Elismerések október 23-a alkalmából

Az 1956. évi forradalom kitörésének és a Magyar Köztársaság kikiáltásának évfordulója alkalmából a büntetés-végrehajtási szervezet munkatársai közül is többen részesültek elismerésben.

A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságán megrendezett központi ünnepségen Csóti András bv. vezérőrnagy bv. főtanácsos Országos Parancsnok Úr a személyi állomány számos tagjának adott át jutalmakat, akik között korábbi és jelenlegi munkatársaim is ott lehettek:

Az országos Parancsnok Úr országos parancsnoki dicséretben és karóra ajándéktárgyban részesítette KOVÁCS VIKTÓRIA bv. alezredest,az Ipoly Cipőgyár Termelő és Szolgáltató Kft. osztályvezetőjét,

országos parancsnoki dicséretben és 30.000,- Ft értékű Erzsébet utalványban részesítette KERTÉSZ ALBIN bv. törzszászlóst, a Balassagyarmati Fegyház és Börtön biztonsági főfelügyelőjét,

KARÁCSONYI ZSUZSANNA bv. törzszászlóst,a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága Központi Szállítási és Nyilvántartási Főosztálya segédelőadóját,

Gratulálok valamennyi elismerésben részesült kollégának, a munkájukhoz, szolgálatellátásukhoz a jövőben is kitartást, erőt, egészséget kívánok! 


 

Október 23.

A mai nap még a börtönben is ünnep, a fogvatartottak számára több olyan programlehetőség került megszervezésre, melyeken a résztvevők megemlékezhetnek az 1956-os forradalom kitörésének napjára, és az 1989-es Magyar Köztársaság kikiáltásának napjára. A blog olvasói számára két vers és néhány rajz jelenti az ünnepet, utóbbiakat az egyik körletszint faliújságjára helyezték ki az elítéltek.     

Kardos Győző

1956. Négy éves voltam...

Oly korban születtem,
Amiről nem tehettem,
Mások döntöttek helyettem.
Mikor kettéváltak a vizek,
Lángra gyúltak a tüzek,
Ember - embert ölt,
Csak égtek a tüzek, és sírt a föld.

Oly korban születtem,
Amiről nem tehettem.
Mások döntöttek helyettem.
Mikor kettészakadt az ország,
Mások akarták irányítani a sorsát.
Engem senki sem kérdezett!
A halál csak jött, ment, érkezett.

Oly korban születtem,
Amiről nem tehettem,
Mások döntöttek helyettem.
Ha apám vagy anyám
Kérdezett volna.
De nem! Vagy valaki!
Magzat: Akarsz-e világra születni?

Ha majd a vizek
Eloltják a tüzet,
Ember - embernek
Szeretettel fizet.
A válaszom ez volna: Akarok!
De addig anyám méhében maradok.

Mivel nem kérdezett senki,
Ezért - e világra kellett jönni,
De ez sem lehetett véletlen.
Kardom: A szó, és nem életlen!
Részese vagyok a múltnak, a mának.
A dolgom: Utat vágni a jövőnek, és az igazságnak.

2005. november 30.

 

 

 

Marie Marel

Kergesd el a tankokat

De jó, hogy hazaértél, Apu!
Nézd, Anyu sír,
pedig csak apró kavicsok
fütyültek el az orrom előtt,
csapódtak a falba.
Igaz, a konyhaablak betört.
Anyu elkapta a karom és magához rántott
- nézd, kékül a helye - átölelt és sírt.
Apu, vigasztald meg!
Te erős vagy,
kergesd el a tankokat!
Lestem őket, a kapu résein,
zúgva, morogva mentek,
sokan, nagyon sokan.
Kati, a babám, fél egyedül...
otthon felejtettük,
mikor átjöttünk ide.
A pince mélyén unatkozom nélküle.
Nem látom az eget,
rossz a levegő és Anyu sír.
Apu, vigasztald meg!
Kergesd el a tankokat!

2011. október 13.