2013. december 31., kedd

Éjféli mise a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben

(Forrás: a Balassagyarmati Fegyház és Börtön honlapja)

A karácsonyi ünnepkörhöz kötődően az intézetünkben szervezett programok között, tradicionális jelleggel ebben az évben is helyet kapott az éjféli mise, melyen a fogvatartottak mellett a személyi állomány néhány tagja is részt vett.





A 2013. december 24-én megrendezésre kerülő eseményen Főtisztelendő Dr. Gaál Endre esztergomi nagyprépost, teológiai professzor Úr tisztelte meg intézetünket látogatásával, és celebrált szentmisét az ünnepi programok keretében. Az éjféli szentmisét megelőzően a fogvatartottak egy csoportja betlehemi pásztorjáték keretében elevenítette fel Jézus születésének történetét. 



A szentmise kezdetén Varga László börtönlelkész Úr köszöntötte a megjelent vendégeket és fogvatartottakat, majd megfogalmazta karácsonyi gondolatait. A nagyprépost Úr a szentmise bemutatása mellett átadta Karácsony üzenetét, és a szertartás befejeztével az 50 fős egybegyűlt fogvatartotti közösség nevében, köszönetképpen egy betlehemet ábrázoló gipszalkotást vehetett át annak alkotójától.



A szentmisén Balázs Ottó ipolynyéki kántor Úr kántorizált. 




2013. december 26., csütörtök

"Ez a mi családunk" - egy fogvatartott rajza...



A családját mutatja be az egyik jogerősen elítélt fogvatartott, egy egyszerű füzetlapra felskiccelt, grafitceruzával készített képen. A lapon helyet kapott egy feldíszített fenyőfa is, így az alkotás egyértelműen megérdemli, hogy a karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódó bejegyzések között helyet kapjon. 

"Ez a mi családunk" - ezt a címet adta a fogvatartott a művének, melynek központi helyén önmaga áll. Apu rácsok mögött van, feszít, bicepszei aránytalanul hatalmasak, hasa kockás, lába vékony. Talán ki lehet jelenteni, hogy megtestesíti a fogvatartottak egy bizonyos részének ideálját, a kopasz, izmos, erős férfit, aki főképpen felsőtestre gyúr, a láb nem érdekli, és az sem annyira kiemelt jelentőségű, hogy mi van a fejben.  

Tőle jobbra a felesége, "Anyu" áll, mellette a gyermekek, egyelőre ketten. A harmadik testvér még pocaklakó, amint erre az asszonyalak domborodó hasából következtetni lehet. A nő egyébként arctalan, és a rajzon ő az egyetlen ember, aki nem szemben áll velünk, hanem oldalnézetből lehet őt megtekinteni. Viszont a férfi alaknak így hátat fordít. A fogvatartott talán ezzel akarja kifejezni, hogy közte és az asszony között nem éppen harmonikus a kapcsolat, a nő talán úgy érzi, hogy partnere újra cserbenhagyta őt, nyakában a két meglévő, illetve a harmadik, hamarosan érkező gyermekkel...

A megszületett gyermekek közül az idősebb, a kislány áll a szülőkhöz közelebb, ezzel mintegy az érkezési, azaz születési sorrendet fejezi ki a rajzoló. Viszont nem elhanyagolandó a tény, hogy a kisebb gyermek, a fiú, habár testmagasságában elmarad a kislánytól, egy kegyes csalással (a magasabbra rajzolt alaknak köszönhetően) feje egy magasságban helyezkedik el a testvérével. Ha nagyon optimista akarok lenni, akkor arra gondolok, hogy apjuk mindkét gyermekét ugyanannyira szereti. Viszont abban az esetben, ha nem így van, akkor a rajzzal azt fejezi ki, hogy a fia sokkal fontosabb számára, mint a másik megszületett gyermek, ezért is emelte vele egy szintre. 

Az alakokat elég egyszerűen, többnyire arctalanul, már-már vitte papírra a fogvatartott, és feltűnő, hogy míg a felnőttek esetében valamennyire még törekedett arra, hogy legyen alakjuk, addig a két gyerek teste a klasszikus pálcikaember stílusban lett kialakítva. A figurák értékelhető arcvonással szinte nem rendelkeznek, egy dolog azonban szembeötlő: a kislány az egyetlen, aki mosolyog. Vajon mi lehet ennek az oka? Boldog, hogy az apja nincs otthon? Mert esetleg bántalmazta, zaklatta őt? Több kérdés is lehet, amire ki-ki keresse a választ. Az érintetteken túl úgysem találjuk meg a helyes alternatívát...

És végül, de nem utolsó sorban, ott van a fenyőfa. Pszichológusok, grafológusok, pedagógusok és más szakemberek is gyakran alkalmazzák a farajzolás módszerét ahhoz, hogy következtetéseket vonhassanak le a rajzoló személyiségéről. Mivel ebben nem vagyok szakértő, nem értékelem a fát, ami annak ellenére, hogy elvileg egy ünnepi, feldíszített karácsonyfa, mégis valahol olyan szomorú, a lehajló ágakkal, a kevés dísszel. Számmora úgy tűnik, hogy a fogvatartott hangulata nem túl derús, ami talán érthető is, így ünnepek alkalmával a bezártság, a szerettektől való távollét még inkább nehezebben elviselhető, mint máskor. A fa alatt nincs talaj, nincsenek gyökerei. Ebből talán arra lehet következtetni, hogy a fogvatartott jelenleg elveszettnek érzi magát, úgy érzi, hogy nincs biztos talaj a talpa alatt, talán nem úgy és nem annyira kötődik másokhoz, mint ahogy azt szeretné. Ki tudja... Ha van valakinek tapasztalata, véleménye, gondolata, ötlete a rajzzal kapcsolatban, akkor megoszthatná velem és a többi olvasóval egy kommentben.        
              

Ide vezet a három csapás...

Ide vezet a három csapás... --- Az Index írása...


"A börtönben élő idős emberek tíz évvel megelőzik korukat a fizikai és mentális betegségek előfordulásában a Human Rights Watch szerint. Míg Amerikában 1995 és 2010 között 42 százalékkal nőtt a rabok száma, az 55 év felettieké majdnem megháromszorozódott. 2013 júniusában a 133 ezer kaliforniai rabból 15 ezer volt 55 évesnél idősebb. Elemzők szerint a szigorú drogellenes törvények, a három csapás szabály, a kötelező legrövidebb büntetés és a tényleges életfogytiglan széles körű alkalmazása van a háttérben. Andrew Burton idős amerikai rabokat fotózott." --- a cím alatt rejtőző linket megnyitva az Index írását lehet olvasni, illetve megtekinteni Andrew Burton képeit. A 6. és 11. sorszámú képek nem akármilyen elhelyezési körülményeket mutatnak meg...

2013. december 25., szerda

Karácsonyi dalok...

Tőlem egyáltalán nem szokatlan módon következzen két olyan videoklip, ami kapcsolódik az ünnepi hangulathoz, még ha nem is a habos-babos oldalát mutatják be az egyre inkább képmutatással teli, kötelező szeretetünnepnek, hanem a sokak, egyre többek számára szomorú oldalát is érzékeltetik... Hatalmas sorok, hatalmas gondolatok, költészet, borzongás...   




Karácsony....






Elérkezett az idő, hamarosan újra véget ér egy év. A mai napon egy kicsit megpihenek én is, egy ritka időszakot élek, néhány napig nem kell bemennem az intézetbe. Legalábbis ezt remélem, aztán ki tudja, mit hoz az élet... Ezzel együtt az ország büntetés-végrehajtási intézeteiben számos kollégám ma is szolgálatban van. És sokaknak közülük a Szenteste is a rácsok mögött érkezett el. Édesapák, édesanyák végezték munkájukat, őrizték a fogvatartottakat, óvták a rendet, tettek meg mindent azért, hogy törvényesség uralkodjon a börtönfalakon belül, és a biztonság ne sérüljön. Mindeközben persze a Jézuska ellátogatott azon bv. alkalmazottak otthonába is, akik dolgoztak, így ők nem élhették át azt az örömet, boldogságot, ami gyermekük arcáról sugárzott, miközben bontogatta az ajándékokat. Ezek is olyan pillanatok, amelyekről sokan közülünk lemaradnak a folyamatos szolgálatellátás miatt. Ez a része a hivatásunknak egy kicsit hasonlít a fogvatartotti léthez. Nem egyszer hallani, hogy mi is úgy vagyunk, mint a fogvatartottak: bezárva. A különbség az, hogy jó esetben, ha nem történik valami rendkívüli, mi hazamehetünk, ha letelt a szolgálat. Az elítéltek többsége viszont csak a szabadulása pillanatában mehet haza. Ma egy tőlem talán szokatlan dolgot teszek: ezúttal, kivételesen, nem az elítéltekkel, hanem csak a személyi állomány tagjaival foglalkozom, és valamennyi még aktív és már nyugállományba vonult kollégámnak Boldog Karácsonyt, szép ünnepet, eseménymenetes, nyugodt szolgálatot kívánok!              







Régi karácsonyok angyala



Díszítem a fámat, idén csupa arany,
Kint ködös, szürke az ég, csillagtalan.
Egy angyal jön, szárnyával arcul legyint,
Nem vártam, de itt van már megint.

Teríti elém hófehér ingeit,
Mutogatja nekem talmi kincseit.
Batyujából kirakja, amit hozott,
Mint egy kofa, mikor árulni szokott.

Van is ott minden, kopott üveggömbök,
Aranyszálra fűzött, szikrázó gyöngyök.
Ott a szép türkiz gömb, mi eltörött rég,
Nem is emlékeztem, hogy ennyire kék.

És ringató illatok, édes, krémes
Sütemény egy tálon, fahéjas, mézes.
És mennyi ajándék becsomagolva,
Papírjuk gyűrött, masni kioldva.

Nehéz a levegő, szinte fojtogat,
Dobálom vissza e régi dolgokat.
Nem kell, nem kell a sok kacat,
Hisz, ami fontos volt, az enyém maradt.

Az angyal sóhajt, menni készül,
A hajamba egy csillámot fésül.
Csengetnek, itt a család, vendégeim,
Sarokba seperve az emlékeim.











Fogvatartotti versíró-pályázat 4. rész





F. Pál

"Rabköszöntő"


Kívánok minden honfi- és sorstársamnak boldog új évet!
A szabadulóknak kedvezményt,
A felügyelőknek unalmas szilveszteri éjszakát,
És fenyítés nélküli esztendőt.
A kapcsolattartóknak sikeres, boldog évet.
A gazdaságnak növekedést, az inflációnak csökkenést.
Amit pedig mindnyájan várunk a 2014-es esztendőtől:
Amnesztiát, leírást, minél hamarabbi szabadulást!



2013. december 23., hétfő

Fogvatartotti versíró-pályázat 3. rész






H. József 

"Kinek neve Isten"


Ha jó történik velünk, Téged szólítunk.
Ha rossz történik velünk, Téged szólítunk.
Egy Valakit, kit nap mint nap milliók szólítanak.
Egy Valakit, aki nem a külső, hanem a belső értékeinket ítéli.
Egy Valakit, kinek neve Isten.
Isten ki, megbocsájt, ha kell.
Isten, ki meglátja a Farkasokban a Bárányt.
Isten, ki meglátja a Báránybőrbe bújt Farkast.
Isten, kinek elég annyi mondani: "Köszönöm!"




Fogvatartotti versíró-pályázat 2. rész





B. Ferenc 

"A rongybaba"

Én már nagyon régóta beszélni akartam veled,
Magamat akartam adni neked.
Hogy legyen babád, egy játékszered,
Kit néha-néha simogat a kezed.

Én nem álltam fényes kirakatban,
A boldogság utánam nem futott.
De amit még egy babád sem tudott,
Rongy szememmel sírni is tudok.

Egy sarkokban, mint egy elfelejtett játék,
Rongy szememből könny pereg.
Te is megkaphatsz, ha eldobnak mások,
Hiszen én rongy vagyok, de érző lélek.