A mai kép szintén fogvatartotti alkotás, múlt heti tiszalöki kiruccanásom egy újabb emléke. Érdekes, a maga nemében talán páratlan kép, amihez hasonlót emlékeim szerint nem láttam korábban. A kőből faragott fej nyitott szájában egy szakállas, koronás férfialak látható, amint lámpással a kezében megpróbál kilépni az őt körülvevő sötétségből. Lövésem sincs, hogy mindez mit jelenthet, ha valakinek van ötlete, az nyugodtan írhat. Nem akarok információ nélkül, ismeretlenül belemagyarázni dolgokat a rajzba, a verselemzésekkel is az volt a bajom annak idején, hogy kívülállóként azt próbáltuk megfejteni, hogy mire gondolt, mit érzett a költő, amikor a verset írta. Rajta kívül ugyan ki tudhatja mindezt? A blöff pedig vagy betalál, vagy nem... Ha mégis valamit mondanom kellene, akkor azt szeretném belelátni a képbe, hogy az alkotó fogvatartott belátta, hogy az általa elkövetett bűncselekmény mekkora hiba volt, milyen rosszat tett ezzel önmagának és környezetének, mekkora sötétség veszi őt körül aktuális helyzetében, a börtön falai között, ezért ráébredve arra, hogy el kell fogadnia a segítséget, ha új életet akar kezdeni, igénybe veszi a reintegrációs tiszt által felkínált segítséget, mint a világosság, a kiút egyik eszközét. Tudom, hogy a fogvatartott nem erre gondolt, de jobb most nem jutott eszembe... Viszont bárminemű segítséget, észrevételt, gondolatot szívesen veszek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése