Graffiti a rácsok mögött...

Akár egyfajta találós kérdést is megfogalmazhatnék a látogatók felé,hogy vajon van -e valaki, akik kitalálja, hogy hol készültek a fenti falrajzok.  De nem is ez a lényeg. Sokkal fontosabbnak tartom, hogy az egyébként elég kopár, sivár, mindennemű növénytől mentes udvar falának megfestésének köszönhetően mennyire más körülmények között, mennyire más hangulatban tartózkodhatnak ott a fogvatartottak, mint ha nem lenne így feldíszítve a felület. A vélhetően részben megéléssel és saját élményekkel, részben vágyakkal átszőtt képek nem a legprofibb, legtökéletesebb alkotások, azonban nem is a megvalósítás minősége itt a legfontosabb, hanem a belefektetett munka, illetve az, hogy a közös munka során az alkotók nemcsak maguknak, hanem a társaiknak is adtak valamit. És azt gondolom, hogy mindez a személyi állomány számára is pozitív lehet.

 

Honfoglalás újratöltve...

A magyarok bejövetele, a honfoglalás  nemcsak a tiszalöki fogvatartottak számára adott ihletet. A téma amint a következő képen az jól látszik, megihlette a Balassagyarmati Fegyház és Börtön képzőművészeti szakkörének egyik tagját is, aki a körletépület lépcsőházának egyik szabad felületére festette fel alkotását. Azt hiszem, hogy bátran kijelenthetjük, ez a festmény is jól sikerült...

Jókai Mór

A mai fogvatartotti alkotás Jókai Mórt ábrázolja, ezért nem meglepő módon egy tőle származó idézetet írok ide:

„Mikor valaki egy rossz tettet akar elkövetni, akkor gondolja meg jó hosszasan, hogy mi következése lesz annak; de mikor jót kell tenni, tegye abban a percben, amikor eszébe jutott, s ne törődjék vele, hogy mi lesz annak a vége.”

Azt hiszem, megfontolandó gondolat, egyetérthetünk vele. Tetteinek, cselekedeteinek következményét ki-ki mérje fel, különösen akkor, ha rosszat akar tenni. A jócselekedeteknek azonban mindig itt az ideje, azokból sosem elég. És habár néha a jó szándékú tett is félresikerül, abból többnyire senkinek nem származik kára, ha jót akar tenni másokkal, mások érdekében.

Egy arc a körleten.... - újabb fogvatartotti alkotás

A mai kép szintén fogvatartotti alkotás, múlt heti tiszalöki kiruccanásom egy újabb emléke. Érdekes, a maga nemében talán páratlan kép, amihez hasonlót emlékeim szerint nem láttam korábban. A kőből faragott fej nyitott szájában egy szakállas, koronás férfialak látható, amint lámpással a kezében megpróbál kilépni az őt körülvevő sötétségből. Lövésem sincs, hogy mindez mit jelenthet, ha valakinek van ötlete, az nyugodtan írhat. Nem akarok információ nélkül, ismeretlenül belemagyarázni dolgokat a rajzba, a verselemzésekkel is az volt a bajom annak idején, hogy kívülállóként azt próbáltuk megfejteni, hogy mire gondolt, mit érzett a költő, amikor a verset írta. Rajta kívül ugyan ki tudhatja mindezt? A blöff pedig vagy betalál, vagy nem... Ha mégis valamit mondanom kellene, akkor azt szeretném belelátni a képbe, hogy az alkotó fogvatartott belátta, hogy az általa elkövetett bűncselekmény mekkora hiba volt, milyen rosszat tett ezzel önmagának és környezetének, mekkora sötétség veszi őt körül aktuális helyzetében, a börtön falai között, ezért ráébredve arra, hogy el kell fogadnia a segítséget, ha új életet akar kezdeni, igénybe veszi a reintegrációs tiszt által felkínált segítséget, mint a világosság, a kiút egyik eszközét. Tudom, hogy a fogvatartott nem erre gondolt, de jobb most nem jutott eszembe... Viszont bárminemű segítséget, észrevételt, gondolatot szívesen veszek!  

Fogvatartotti alkotás újratöltve....

A mai napon ismét egy fogvatartotti alkotás kerül bemutatásra a blog kitartó olvasói számára. A kép a Tiszalöki Országos Bv. Intézet egyik körletrészének faliújsága mellett került elhelyezésre, aki arra jár, az élőben tekintheti meg a helyszínen. 

Billiárd golyó, kártyalapok, dobókocka, rulettkerék, zsetonok, tehát csupa szerencsejátékra jellemző dolog látható a képen, ami általánosságban a fogvatartottak ezzel kapcsolatos függőségére, illetve a könnyű és csábító pénzkereseti lehetőségre utal. És természetesen a központi helyen ott található egy női alak is, persze nem egy szolid családanya, hanem egy megamellű, combfixben pompázó démon formájában...

A kép egyébként annyira jellemző mintákat, ábrákat tartalmaz, hogy nagy valószínűséggel bármely hazai bv. intézetben találhatunk hasonlót...     

Fogvatartotti rajz - rajzelemzők előnyben!!!

A most következő két rajz ugyanazon fogvatartott alkotása, aki az "Életem értelme" című témában egy félbehajtott A/4-es méretű lap egy-egy oldalára rajzolta fel a képeket. 

Érdekes, bár nem különösebben értek a rajzok elemzéséhez... A felső kép maga az idill. Homokozó, játszó gyerekek, veteményes kert, kapáló anyuka, gyümölcsfa, kerítés, nap, repülő madarak. Olyan a kép, mint amilyennek egy boldog családot ábrázoló képnek lennie kell. Még a piros szívecskék is ott vannak a jobb oldalon, bennük a felirat. De mindez csak a látszat... Minden szereplő háttal áll annak, aki a rajzoló szemszögéből rögzítette a látottakat. Senkinek az arcát nem látjuk, anyuka és a gyerekek ki tudja mióta elfordultak apától. A madarak is kiröpülnek a képből, a kerítés mögött pedig nem tudni, mi rejtőzik. És görgessünk lentebb, ott az alsó kép, a folytatás...  

Az alsó képen egy férfi látható, aki egyedül van, a kép jobb oldalán elhelyezkedve. Az ajtón a rutinos nézők/olvasók jól látják, hogy a kép egy zárka belsejében készült, azt ábrázolja, amint a fogvatartott (civil ruhájából ítélve előzetesen letartóztatott) éppen mosogat. A berendezés puritán, egy asztal és egy szék látható rajta, illetve az "otthon melegét" szimbolizáló tűzhely. Aminek a melegét valójában nincs kivel megosztani, hiszen a férfi magára maradt, szerettei elfordultak tőle. És ott a szöveg: "Az életem értelme... mert annak nincs sok értelme, mert amit szeretek, mind széthullott, ezért nincs értelme az életemnek..." Szomorú történet, mai magyar börtönvalóság...      

A balassagyarmati Szabó Lőrinc Általános Iskola épületét megörökítő festmény, fogvatartotti alkotás.

 Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért

 
Fák, csillagok, állatok és kövek
szeressétek a gyermekeimet.
Ha messze voltak tőlem, azalatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.
Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek őket, ha meghalok.
Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.
Te, homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.
Csókold helyettem, szél, az arcukat,
fű, kő, légy párna a fejük alatt.
Kínáld őket gyümölccsel, almafa,
tanítsd őket csillagos éjszaka.
Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.
S ti mind, élő és holt anyagok,
tanítsátok őket, felhők, sasok,
Vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
vigyázz reájuk, hatalmas világ.
Az ember gonosz, benne nem bízom,
De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.
Igaz rokon, hozzátok fordulok,
tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;
Tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
szeressétek, akiket szeretek.

Művészet a rácsok mögött 7. rész

A kép címe "Szabadság", ami számomra elég érdekes, hiszen első pillantásra inkább a "rabság" szó jutna az eszembe a látványtól. A vasba vert, leláncolt, ordító férfi mintha ki akarna törni a fogságból. Vagy szakítani kíván a régi életével, a bűnözői életvitellel, de a környezete, a barátok, a múlt erősen visszahúzza őt? Nem tudom... Egy biztos: a jövőt illetően valamennyi fogvatartott egyfajta döntési szabadsággal rendelkezik, megválaszthatja, hogy milyen úton kíván továbbmenni, a lehetőségei közül mit választ annak érdekében, hogy érvényesülni tudjon. A döntés lehet jó, illetve lehet rossz. Persze nem mindegy az sem, hogy milyen szemszögből nézve jó vagy rossz valami. A kép viszont jó. De ez csak az én szabad véleményem... 

Művészet a rácsok mögött 6. rész

 

A mai képzőművészeti betekintés címe "Börtönhatás". A festmény központi részén, mondjuk egy törhetetlen, azaz ütésálló üveglappal lezárt kémlelőnyíláson keresztül, egy férfi arca pillant ki ránk, egy zárka belsejéből. Arcán a Bárányok hallgatnak című filmben megismert maszk látható, mintegy annak megakadályozása érdekében, hogy az elítélt kárt tehessen másokban. Mert dacára a különféle reintegrációs törekvéseknek, a fogvatartotti populáció tagjai között voltak, vannak, illetve minden bizonnyal lesznek is olyan egyének, akik minden foglalkozás ellenére képtelenek lesznek a normális életvitelre. Épp ezért fontos az egyénre szabott foglalkozás, a differenciálás, a klasszifikáció... És ahogy az a kép címéből is kiderül, a börtön egy olyan közeg, amely nem kizárólag pozitív hatással bír a fogvatartottakra - és ezzel az alkotó, mint az elítéltek egyik képviselője, maga is tisztában van...        

Művészet a rácsok mögött 3. rész

A sorozat mai darabja egy érdekes kompozíció, jobbról balra haladva értelmezve a képen látható tárgyakat és eszközöket valahogy úgy lehet összefoglalni a látványt, hogy a belőtt/bedrogozott állapotban elkövetett emberölés következményeként kattan a bilincs az elkövető csuklóján, majd a tárgyalást követően várható akár egy tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés is, minek okán a fogvatartott számára csak az a lehetőség marad, hogy a zárkaablak rácsain keresztül várja a véget...   

 

Művészet a rácsok mögött 2. rész

A művészeti sorozat mai darabja nemes egyszerűséggel egy olyan címet visel, ami a fogvatartotti lét előszobájaként értelmezhető: "A bűn vonzásában"... A képen olyan státuszszimbólumok láthatók, melyek rendkívül nagy jelentőséggel bírnak a fogvatartottak számára, illetve a tapasztalataim szerint sok esetben egyértelműen hozzájárulnak a bűncselekmény elkövetéséhez. 

Könnyűvérű nők, pénz, alkohol, cigaretta, szerencsejáték (kártya, kocka stb...). A játékfüggőség, a különféle szenvedélybetegségek, a könnyű pénzkeresetből adódóan gondtalan élet reménye sokakat sodort már a bűn ösvényére. És jellemző, hogy mindezek a dolgok a büntetés töltésének ideje alatt is kiemelt szerepet játszanak az elítéltek életében. Gondoljunk csak arra, hogy például a cigaretta az egyik legfontosabb börtönvaluta. A kép tehát jól összefoglalja a csábító tényezőket, melyek közül a magam részéről talán csak egy fecskendőt hiányolok...      

Művészet a rácsok mögött

Az elkövetkező napokban a művészetterápiás szakkör tagjainak alkotásait osztom meg. A képek még annyira frissek, hogy némelyiken még meg sem száradt a festék. Abban, hogy a sorozat létrejött, nagy köszönet jár Mohai hadnagy úrnak, aki a fogvatartottakkal rendszeresen foglalkozik, ellátja őket feladatokkal.

A mai kép eddig osztatlan sikert aratott mindazon kollégámnál, aki már látta. A rácsok mögül kinyúló kéz egy elítélt keze, a lemállott vakolatú fal tövében nyíló virág a szabadságot szimbolizálja, melynek leszakításával, zárkába való bevitelével a civil élet közelebb kerül, elérhetővé válik. Gondolom én. De mások véleményét is elfogadom, szívesen veszem..

Graffiti

A most következő képek természetesen egy fogvatartott által kerültek felfestésre a falra. Az érintett éppen magánelzárás fenyítését töltötte, amikor is a zárka falának erre a célra igénybe vehető területén kiélte művész ambícióit. Érdekes ábrázolás, vallási töltettel, szakértői elemzésért kiált... 

 Zsoltárok könyve 91. 10. 11.

"..nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás.

Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon."

 "Art Emberi Bőrszövet"

A kép bal alsó részén rögzített írás, utalva arra, hogy a készítő szerint alkotása művészi, illetve a rajzon ábrázolt férfialak egy kissé valóban úgy néz ki, mint egy emberi bőrszövet, avagy egy megnyúzott emberi test...

  Lukács evangéliuma 15. 10. 

Mondom nektek, így fognak örülni az isten angyalai egyetlen megtérő bűnösnek.

 

A kép központi alakja, egy bal térden és bal kezének öklén megtámaszkodó kopasz férfialak, aki arctalan, mindössze a füle került kidolgozásra. Jobb kezében egy botot vagy szamurájkardot markol, ami talán azt jelképezi, hogy egyedül van, magányosan veszi fel a harcot önmagával és az őt körülvevő világgal. Illetve ezzel együtt leborul Isten színe előtt, mint megtérő bűnös, utalva ezzel a Lukács Evangéliumából idézett részre is..

Művészi értékű graffiti a börtönben

 

Ilyen volt...

... és ilyen lett.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékére elkészített falfestmény a Balassagyarmati Fegyház és Börtön lépcsőházában.

Börtöngraffiti

Komment nélkül, a lelőhely bemutatását is mellőzve. A munka viszont színvonalas. Legalábbis szerintem. Azt hiszem, hogy a graffiti készítője egy jobb sorsra érdemes fiatalember, aki a tehetségét képregények megrajzolásával is kamatoztathatná. Ezzel szemben jelen pillanatban is biztonsági elkülönítést tölt, mert a szabályok megtartása, a normakövetés számára mindig gondot okoz. Attól függetlenül, hogy éppen melyik bv. intézetben tölti büntetését. A tehetség adott, az ember kallódik..   

Egy igaz történet..

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy olyan fogvatartott, aki leginkább arról volt híres, hogy nem egyszerű személyiségéből adódóan erős beilleszkedési problémákkal küzdött, normál közösségbe, nagy létszámú zárkába helyezése problémát okozott mind nevezett, mind zárkatársai, mind a személyi állomány tagjai részére. Az elég sűrűn felmerülő konfliktushelyzeteket az érintett oly módon próbálta megoldani, hogy szándékos önkárosítást hajtott végre, falcolás formájában, amivel azt kívánta elérni, hogy számára kedvezőbb zárkaközösségbe kerüljön. A körülményeket mérlegelve végül annak idején az a döntés született esetében, hogy egy kétszemélyes zárkába került, ahol aztán a történet ott folytatódott, mint korábban. Egyszer aztán valahogy a tudomásunkra jutott, hogy az érintett elítélt szabadidejében szívesen foglalkozik egyfajta művészei jellegű tevékenységgel, aminek az a lényege, hogy egy üveglapra fúróhegy és kalapács segítségével képeket üt/karcol bele. Az előélete ismeretében talán dőreségnek és finoman szólva is meggondolatlanságnak volt tekinthető az a kísérleti jellegű próbálkozás, amit akkor tettünk, de úgy gondoltuk, hogy a környezetében számos olyan eszköz van, amivel önkárosítást követhet el, így a biztonsági előírásokat és a kezelési szempontokat egyaránt szem előtt tartva úgy döntöttünk, hogy egy alapos előkészítés után nevezett a zárkájában magánál tarthatott néhány olyan tárgyat, amit a szabadideje hasznos eltöltésére tudott használni, alkotó tevékenységet folytatva. És ennek köszönhetően a fogvatartottal kapcsolatos problémák megszűntek, keze közül több alkotás került ki, szinte kivétel nélkül vallásos tárgyú képek formájában. Nevezett akkor szabadult, de jelenleg egy újabb büntetés kapcsán ismét intézetünkben van, a következő képek egy új munkáját mutatják be (a fekete-fehér kép a váci székesegyházról készült grafika, alatta pedig az elítélt ábrázolása). Mert fontos, hogy ismerjük a fogvatartottakat, és megtaláljuk azt az utat, ami a kezelésük kapcsán pozitív lehet..       

A Bohóc...

A most bemutatásra kerülő kép egy fogvatartotti rajz, egy grafitceruzával készült alkotás, ami egy bohóc arcát ábrázolja. Kíváncsi vagyok, ha belegondolunk a "szem a lélek tükre" című mondatba, akkor kinek milyen gondolatai támadnak? ...  

Művészet a rácsok mögött

Az utolsó börtöngraffiti, a szenteket bemutató sorozatból. Az őskori barlangrajzokhoz hasonlatosan, intézetünkben börtönrajzok készülnek, az elhelyezési körletépület lépcsőházi területének hangulatát javítandó célzattal. És nem utolsó sorban természetesen egyfajta hasznos tevékenységet biztosítva a megalkotásban közreműködő elítélteknek... 

Kitekintés...

Egy falfestmény az Avlona Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézetében (Attica, Görögország). Az épület, az ablakokon lévő rácsok helyzetét tekintve úgy tűnik, mintha a hatalmas vasgolyóval áttört fal a börtönfalak mögötti világot mutatná. Lehet, hogy tévedek, de nem is ez a lényeg. A rácsokon túl is van élet, mindkét oldalon. Nézőpont kérdése, hogy ki melyik oldalon van, illetve ki hol érzi magát...

(Forrás: http://gym-par-avlon.att.sch.gr/public_html/eng_home/newspapers/2001/index_eng.htm)   

Egy újabb festmény

A börtönfalak mögé kúszó képzőművészeti kirándulásunk egy újabb darabja kerül most bemutatásra, egy elítélt által készített festmény formájában. Mivel magam nem mozgok annyira otthonosan a festészetben, nem tudom megmondani, hogy a kép egy korábban már elkészült festmény másolata, avagy készítője saját kútfőből merített ihletet, mindenesetre a maga nemében egy értékelhető alkotás készült el a rácsok mögött...