Horváth Boldizsár
(1822-1898)
(1822-1898)
A BVOP honlapján olvasható életrajzi beszámoló alapján jogi doktor, ügyvéd, jogtudós, író, szónok, liberális reformpolitikus,
igazságügy-miniszter, számos igazságügyi reform megvalósítója, a
Kisfaludy Társaság rendes tagja, a Földhitelintézet egyik létrehozója és
jogügyi igazgatója, a MTA tagja, báró Eötvös Lóránd fizikus, Radics
Jenő művészettörténész, báró Láng Lajos közgazdász apósa; Márkus
Emíliának, a magyar színjátszás egyik neves alakjának nevelőapja.
Horváth Boldizsár 1822. január 1-én született Szombathelyen, polgári szülők gyermekeként. Élete végéig polgári származásúnak vallotta magát. Már miniszter volt, amikor a következőket mondta: "Ha valaki büszke őseire, én is büszke vagyok születésemre s polgári születésemet senki címével fel nem cserélném."
Gimnáziumba Szombathelyen és Sopronban járt, a jogi akadémiát Győrött végezte, majd 1843-ban ügyvédi vizsgát tett. Alig volt huszonegy éves, amikor az ügyvédi oklevelét kézbe vehette. Visszatérve szülővárosába előbb ügyvédként tevékenykedett, majd a tisztviselői pályára lépett: előbb rendőrkapitánnyá választották meg, majd 1845-től a város főjegyzője lett.
1848-ban Szombathely követének választották, de az országgyűlésben nemcsak a várost képviselte, hanem a jegyzői feladatokat is ellátta. Funkciójából adódóan követte az országgyűlést Debrecenbe, majd Pestre és Szegedre is. A szabadságharc leverése után haditörvényszék elé állították, elítélték, 1850-ben amnesztiával szabadult.
Miután az osztrák jogból is levizsgázott, Szombathelyen ügyvédi irodát nyitott, azonban politikai múltja miatt rövid időre az ügyvédi tevékenységét felfüggesztették. A felfüggesztés visszavonása után a Batthyányi család ügyvédje lett, azonban e megbízatásáról képviselővé választása, illetve Pestre költözése miatt lemondott. Deák Ferenc barátja, elkötelezett híve, az ő közbenjárására kapott meghívást az országbírói értekezletre, ahol országos elismertségre tett szert.
A külföldi törvényhozási rendszerek tanulmányozása érdekében járt Németországban, Belgiumban, Franciaországban és Angliában.
Közreműködött a magyar földhitelintézet létrehozásában, ahol jogügyi igazgatókét tevékenykedett. Az MTA-nak 1861-től levelező, 1868-tól tiszteletbeli tagja volt.
1865-ben ismét szombathelyi képviselőnek választották. A közjogi kiegyezés érdekében tartott 1866. december 1-i beszéde nagy elismerést váltott ki a képviselők körében, és egyben megalapozta további sorsát is. Deák javaslatára az uralkodó az Andrássy-kormány igazságügy-miniszterévé nevezte ki; mely tisztséget 1867. február 19-étől 1871. június 11-éig töltötte be.
A kiegyezés után ő volt az első polgári származású igazságügy-miniszter, akit a jó meglátások, a gyors gondolkodás és az éles ész jellemeztek. Legendás volt munkatempója, munkabírása. Jellemző rá, hogy miniszteri kinevezését követően a felálló minisztériumban, kezdetben szinte minden munkát maga végzett, mintaértékűek az általa elkészített államiratok. A tudás, olvasás iránti vágyát még az sem vetette vissza, hogy tudta: látása folyamatosan romlik. Szónoki képessége mindvégig lenyűgözte a hallgatóságát.
Az 1867-es kiegyezéssel lehetőséget látott a hazai törvényhozás, igazságszolgáltatás, illetve az állami berendezkedés reformjára. Előterjesztést tett többek közt a törvényhozás és a közigazgatás szétválasztására, a polgári törvénykezési rendtartásra, a bírósági szervezet átalakítására, a bírói függetlenség, elmozdíthatatlanság és felelősség megteremtésére, az ügyészségi szervezet kialakítására, az úrbéri viszonyok maradványainak megszüntetésére. Miniszteri pályafutása során közel száz törvényjavaslatot terjesztett elő.
Az általa vezetett tárca gyakorolta a felügyeletet egyebek mellett a bíróságok, az ügyészségek, a közjegyzők, az ügyvédi kamarák és a börtönügy felett.
Horváth Boldizsár komoly változásokat akart elérni a büntetőjog és a büntetés-végrehajtás jogi szabályozásának területén is. A liberális beállítottságú miniszter megbízást adott az 1843. évi büntetőjogi törvényjavaslat átdolgozására, azonban az előterjesztett javaslatokat nem tartotta megfelelőnek. Ezt követően Csemegi Károlyt bízta meg a büntető kódex elkésztésével, amely - néhány év múltán - az 1878. évi 5. tc-ben realizálódott.
Ha a büntetőjog területén nem is tudott az elképzeléseinek megfelelő eredményeket elérni (pl. az új büntető kódex elkészítése, a halálbüntetés eltörlése), a büntető gyakorlatra vonatkozóan mégis jelentős változásokat ért el (eltörölte a bilincsnek büntetésként, illetve a büntetés súlyosbításaként történő alkalmazását, továbbá a botütést és a vérdíjat).
A fent látható kép egy olyan festményt ábrázol, melyet a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben elhelyezett fogvatartottak egyike készített.
Horváth Boldizsár 1822. január 1-én született Szombathelyen, polgári szülők gyermekeként. Élete végéig polgári származásúnak vallotta magát. Már miniszter volt, amikor a következőket mondta: "Ha valaki büszke őseire, én is büszke vagyok születésemre s polgári születésemet senki címével fel nem cserélném."
Gimnáziumba Szombathelyen és Sopronban járt, a jogi akadémiát Győrött végezte, majd 1843-ban ügyvédi vizsgát tett. Alig volt huszonegy éves, amikor az ügyvédi oklevelét kézbe vehette. Visszatérve szülővárosába előbb ügyvédként tevékenykedett, majd a tisztviselői pályára lépett: előbb rendőrkapitánnyá választották meg, majd 1845-től a város főjegyzője lett.
1848-ban Szombathely követének választották, de az országgyűlésben nemcsak a várost képviselte, hanem a jegyzői feladatokat is ellátta. Funkciójából adódóan követte az országgyűlést Debrecenbe, majd Pestre és Szegedre is. A szabadságharc leverése után haditörvényszék elé állították, elítélték, 1850-ben amnesztiával szabadult.
Miután az osztrák jogból is levizsgázott, Szombathelyen ügyvédi irodát nyitott, azonban politikai múltja miatt rövid időre az ügyvédi tevékenységét felfüggesztették. A felfüggesztés visszavonása után a Batthyányi család ügyvédje lett, azonban e megbízatásáról képviselővé választása, illetve Pestre költözése miatt lemondott. Deák Ferenc barátja, elkötelezett híve, az ő közbenjárására kapott meghívást az országbírói értekezletre, ahol országos elismertségre tett szert.
A külföldi törvényhozási rendszerek tanulmányozása érdekében járt Németországban, Belgiumban, Franciaországban és Angliában.
Közreműködött a magyar földhitelintézet létrehozásában, ahol jogügyi igazgatókét tevékenykedett. Az MTA-nak 1861-től levelező, 1868-tól tiszteletbeli tagja volt.
1865-ben ismét szombathelyi képviselőnek választották. A közjogi kiegyezés érdekében tartott 1866. december 1-i beszéde nagy elismerést váltott ki a képviselők körében, és egyben megalapozta további sorsát is. Deák javaslatára az uralkodó az Andrássy-kormány igazságügy-miniszterévé nevezte ki; mely tisztséget 1867. február 19-étől 1871. június 11-éig töltötte be.
A kiegyezés után ő volt az első polgári származású igazságügy-miniszter, akit a jó meglátások, a gyors gondolkodás és az éles ész jellemeztek. Legendás volt munkatempója, munkabírása. Jellemző rá, hogy miniszteri kinevezését követően a felálló minisztériumban, kezdetben szinte minden munkát maga végzett, mintaértékűek az általa elkészített államiratok. A tudás, olvasás iránti vágyát még az sem vetette vissza, hogy tudta: látása folyamatosan romlik. Szónoki képessége mindvégig lenyűgözte a hallgatóságát.
Az 1867-es kiegyezéssel lehetőséget látott a hazai törvényhozás, igazságszolgáltatás, illetve az állami berendezkedés reformjára. Előterjesztést tett többek közt a törvényhozás és a közigazgatás szétválasztására, a polgári törvénykezési rendtartásra, a bírósági szervezet átalakítására, a bírói függetlenség, elmozdíthatatlanság és felelősség megteremtésére, az ügyészségi szervezet kialakítására, az úrbéri viszonyok maradványainak megszüntetésére. Miniszteri pályafutása során közel száz törvényjavaslatot terjesztett elő.
Az általa vezetett tárca gyakorolta a felügyeletet egyebek mellett a bíróságok, az ügyészségek, a közjegyzők, az ügyvédi kamarák és a börtönügy felett.
Horváth Boldizsár komoly változásokat akart elérni a büntetőjog és a büntetés-végrehajtás jogi szabályozásának területén is. A liberális beállítottságú miniszter megbízást adott az 1843. évi büntetőjogi törvényjavaslat átdolgozására, azonban az előterjesztett javaslatokat nem tartotta megfelelőnek. Ezt követően Csemegi Károlyt bízta meg a büntető kódex elkésztésével, amely - néhány év múltán - az 1878. évi 5. tc-ben realizálódott.
Ha a büntetőjog területén nem is tudott az elképzeléseinek megfelelő eredményeket elérni (pl. az új büntető kódex elkészítése, a halálbüntetés eltörlése), a büntető gyakorlatra vonatkozóan mégis jelentős változásokat ért el (eltörölte a bilincsnek büntetésként, illetve a büntetés súlyosbításaként történő alkalmazását, továbbá a botütést és a vérdíjat).
A fent látható kép egy olyan festményt ábrázol, melyet a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben elhelyezett fogvatartottak egyike készített.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése