Egy civilben érettségiző fogvatartott gondolatai...

Amint arról korábban már beszámoltam, az intézetünkben elhelyezett elítéltek közül a 2013/2014-es tanévben többen kezdték meg érettségi vizsgára való felkészülésüket elősegítő tanulmányaikat. A beiskolázottak köréből két fő még szabadságvesztés büntetését töltő, illetve egy olyan fiatalember, aki időközben szabadult,  jelentkezett az idei érettségi vizsgákon való részvételre. Következzen most az egyikük írása. Ő egy olyan elítélt, aki egy ideig még a bv. intézetben fog tartózkodni, azonban egy lehetőséget kapott arra, hogy civilben érettségizzen. A vizsgákon való megjelenésére úgy került sor, hogy a Váltó-sáv Alapítvány egy munkatársa kísérte el őt a börtöntől az érettségi vizsga helyszínére, majd annak befejezését követően vissza az intézetbe...

"Az érettségi vizsgáimon való részvételem vegyes érzelmeket váltott ki belőlem. Mondhatnám úgy is, hogy az egyik szemem nevetett, míg a másik könnyezett…

Összességében azért kellemes élmény volt, bár véleményem szerint jelentősen lehetett volna még csökkenteni a rám nehezedő nyomást a vizsgák előtt és alatt. Jó érzéssel töltött el, hogy civilként tudtam megjelenni, és nem nehezedett rám a szégyen súlya, hogy formaruhában lássanak engem. Mind a vizsgáztatók, mind a diákok közvetlenek voltak velem. Egy percig sem éreztették velem, hogy más lennék, mint ők.  A leginkább megterhelő az volt a számomra, hogy mire a helyszínre értünk, két óra utazáson voltam túl a távolsági busszal, illetve metróval. Bár időben megérkeztem a kísérő tanárokkal, rögtön eligazítás várt rám, és kezdetét vették a több órás vizsgák. A vizsgák végeztével átbeszéltük a Váltó-sáv Alapítvány tanáraival, mit tartalmaztak az adott vizsgalapok, és hogy ment a megoldásuk.

A visszautazásunk során mindig maradt annyi szabadidő a visszaérkezésig, hogy meg tudjunk ebédelni útközben valahol. Nagyon jól esett olyan ételeket fogyasztani, amikre itt bent nincs lehetőség.

Aztán ismét kezdetét vette a két óra utazás, ami négy egymást követő napon nagyon fárasztó volt, a költségekről nem is beszélve. Érzelmi síkon, úgy érzem, hogy gyengítette teljesítményemet, hogy nem élvezhettem a családom támogatását ezen időszakban. Hiszen bár szabadon mozogtam, mégsem kaphattam tőlük bátorítást, drukkot. Fájó érzés volt a tudat, hogy bár három éve volt beszélőm utoljára, mikor láthattam őket, most sincs rá lehetőségem, bár szabadon járok. Mindettől függetlenül örülök a lehetőségnek, és úgy érzem, sikerült bebizonyítanom, hogy érdemes volt belém bizalmat fektetni. Úgy érzem, sikerült példát mutatni a többi fogvatartott társaimnak és megmutatni azt, miért érdemes tanulni. Arra külön büszke vagyok, hogy mindezt az én általam lakott szinten bizonyíthattam.

Köszönettel tartozom a segítségért és lehetőségért a Parancsnok Úrnak, Osztályvezető Úrnak, Nevelő Úrnak, a Váltó–sáv Alapítvány munkatársainak, illetve a korrepetitornak."

Az érettségi vizsgára történő felkészítés a  TÁMOP 1.4.3.-12/1-2012-0155 azonosító számon megvalósítás alatt álló, „INNO-VÁLTÓ” innovatív, kísérleti foglalkoztatási program fogvatartottaknak/ szabadultaknak elnevezésű pályázati projekt keretén belül valósult meg.