A mai képek arról adnak bizonyságot, hogy a rácsok mögött is ott vannak azok az ösztönös tehetségek, akik erről a képességükről talán nem is tudtak korábban. Egykor magam is találkoztam olyan elítéltekkel, akik a börtönben ébredtek rá arra, hogy valami olyan képességnek, tudásnak a birtokosai, ami kiemeli őket a többiek közül. Erre azonban csak későn, a rácsok mögött ébredtek rá. Vajon mi lett volna, ha még a civil életben felismerik tehetségüket, illetve valaki felfigyel erre. Gyakorló büntetés-végrehajtási szakemberként szinte mindenki azonnal tudna mondani egy-két olyan fogvatartottat, aki kiválóan fest, rajzol, nagy tehetsége van a színjátszáshoz, jól zenél, de ezekre a képességekre korábban nem figyelt fel sem ő maga, sem a környezete. És börtönből szabadulva baromi nehéz az újrakezdés. Ismertem olyat, akinek sikerült, de még több olyat, akinek nem. Nemrég beszéltem valakivel, aki a szabadulása előtt attól tartott, hogy mi lesz akkor, ha kilép a börtön kapuján. Mert az emberek biztosan meg fogják őt nézni, figyelni fogják, tudják majd, hogy honnan jött. Lószart... Az élet beigazolta a várakozásaimat, amint egy későbbi találkozás során az érintett elmondta, hogy félelmeivel ellentétben nem igazán vették őt észre, nem igazán foglalkoztak vele. Mert ilyen a világ. Rohanunk, dolgozunk, tervezünk, baromi kevés időt és figyelmet szentelünk egymásra. És jó esetben kurvára nincs ráírva valakire, hogy a börtönből jött. Az elég nagy baj lenne, a rendszer, a bv. szervezet erős kritikája, ha a fogvatartottak nemcsak képletesen, hanem a szó konkrét értelmében stigmatizáltak lennének, rajtuk lenne a bélyeg, a jel, ami azt mutatná, hogy honnan jöttek. Szerencsére ez nincs így, szerencsére akad több olyan volt fogvatartott, akinek az élete úgy alakul, hogy akár pici sikerként is értékelhető a szabadulás utáni sorsuk. Jó lenne, ha minél többen lennének így, jó lenne, ha minél több visszajelzést kapnának kollégáim, hogy tudják, munkájuk nem hiábavaló...
A következő képekről röviden annyit, hogy szintén Tiszalökön lőttem őket, mert mint mondtam, tehetségek mindenhol vannak. Csak minél több helyen észre kell őket venni, feladatot adni nekik, hogy a szabadidejüket hasznosan, kreatívan töltsék, alkotva, elismerést kapva, hátha elhiszik, hogy nekik is sikerülhet az, hogy a szabadulásuk után észrevétlenül vissza tudjanak illeszkedni a kintiek közé...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése