Folytatva a civil körülmények között érettségi vizsgát tevő fogvatartottak beszámolóját, következzen ma a másik olyan elítélt visszaemlékező írása, aki elhagyhatta a Balassagyarmati Fegyház és Börtönt a vizsgák idejére...
Közeledtek a vizsgák napjai, és közölték velem, hogy kint a civil életben lesz lehetőségem vizsgáimat letenni, mint szabad ember, diák. Hirtelen a lehetőséget fel sem tudtam fogni. Boldog lettem és az első lehetőség alkalmával jeleztem a családomnak és barátnőmnek. hogy milyen nagy segítséget kaptam, és ők is örültek, hogy ilyen lehetőség mellett tehetem le vizsgáimat.
A vizsgák napjain reggel kiléptem az ajtón, és civil emberként indulhattam el az iskolába. Az alkalom adta, hogy hosszú idő elteltével öltönyt vehettem fel, mely külön élmény volt.
A hátralévő szabadidőmet barátnőmmel töltöttem el. Megbeszéltük, milyen volt a vizsga. Szétnéztünk a városban, hogy az elmúlt több évben milyen változások történtek. Beültünk éttermekbe, utána sétáltunk a Duna parton. Majd lassan búcsút vettem a várostól és elindultam vissza az intézetbe.
Nagyon jó érzés volt újból diáknak lenni, és amit kihagytam az iskola éveimből, tanulmányaimból, most bepótolhattam. Nagy erőt adott a vizsgáimhoz a lehetőség, amit az intézetből kaptam.
"Az ítéletemet
hasznosan szerettem volna letölteni, ezért 2011-ben elkezdtem a gimnáziumi tanulmányaimat.
Mit mondjak, kicsit furcsa volt, közel 40 éves fejjel visszaülni az iskolapadba...
Az eltelt idő alatt folyamatosan tanultam. A tanáraink és az intézet sok segítséget nyújtott az érettségi vizsgára való felkészülésben. Több időt fordítottak tanításomra és a segédanyagok biztosítására. Majd eljött a jelentkezés ideje, ki kellett tölteni a jelentkezési lapokat. Ekkor hirtelen elgondolkoztam, szeretnék-e vizsgát tenni. Úgy éreztem, nem vagyok annyira felkészült, hogy sikeres vizsgát tegyek... Itt szeretném megköszönni nevelőtisztemnek és az intézet vezetésének az első lendületet, mely elindított a vizsga útján.
A jelentkezés után nagy izgalom fogott el, és minden szabadidőmet a tanulásra fordítottam.
Az eltelt idő alatt folyamatosan tanultam. A tanáraink és az intézet sok segítséget nyújtott az érettségi vizsgára való felkészülésben. Több időt fordítottak tanításomra és a segédanyagok biztosítására. Majd eljött a jelentkezés ideje, ki kellett tölteni a jelentkezési lapokat. Ekkor hirtelen elgondolkoztam, szeretnék-e vizsgát tenni. Úgy éreztem, nem vagyok annyira felkészült, hogy sikeres vizsgát tegyek... Itt szeretném megköszönni nevelőtisztemnek és az intézet vezetésének az első lendületet, mely elindított a vizsga útján.
A jelentkezés után nagy izgalom fogott el, és minden szabadidőmet a tanulásra fordítottam.
Közeledtek a vizsgák napjai, és közölték velem, hogy kint a civil életben lesz lehetőségem vizsgáimat letenni, mint szabad ember, diák. Hirtelen a lehetőséget fel sem tudtam fogni. Boldog lettem és az első lehetőség alkalmával jeleztem a családomnak és barátnőmnek. hogy milyen nagy segítséget kaptam, és ők is örültek, hogy ilyen lehetőség mellett tehetem le vizsgáimat.
A vizsgák napjain reggel kiléptem az ajtón, és civil emberként indulhattam el az iskolába. Az alkalom adta, hogy hosszú idő elteltével öltönyt vehettem fel, mely külön élmény volt.
Az iskolába, ahol
vizsgáztunk úgy néztek rám, mint a többi diákra. Velük együtt vizsgáztam. Már
ez egy külön élmény volt. A többi vizsgázóval beszélgettem, nem volt negatív
vélemény. Hiszen mindenki izgult, de mosolyogtunk. Lehet, azt sem tudták, honnan
érkeztem. Megkérdeztük egymástól, hogy sikerültek a vizsgafeladatok megoldásai.
Utána váltottam néhány szót a tanáraimmal. megbeszéltük a feladatokat, melyik
milyen nehéz volt, és hogy éreztük, majd elköszöntem.
A hátralévő szabadidőmet barátnőmmel töltöttem el. Megbeszéltük, milyen volt a vizsga. Szétnéztünk a városban, hogy az elmúlt több évben milyen változások történtek. Beültünk éttermekbe, utána sétáltunk a Duna parton. Majd lassan búcsút vettem a várostól és elindultam vissza az intézetbe.
Nagyon jó érzés volt újból diáknak lenni, és amit kihagytam az iskola éveimből, tanulmányaimból, most bepótolhattam. Nagy erőt adott a vizsgáimhoz a lehetőség, amit az intézetből kaptam.
A vizsgák után
beszéltem a családommal, barátnőmmel és hallottam a hangjukon, láttam a barátnőm
arcán, büszke rám. Mindentől függetlenül, hogy hol vagyok, mert és látta az akaratot.
A múltamat le is zártam, és hasznos dologra fordítottam az időt. Normális életet
akarok élni, és előre haladni becsületes úton az életbe. Ez egy hatalmas lépés volt annak az irányába..."
Az érettségi vizsgára történő felkészítés a TÁMOP 1.4.3.-12/1-2012-0155 azonosító számon megvalósítás alatt álló, „INNO-VÁLTÓ”
innovatív, kísérleti foglalkoztatási program fogvatartottaknak/
szabadultaknak elnevezésű pályázati projekt keretén belül valósult meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése