Március 15.

Március 15-i ünnepi megemlékezésül következzen egy kép, a Tiszalöki Országos Bv. Intézetből, valamint egy vers, amely illik az alkalomhoz, és ráadásul talán sokak számára kevéssé ismert...

Szuhanics Albert „Azon a hajnalon...”

Azon a hajnalon valami feltámadt,
kósza szél suttogott tavaszi imákat.
Szabadság kapuja kitárult előttünk,
hittük, hogy szolganép nem lesz már belőlünk!

Azon a reggelen márciusi ifjak,
szabadság mámoros poharából ittak.
Hol nemzet, s a haza érdeke az első,
örömkönnyet sírt a márciusi felhő.

Azon a szép napon szorgos nyomdászkezek
tizenkét pontot és Nemzeti dalt szedtek.
Kiszabadult Táncsics, forrong a pesti nép,
múzeum lépcsőjén zeng új, tüzes beszéd!

Petőfi szavalja a Nemzeti dalát,
küldöttség is indul, nem adjuk mi alább!
Bécsnek büszke vára megremeg előttünk,
halhatatlan hősök válnak ma belőlünk!

Azon a szép napon megtörtént, mit vártunk,
szabadság virága nyílott ki minálunk.
illatát tavaszi szelek vitték messze,
térben és időben távol... végtelenbe!

Lobogjon a zászlónk, virítson kokárda,
hadd legyen sorsunknak jobbra fordulása!
Magyarok Istene, fohászunk hozzád száll,
panaszos terhével, mint egy fáradt madár..

Honfoglalás...

A közelmúltban megkezdett képzeletbeli tárlatvezetés folytatódik, aki ma velem tart, az ismét bepillantást nyerhet a Tiszalöki Országos Bv. Intézet fogvatartotti alkotásaiba. A kép a magyarok bejövetelét ábrázolja, az alkotó pedig természetesen ezúttal is egy fogvatartott. Mert a tehetség bárkiben ott rejtőzhet, rácson innen, rácson túl...

Szent Adorján...

Adrianus valamikor a II. és III. szászad fordulóján Maximianus császár uralkodása idején szenvedett vértanúságot, Nikodémia városában. A császár maga is bálványoknak áldozott, s parancsba adta, ezt tegye mindenki a fennhatósága alá tartozó területeken, aki pedig erre nem hajlandó, azt börtönbe kell vetni, meg kell kínozni, s ha ezek után sem tér jobb belátásra, ki kell végezni. Rengeteg keresztény került ebben az időben is a császár börtöneibe.

Adorján a katonai szolgálattevők kapitánya faggatni kezdte a foglyokat. Kíváncsi volt állhatatosságuk titkára, mi viszonzást várnak a kiállt szenvedésért. Azok a következő szavakkal válaszoltak neki: „Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik szeretik őt.” (1.Kor.2,9)

Ezt hallván Adorján nyíltan kiállt, és így szólt katonáihoz: „Jegyezzetek be engem is ezekkel együvé, mert én is keresztény vagyok!” Mikor ezt a császár meghallotta, vasra verve börtönbe vettette és kivégeztette, amiért megtagadta az áldozat bemutatását. Így lett Szent Adorján a börtönőrök védőszentje, alakja, az őt ábrázoló festmények ma már egyre több hazai büntetés-végrehajtási intézetben megtalálhatóak. A lenti kép Tiszalökön készült.

Egy arc a körleten.... - újabb fogvatartotti alkotás

A mai kép szintén fogvatartotti alkotás, múlt heti tiszalöki kiruccanásom egy újabb emléke. Érdekes, a maga nemében talán páratlan kép, amihez hasonlót emlékeim szerint nem láttam korábban. A kőből faragott fej nyitott szájában egy szakállas, koronás férfialak látható, amint lámpással a kezében megpróbál kilépni az őt körülvevő sötétségből. Lövésem sincs, hogy mindez mit jelenthet, ha valakinek van ötlete, az nyugodtan írhat. Nem akarok információ nélkül, ismeretlenül belemagyarázni dolgokat a rajzba, a verselemzésekkel is az volt a bajom annak idején, hogy kívülállóként azt próbáltuk megfejteni, hogy mire gondolt, mit érzett a költő, amikor a verset írta. Rajta kívül ugyan ki tudhatja mindezt? A blöff pedig vagy betalál, vagy nem... Ha mégis valamit mondanom kellene, akkor azt szeretném belelátni a képbe, hogy az alkotó fogvatartott belátta, hogy az általa elkövetett bűncselekmény mekkora hiba volt, milyen rosszat tett ezzel önmagának és környezetének, mekkora sötétség veszi őt körül aktuális helyzetében, a börtön falai között, ezért ráébredve arra, hogy el kell fogadnia a segítséget, ha új életet akar kezdeni, igénybe veszi a reintegrációs tiszt által felkínált segítséget, mint a világosság, a kiút egyik eszközét. Tudom, hogy a fogvatartott nem erre gondolt, de jobb most nem jutott eszembe... Viszont bárminemű segítséget, észrevételt, gondolatot szívesen veszek!  

Tehetség a rácsok mögött

A mai képek arról adnak bizonyságot, hogy a  rácsok mögött is ott vannak azok az ösztönös tehetségek, akik erről a képességükről talán nem is tudtak korábban. Egykor magam is találkoztam olyan elítéltekkel, akik a börtönben ébredtek rá arra, hogy valami olyan képességnek, tudásnak a birtokosai, ami kiemeli őket a többiek közül. Erre azonban csak későn, a rácsok mögött ébredtek rá. Vajon mi lett volna, ha még a civil életben felismerik tehetségüket, illetve valaki felfigyel erre. Gyakorló büntetés-végrehajtási szakemberként szinte mindenki azonnal tudna mondani egy-két olyan fogvatartottat, aki kiválóan fest, rajzol, nagy tehetsége van a színjátszáshoz, jól zenél, de ezekre a képességekre korábban nem figyelt fel sem ő maga, sem a környezete. És börtönből szabadulva baromi nehéz az újrakezdés. Ismertem olyat, akinek sikerült, de még több olyat, akinek nem. Nemrég beszéltem valakivel, aki a szabadulása előtt attól tartott, hogy mi lesz akkor, ha kilép a börtön kapuján. Mert az emberek biztosan meg fogják őt nézni, figyelni fogják, tudják majd, hogy honnan jött. Lószart... Az élet beigazolta a várakozásaimat, amint egy későbbi találkozás során az érintett elmondta, hogy félelmeivel ellentétben nem igazán vették őt észre, nem igazán foglalkoztak vele. Mert ilyen a világ. Rohanunk, dolgozunk, tervezünk, baromi kevés időt és figyelmet szentelünk egymásra. És jó esetben kurvára nincs ráírva valakire, hogy a börtönből jött. Az elég nagy baj lenne, a rendszer, a bv. szervezet erős kritikája, ha a fogvatartottak nemcsak képletesen, hanem a szó konkrét értelmében stigmatizáltak lennének, rajtuk lenne a bélyeg, a jel, ami azt mutatná, hogy honnan jöttek. Szerencsére ez nincs így, szerencsére akad több olyan volt fogvatartott, akinek az élete úgy alakul, hogy akár pici sikerként is értékelhető a szabadulás utáni sorsuk. Jó lenne, ha minél többen lennének így, jó lenne, ha minél több visszajelzést kapnának kollégáim, hogy tudják, munkájuk nem hiábavaló... 

A következő képekről röviden annyit, hogy szintén Tiszalökön lőttem őket, mert mint mondtam, tehetségek mindenhol vannak. Csak minél több helyen észre kell őket venni, feladatot adni nekik, hogy a szabadidejüket hasznosan, kreatívan töltsék, alkotva, elismerést kapva, hátha elhiszik, hogy nekik is sikerülhet az, hogy a szabadulásuk után észrevétlenül vissza tudjanak illeszkedni a kintiek közé...       

Fogvatartotti alkotás újratöltve....

A mai napon ismét egy fogvatartotti alkotás kerül bemutatásra a blog kitartó olvasói számára. A kép a Tiszalöki Országos Bv. Intézet egyik körletrészének faliújsága mellett került elhelyezésre, aki arra jár, az élőben tekintheti meg a helyszínen. 

Billiárd golyó, kártyalapok, dobókocka, rulettkerék, zsetonok, tehát csupa szerencsejátékra jellemző dolog látható a képen, ami általánosságban a fogvatartottak ezzel kapcsolatos függőségére, illetve a könnyű és csábító pénzkereseti lehetőségre utal. És természetesen a központi helyen ott található egy női alak is, persze nem egy szolid családanya, hanem egy megamellű, combfixben pompázó démon formájában...

A kép egyébként annyira jellemző mintákat, ábrákat tartalmaz, hogy nagy valószínűséggel bármely hazai bv. intézetben találhatunk hasonlót...