"Oda figyelj, kiben bízol, nem tudhatod.
Van, akinek a becsületénél többet ér egy cigi!"
A fenti képen látható és olvasható üzenet szintén bv. intézetekben jártamban-keltemben került megörökítésre, a szöveg egy abban a pillanatban üresen álló fogvatartotti ágy ún. ágybetétjére volt felírva, így futott velem szembe...
A bizalom alapvetően nagy úr a rácsok mögött, minden szempontból kényes téma. Azt hiszem, a fogvatartottak döntő többsége úgy istenigazából senkiben sem bízik meg. Sem a személyi állomány tagjaiban, sem a számára kijelölt kényszerközösség több elítéltjében. És e tekintetben nem feltétlenül arra a buta viccekből ismerős sztereotípiára kell gondolni, hogy például a közös zuhanyzóban a földre esett szappanért másoknak hátat fordítva célszerű -e lehajolni vagy sem... Azt hiszem, hogy a felügyelettel és a börtönszemélyzet más tagjaival szembeni bizalmatlanságot nem kell magyarázni. Sportnyelven és pongyolán fogalmazva azt lehet mondani, hogy a fogvatartottak nem egy csapatban fociznak a bv. személyzettel, tiszta sor, hogy nem feltétlenül bíznak egymásban. Ez persze oda-vissza igaz. Ahogy a kezdő fegyőrök számára az öreg smasszerek tanítják: a három lépés távolságot minden esetben meg kell tartani a fogvatartottakkal, mutassák azok bármily szép arcukat, tanúsítsanak bármekkora együttműködési hajlandóságot is. Egymás között valahol hasonló a helyzet: igazi börtönbarátságok véleményem és tapasztalataim szerint nem nagyon léteznek, sokkal inkább az érdekek diktálnak az egymás közötti kapcsolatok alakulásában, semmint a valós, igazi érzelmek. Visszaemlékezve a rácsok számomra szebbik oldalán eltöltött húszéves pályafutásomra, felidézve az ebbéli emlékeimet, nem sok olyan esetre emlékszem, amikor azt tapasztaltam volna, hogy fogvatartottak érdek nélküli, valódi bizalomra épülő kapcsolatot alakítottak volna ki egymás között. Persze az is lehet, hogy én tévedek, mindenesetre most így érzek...
Azt pedig szintén nem tudom cáfolni, hogy a cigaretta, a dohány értéke sok fogvatartott számára mindennél nagyobb. A káros szenvedélynek hódolók számára a kávé mellett ez a talán legnagyobb érték a börtönélet során, ahogy azt már nálamnál sokkal okosabb és nagyobb tudással bíró szakemberek is számtalanszor megfogalmazták, a cigaretta nem más, mint egyfajta börtönvaluta. Akiknek van, azok sok mindent elérhetnek általa, akiknek nincs, azok pedig sok mindenre képesek érte. De az élet már csak ilyen...
A fent bemutatott tanácsban rejlő üzenet előbbi agymenésemtől függetlenül mindenképpen hasznosnak, a benti életben való eligazodást segítőnek értékelhető, így közzététele talán nem haszontalan...
A bizalom alapvetően nagy úr a rácsok mögött, minden szempontból kényes téma. Azt hiszem, a fogvatartottak döntő többsége úgy istenigazából senkiben sem bízik meg. Sem a személyi állomány tagjaiban, sem a számára kijelölt kényszerközösség több elítéltjében. És e tekintetben nem feltétlenül arra a buta viccekből ismerős sztereotípiára kell gondolni, hogy például a közös zuhanyzóban a földre esett szappanért másoknak hátat fordítva célszerű -e lehajolni vagy sem... Azt hiszem, hogy a felügyelettel és a börtönszemélyzet más tagjaival szembeni bizalmatlanságot nem kell magyarázni. Sportnyelven és pongyolán fogalmazva azt lehet mondani, hogy a fogvatartottak nem egy csapatban fociznak a bv. személyzettel, tiszta sor, hogy nem feltétlenül bíznak egymásban. Ez persze oda-vissza igaz. Ahogy a kezdő fegyőrök számára az öreg smasszerek tanítják: a három lépés távolságot minden esetben meg kell tartani a fogvatartottakkal, mutassák azok bármily szép arcukat, tanúsítsanak bármekkora együttműködési hajlandóságot is. Egymás között valahol hasonló a helyzet: igazi börtönbarátságok véleményem és tapasztalataim szerint nem nagyon léteznek, sokkal inkább az érdekek diktálnak az egymás közötti kapcsolatok alakulásában, semmint a valós, igazi érzelmek. Visszaemlékezve a rácsok számomra szebbik oldalán eltöltött húszéves pályafutásomra, felidézve az ebbéli emlékeimet, nem sok olyan esetre emlékszem, amikor azt tapasztaltam volna, hogy fogvatartottak érdek nélküli, valódi bizalomra épülő kapcsolatot alakítottak volna ki egymás között. Persze az is lehet, hogy én tévedek, mindenesetre most így érzek...
Azt pedig szintén nem tudom cáfolni, hogy a cigaretta, a dohány értéke sok fogvatartott számára mindennél nagyobb. A káros szenvedélynek hódolók számára a kávé mellett ez a talán legnagyobb érték a börtönélet során, ahogy azt már nálamnál sokkal okosabb és nagyobb tudással bíró szakemberek is számtalanszor megfogalmazták, a cigaretta nem más, mint egyfajta börtönvaluta. Akiknek van, azok sok mindent elérhetnek általa, akiknek nincs, azok pedig sok mindenre képesek érte. De az élet már csak ilyen...
A fent bemutatott tanácsban rejlő üzenet előbbi agymenésemtől függetlenül mindenképpen hasznosnak, a benti életben való eligazodást segítőnek értékelhető, így közzététele talán nem haszontalan...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése