Akár egyfajta találós kérdést is megfogalmazhatnék a látogatók felé,hogy vajon van -e valaki, akik kitalálja, hogy hol készültek a fenti falrajzok. De nem is ez a lényeg. Sokkal fontosabbnak tartom, hogy az egyébként elég kopár, sivár, mindennemű növénytől mentes udvar falának megfestésének köszönhetően mennyire más körülmények között, mennyire más hangulatban tartózkodhatnak ott a fogvatartottak, mint ha nem lenne így feldíszítve a felület. A vélhetően részben megéléssel és saját élményekkel, részben vágyakkal átszőtt képek nem a legprofibb, legtökéletesebb alkotások, azonban nem is a megvalósítás minősége itt a legfontosabb, hanem a belefektetett munka, illetve az, hogy a közös munka során az alkotók nemcsak maguknak, hanem a társaiknak is adtak valamit. És azt gondolom, hogy mindez a személyi állomány számára is pozitív lehet.
"Rendszerint másoktól idézek, de neked most eredeti John Smith sorokat küldök. Nem valami költőiek, de igazak. Igen, a börtön érzéketlenné tesz, de rákényszerít, hogy észrevegyük, mi a legfontosabb. A család és a hűség. Mi elítéltek, tudjuk, hogy a börtönben egyik sem létezik. Tehát ne menekülj az elől, akivé váltál – elítélt. Fogadd el, fejlődj tőle és többé nem veszted szem elől az igazi értékeket." Részlet "Az elítélt" c. filmből...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése