2014. június 30., hétfő

Tiszta udva, rendes ház...








Valahol Európában... A fenti képek egy zárkabelsőt ábrázolnak, és amennyiben a zöld helyett a kék valamely árnyalatát sikerült volna falra és padozatra vinni, akkor el lehetne mondani, hogy már-már mediterrán hangulat uralkodik az egyébként puritán berendezésű, ám ezzel együtt kifejezetten tiszta, igényes megjelenésű zárkában. A kérdéses zárkában egyébként jelenleg egy hosszú ítéleti idővel rendelkező fogvatartott nyer elhelyezést, aki előzetes engedéllyel - természetesen baleset- és munkavédelmi oktatást követően - maga festette ki a számára tartós elhelyezésül szolgáló területet. Az aprólékos kivitelezés, az igényesség nemcsak a tisztán tartást könnyíti meg, de nem akadályozza az áttekinthetőséget, nem sérti a biztonsági előírásokat, ráadásul alkalmas arra, hogy a fogvatartott komfortosabban, hosszú távra tervezve viselje el az előtte álló időszakot. A gyakorlati tapasztalatokat tekintve pedig kifejezetten hasznos, ha a fogvatartottak, díjazás nélküli munkavégzés terhére maguk végzik el a zárkájuk higiéniai meszelését, rendbe tételét, mert ez által jobban is ügyelnek arra, hogy az önmaguk által kialakított állapotokra jobban ügyeljenek, jobban törekedve az állapot tartós megóvására, fenntartására.  


  

Szakmai konferencia a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben



Az elmúlt hét elején, pontosabban 2014. június 24-én 10.00 órai kezdettel a „Fogvatartottak társadalmi visszailleszkedésének támogatása olyan újszerű módszerekkel, mint a mesekör és a családi döntéshozó csoport. Jó gyakorlatok bemutatása” című NCTA-2013-3699-G regisztrációs számú, a Norvég Civil Támogatási Alap által támogatott projekthez kapcsolódó záró rendezvényre került sor.
 

A konferenciát dr. Budai István bv. ezredes Úr, a Balassagyarmati Fegyház és Börtön parancsnoka nyitotta meg, melynek során a jelenlévők köszöntését követően röviden ismertette a pályázat legfontosabb elemeit, egyben örömét fejezte ki, hogy a pályázat eredményei iránt ilyen széles körben mutatkozik érdeklődés. Mint mondta, a szabadulás utáni eredményes visszailleszkedés szempontjából kiemelt jelentősége van a családi kapcsolatok alakulásának, a támogató jellegű családi kapcsolatok erősítésének. A mesekör és a családi döntéshozó csoportkonferencia módszer olyan eszközök, amelyek kiegészítve a hagyományos bv-s szakmai tevékenységet egyértelműen hozzájárulhatnak a börtönben lévő szülők és gyermekeik, családtagjaik közötti kapcsolatok javulásához, fejlesztéséhez. Ezzel együtt tény, hogy a magas visszaesési arány mindennapos kihívás a büntetés-végrehajtási szakemberek számára, azonban figyelembe kell venni azt is, hogy a bűnözés egy olyan társadalmi probléma, melynek megoldása nem kizárólag a bv. feladata, hanem szükség van a szakmai együttműködésre, az erők összeadódására.  




Az első előadó a Magyar Testvéri Börtöntársaság elnöke, Roszik Gábor evangélikus lelkész Úr volt, aki előadása kezdetén hangsúlyozta, hogy gyermekekkel, családokkal és fogvatartottakkal foglalkozni egy kiemelt feladat, bár erről méltatlanul kevés szó esik. Az Elnök Úr ismertette az MBT tevékenységét, céljait, 1992. november 02-i alakulásától egészen napjainkig. Mint mondta, hátrányos helyzetű gyermekekkel foglalkozni különösen fontos, hiszen adott esetben ők egy bűncselekmény legnagyobb áldozatai lehetnek, megszenvedve a börtönben lévő szülő hiányát. A börtönben való lét esetenként egy családi mintakövetés, egy ördögi kör következménye, amit meg kell törni, meg kell szakítani. Folyamatos, rendszeres törődéssel, odafigyeléssel és foglalkozással, ami a bűnmegelőzés fontos része. A család felkészítése, a szociális és lelki értelemben vett gondoskodás segítheti a börtönből szabaduló visszailleszkedési esélyeit. Az MBT szakmai programjai közül az Elnök Úr kiemelte az Aranyfa programot, melynek részeként, egy nemzetközi kezdeményezés mellett karolják fel a szabadságvesztés büntetésüket töltő fogvatartottak gyermekeit. Teszik mindezt lelki gondozás és ajándékozás formájában, közös programok szervezésével. Roszik Gábor ismertette a program történetét, fejlődését és eredményeit, melynek során kiemelte, hogy tudomásuk szerint a programban résztvevő fiatalok, illetve gyermekek közül eddig senki sem került börtönbe, mely eredmény szorosan összefügg a bűnmegelőzés folyamatával.

 


Ezt követően Juhász Attila bv. ezredes Úr, a Heves Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet parancsnoka egy nemzetközi kitekintés mellett ismertette az egri intézet jó tapasztalatait, az ott alkalmazott meseterápia nemzetközi gyökereit, valamint intézetének ezzel összefüggő törekvéseit. Az előadásában nemcsak a meseterápiáról beszélt, hanem a jelenlegi nemzetközi trendekről is, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a jelenlévő civil szakemberek is ötleteket meríthessenek azokból. A bv. gyakorlatát figyelembe véve adott a kérdés: mi az, amit el szeretnénk érni? A válasz pedig gyakorlatilag eldönti, hogy a reintegrációt segítő resztoratív szemlélet vagy a büntető szemlélet fog uralkodni egy adott bv. intézeten belül. A bv. intézeteken belül célszerű lehet egy, a személyi állomány tagjaira kivetített attitűdvizsgálat lefolytatása, ami akár arra is válaszokat adhat, hogy egyes intézetekben miért következnek be öngyilkosságok a fogvatartottak körében, míg máshol nem jellemzőek az ilyen esetek. Itt az ezredes Úr egy Allyson Liebling nevéhez fűződő angliai felmérésre utalt - amit azóta Írországban és Finnországban is alkalmaznak -, amely öt szempontra épülő minőségi mutatók alapján osztályoz e tekintetben, melyek a következők: humanizmus és személyzet hozzáállása; segítő szándék; a személyzet professzionalizmusa; a bv. szervezet és a bv. intézetek; valamint a következetesség. Mindentől függetlenül azonban leszögezhetjük, hogy abban az esetben, ha a személyzet hozzáállása nem megfelelő, a programok nem lehetnek sikeresek. A fogvatartottakkal való foglalkozások alapját a megfelelő stabilitás és biztonság adja. Erre kell, hogy épüljön egy ún, rehabilitációs kultúra, ami meghatározza, hogy milyen programok kellenek. Fontos a szenvedélybetegségek és egyéb függőségek kezelése, illetve a szemlélet pozitív irányú megváltoztatása, és amennyiben előzőek teljesülnek, akkor lehet beszélni reintegrációról. Lényeges feladat azonban annak eldöntése és meghatározása, hogy kikkel akarunk foglalkozni. A feltételes szabadságra bocsátható, konformista, együttműködő fogvatartottak egyébként is motiváltak a normakövetésre, ezért a még inkább sikeres szakmai munka érdekében célszerű lehet a foglalkozásokat kiterjeszteni a kedvezménnyel nem rendelkező, olyan személyekre, akik esetében nagy valószínűséggel várható a visszaesés. A gyakorlat azt mutatja, hogy a IV-es biztonsági csoportba sorolt, antiszociális, nem együttműködő elítéltek egy olyan skatulyába kerülnek, ahonnan nagyon nehéz kitörniük. A foglalkozásokat és természetesen azok hatékonyságát ráadásul megnehezíti a személyi állomány leterheltsége, kiégettsége, ezért a meglévő erőforrások mellé mindenképpen szükséges a civilek, a civil programok bevonása. Tudomásul kell venni, hogy a börtönbe kerülés nemcsak az egyén, hanem a társadalom kudarca is. A bv. intézetek szakemberei azonban egyedülk nem képesek az elvárt eredmények elérésére, szükség van a társadalom egyéb szereplőinek bevonására, hiszen az ő segítségük, közreműködésük elengedhetetlen az eredményes reintegrációban. Fontos, hogy a bv. intézeteken belül a fogvatartottaknak lehetőségük nyíljon  tanulásra, munkavégzésre, illetve programokon vehessenek részt, mert a megfelelő programok feltétlenül szükségesek a visszailleszkedés elősegítésében. A nemzetközi helyzetről szólva Juhász ezredes Úr beszélt a jelenleg reform előtt álló ír gyakorlatról, ahol cél a fogvatartottak létszámának csökkentése, a szervezetek közötti együttműködés erősítése, a fogvatartottak fejlődésének elérése, illetve a személyi állomány tagjainak fejlesztése. Angliában kognitív és motivációs programokat kínálnak fel, akkreditált jelleggel, külön programokat összeállítva a szexuális jellegű bűncselekmények elkövetői részére, továbbá a szerhasználattal élő és erőszakos bűnelkövetők részére. A mottó a jövőre nézve valami olyasmi lehet, hogy "jó időben, jó program, a megfelelő személy számára." A hazai túlzsúfoltság, a változás előtt/alatt álló jogszabályi környezet optimizmusra nem nagyon adhat okot, de előbbiek dacára nyitottnak kell lenni, és célszerű a jó nemzetközi gyakorlatok átvétele, hazai környezetre történő adaptálása. Egy ilyen program az angol gyökerekkel rendelkező Storybook Dad's program, amely az egri meseterápia alapjául is szolgált. A fogvatartottak gyermekeivel való foglalkozás fontossága vitathatatlan, és az egri meseterápiás program számos eredménye közül ki kell emelni azt, hogy az eddig eltelt négy évben bevont több mint száz fogvatartott nő közül a szabadulást követően senki sem került vissza a büntetés-végrehajtás rendszerébe.

 


Luzsi Margó meseterapeuta, gyermekkönyvtáros a Heves Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben 2010. szeptemberében elkezdődött munkáról mesélt előadásában, megosztva a hallgatósággal a fogvatartott nők körében folytatott meseterápia tapasztalatait. Tette mindezt a tőle megszokott nem hétköznapi alázattal, mely mellett méltán tükröződött elkötelezettsége, lelkesedése, illetve fáradhatatlan tenni akarása. Mondanivalóját egy mesével kezdte, mely a maga tanulságával magával ragadta a hallgatóságot, majd a zene eszközével tarkított  képsorral mutatta be az egri meseterápia egyes mozzanatait. Előadása harmadik felében bemutatta az általa alkalmazott meseterápia történetét, szakaszait, fejlődését és nem utolsó sorban a céljait.

 

A rövid kávészünet után következő előadóként a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben működő Mesekört Büky Dorottya, a Feldmár Intézet munkatársa mutatta be. Az előadása során Büky Dorottya elmondta, hogy a bv. intézetben már 2010-től alakítanak ki ún. mesekör csoportokat, személyiségfejlesztő, önismereti és kommunikációs gyakorlatokkal tarkítva a foglalkozásokat. Kiemelte a Mesekör sajátosságait, azt, hogy 2011-óta több olyan mesejáték ("Király vagy halál", "Hófehérke", "Igazmondó Laci", "Mirkó" és "Csillag születik") előadására került sor, melyek a program lényegi elemeit magában hordozó kreatív alkotó munka eredményei. Ilyen lényegi elemnek számít az oldott, megszégyenítésmentes légkör, a saját élményekből való építkezés az archaikus mesék archetipikus elemeinek felhasználásával, illetve az, hogy a mesejátékokat első alkalommal mindig saját hozzátartozóik, gyermekeik előtt mutatják be a fogvatartottak, családi beszélő keretén belül. A Mesekör főbb céljait tekintve Büky Dorottya az alábbiakat említette: családi kapcsolatok erősítése; az apa gyermek kapcsolat fenntartása; folyamatos motiváció; bizonyítási vágy és tenni akarás lehetőségének megteremtése; belső indíttatás; elhatározások és folyamatos döntések felszínre hozása; fegyelem és impulzus-kontroll; koncentrációfejlesztés, valamint az önbecsülés és az önismeret erősítése. Az előadó kiemelte, hogy a mesejátékok során a fogvatartottak mindig a mese alanyai és nem külső szemlélői. Az előadás végén a Mesekör mellett halhattunk két további programról, a Mirkó Alapról és a „B-terv” nevű programról, illetve bemutatásra került a Tévelygőkért Alapítvány is. 

 


A szakmai konferencia utolsó előadója, Negrea Vídia, a Közösségi Szolgáltatások (KÖSZ Magyarország) Alapítványának képviseletében beszélt a büntetés-végrehajtási keretek között megtartott családi döntéshozó csoportkonferencia foglalkozások gyakorlati tapasztalatairól. Részleteiben beszélt a resztoratív technikák alkalmazásáról, bemutatta a csoportkonferencia céljait, felépítését, illetve a megvalósítás egyes mozzanatait. Célként kiemelte a családdal való kapcsolattartás és kommunikáció javítását, illetve a gyerekekre irányuló negatív hatások csökkentését. Negrea Vídia ismertette a program rövid és hosszú távú eredményeit, majd elmondta, hogy véleménye szerint a csdcs az áldozat felé irányuló jóvátétel, a gondoskodó közösség megbékélése, valamint az elkövető felelősségvállalásának központi elemeként helyezkedik el a resztoratív konferenciával és a békítő körökkel egyetemben, és a bv. keretek közötti alkalmazási területeit tekintve az alábbiakat lehet megfogalmazni: nevelési/reszocializációs/reintegrációs tevékenység kiegészítése, bv. intézet ideiglenes elhagyásának előkészítése, szabadulás előkészítése. 

A szendvicsebédet követő délutáni program keretében, a Mesekör eredményeit és módszereit szemléltetve 14.00 órai kezdettel a pályázat keretében támogatott Mesekör mesejátékának megtekintésére került sor, a Szent Mihály Kápolnában. A fogvatartottak játékát nemcsak a szakmai konferencia résztvevői tekintették meg, hanem hozzátartozók is jelen voltak rajta, így az előadást követően a hagyományoknak megfelelően családi beszélőre került sor. 



 

2014. június 29., vasárnap

Leendő kortárs-segítők látogatása a bv. intézetben


 
A Nógrád Megyei Kormányhivatal Igazságügyi Szolgálata konzorciumi partnerként érintett egy TÁMOP-projekt megvalósításában, melynek keretében 30 fiatal részére áldozatsegítő tábort szerveztek, június 20-25. között. A tábor tematikájába beillesztettek egy programelemet, minek köszönhetően a fiatalok - leendő kortárs-segítők - intézetlátogatáson vehettek részt a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben, Holtai Gábor pártfogó felügyelő kíséretében. 




A büntetés-végrehajtási intézet megtekintése során a fogvatartotti Fórum színház tagjai bűnmegelőzési előadást tartottak a fiataloknak, illetve saját élettörténetük bemutatásával is arra próbáltak rávilágítani, hogy a börtön egy rossz hely, azonban helytelen döntések meghozatalával az ember könnyen elkövethet valamit, aminek következménye lehet egy börtönbüntetés.
 

2014. június 22., vasárnap


A balassagyarmati Szabó Lőrinc Általános Iskola épületét megörökítő festmény, fogvatartotti alkotás.



 Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért
 
Fák, csillagok, állatok és kövek
szeressétek a gyermekeimet.

Ha messze voltak tőlem, azalatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.

Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek őket, ha meghalok.

Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.

Te, homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.

Csókold helyettem, szél, az arcukat,
fű, kő, légy párna a fejük alatt.

Kínáld őket gyümölccsel, almafa,
tanítsd őket csillagos éjszaka.

Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.

S ti mind, élő és holt anyagok,
tanítsátok őket, felhők, sasok,

Vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
vigyázz reájuk, hatalmas világ.

Az ember gonosz, benne nem bízom,
De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.

Igaz rokon, hozzátok fordulok,
tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;

Tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
szeressétek, akiket szeretek.



Ajándék az iskolának



A tegnapi napon a Kiss Árpád Általános Iskolában is megrendezésre került a tanévzáró ünnepség, illetve a nyolcadik osztályos tanulók búcsúztatása. Ebből az alkalomból dr. Budai István bv. ezredes Úr, a Balassagyarmati Fegyház és Börtön parancsnoka egy, az iskola névadóját ábrázoló festményt ajándékozott az iskolának.  A blog olvasói biztosan nem fognak meglepődni rajta, ha elárulom, hogy a festmény egy fogvatartott alkotása.

Egyébként talán csak kevesen tudják, de a két intézmény között több évtizedes együttműködés áll fenn. Az iskolában tanító pedagógusok bejárnak a bv. intézetbe, hogy oktassák a fogvatartottakat; a bv. intézet pedig több alkalommal közreműködött különféle karbantartási, javítási munkák elvégzésében. Ezeken túl kulturális, művelődési, művészeti programokban is volt - és lesz is - együttműködés az intézmények között. 

A sokak által várt vakáció tehát elérkezett, ebből az alkalomból jó pihenést és a következő tanévre feltöltődést kívánok az iskola minden munkatársának és tanulójának, a ballagó nyolcadikosoknak pedig a következő Varró Dániel-sorokat küldöm szeretettel, sikeres továbbtanulást kívánva:

Rosszakaróim, jóbarátok,
Temérdek angyal és svihák,
Szép, szőke, barna, csúnya lányok,
Sakkpartnerek, konyhásmamák,
Tavaszi leves, tészta, mák,
Rongy testem innen elmegyen,
Közös sorunknak vége hát!
Hiány ül majd a lelkemen.




2014. június 21., szombat

Egy újabb üzenet...

"Nem szabad recsegni... fel a fejjel, skacok... szabadság!"

A felirat erőt, kitartást kíván a fogdán lévő fogvatartottat követő sorstársaknak, aki azért maga is csak látszólag kemény és erős, hiszen a gyermekének rajzolt, mancsában szívet tartó, könnyező mackó arról tanúskodik, hogy ő is érző szívvel bír. Egyébként érdekes, hogy a család hiánya, a családtagok iránti szeretet a börtönben mennyire fel tud erősödni. De mennyivel jobb lenne a helyzet, ha mindez a civil életben is így lenne, így lett volna...

2014. június 20., péntek

Hit, remény, szeretet... - az üzenetek folytatódnak...

"Jézus él, higgyetek és reménykedjetek..."

Jézus arca...

"Békével alszom és kelek..."


Felülről (Istentől való) bölcsesség, ésszerű. Írja Jakab 3:7
"Értünk adta drága szent vérét..."


Az utolsó feliratot annyiban mindenképpen pontosítani kell, mert Jakab apostol levelének 3:17 része Károli Gáspár fordításában úgy hangzik, hogy "a felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató." Ezzel együtt tény, hogy a szöveget idézni próbáló fogvatartott valószínűleg már olvasta a Bibliát, és ismeri az alábbi imát is: "Jézus szent vére, melyet a kereszten kiontottál értünk, áldd meg ezt a hajlékot és vedd oltalmad alá!" Habár egy magánelzárásra szolgáló zárka, mint hajlék, egy igen érdekes társítás...




 

2014. június 19., csütörtök

Folytassuk az üzenetek bemutatását...



"Aki azt álmodja, hogy legyőz, ébredjen fel, és kérjen bocsánatot érte..."


A legyőzhetetlen és megtörhetetlen fogvatartott üzenete társainak, akik majd követik őt a fogdán. Vagy legalábbis egy olyan ember írása, aki legyőzhetetlennek akar tűnni. De higgyék el, hogy terminátorok csak a moziban léteznek, a börtön előbb-utóbb mindenkit bedarál... 



Mi alapján dönt egy betörő? - egy OKRI kutatás bemutatása



(Forrás: http://nol.hu/belfold/mi-alapjan-donti-el-egy-bunozo-hogy-melyik-lakast-tori-fel-1469273?system=cachefrissit&ajax=1)






Mi alapján dönti el a bűnöző, melyik lakást töri fel?



Ki tudhatja egy „gyakorló betörőnél" jobban, hogy milyen szempontokat mérlegel egy bűnöző, amikor eldönti, melyik otthont töri fel és fosztja ki. Korinek László akadémikus egy angol pályatársával beszélgetve 26 évvel ez előtt vetette fel először, hogy meg kellene kérdezni erről a bűnözőket.

Angliában ezt később meg is tették. Nálunk 26 évnek kellett eltelnie és a csillagok szerencsés együttállására is szükség volt, tudniillik, hogy egy kézbe kerüljön a Belügyminisztériumban a bűnüldözés, a bűnmegelőzés, a büntetés-végrehajtás és az építésügy ötlete Magyarországon is megvalósulhatott.

Idén januárban és februárban hét fegyintézet 139 betöréses lopásért elítélt lakójával készítettek felmérést a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács megbízásából az Országos Kriminológiai Intézet (OKRI) munkatársai.

Az elítéltek között előéletük és más szempontok alapján válogattak, de felmérésben csak az vett részt, aki azt önként vállalta. Volt azonban olyan betörő, akit eredetileg nem választottak ki a tesztre, de önként jelentkezett, és meggyőzte a vizsgálókat, hogy „életútja alapján" a hasznukra lehet.

A kutatók kilenc épülettípusról (tanya, régi típusú családi ház, sorház, és a többi) készült mintegy száz fotót mutattak az elítélteknek, és arra voltak kíváncsiak, melyikbe történek be a leginkább, s melyiket kerülnek messze el.

A válaszokból kiderült, hogy a betörők esősorban aszerint választják ki célpontjukat, hogy hol tudnak a legkisebb kockázattal, a legrövidebb idő alatt a legnagyobb zsákmányra szert tenni.

Egy átlagos betörő öt-hat percél többet nem tölt a feltört lakásban. A tulajdonosoknak tehát arra kell törekedniük, hogy ez idő alatt a lehető legkevesebb értéket találhassák meg. Készpénzt, ékszert épp ezért célszerű a falba épített, vagy a falra vagy a padozathoz erősített trezorban tartani.

Sokan magas kerítéssel védik otthonukat, aminek örülnek a betörők, mert ha már átjutottak a falon, nem kell tartaniuk attól, hogy az utcáról vagy a szomszédból kíváncsi szemek meglátják őket. Nem szeretik ugyanakkor a kutyákkal, kamerákkal védett házakat, ha mind a kettő van, más célpontot keresnek. Ugyanez igaz a láthatóan masszív, több ponton záródó ajtókkal épített házakra is.

Nem kedvelik a panellakásokat sem. Először is, mert egy soklakásos lépcsőházban mindig van otthon valaki. A betörők pedig igyekeznek úgy dolgozni, hogy senki ne lássa őket. A szemtanú a legfőbb ellenségük, ezért – mint a kutatóknak elmondták – igyekeznek olyan időpontokban „dolgozni", amikor senki nem zavarja őket.

A lakóparkokban például délelőtt, amikor mindenki dolgozni van. Vagy este, amikor az emberek nyitott ablakok mellett nyugovóra térnek. Gyakori az olyan lakásbetörés, amikor a tulajdonosok békésen alusszák álmukat az emeleten, miközben a földszintet a betörők kirámolják. Másfelől a panellakásokból ma már egyre kevesebb értéket lehet ellopni...

A kutatók egy kis filmet készítettek, amelyben Sanyi, a 45 éves betörő mutatja meg, mi az, amit szeret, ami megkönnyíti a dolgát, és mi az, amitől menekül. A 139 betörő segítségével végzett felmérés tanúságait a filmnél részletesebben és szakszerűbben is összegzik, abban a reményben, hogy idővel nemcsak építési szabványok lesznek, hanem a különböző lakástusokhoz igazított vagyonvédelmi követelményeket is szabványosítják majd.

A célok között szerepel, hogy a vagyonvédelmi szempontokat már az építészmérnöki karokon is az oktatás részévé tegyék.

A betörők kíméletlen kritikával illettek bizonyos zár és riasztó típusokat. Szerintük egyes zárakat egyszerűen ki kellene tiltani a boltokból, mert azt a látszatot keltik, hogy a lakás, amelyre felszerelik, biztonságos, miközben egy profi betörő kulcs nélkül is másodpercek alatt képes kinyitni.

Kérdés persze, hogy hihetünk-e a betörőknek, akik azzal, hogy segítenek a kutatóknak, lényegében saját majdani lehetőségeiket csökkentik? Barabás Tünde az OKRI osztályvezetője szerint látszott a betörők szemén, amikor egy olyan totót tettek eléjük, amelyen egy „könnyen feltörhető" ház vagy lakás volt látható. Olyankor hirtelen beindult a fantáziájuk, hogy hol és mivel próbálkoznának.

A kutatás eredménye várhatóan csak évek múlva épül be a haza építési szabályozásba. Azonban valószínűleg már a közeli jövőben elkészül egy teszt, amellyel mindenki felmérheti, mennyire biztonságos az ő lakása.



Az üzenetek folytatódnak...


"Telefonnal buktam..."

A mai fotó egy tiltott tárgy tartása kapcsán biztonsági elkülönítésbe helyezett, majd magánelzárás fegyelmi fenyítést töltő elítélt írását örökíti meg, az üzenet egyértelműen a fogvatartott társaknak szól. Az érintett - mint ahogy "büszkén" vállalja is - mobiltelefon birtoklásában volt érintett, ami egy kifejezetten tiltott cselekménynek minősül. A cselekmény nem csak azért tiltott, mert alapvetően nem engedélyezett, hanem azért, mert amennyiben nem kizárólag a kapcsolattartás erősítését célozza, akkor alkalmas lehet akár újabb bűncselekmény szervezésére, előkészítésére is, illetve a személyzet tagja(i) vagy akár fogvatartott társak ellen irányuló cselekmények megvalósításának tervezésére is. 


   

Interjú Tikász Sándor bv. dandártábornok Úrral, a Szegedi Fegyház és Börtön parancsnokával

(Forrás: http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/minden_masodik_szabadult_eliteltbol_lesz_visszaeso/2386671/)








Minden második szabadult elítéltből lesz visszaeső
  

 
Szeged - A magyar börtönökből szabadult elítéltek 40-50 százaléka lesz visszaeső, ami megfelel az európai átlagnak. „Az azonban nem igaz, hogy a fogvatartottak jelentős százaléka azért követ el újra bűncselekményt, hogy visszakerüljön, mert annyira kényelmes lenne a börtön" – mondta Tikász Sándor, a szegedi Csillag börtön parancsnoka.

A magyarországi börtönökből szabadult elítéltek 40-50 százaléka lesz visszaeső, azaz ennyien kerülnek vissza a rácsok mögé újabb bűncselekmény elkövetése miatt.

„A visszaesés függ az első elkövetett bűncselekmény típusától, az elkövető életkorától és a társadalom fogadókészségétől. Hogy kiből, mikor és miért lesz bűnöző, annak is sok összetevője van” – mondta Tikász Sándor, a Szegedi Fegyház és Börtön parancsnoka. Véleménye szerint minél fiatalabb egy fogvatartott, annál több információval, lehetőséggel tudják megismertetni a börtönben, személyisége jobban alakítható, hamarabb kiküszöböli a hibáit, így nem lesz visszaeső.

„Egy idősebb ember már nehezebben változtat az életén, hamarabb belenyugszik abba, hogy esetleg a börtön falain belül éli le hátralévő életét, családi kapcsolatai koránál fogva a külvilágban fokozatosan megszűnnek” – magyarázta a dandártábornok. A Szegedi Fegyház és Börtönből szabadult visszaesők aránya kicsivel 40 százalék felett van.

„A fogvatartottak zöme súlyos bűncselekmények elkövetése miatt hosszú idejű szabadságvesztését tölti itt: az évek alatt több pozitív hatás éri őket a börtön falain belül, talán ezért esnek vissza kevesebben. Ráadásul főként indulati cselekményeket követtek el, ezeket a helyzeteket könnyebb kikerülni a szabad életben. A lopás vagy betörés elkövetőinél több a visszaeső” – mondta Tikász Sándor.

A honi büntetés-végrehajtás arra van berendezkedve, hogy a fogvatartottaknak azokat a lehetőségeket biztosítsa, amik a kinti életben valószínűleg elmaradtak: ezek az oktatás, a szakképzés, az életvezetési tanácsok.

„Sokan azért kerülnek börtönbe, mert olyan körből jöttek, amelynek vagy nem volt értékrendje, vagy a bűnözés irányába mutatott, így nem volt tragédia, ha egy családtag bűncselekményt követ el. Másoknak nem volt lehetőségük elvégezni az iskolát, kibontakoztatni képességeiket, megtalálni magukban azt, amiben tehetségük van. Ezeket kell nekünk megtalálni az elítéltekben és támogatni őket. Erre a rácsokon belül meglehetősen sok idő van” – mondta a parancsnok.

Tikász Sándor elmesélte, hogy találkozott már olyan elítélttel, aki félt a szabadulástól, hiszen a börtönben szigorú napirend van, a fogvatartottak ellátása biztosított, szabadidejüket is lekötik. Odakint egy megváltozott világban mindent neki kell megoldania.

„Az azonban nem igaz, hogy a fogvatartottak jelentős százaléka azért követ el újra bűncselekményt, hogy visszakerüljön, mert annyira kényelmes lenne a börtön. Ilyen is akad egy-kettő, de az ember szabadságvágya mindennél nagyobb” – magyarázta.


Sikertörténetek
A parancsnok számos „sikertörténettel" is találkozott.

„Egy fogvatartott súlyos életellenes bűncselekményt követett el, hosszú ideig ült fegyházban, majd szabadulása után számítógépes üzemmérnök lett, pedig bekerülésekor még nyolc általánosa sem volt. Az egyik legemlékezetesebb történetem egy fiatalhoz fűződik. Még Debrecenben dolgoztam nevelőként, ahol zenei szakkört tartottunk. Ott énekelt egy fogvatartott, aki szerint jobban ment volna a dalolás zenei kísérettel. Erről a fiúról tudtuk, hogy szülei is zenészek, s bár még nem próbált zenélni, nyakába tettünk egy tangóharmonikát. Rákapott, sokat gyakorolt, majd néhány év múlva szabadult, és el is tűnt a szemem elől. Évekkel később Amszterdamban sétáltam a királyi palota előtt, ahol mindenféle mutatványos és zenész működik. „Nevelő úr!" – hallottam a kiabálást, megfordultam, és ez a fiú állt előttem. Elmondta, hogy a holland fővárosban egy magyar étteremben tangóharmonikázik saját zenekara élén, megházasodott, gyerekei lettek, és nagyon jól élnek” – mesélte Tikász Sándor.