"A harangok nem ismernek határokat"

A szlovák-magyar határ két oldalán fekvő falvak, Apátújfalu (SLO) és Terény (HUN) 2012-ben együtt pályázott, hogy a turizmusfejlesztést célzó HUSK-projekt keretén belül közösségi helyeket hozzanak létre. „A harangok nem ismernek határokat””című pályázati projekt záró rendezvényére május 29-én került sor, akkor adták át és áldották meg a haranglábakat és a közösségi teret a két községben.

A szlovákiai Apátújfaluban, a csábi és a dacsókeszi patak összefolyásánál egy gyaloghidat és a község főteréül szolgáló közösségi teret hoztak létre. A magyar oldalon, Terény községben felújították és lefedték a szabadtéri színpadot, amelyen 1976 óta már 32 alkalommal rendezték meg a terényi nemzetiségi napokat, valamint megújult az Akol Galéria körüli tér is.

 

 
Mindkét településen felállításra került továbbá egy-egy harangláb, melyek közül a szlovákiait magyar tervező, a magyart pedig szlovákiai tervező álmodta meg.

A megvalósítási munkálatokban együttműködő partnerként részt vett a Balassagyarmati Fegyház és Börtön is. A bv. intézetben erre a célra pályázati forrásból egy faipari-asztalos műhely került kialakításra, itt készítették el az összes fa járólapot és más faszerkezeteket is; többek közt a galéria előtti színpad deszkáit, a nézőtér padjait, és a kültéri virágtartókat is.

dr. Budai István, a bv. intézet parancsnoka a záró rendezvényen elhangzott köszöntőjében egyebek mellett arról beszélt, hogy a börtön talán kakukktojásnak tűnhet a projektben, de célunk a szabadulás utáni újrakezdés esélyének a megteremtése, és a projekt nemcsak értelmes, hasznos munkát adott a végrehajtásba bevont fogvatartottaknak, de a közösségnek is jelentős értéket teremtett, ezáltal egy remek példája volt annak, hogyan jöhet létre a börtönök és a civilek összefogása.

A terényi haranglábat dr. Beer Miklós, a Váci Egyházmegye püspöke, az apátújfalui haranglábat pedig dr. Stella Leontin, kanonok plébános szentelte fel.

Egy fogvatartotti visszajelzés - TÁMOP 563

A TÁMOP 563 kiemelt projektben résztvevő egyik elítélt beszámolója, ami több szempontból is pozitív, kellőképpen bemutatja, hogy igenis vannak  olyan fogvatartottak, akikkel érdemes foglalkozni...

 

A Nevelő Úr kérésére vetem papírra gondolataimat, tapasztalataimat, ezzel a rendkívül fontos, és mindenki számára szükséges képzésről. 2014 márciusában jelentkeztem a Kommunikációs és Konfliktuskezelő tréningre, tanulás és fejlődés céljából. Mindig is vonzott ez a terület, az emberekkel való kapcsolatteremtés, a megfelelő hangnem, és beszédstílus használata.

Bevallom őszintén, jelentkezésemkor még nem tudtam, hogy ennyi új dologgal találkozok, majd később meg tanulom és megpróbálom alkalmazni.

Először nem értettem a lényegét, mivel ez volt életemben az első csoport-tréning, amelyen részt vettem, eddig ilyet csak a filmekben láttam. Húsz ember, két tréner zárt kört alkot. Bensőségessé válik az egész, amikorra már az ember fel tud oldódni. Még az alapszabályok tisztázása és a társasági szerződés „megkötése” után is (mely tartalmazta a titoktartást) nagyon nehezemre esett megnyílni és nyilatkozni. Lassan szoktam csak hozzá, hogy a résztvevőknek mindig magukról, az érzéseikről kellett beszélniük, így nekem is.

Napjaim nagyon pörgősek voltak, rohamléptekben haladtunk. Szerencsére a trénerek jó szakemberek voltak, így maximálisan kézben tartották a foglalkozás irányítását. Ahogy folyamatosan ismerkedtünk meg a témákkal, egy-egy új gondolat született meg mindig bennem: „Miért nem tudtam én ezt már eddig? Miért nem tanítják ezt az iskolákban? Miért nem tanítják ezt mindenkinek?”

Úgy gondolom, a mai magyar közlekedésben, mindennapokban tanúsított magatartásra tekintettel, és a sok feszült ember miatt szükség van rá. Érdekes volt hallani egy azonos téma, az különböző embereknek mást-mást jelent. Ebből lehet igazán „profitálni”, egymástól a beszélgetések során.

A tanfolyam három hétig tartott: egy hét kommunikáció, egy hét konfliktuskezelés, majd ugyanennyi életvezetés. Szakmai részét tekintve már az első alkalomkor rávilágított számomra a non-verbális kommunikáció jelentőségére, melyre a beszéd nélküli recepciós játékok hívták fel a figyelmemet. Most hallottam, hogy a verbális, non-verbális kommunikáció aránya 7%-93%. Elég fontos ezt szem előtt tartani.

Megtanultam azt, hogy ha „én üzenetekbe”, azaz 1. szám 1. személyben önmagamról, az érzéseimről beszélek, teljesen más megvilágítást kap a beszélgetés. Barátságosabb lesz.

Megismertem a négy alapérzelmet, úgy, mint boldogság, szomorúság, düh, félelem. Részletezzük is ezeket.

Említettünk még két külön csoportot: a meglepődést és az undort is. Érdekességük, hogy képről, arc mimikáról történő felismeréskor a meglepődés ugyanaz, mint a szomorúság, az undor, pedig mint a düh.

Kommunikációs szituációkat elemeztünk, melyekből következtettünk a kommunikációs mintákra.

Például egy autóbalesetnél a kialakult stressz hatására, önértékelési zavarok lépnek fel az elszenvedőkben, nem mutatja meg az ember ilyenkor magát, és gyengeség, bizonytalanság, harag miatt felvesz egy álarcot, és nem azt mutatja, ami ténylegesen belül van.

Ilyenek lehetnek: a vádló – hibáztató, támadó, fölényeskedő, engesztelő – mindenben egyetértő, behízelgő, szabadkozó, alázatos, okoskodó – érzelmek nélkül eltávolodó stílusban, túlbonyolítja, korrektnek látszik, zavarodott – esetlen, nem oda illő szavakat használ, kezeit tördeli.

Csakhogy ezzel a legnagyobb probléma, hogy az emberben feszültség keletkezik, ami csak gyűlik-, gyűlik, és egyszer ki kell adni magából. Azonban ha egységes, áramló kommunikációt folytat, kifejezi magát, megéli érzéseit, hitelesen kommunikál, összhangban a verbális és non- verbális rész ilyen, gond nem fordulhat elő, elfogadás, együttműködés, önérvényesítés lesz belőle.

Az úgy nevezett TH5 modell segítségével megtanultam, hogy hogyan kell önmagamat megfigyelni, egy-egy dolog, információ milyen érzéseket vált ki bennem és ennek hatására hogyan reagálok rá.

A TH név, a Társas Hatékonyság szóösszetételből ered. A hatékony észlelés, a hatékony értelmezés után a hatékony érzelemkontrollnak kell következnie, majd ezt hatékonyan kell kommunikálni és azután cselekedni. Ha az ember ezt elkezdi tudatosan figyelni, egyértelműen elkülönülnek egymástól. Kommunikációs fajták lehetnek az agresszív, az asszertív (önérvényesítő) és önfeladó (önmagát alárendelő). Beszéltünk még az empatikus kommunikációról, amikor felfogom, megértem a másik ember érzéseit, hangulatát. Bele tudok érezni az ő állapotába, rá tudok hangolódni, elfogadóan vagyok jelen.

Hat lépésbe szedtük össze a konfliktusos helyzeteket, úgy, mint: 1. jelzés, 2. vita, 3. eltávolodás,

4. elkülönülés, 5. rombolás, 6. kimerülés.

Amikor itt jártunk, rögtön eszembe jutott a múltból egy-két szélsőséges szituáció, amikor, ha figyelmesebb lettem volna és felismerem 100%-osan a helyzeteket, ezek nem történnek meg. Igazából úgy gondolom, amíg ez a tudás nem volt birtokomban, nem is tudtam tulajdonképpen mire is kell figyelnem.

A konfliktusok lehetnek: információ alapú, kapcsolati, érték alapú, strukturális, szükségleti, érdek alapú, szituatív, vagy van még belső konfliktus és csoport konfliktus. Ismereteim sok idegen eredetű szóval gyarapodtak!

Úgy, mint a mediátor és a faciátor.

Elég fontos beszélni a konfliktusos helyzetek keletkezéséért felelős probléma megoldásáról. Ezt ugyancsak hat lépésben határoztuk meg.

A jelzés és a vita közötti (0). lépésnek az érdeklődésnek, nyitottságnak, és szándék kifejezésnek kell lennie. Ezután következhet a probléma közös megértése (1). Természetesen én üzenetekkel, beszélünk magunkról, a tényekről, érzéseinkről. Értő figyelemmel tekintünk a másik félre, aktívan meghallgatva őt. (2). Megfogalmazzuk a megértett szempontokat, hipotézist állítunk fel a problémákról, a lehetséges megoldásról. (3). Több megoldási lehetőséget beszélünk meg, ezeket összegyűjtjük, és nem értékeljük! (4). A megoldások közös értékelése ugyancsak, én üzenetekkel, értő figyelem segítségével. (5). Megoldás kiválasztása, próbaidőre és a visszacsatolás idejét előre megadni. (6). Visszacsatoláskor kérdés: „Neked ez milyen?” Beszélgetés, tapasztalatok összegzése, új döntés közösen. Végig tiszteletet kell mutatni a másik iránt, önmagammal szemben, és a kapcsolatnak.

Idő és türelem szükséges hozzá!

Fontos itt megemlítenem, hogy csoporttársam volt egy elítélt, aki ugyanabban a zárkában van elhelyezve, mint én. Nyolcan vagyunk, a hely kicsi, konfliktusos helyzetek, nap, mint nap akadnak. A tréningen történő helyzetgyakorlatok hatására a körletre visszatérésünk után, úgymond szakmai szemmel, külső szemlélőként elemeztük, ki miben hibázik, mit mond rosszul, hogyan kellene azt csinálni, az alapján, ahogy mi láttuk a trénerektől. Teljesen más megvilágításban láttam, mint azelőtt.

A napok során töltöttünk egy harminc kérdésből álló tesztet: konfliktusos helyzetekben hogyan is cselekszünk. A válaszokból egyértelműen lehetett következtetni, egy táblázat, betűjelek segítségével az ember elkerülő, versenyző, alkalmazkodó, kompromisszumkereső, vagy együtt működő személyiség. Önismeretnek kiváló volt.

Ezzel szorosan összefügg a PFT (Picture Fustration Test). Itt gyakorolhattuk, hogy szélsőséges esetekben, túlfűtött érzelmi állapotban is megfelelően döntsünk, józan ésszel vezérelve.

Eljátszadoztunk a gondolattal, hogy az űrkutatás felfedezett egy olyan bolygót, amelyen az életkörülmények ugyanolyanok, mint a Földön. Tehát emberek számára élhető. Feladat formájában külön-külön háromfős csoportokat alkotva, a már meglévő tizenhárom törvényből, ötöt kellett kiválasztani ahhoz, hogy ott megfelelő társadalom alakuljon ki. A kis csoportok által hozott döntéseket együtt is megvitattuk, és meghoztuk a végleges öt törvényt, amely mindenki számára elfogadásra került.

Ez a feladat rádöbbentett engem a szabályok, törvények jelentőségére. Mivel úgy gondolom, e nélkül semmi rendszer nem lenne, mindenhol csak káosz uralkodna. Zárójelben jegyzem meg, voltak azért elég érdekes és mókás érvelések is az alkoholfogyasztással, illetve drogozással kapcsolatos törvények elfogadásának indoklásában.

Utolsó héten az életvezetésről beszélgettünk, a dohányzás, a drog, az alkohol élettani hatásairól, mellékhatásairól és az egészséges életmódról, valamint az egészséges táplálkozásról.

Szókincsem gyarapodott idegen szavakkal az utolsó héten is, úgy mint rekreációs, paradoxon, racionális, emancipált, használtuk még a spiritualitás és karma kedvenc szavaimat is.

Életem első verse is megszületett, ami bár egyelőre elkészített alapokon nyugszik, tartalmilag maximálisan engem tükröz, fogadják szeretettel:

Én

Én optimista és kitartó vagyok.

Szeretném tudni, hogy mi lesz velem a jövőben.

Hallom a tenger morajlását.

Látom a tengerpartot magam előtt.

Azt szeretném, ha folyamatosan boldog lennék.

Én optimista és kitartó vagyok.

Úgy teszek, mint ha motoroznék a napsütésben.

Úgy érzem, hogy ez szabadságot ad nekem.

Megérintem lányomat, Larát.

Nyugtalanít a bezártság.

Sírok, hogy nem lehetek a szeretteimmel.

Én optimista és kitartó vagyok.

Tudom, hogy 8*8 az 64.

Kijelentem, hogy vége az alagútnak.

Arról álmodom, hogy ismételten búvárkodok.

Igyekszem a családomnak megteremteni a boldogságát, és biztos jövőjét.

Remélem, hogy lassan lehetőségem lesz rá.

Én optimista és kitartó vagyok.

 

Az egészet összegezve, ha még egyszer kellene jelentkeznem, gondolkodás nélkül igent mondanék. Ha dupla, tripla ennyi ideig tartana még boldogabb lennék.

Köszönöm a lehetőséget mindenkinek, aki a tréninget biztosította számomra, valamint a kezdeményezésért és szervezésért felelős személyeknek!

A harangok nem ismernek határokat...

(Forrás:http://ujszo.com/online/regio/2014/05/26/kozos-turisztikai-fejlesztesek-nogradban-es-szlovakiaban)

Közös turisztikai fejlesztések Nógrádban és Szlovákiában

 

 

Két község, egy művészeti egyesület és egy börtön valósított meg közösen turisztikai fejlesztéseket a határ két oldalán, a Nógrád megyei Terényben és a szlovákiai Apátújfaluban - a részletekről a főpályázó terényi Arttéka Művészet Határok Nélkül Egyesület tájékoztatta közleményben hétfőn az MTI-t.

Az Arttéka, Apátújfalu és Terény község, valamint a Balassagyarmati Fegyház és Börtön fogott össze, hogy turisztikai látványosságokat hozzanak létre a gazdaság élénkítéséért.

    

"A harangok nem ismernek határokat" című projektet a Magyarország-Szlovákia Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 támogatta 452 ezer euróval, amelyből magyar oldalon 195 ezer, Szlovákiában 257 ezer eurót fordítottak a fejlesztésekre.

   

 A Cserhát völgyében húzódó, felerészben szlovák nemzetiségű Terényben befedték a szabadtéri színpadot, nyitott színt építettek ki a vendégek fogadására, és támfalat építettek a Szent-Györgyi Albert szobor környezetében a tér rendezésének kezdeteként.

    

Megújult a falu látványossága, az 1999-ben felszentelt, fából faragott, bárka formájú ökumenikus harangláb, amelynek érdekessége, hogy minden alkatrésze mozgásba jön, amikor a harang megszólal. Amfiteátrum és Stég Színpad épült, és zsilippel szabályozható mesterséges tavat alakítottak ki. 

    

A pályázati támogatásból asztalos üzemet hoztak létre a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben, a fogvatartottak itt készítették a közösségi terek térburkolatait, kerítéseit díszítő elemeit. Az üzemben szakmát is tanulhatnak majd az elítéltek.

    

A szlovákiai Apátújfaluban, ahol a 620 fős lakosság 60 százaléka vallja magát magyarnak, modern faluközpont épült. Az önkormányzat környezetében, két patak találkozásánál a természeti értékekhez, a vízhez és a patakpart zöldjéhez vezetik vissza a település lakóit. A patak vízügyi szabályozásával, duzzasztó építésével hoztak létre egy szigetet, melyre az önkormányzat épületétől vezet egy emelkedő sétány. A sétány fahíddal folytatódik, mely egyre tovább emelkedve jut el a haranglábhoz és a szigeten kialakított látványtóhoz.



A pályázati program záró rendezvényére a mai napon kerül sor.

Érettségi vizsga, börtönből civilben.... - egy fogvatartott írása

Folytatva a civil körülmények között érettségi vizsgát tevő fogvatartottak beszámolóját, következzen ma a másik olyan elítélt visszaemlékező írása, aki elhagyhatta a Balassagyarmati Fegyház és Börtönt a vizsgák idejére...

"Az ítéletemet hasznosan szerettem volna letölteni, ezért 2011-ben elkezdtem a gimnáziumi tanulmányaimat. Mit mondjak, kicsit furcsa volt, közel 40 éves fejjel visszaülni az iskolapadba...

Az eltelt idő alatt folyamatosan tanultam. A tanáraink és az intézet sok segítséget nyújtott az érettségi vizsgára való felkészülésben. Több időt fordítottak tanításomra és a segédanyagok biztosítására. Majd eljött a jelentkezés ideje, ki kellett tölteni a jelentkezési lapokat. Ekkor hirtelen elgondolkoztam, szeretnék-e vizsgát tenni. Úgy éreztem, nem vagyok annyira felkészült, hogy sikeres vizsgát tegyek... Itt szeretném megköszönni nevelőtisztemnek és az intézet vezetésének az első lendületet, mely elindított a vizsga útján. 

A jelentkezés után nagy izgalom fogott el, és minden szabadidőmet a tanulásra fordítottam.

Közeledtek a vizsgák napjai, és közölték velem, hogy kint a civil életben lesz lehetőségem vizsgáimat letenni, mint szabad ember, diák. Hirtelen a lehetőséget fel sem tudtam fogni. Boldog lettem és az első lehetőség alkalmával jeleztem a családomnak és barátnőmnek. hogy milyen nagy segítséget kaptam, és ők is örültek, hogy ilyen lehetőség mellett tehetem le vizsgáimat. 

A vizsgák napjain reggel kiléptem az ajtón, és civil emberként indulhattam el az iskolába. Az alkalom adta, hogy hosszú idő elteltével öltönyt vehettem fel, mely külön élmény volt.

Az iskolába, ahol vizsgáztunk úgy néztek rám, mint a többi diákra. Velük együtt vizsgáztam. Már ez egy külön élmény volt. A többi vizsgázóval beszélgettem, nem volt negatív vélemény. Hiszen mindenki izgult, de mosolyogtunk. Lehet, azt sem tudták, honnan érkeztem. Megkérdeztük egymástól, hogy sikerültek a vizsgafeladatok megoldásai. Utána váltottam néhány szót a tanáraimmal. megbeszéltük a feladatokat, melyik milyen nehéz volt, és hogy éreztük, majd elköszöntem.

A hátralévő szabadidőmet barátnőmmel töltöttem el. Megbeszéltük, milyen volt a vizsga. Szétnéztünk a városban, hogy az elmúlt több évben milyen változások történtek. Beültünk éttermekbe, utána sétáltunk a Duna parton. Majd lassan búcsút vettem a várostól és elindultam vissza az intézetbe.

Nagyon jó érzés volt újból diáknak lenni, és amit kihagytam az iskola éveimből, tanulmányaimból, most bepótolhattam. Nagy erőt adott a vizsgáimhoz a lehetőség, amit az intézetből kaptam.

A vizsgák után beszéltem a családommal, barátnőmmel és hallottam a hangjukon, láttam a barátnőm arcán, büszke rám. Mindentől függetlenül, hogy hol vagyok, mert és látta az akaratot. A múltamat le is zártam, és hasznos dologra fordítottam az időt. Normális életet akarok élni, és előre haladni becsületes úton az életbe.  Ez egy hatalmas lépés volt annak az irányába..."

Az érettségi vizsgára történő felkészítés a  TÁMOP 1.4.3.-12/1-2012-0155 azonosító számon megvalósítás alatt álló, „INNO-VÁLTÓ” innovatív, kísérleti foglalkoztatási program fogvatartottaknak/ szabadultaknak elnevezésű pályázati projekt keretén belül valósult meg.