ötven különböző helyen kell erről dönteni, külön-külön. Ma 18 állam van, ahol eltörölték a büntetés ezen formáját. – Garland hozzátette: a halálbüntetés eltörlése sohasem népszerű, de megtanulja elfogadni a lakosság ezt a lépést, és egy idő után a többség inkább a hosszú börtönbüntetés mellett van.

A fentiek mellett ehhez az amerikai politikai rendszernek az a sajátossága is hozzájárul, hogy a két nagy párton belül már a jelöltekről is előválasztáson döntenek. – Ilyen nincs máshol: ha mondjuk ketten ugyanabban a pártban politizálnak, és épp egyikük a választott képviselő, de valami olyat csinál, amit a helyi közösség nem szeret, akkor a másik kihívást intézhet ellene. Ezért minden politikus folyamatosan azon gondolkodik, biztosan azt csinálja-e, amit a választói akarnak, mert ha nem, akkor valaki biztosan kiáll majd ellene. Azaz nagyon nehéz figyelmen kívül hagyni a többség akaratát – magyarázza Garland. Mivel a halálbüntetés továbbra is népszerű, ezért ebben a rendszerben szinte lehetetlen eltörölni azt. Ahol eltörölték, ott is a többség akarata ellen történt.

Egy nap az amerikai legfelsőbb bíróság majd úgy dönt, hogy a halálbüntetés alkotmányellenes, de amíg ez nem történik meg, addig, elsősorban a déli államokban, továbbra is halálra fognak ítélni embereket, és ki is végzik majd őket – jósolta. Ám sok más példa is van az amerikai büntetőjogi populizmusra. Az egyik ilyen az 1990-es évek közepén elfogadott „Megan törvénye”.

A legtöbb jogrendszer nem ad nevet a törvényeknek, de az amerikai igen, és ez egy fiatal nőről van elnevezve, akit egy szexuális erőszakért korábban már elítélt férfi ölt meg. Az áldozat családja azt kezdte követelni, hogy a szexuális bűncselekmények elkövetőinek listáját hozzák nyilvánosságra. Ma ez már az interneten is elérhető. Tehát ha engem valamilyen szexuális bűncselekményért elítélnek, bármikor az életemben, akkor ez mindig nyilvános lesz. Az emberek nem akarnak majd mellettem lakni, és nem kapok munkát – mutatta be a jogszabályt. Megan törvénye tehát nem más Garland szerint, mint populista válasz az áldozatok követeléseire. A törvény azóta az egész Egyesült Államokban, majd annak határain túl is elterjedt. Már Nagy-Britanniában is van hasonló szabályozás, egészen pontosan Angliában és Walesben.

Ez lincshangulathoz és tömegjelenetekhez vezetett. Szó szerint csoportok jártak házról házra és keresték a támadókat, megtámadták őket, próbálták elüldözni a házukból. Volt, hogy bombát dobtak a házukra. Ez a viselkedés előre látható, megjósolható, ha nyilvánosságra hoznak ilyen listákat – mondta a szakértő. Igen ám, de ezekre a listákra nemcsak az erőszakos bűnözők és pedofilok kerültek fel, hanem például azok is, akik kiskorú barátnőjükkel létesítettek szexuális kapcsolatot, vagy azok, akik csak betegek, és nyilvánosan mutogatták magukat, de senkinek sem ártottak.

Ez is populista törvényhozás, ami vissza is üthet. Persze lehet azt gondolni, hogy nem baj, ha a hatóságok tudják, hol vannak a potenciálisan veszélyes emberek, de nem feltétlen jó ötlet ezt nyilvánosságra hozni, főleg, ha arra a listára sokféle cselekedet miatt fel lehet kerülni. Mert bármit is csináltak, mindenkiről azt hiszi majd a közvélemény, hogy pedofil.

A büntetőjogi populizmus példája a „három csapás” törvény is, amelynek lényege, hogy a harmadik bűntett esetén már életfogytiglani börtönbüntetést kap az elítélt. Ez is egy népszerű törvény, amelyet a visszaeső bűnözők áldozatai követeltek ki, és amelyet megadtak nekik a politikusok, „mert tudták, a hogy előnyt fog jelenteni az előválasztási harcokban”. Garland szerint a háromcsapás-szabály bevezetése előtt senki sem nézte meg a kutatások eredményeit és a statisztikákat, mert akkor láthatta volna: akiket háromszor elítéltek, azok legtöbbször kisstílű bűnözők.

Számos olyan ügy kerül a legfelsőbb bíróság elé, amelyben életfogytiglanra ítéltek valakit, aki biciklit vagy pizzát lopott, és erőszakos bűncselekményt soha nem követett el. Az amerikai kormány jelenleg próbál tenni azért, hogy csökkenjen a rácsok mögött büntetésüket töltők száma az országban. Eric Holder igazságügyminiszter néhány hete jelentette be intézkedéstervezetét, amely csökkentené a szövetségi börtönökben ülők büntetését, és eleve igyekezne mérsékelni az odakerülők számát. Ennek az lenne az egyik eszköze, hogy a szervezett bűnözéshez nem kötődő, erőszakos bűncselekményt nem elkövető, ám drogügyek miatt a bíróság elé kerülő gyanúsítottak esetében nem írnák bele a vádba, mekkora mennyiségű kábítószert találtak náluk. Azaz nem vonatkoznának rájuk a mennyiség alapján kötelezően kiszabandó büntetések, így a bíró enyhébb ítéletet is hozhat.

Épp ideje volt már! – mondja Garland a témáról. – A szövetségi börtönök arányaiban elég kis részét adják az amerikai börtönhálózatnak, nagy részük ugyanis állami börtön. De a szövetségi börtönök lakóinak száma emelkedett a legmeredekebben az utóbbi 30-40 évben, és ennek az az oka, hogy a szövetségi szinten a politikusok mindig is vonzóak akartak lenni a választók számára. Ennek az egyik eszköze az volt, hogy nagyon szigorú szabályokat vezettek be, elsősorban a drogügyekben – mondta. A szövetségi börtönökben csupán az elítéltek 14 százaléka ül, ám közülük a legtöbben drogügyek miatt kerültek oda.

Ez az egész a drogellenes háborúról szól, ami egy őrült, túlzó próbálkozás, ami azt képzeli, hogy kiirthat egy széles körűen elterjedt társadalmi jelenséget. Ez körülbelül olyan képtelenség, mint az alkoholtilalom volt. Azt is megpróbálták, de nem sikerült – mondta Garland. A jogászprofesszor szerint Barack Obama és Eric Holder döntésének elsősorban egyébként nem anyagi okai vannak. A kormánynak van pénze fenntartani a börtönöket, de rájöttek, hogy túl sokakat zártak be kábítószerrel való visszaélés miatt, és arra, hogy a büntetések (főleg a visszaesőké) sokkal súlyosabbak, mint bármi, amit a fejlett világ arányosnak ítél meg.

Az is lényeges, hogy Holder és az elnök is fekete: a drogügyek miatt elítélt és börtönbe zárt emberek nagy többsége is fekete bőrű, még úgy is, hogy sokkal több fehér drogozik, mint fekete. – Obama eddig nem különösebben koncentrált a nagyvárosi ügyekre vagy a feketék helyzetére, de ez egy olyan intézkedés, ami az ő érdekeiket szolgálja – mondta Garland.

Nagy vitát kavart szeptemberben Magyarországon az iskolarendőrök megjelenése, ezért az amerikai tapasztalatokról kérdeztük a szakértőt – hiszen ott a nagyvárosi iskolákban gyakori, hogy rendőr áll a kapuban vagy a folyosón.

Ez az Egyesült Államokban is vitatott kérdés. Nemrég végeztek egy kutatást a témában, amelyből az derült ki, hogy elsősorban azokban az iskolákban, ahová szegény, fekete fiúk járnak, ott egyenesen, mint egy cső vezet a rendszer a börtönbe az iskolából – magyarázta a szakértő. Minél több a rendőr, annál több diákot ítélnek el. Pedig általában „kicsiben” kezdődnek a problémák: valaki megszeg egy szabályt, például a tiltás ellenére mobiltelefont visz az iskolába, vagy baseballsapka van a fején. A rendőr elkobozza a tiltott tárgyat, a diák emiatt vitába keveredik vele, és máris a kapitányságon találja magát. Megvádolják hivatalos személy megtámadásával, és innen már egyenes az út a bíróságig, majd a börtönig.

Az iskoláknak kombinálniuk kellene a fegyelmezést és az oktatást. A tanárnak képesnek kellene lennie rendet tartani, kontrollálni az osztályteremben zajló eseményeket. A rendőrök nem az oktatáshoz, a csoportépítéshez vagy a fegyelmezetlen gyerekekkel való bánásmódhoz értenek, hanem a letartóztatáshoz és büntetéshez, ezért nem szabad nekik átadni ezeket a feladatokat. Ha el lehet kerülni, hogy rendőrök legyenek egy iskolában, akkor el kell kerülni! – vélekedett.

 

 

Névjegy


David Garland Skóciában született 1955-ben. Nagy-Britanniában diplomázott szociológiából, majd jogból. Az Egyesült Államokban él és kutat, a New York University professzora. Több könyve jelent már meg az Egyesült Államokban továbbra is gyakorolt halálbüntetésről, a büntetőjogi rendszerről és a börtönökről. Legújabb kutatási területe a jóléti állam szerepe a társadalomban.

2013. szeptember 22., vasárnap

B-Terv --- Kétnapos hétvégi program az önkéntesek számára




Ezen a hétvégén kerül megrendezésre a Nógrád megyei Szirákon a "FA Iskola és B-Terv önkéntes tréning" című kétnapos rendezvénye, melynek keretén belül az első napon a résztvevők a Feldmár Intézet munkatársainak köszönhetően megismertették a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben elhelyezett fogvatartottak részére megkezdett Mesekör foglalkozások történetét, a csoport kezdetét, a kezdetektől a napjainkig.


 

Dr. Budai István bv. ezredes, intézetparancsnok előadásában bemutatta az általa vezetett bv. intézet szakmai törekvéseit, a fogvatartottak társadalmi visszailleszkedését, eredményes reintegrációját segítő programokat. Negrea Vídia, a Közösségi Szolgáltatások Alapítványának igazgatója a különböző resztoratív gyakorlatokról beszélt, melyek hazánkban majdhogynem egyedülálló módon, nem ismeretlenek a Balassagyarmati Fegyház és Börtön személyi és fogvatartotti állománya előtt. Ezt követően, Tóth László programvezető beszélt a B-Terv című programról, Oláh Attila tapasztalati munkatárs bevonásával, akiről tudni kell, hogy ő az első egykori fogvatartott, aki a börtönviseltek reintegrációját segítő programnak köszönhetően támogatást kap az eredményes beilleszkedéshez, az újrakezdéshez.


Az ebédszünetet követően a programon részt vevő több, mint harminc önkéntes, illetve a helyi lakosok megtekinthették a vanyarci székhelyű Veres Pál Polgári Egyesület élő zenét népszerűsítő koncertsorozatának első eseményét, melyen fellépett a Balassagyarmati Fegyház és Börtön Szent Dávid Kórusa és a Sziráki Roma Fiúk névre keresztelt formáció. Az adomány jellegű belépőkből befolyt összeget a szervező egyesület ara fordítja, hogy a jövőben rendszeresen hasonló, élő zenés koncerteket szervezhessenek a helyi kulturális élet felpezsdítése érdekében.

Az első nap záró programrészeként, Skype-kapcsolat segítségével "Synanon - B-Terv - Család" című előadásában maga Feldmár András beszélt az önkénteseknek a programról.

 
A mai napon Kómár Jánosné, Szirák polgármestere mutatta be a programnak otthont adó települést, majd Bíró András, alternatív Nobel-díjas szociológus tartott előadást "Együttélés, kultúra, romák és magyarok" címen. A rendezvény hátralévő részében az önkéntesek számára szekcióülések kerülnek megtartásra, majd Soltész Ágnes, a Menedék-program vezetője beszél az eredményeikről. Az ebédet követően a Feldmár Intézet munkatársai ismertetik, hogy a B-Terv során milyen elvárásokat fognak támasztani az önkéntesek felé, ezt követően kerül sor a hétvégi program zárására.





        
              

2013. szeptember 19., csütörtök

Oktatási lehetőségek a 2013/2014-es tanévben



Ahogy az "Itt van az ősz, itt van újra" c. Petőfi-vers kapcsán sok mindenkinek eszébe juthat, néhány nappal ezelőtt elérkeztünk szeptemberhez. Ez az ősz első hónapja, amiről talán a szüretre, a szüreti mulatságok idejére is gondolhatnánk, azonban lévén, hogy jelenleg egy börtönblog hasábjain vagyunk, sokkal inkább célszerű, ha az új tanévre, az iskolakezdésre asszociálunk.

A Balassagyarmati Fegyház és Börtönben is becsöngettek, még ha csak képletesen is, hiszen nálunk a klasszikus, tanórák elejét és végét jelző iskolai csengő nem található meg. Ezzel együtt a fogvatartottak számára a 2013/2014-es tanévre is számos oktatási, tanulási lehetőséget kínálunk fel, a hagyományoknak megfelelően. Az általános iskolában a múlt héten rendeztük meg a tanévnyitó ünnepséget, ami azért lényegesen szűkebb körben, kevésbé ünnepélyes keretek között zajlott le, mint ahogy az a civil életben megszokott.  Ennek ellenére bízom benne, hogy a kérelmi lap alapján, önkéntes jelentkezést követően beiskolázásra került fogvatartottak legalább annyira komolyan veszik az oktatást, átérzik annak fontosságát, mint a "normális" tanulók kint, a rácson túli világban. 

Nézzük, hogy jelenleg milyen lehetőségeket kínálunk fel a tudásszomjukat oltani kívánó fogvatartottak részére, zárójelben a beiskolázott létszámmal:
  • Általános iskola 6. osztály (15 fő) 
  • Általános iskola 7. osztály (16 fő)
  • Általános iskola 8. osztály (29 fő) 
  • Fazekas tanfolyam (13 fő jelentkezett)
  • Érettségi felkészítő (19 fő)  
  • Kertfenntartó (17 fő)
  • Parkgondozó (18 fő) 
  • Web Designer (8 fő)
  • Irodai asszisztens (12 fő)

A korábbi évekhez képest változást jelent, hogy az oktatásba bekapcsolódott a Dunavecsei Református Kollégium Bella István Gimnázium, Általános és Szakképző Iskola, akik az első négy lehetőséget vették át a korábbi képző intézménytől. A fenti listán szereplő utolsó négy szakképzés pályázati programoknak köszönhetően lett folyamatba téve, sőt a kertfenntartó és parkgondozó képzések a finisükhöz érkeztek, jövő hónapban megkezdődnek a vizsgák.



Bezárva, de mégis szabadon - fogvatartotti vers mindenkinek



2013.03.03.

A mai napon, ismét hosszabb hallgatás után, egy verssel kedveskedem a kitartó olvasóimnak. A mai vers szintén annak a fogvatartottnak az alkotása, kinek egy másik művét a múlt héten tettem közzé. Üzenete sok más elítélt számára hasznos lehet, de bárki elfogadhatja azt, hogy az embernek vállalnia kell a tetteit követő felelősséget, a cselekedetek következményeit. És a vers azon része, miszerint a fogvatartott a büntetése töltése alatt a Bibliához, Istenhez fordul, egy vitathatatlanul jellemző dolog. Nem tudom, kiben milyen gondolatok ébrednek a vers elolvasását követően, nekem tetszett...  





„Bezárva, de mégis szabadon.”


Hé, ember, ne feledd el, hogy a világ mindenkié, és hogy felelni kell tetteidért.
Tetteid következménye az, hogy jelenleg zárva vagy.
De ne félj, ne keseregj, hanem tedd azt, amit én - felelek tetteimért.

És légy hálás Istennek, hogy még csak Bírád mondta ki ítéleted, mert meghagyta létedet.
Hisz létedet, életté válthatod, ha rájössz, hogy hogyan kérj bocsánatot.
És ha ezt tiszta szívvel, ép elmével teszed,
Megnyered az örök életet.

És azért, hogy ne élj hiába, arra kérlek, olvass bele a Bibliába.
És ne csak olvass, hanem láss is, és lásd meg azt,
Hogy számodra mit ad. Azt adja, mit nekem is adott Isten, jelenléti szabadságot.
Mikor már nem zavar, hogy zárva vagy, mert az életed lett szabad.

Legyek inkább vak és ostoba, csak ezt ne felejtsem el soha.