Tehetség a rácsok mögött

A mai képek arról adnak bizonyságot, hogy a  rácsok mögött is ott vannak azok az ösztönös tehetségek, akik erről a képességükről talán nem is tudtak korábban. Egykor magam is találkoztam olyan elítéltekkel, akik a börtönben ébredtek rá arra, hogy valami olyan képességnek, tudásnak a birtokosai, ami kiemeli őket a többiek közül. Erre azonban csak későn, a rácsok mögött ébredtek rá. Vajon mi lett volna, ha még a civil életben felismerik tehetségüket, illetve valaki felfigyel erre. Gyakorló büntetés-végrehajtási szakemberként szinte mindenki azonnal tudna mondani egy-két olyan fogvatartottat, aki kiválóan fest, rajzol, nagy tehetsége van a színjátszáshoz, jól zenél, de ezekre a képességekre korábban nem figyelt fel sem ő maga, sem a környezete. És börtönből szabadulva baromi nehéz az újrakezdés. Ismertem olyat, akinek sikerült, de még több olyat, akinek nem. Nemrég beszéltem valakivel, aki a szabadulása előtt attól tartott, hogy mi lesz akkor, ha kilép a börtön kapuján. Mert az emberek biztosan meg fogják őt nézni, figyelni fogják, tudják majd, hogy honnan jött. Lószart... Az élet beigazolta a várakozásaimat, amint egy későbbi találkozás során az érintett elmondta, hogy félelmeivel ellentétben nem igazán vették őt észre, nem igazán foglalkoztak vele. Mert ilyen a világ. Rohanunk, dolgozunk, tervezünk, baromi kevés időt és figyelmet szentelünk egymásra. És jó esetben kurvára nincs ráírva valakire, hogy a börtönből jött. Az elég nagy baj lenne, a rendszer, a bv. szervezet erős kritikája, ha a fogvatartottak nemcsak képletesen, hanem a szó konkrét értelmében stigmatizáltak lennének, rajtuk lenne a bélyeg, a jel, ami azt mutatná, hogy honnan jöttek. Szerencsére ez nincs így, szerencsére akad több olyan volt fogvatartott, akinek az élete úgy alakul, hogy akár pici sikerként is értékelhető a szabadulás utáni sorsuk. Jó lenne, ha minél többen lennének így, jó lenne, ha minél több visszajelzést kapnának kollégáim, hogy tudják, munkájuk nem hiábavaló... 

A következő képekről röviden annyit, hogy szintén Tiszalökön lőttem őket, mert mint mondtam, tehetségek mindenhol vannak. Csak minél több helyen észre kell őket venni, feladatot adni nekik, hogy a szabadidejüket hasznosan, kreatívan töltsék, alkotva, elismerést kapva, hátha elhiszik, hogy nekik is sikerülhet az, hogy a szabadulásuk után észrevétlenül vissza tudjanak illeszkedni a kintiek közé...       

Ajándék az iskolának

A tegnapi napon a Kiss Árpád Általános Iskolában is megrendezésre került a tanévzáró ünnepség, illetve a nyolcadik osztályos tanulók búcsúztatása. Ebből az alkalomból dr. Budai István bv. ezredes Úr, a Balassagyarmati Fegyház és Börtön parancsnoka egy, az iskola névadóját ábrázoló festményt ajándékozott az iskolának.  A blog olvasói biztosan nem fognak meglepődni rajta, ha elárulom, hogy a festmény egy fogvatartott alkotása.

Egyébként talán csak kevesen tudják, de a két intézmény között több évtizedes együttműködés áll fenn. Az iskolában tanító pedagógusok bejárnak a bv. intézetbe, hogy oktassák a fogvatartottakat; a bv. intézet pedig több alkalommal közreműködött különféle karbantartási, javítási munkák elvégzésében. Ezeken túl kulturális, művelődési, művészeti programokban is volt - és lesz is - együttműködés az intézmények között. 

A sokak által várt vakáció tehát elérkezett, ebből az alkalomból jó pihenést és a következő tanévre feltöltődést kívánok az iskola minden munkatársának és tanulójának, a ballagó nyolcadikosoknak pedig a következő Varró Dániel-sorokat küldöm szeretettel, sikeres továbbtanulást kívánva:

Rosszakaróim, jóbarátok,
Temérdek angyal és svihák,
Szép, szőke, barna, csúnya lányok,
Sakkpartnerek, konyhásmamák,
Tavaszi leves, tészta, mák,
Rongy testem innen elmegyen,
Közös sorunknak vége hát!
Hiány ül majd a lelkemen.

Arcképcsarnok

Horváth Boldizsár
(1822-1898)

A BVOP honlapján olvasható életrajzi beszámoló alapján jogi doktor, ügyvéd, jogtudós, író, szónok, liberális reformpolitikus, igazságügy-miniszter, számos igazságügyi reform megvalósítója, a Kisfaludy Társaság rendes tagja, a Földhitelintézet egyik létrehozója és jogügyi igazgatója, a MTA tagja, báró Eötvös Lóránd fizikus, Radics Jenő művészettörténész, báró Láng Lajos közgazdász apósa; Márkus Emíliának, a magyar színjátszás egyik neves alakjának nevelőapja. 
 
Horváth Boldizsár 1822. január 1-én született Szombathelyen, polgári szülők gyermekeként. Élete végéig polgári származásúnak vallotta magát. Már miniszter volt, amikor a következőket mondta: "Ha valaki büszke őseire, én is büszke vagyok születésemre s polgári születésemet senki címével fel nem cserélném."

Gimnáziumba Szombathelyen és Sopronban járt, a jogi akadémiát Győrött végezte, majd 1843-ban ügyvédi vizsgát tett. Alig volt huszonegy éves, amikor az ügyvédi oklevelét kézbe vehette. Visszatérve szülővárosába előbb ügyvédként tevékenykedett, majd a tisztviselői pályára lépett: előbb rendőrkapitánnyá választották meg, majd 1845-től a város főjegyzője lett.

1848-ban Szombathely követének választották, de az országgyűlésben nemcsak a várost képviselte, hanem a jegyzői feladatokat is ellátta. Funkciójából adódóan követte az országgyűlést Debrecenbe, majd Pestre és Szegedre is. A szabadságharc leverése után haditörvényszék elé állították, elítélték, 1850-ben amnesztiával szabadult.

Miután az osztrák jogból is levizsgázott, Szombathelyen ügyvédi irodát nyitott, azonban politikai múltja miatt rövid időre az ügyvédi tevékenységét felfüggesztették. A felfüggesztés visszavonása után a Batthyányi család ügyvédje lett, azonban e megbízatásáról képviselővé választása, illetve Pestre költözése miatt lemondott. Deák Ferenc barátja, elkötelezett híve, az ő közbenjárására kapott meghívást az országbírói értekezletre, ahol országos elismertségre tett szert.
 
A külföldi törvényhozási rendszerek tanulmányozása érdekében járt Németországban, Belgiumban, Franciaországban és Angliában. 

Közreműködött a magyar földhitelintézet létrehozásában, ahol jogügyi igazgatókét tevékenykedett. Az MTA-nak 1861-től levelező, 1868-tól tiszteletbeli tagja volt.
 
 1865-ben ismét szombathelyi képviselőnek választották. A közjogi kiegyezés érdekében tartott 1866. december 1-i beszéde nagy elismerést váltott ki a képviselők körében, és egyben megalapozta további sorsát is. Deák javaslatára az uralkodó az Andrássy-kormány igazságügy-miniszterévé nevezte ki; mely tisztséget 1867. február 19-étől 1871. június 11-éig töltötte be.

A kiegyezés után ő volt az első polgári származású igazságügy-miniszter, akit a jó meglátások, a gyors gondolkodás és az éles ész jellemeztek. Legendás volt munkatempója, munkabírása. Jellemző rá, hogy miniszteri kinevezését követően a felálló minisztériumban, kezdetben szinte minden munkát maga végzett, mintaértékűek az általa elkészített államiratok. A tudás, olvasás iránti vágyát még az sem vetette vissza, hogy tudta: látása folyamatosan romlik. Szónoki képessége mindvégig lenyűgözte a hallgatóságát. 

Az 1867-es kiegyezéssel lehetőséget látott a hazai törvényhozás, igazságszolgáltatás, illetve az állami berendezkedés reformjára. Előterjesztést tett többek közt a törvényhozás és a közigazgatás szétválasztására, a polgári törvénykezési rendtartásra, a bírósági szervezet átalakítására, a bírói függetlenség, elmozdíthatatlanság és felelősség megteremtésére, az ügyészségi szervezet kialakítására, az úrbéri viszonyok maradványainak megszüntetésére. Miniszteri pályafutása során közel száz törvényjavaslatot terjesztett elő.

Az általa vezetett tárca gyakorolta a felügyeletet egyebek mellett a bíróságok, az ügyészségek, a közjegyzők, az ügyvédi kamarák és a börtönügy felett.

Horváth Boldizsár komoly változásokat akart elérni a büntetőjog és a büntetés-végrehajtás jogi szabályozásának területén is. A liberális beállítottságú miniszter megbízást adott az 1843. évi büntetőjogi törvényjavaslat átdolgozására, azonban az előterjesztett javaslatokat nem tartotta megfelelőnek. Ezt követően Csemegi Károlyt bízta meg a büntető kódex elkésztésével, amely - néhány év múltán - az 1878. évi 5. tc-ben realizálódott.
 
Ha a büntetőjog területén nem is tudott az elképzeléseinek megfelelő eredményeket elérni (pl. az új büntető kódex elkészítése, a halálbüntetés eltörlése), a büntető gyakorlatra vonatkozóan mégis jelentős változásokat ért el (eltörölte a bilincsnek büntetésként, illetve a büntetés súlyosbításaként történő alkalmazását, továbbá a botütést és a vérdíjat).



A fent látható kép egy olyan festményt ábrázol, melyet a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben elhelyezett fogvatartottak egyike készített. 

Jobb agyféltekés rajzolás a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben

A hét első négy napján egy különleges kísérleti program került megrendezésre a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben, melynek keretén belül Tóthné Kun Andrea, jobb agyféltekés rajztréner négynapos tanfolyamot tartott öt fő előzetes jelentkezés alapján kiválasztott fogvatartott, valamint az Intézet személyi állományának egy aktív és egy nyugdíjas munkatársa számára.  

 Tóthné Kun Andrea

Ahogy a tréner honlapján (http://www.jobbrajzos.hu/) a jobb agyféltekés rajzolás alapjai után böngészve magam is megtudtam, az előzmények közül kiemelkedik, hogy Dr. Betty Edwards a California State University professzor emeritusza, doktori címet szerzett a művészet, oktatás és érzékelés témakörében. A professzor asszony rendszeresen tart előadásokat egyetemeken, művészeti iskolákban és olyan vállalatoknál, mint például az Apple vagy a Walt Disney. Roger Sperry pszichobiológus munkáját olvasgatva az emberi agyféltekék működéséről, megalkotta elméletét, melyhez saját tapasztalatok és pedagógiai munkája segítették. Az elmélet szerint az emberi agy két alapvetően eltérő gondolkodásmódot használ. Az egyik elemző, sorrendet betartó és mindenre magyarázatot kereső, amolyan okoskodó (bal), a másik pedig észlelő, kreatív és érzelmeinkre, benyomásainkra hagyatkozó (jobb). Az a tény, hogy rajzolás közben nem lehet egyidejűleg beszélgetni és amint belemerülünk az alkotásba, elveszítjük az időérzékünket, igazolja, hogy átvált agyunk egy, a hagyományostól eltérő gondolkodásra, látásmódra.

Könyvét, mely a Jobb agyféltekés rajzolás címet kapta, 1979-ben adták ki először. Azóta több nyelvre lefordították és milliók tanultak meg módszerével rajzolni. A legmeglepőbb azonban, hogy módszerét a rajzolással még távoli kapcsolatban sem levő csoportok és egyének is használni tudják. A könyvében leírtak új utat mutatnak ahhoz, hogyan lehet alkalmazni az abból elsajátított képességeket, készségeket az elvont tárgyak tanulásánál és a probléma megoldásban.

Amint a módszer alapjait a honlapján Tóthné Kun Andrea magyarázza, a legtöbb embernek, főleg felnőtt korban az élete nagy része bal agyféltekés üzemmódban telik el, elnyomunk magunkban megérzéseket, felbukkanó ötleteket, érzelmeket. Mindenre magyarázatot, választ keresünk, mindent tökéletesen ismerni akarunk, logikát állítunk fel mindenben. Ez a normális, ez az egyszerű, ez a gyakori. A jobb agyféltekés irányítást viszont bonyolultnak, ismeretlennek, netán bizarrnak, sőt, természetellenesnek érezzük. Pedig ha hagyjuk magunkat az érzelmeink és megérzéseink által vezetni, vagy csak megengedjük, hogy nagyobb szerepet kapjanak az életünkben, teljesebb és boldogabb lehet minden napunk. Megtanulható és gondolkodásunk befolyásolható. Elérhető, hogy speciális feladatok megvalósításához ezt a hajlamot irányításunk alá vonjuk. Erre szolgáltat bizonyítékot a rajzolás. Négy nap alatt “megtanulunk” rajzolni. Látványos változáson mennek keresztül a résztvevők. Pálcika emberektől indulva a negyedik napon mindenki elkészíti közel fotó minőségű mesterművét.

A rajzolás révén megtanult érzékelés lehetővé teszi a látás egy más, közvetlenebb módját. Az agy szerkesztői funkciója valahogyan kikapcsol és képesek leszünk teljesebben és talán valószerűbben is látni. Miután megtanulunk rajzolni, az élet sokkal gazdagabbnak tűnik, sokkal több látnivalót fedezünk fel és azt, hogy a dolgok körülöttünk milyen gyönyörűek.

A tréner tapasztalatai szerint sokan azért nem vágnak bele a rajzolásba, mert azt mondják, nem tudnak rajzolni. Ez olyan, mintha azért nem mennék el angol órára, mert még nem beszélek angolul, vagy azért nem mennék el tánc órára, mert még nem tudom, hogyan kell táncolni. A  rajztanfolyamon rájössz, hogy a rajzoláshoz nem kézügyesség szükséges,  elegendő hozzá egy átlagos szem-kéz koordináció, ami pl. egy labda elkapásához kell. A kézügyességnek ilyen értelemben semmi köze a rajzoláshoz.

Ahogy a rajztréner fogalmaz „a rajzoláson keresztül megismered magadat és megismered a körülötted lévő világot. A cél nem az, hogy egyik vagy másik agyféltekénket háttérbe szorítsuk, elnyomjuk. Erről szó sincs. Csupán az eddig háttérben meghúzódó jobb agyféltekénknek nagyobb teret biztosítunk és megtanuljuk észrevenni a jelzéseit, elfogadjuk az általa nyújtott kreatív megoldásokat,de leginkább kiegyenlítve élünk a lehetőségeinkkel és nem szalasztunk el első pillanatra talán bugyutának tűnő, megmagyarázhatatlan alternatívákat, amik akár teljes egészében megváltoztathatják és jobbra fordíthatják életünket.

Az élet minden területén ennek a mondatnak valamelyik fele irányít bennünket és visz előre vagy gátol meg a haladásban.  Amikor azt mondom, hiszem, hogy tudsz rajzolni, te lehet, ingatni kezded a fejed. Pedig hidd el, tudsz rajzolni. Ahogy tudsz olvasni, biciklizni, táncolni vagy éppen úszni és még sorolhatnám, a rajzolás is veled született képesség. Csak a hited és a látásmód egyfajta kiszélesítése és megváltoztatása szükséges hozzá. Természetesen az alapok elsajátítása után a további fejlődésünkhöz gyakorlás és a technikai tudás finomodása kell. Éppen úgy, mint az úszótanfolyam után nem következik az olimpia, csak ha rengeteg edzésen veszel részt, vagy a táncórák nem jelentik azt, hogy automatikusan megnyerhetsz egy nemzetközi standard táncversenyt, csak ha gyakorolsz és gyakorolsz.

Amikor felfedezed a benned rejlő képességeket és magadat is ámulatba ejted- nem is beszélve a környezetedről-, amikor részese leszel egy csodának, amit a kezedben tartott ceruzával élsz át, rájössz, sokkal többre vagy képes, mint eddig valaha is hitted magadról. Megváltozik a hited és a világ körülötted…

Csak egyszerű grafit ceruzával rajzolunk, az alapokat sajátítjuk el. Az “egész”-ben, ami a szemünk elé tárul, megpróbálunk részleteket észrevenni, úgymint a széleket, tereket, viszonyokat, fényeket és árnyékokat. Megtanulunk “látni”.

Négy nap alatt, speciális feladatok elvégzése után, szinte észrevétlenül változik meg a szemléletünk és meglátunk apró dolgokat, amik eddig elkerülték a figyelmünket. Feltárul előttünk egy csodálatos világ. Látni fogjuk, hogy az életünk sokkal több lehetőséget tartogat számunkra, mint valaha is gondoltuk.”

Az intézetünkben megtartott tréninget Tóthné Kun Andrea térítésmentesen kínálta fel, résztvevő munkatársaim elmondása alapján egyfajta kíváncsiság által is vezéreltetve, miszerint a tanfolyamain eddig részt vevő civil személyektől eltérő társadalmi hátterű és jellemzően alacsonyabb iskolai végzettségű fogvatartottak körében is működik –e a program. Amint a következő képek azt egyértelműen alátámasztják, a válasz egy hatalmas „igen”. Azt gondolom, hogy különösebb magyarázat nélkül is mindenki számára nyilvánvalóvá válik, hogy a résztvevők négy nap alatt mekkora változáson, fejlődésen mentek át. Azt hiszem, nyilvánvaló, hogy a képzés olyan lehetőségeket ad az érintetek számára, mellyel a jövőben élhetnek, művészileg kiteljesedhetnek, elismert alkotó tevékenységet végezhetnek, minek köszönhetően talán akad olyan fogvatartott is, aki a tréningnek köszönhetően megtalálta az új élete alapját. A programért mindenképpen köszönettel tartozunk a rajztrénernek, munkájához további sok sikert kívánunk, de az eredmények magukért beszélnek…

         

                                                                                              A tárlat...

 

 Az egyik fogvatartott alkotásai (a bal oldali hétfőn, a jobb oldali csütörtökön készült)

 Az egyik résztvevő hétfői rajza...

 És ugyanez a fogvatartott csütörtökön már így rajzolt...

 Csillag Dorottya kolléganőm munkái, a bal oldali fotó alapján hétfőn a középső rajzot, míg tegnap a jobb szélső alkotást rajzolta...

 Egy másik fogvatartott két rajza, tréning kezdetén és a végén...

Egy kiállítás képei - és az ember, aki mögöttük áll...

A tegnapi napon került sor egy kiállítás megnyitójára, minek köszönhetően ismét festmények és rajzok díszítik a Balassagyarmati Fegyház és Börtön Szent Mihály Kápolnájának, no nem a falát, hanem a kifejezetten erre a célra felállított tárolóit. A megnyitó rendezvényről István Károlyné kolléganőm tudósít:

Önarckép, portrék, tájképek: egy valamivel több, mint két éve felfedezett/megtalált tehetség bizonyítékai. Egy nyugdíjas asszony szárnypróbálgatásai, aki nem üldögél csendben a karosszékben várva az elmúlást, mint sorstársai közül sokan, hanem élő bizonyítékként szolgál arra: soha nincs késő a váltásra, az álmok megvalósítására!

 

Víg Ferencné, született Káposzta Mária – mint az alkotásain olvasható: Mari Káposzta – a nyugdíjas éveinek elején elkezdett „csak úgy” rajzolgatni. Érezte, hogy ez neki való, ezért elkezdte a rajzolás technikájának az elméletét is megtanulni a világháló segítségével. Így talált rá a jobb agyféltekés rajzolás módszerére, aminek a segítségével tökéletesíti tudását.

Várja az estéket, amikor a gondoskodó Nagymamából átalakul álmait megtaláló Művésszé, hogy sokszor hajnalig az ecsettel, ceruzával, szénnel, stb. varázsoljon szebbnél szebb képeket mindannyiunk gyönyörűségére.

Egyre több helyen jelennek meg alkotásai, az idén például a Nyári Tárlaton is részt vett.

És mi adja a különlegességét a kiállításnak? Mari Kolléganőnk volt, az Ipoly Cipőgyár Kft. alkalmazásában állt nyugdíjba vonulásáig, így emiatt is örömmel fogadta a felkérést, hogy mind a dolgozók, mind a fogvatartottak részére megmutassa alkotásait. A megnyitón saját történetét példaként állítva a fogvatartottak elé, biztatta őket az alkotó szellemiség megélésére.

A szeptember 30-ig látható kiállítás megnyitóján a Balassagyarmati Fegyház és Börtön, valamint az Ipoly Cipőgyár Kft. dolgozóin felül közel 30 fő fogvatartott vett részt.

                                                                                                                                   

Művészet a rácsok mögött 5. rész

A képzőművészeti bepillantás következő eleme egy konkrétan rácsok mögé zárt fogvatartott arcképe, kinek esetében nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy ki akar törni a rácsok mögül vagy a rácsok már teljesen behálózták, beleégtek a testébe, megakadályozva mintegy a majdani újrakezdés, kitörés lehetőségét. A fehér bőrű férfi arca egyébként nem a tipikus magyar fogvatartotti arc, sokkal inkább az amerikai C kategóriás akciófilmek egyik mellékszereplőjének arcára hasonlít a képen szereplő férfi.     

Graffiti

A most következő képek természetesen egy fogvatartott által kerültek felfestésre a falra. Az érintett éppen magánelzárás fenyítését töltötte, amikor is a zárka falának erre a célra igénybe vehető területén kiélte művész ambícióit. Érdekes ábrázolás, vallási töltettel, szakértői elemzésért kiált... 

 Zsoltárok könyve 91. 10. 11.

"..nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás.

Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon."

 "Art Emberi Bőrszövet"

A kép bal alsó részén rögzített írás, utalva arra, hogy a készítő szerint alkotása művészi, illetve a rajzon ábrázolt férfialak egy kissé valóban úgy néz ki, mint egy emberi bőrszövet, avagy egy megnyúzott emberi test...

  Lukács evangéliuma 15. 10. 

Mondom nektek, így fognak örülni az isten angyalai egyetlen megtérő bűnösnek.

 

A kép központi alakja, egy bal térden és bal kezének öklén megtámaszkodó kopasz férfialak, aki arctalan, mindössze a füle került kidolgozásra. Jobb kezében egy botot vagy szamurájkardot markol, ami talán azt jelképezi, hogy egyedül van, magányosan veszi fel a harcot önmagával és az őt körülvevő világgal. Illetve ezzel együtt leborul Isten színe előtt, mint megtérő bűnös, utalva ezzel a Lukács Evangéliumából idézett részre is..

Művészi értékű graffiti a börtönben

 

Ilyen volt...

... és ilyen lett.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékére elkészített falfestmény a Balassagyarmati Fegyház és Börtön lépcsőházában.

Fantázia...

A most következő rajz szintén egy fogvatartotti munka, amelynek az elkészítését egy hollywoodi film inspirálta. Azt hiszem, sokak számára ismerős lehet John McTiernan 1987-es alkotása, a "Predator", ami mára már egy klasszikusnak számító mozi, Arnold Schwarzenegger főszereplésével. Aki úgy gondolja, hogy még mindig érdemes, megnézni, az nosztalgiázhat egy kicsit..       

Szent György

Szent György lovag, a Rendőrség és a biztonsági szolgálatok védőszentje, ahogy a művészetterápiás szakkör tagjai a falra álmodták, a Balassagyarmati Fegyház és Börtön körletépületének lépcsőházában.

Életpajzs 3

A múlt héten megkezdett "Életpajzs-sorozat" egyelőre utolsó darabja. A múlt jónak értékelt tényezője volt a feleség és a négy gyermek, azonban a válás miatt az elítélt egydül maradt, ami helyzetét rossá változtatta. Természetesen a jelenét rosszá minősíti a börtönbüntetés miatti bezártság, viszont a szabadságvesztés büntetés töltése alatt intézetünkben bekapcsolódott az oktatásba, amit egyértelműen jónak értékel. A jövőt tekintve rossz lesz számára, hogy a szabadulását követően várhatóan egyedül, magára hagyva lesz, így kell megkísérelnie a beilleszkedést, viszont a "Végre kint!" sóhaj, ami a szabadulás pillanatában az ajkát elhagyja, reménnyel tölti el őt...     

Női arc

A képzőművészeti, művészetterápiás szakkör tagjai közé jelentkező fogvatartott munkája. Érdekesség az, hogy a készítő mintegy vezetőként használt kockás lapra skiccelte fel alkotását, melynek címe akár "Tágra nyílt szemek" is lehetne...  

 

Tanévnyitó

A tegnapi napon kezdetét vette a 2012/2013-as tanév a Balassagyarmati Fegyház és Börtön falai között is. Ezúttal általános iskola felső tagozatában (5-8. osztály), középiskolában (9-10. osztály), illetve érettségi vizsgára felkészítő képzésben vehetnek részt a beiskolázásukat kérő fogvatartottak, valamint folytatódik a tavaly megkezdett fazekas szakképzés.

Az új tanévre való felkészülés jegyében a művészetterápiás csoport tagjai falfestményekkel díszítették fel az Oktatási Blokk folyosói részét, ami mind a beiskolázott fogvatartottak, mind a bejáró pedagógusok számára egy kellemes meglepetésnek minősült.          

Íme néhány fotó a folyosóról:

Kálnay Adél: Köszöntő 

A nyár, a nyár , az elrepült,
a villanydrótra fecske ült,
készül már lassan messzire,
talán a világ végire.
Szállnak a napok, mint a szél,
kerengve hull már pár levél,
nekem is mindjárt menni kell,
nem cserélnék most senkivel!
Táskámban könyvek, füzetek,
vár rám egy pad és sok gyerek,
számok, betűk és dallamok...
Szervusz! Iskola! Itt vagyok!