Etetés...

Ugyan a Fiatalkorúak Bv. Intézete ebben az évben nem kifejezetten csak pozitív előjellel került be a hírekbe, most jöjjön egy újabb fotó, amivel semmi gond nem lehet. Így télvíz idején jó látni, hogy nemcsak a fogvatartottakkal, de a madarakkal is igyekeznek törődni Tökölön - a képen látható madáretető egy egyedi alkotás, de hasznossága nem kérdőjelezhető meg. Jót tesz az elítélteknek és jót tesz a télen itt ragadt madaraknak is... 

Fiatalkorúak a magyar igazságszolgáltatás rendszerében

2015. november 26-án a Fővárosi Bv. Intézet színházterme adott otthont a BVOP Fogvatartási Ügyek Szolgálata által szervezett "Fiatalkorúak a magyar igazságszolgáltatás rendszerében" elnevezésű konferenciának.

A rendezvényt Schmehl János bv. dandártábornok Úr, az országos parancsnok biztonsági és fogvatartási helyettese nyitotta meg, majd dr. Bogotyán Róbert bv. ezredes Úr, a rendezvény levezető elnöke köszöntötte a meghívott vendégeket és az érdeklődő jelenlevőket.

A konferencián a bv. szervezet tevékenységének bemutatása mellett az ügyészség, bíróság, javító intézetek és a fiatalkorú fogvatartottak körében kutatásokat végző szervezetek adtak tájékoztatást tapasztalataikról, a fiatalkorúak társadalmi reintegrációját elősegítő intézkedésekről.

Az előadásokat az Országos Kriminológiai Intézet igazgatója, Dr. Vókó György beszámolója nyitotta meg, aki a fiatalkorúak kriminalitásának jellemzőiről beszélt, majd Sövényházi Edit, a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács munkatársa osztotta meg a fiatalkorú fogvatartottak ismételt bűnelkövetővé válásának megelőzésével kapcsolatos gondolatait. Dr. Földi Rita, a Károli Gáspár Református Egyetem tanszékvezetője a fiatalkorú deviancia kezeléséről, Dr. Szeiberling Tamás, az Igazságügyi Hivatal főigazgatója pedig a fiatalkorú bűnelkövetőkkel szemben alkalmazott alternatív szankciók szerepéről, jelentőségéről mondta el véleményét.

Szim András, az EMMI Rákospalotai Javítóintézet és Speciális Gyermekotthon igazgatója a javítóintézeti speciális feladatok és a bv. intézetek összekapcsolódásáról beszélt, Pesti Ferenc bv. ezredes Úr az általa irányított Fiatalkorúak Bv. Intézete reintegrációs törekvéseiről tartott előadást, a Magyar Helsinki Bizottság képviselője pedig a fiatalkorú fogvatartottakkal kapcsolatos vizsgálati megállapításokról mondta el gondolatait.

A konferencia során fiatalkorúak által készített rajzok, grafikák és egyéb dísztárgyak is kiállításra kerültek, a szép számú hallgatóság tagjai az előadások szünetében érdeklődéssel kísérve tekinthették meg azokat. Ki tudja miért, nekem a következő kép volt a kedvencem:

 

Graffiti a rácsok mögött...

Akár egyfajta találós kérdést is megfogalmazhatnék a látogatók felé,hogy vajon van -e valaki, akik kitalálja, hogy hol készültek a fenti falrajzok.  De nem is ez a lényeg. Sokkal fontosabbnak tartom, hogy az egyébként elég kopár, sivár, mindennemű növénytől mentes udvar falának megfestésének köszönhetően mennyire más körülmények között, mennyire más hangulatban tartózkodhatnak ott a fogvatartottak, mint ha nem lenne így feldíszítve a felület. A vélhetően részben megéléssel és saját élményekkel, részben vágyakkal átszőtt képek nem a legprofibb, legtökéletesebb alkotások, azonban nem is a megvalósítás minősége itt a legfontosabb, hanem a belefektetett munka, illetve az, hogy a közös munka során az alkotók nemcsak maguknak, hanem a társaiknak is adtak valamit. És azt gondolom, hogy mindez a személyi állomány számára is pozitív lehet.

 

"Zárt ajtók, nyitott lelkek" --- konferencia negyedik alkalommal (2. rész)

A plenáris ülés második felvonásában Pesti Ferenc bv. őrnagy bv. tanácsos Úr, a tököli bv. intézet igazgatója lépett a pulpitusra, és "Reintegrációs törekvések és módszerek a Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézetében" című előadásában bemutatta a rendezvénynek otthon adó intézetet, annak fogvatartotti összetételét és speciális részlegeit (mint például a HIV-részleg és a katonai fogda). Mint mondta, a fiatalkorúakkal való foglalkozás kiemelt jelentőségű feladat civilben és a bv. kereteken belül egyaránt. Utóbbi esetben különösen amiatt, mert fontos, hogy a fiatalkorú a büntetése letöltését követően milyen állapotban szabadul.

A fiatalkorú fogvatartottakkal való zárt intézeti foglalkozás főbb csomópontjai az oktatás, a munkáltatás, az ösztönzés, az önkéntes jóvátételi munkába történő bevonás, illetve a rezsimrendszer. Az oktatás nemcsak az előírt ismeretek átadását foglalja magába, hanem a személyiségfejlesztést, az erkölcsi tartalom közvetítését, a nevelést, továbbá a jogszabályi rendelkezések betartását, betartatását is. A fiatalok esetében különösen nagy jelentősége van a megtapasztalásnak, a közös élmény megszerzésének, megélésének, a normál együttélésnek. Az Igazgató Úr olyan gyakorlati példákon és megtörtént eseteken  keresztül mutatta be az általa elmondottakat, mint a fiatalkorú fogvatartott esete, aki leérettségizett a bv. intézeten belül felkészülve, de ennek külön emelte a jelentőségét az a tény, hogy a zárkatársai hagyták őt nyugodtan tanulni, nem zavarták őt a tanulmányaiban. Egy másik érdekes eset volt annak a színes bőrű fiatalkorú fogvatartott elfogadtatásának esete, akit a kezdeti időszakban a társai egy része rendszeresen huhogással "üdvözölt". Később kiderült, hogy a fiú igen tehetséges a cérnaképkészítésben, ezért lehetőséget kapott arra, hogy néhány társával közösen, egy csoportos foglalkozás keretében készíthesse a képeket. A csoportdinamika jól működött, a szakkör tagjai befogadták a színes bőrű fiatalt, ami javította az ő beilleszkedési esélyeit, és egy idő után a huhogás teljes mértékben megszűnt.

A tököli rezsimrendszerről beszélve az Igazgató Úr elmondta, hogy intézetükben egy háromlépcsős (alap, enyhébb, szigorúbb) rendszer került kialakításra, melynek legfontosabb sajátossága, hogy az egyes rezsimeken belül eltérő a jogosultságokhoz való hozzáférés mértéke. Mindez egyrészt hasonlít a nálunk, azaz a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben működő klasszifikációs rendszerhez, másrészt illeszkedik a készülő Bv. Kódex tervezetében rögzítettekhez is. Érdekesség, hogy az alap és enyhébb rezsimeken belül a fogvatartottak saját, civil ágyneműjüket használhatják, ami számukra talán otthonosabbá és elviselhetőssé teszi a zárka légkörét. A rezsimrendszer tapasztalatai szerint a fogvatartottak részéről növekvő együttműködés figyelhető meg, csökkentek a fegyelmi és büntetőeljárások. Az előbbiek teljesen összecsengenek azzal, amit a saját rendszerünk kialakítását követően magunk is tapasztaltunk, tehát a rezsimek kialakítása javítja a normakövetést.

Előadása befejezéseként Pesti Ferenc bv. őrnagy Úr hangsúlyozta, hogy a fiatalkorúak ügye egyfajta társadalmi felelősség, amiben mindenkinek van valamekkora szerepe, aki a munkavégzése során kapcsolatba kerül a fogvatartottakkal.

                  

            

Riasztás - az Országos Parancsnok Úr balassagyarmati interjúja

A Hír Tv "Riasztás" című műsorának múlt heti adásában Csóti András bv. vezérőrnagy bv. főtanácsos úr, a Büntetés-végrehajtási Szervezet megbízott Országos Parancsnoka adott interjút az életútjáról, a pályafutásáról, illetve a bv. szervezet jövőjéről. A felvétel a Balassagyarmati Fegyház és Börtön falai mögött készült. 

A felvétel a linkre kattintva érhető el:

http://mno.hu/hirtv_musorok/riasztas-5160

Tököl

(Forrás: http://fn.hir24.hu/itthon/2013/02/13/akiknek-a-borton-a-gyerekszobajuk/)

A HÍR24 száguldó riporterei, Farkas Csilla és Munkácsy Márton, ismét a rácsok mögé látogattak, ezúttal a Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézetébe, Tökölre jutottak be, nézzük, hogyan emlékeznek meg a kirándulásról: 

Tetoválás a kézfejen, apapótló őrök és bűnös gyerekek, akik próbálják túlélni a börtönt. Riport Tökölről.

„Az öt évből már csak tíz hónapom van, utána tanulni szeretnék, nem lesz több balhé" – fogadkozik mosolyogva a 19 éves Barna Dávid. Mosolya mögött nem magabiztosság van, inkább a zárkában álló fegyőröknek és a nevelőnek szól. A 15 évesen, egy  emberölés bűnsegédjeként elítélt fiú nem tudja, mit mondhat, amiből nem lesz baja.
Annyit azért kibök, hogy kezdetben nem volt mintarab, 17 fegyelmi lapot gyűjtött, verekedett, néha hozzákerültek a gyengébb társak drágább holmijai. Arra a kérdésre, hogy az övét miért nem vette el más, szűkszavúan csak ennyit mond: „Bevédtek a földijeim.”

Most viszont állítja, hogy megjavult, köszönhetően a nevelőknek és annak, hogy dolgozhatott és tanulhatott a börtönben. Némileg árnyalja a képet, hogy később kiderült, Dávid a kevés renitensek egyike, sem az iskolát nem végezte el, sem a munkahelyén nem töltött egy hónapnál többet, mert „nem úgy alakultak a dolgok”.

Hit és remény

Illúzióink nincsenek, de hinnünk kell abban, hogy fel tudjuk készíteni a fogvatartottakat a szabad életre – ezt már Pesti Ferenc bv. őrnagy, a tököli Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézetének ugyancsak fiatal vezetője mondja.

Nincs könnyű helyzetben az intézet, a fiatal elítéltek tizede már amúgy is visszaeső, nem először vannak ilyen típusú intézményben. Ráadásul a 14 és 21 év közötti rabok többségének elég nagy a lemaradása. Van, akinél a befejezett 8 osztály, másnál a fogkefe- és vécépapír-használat ismerete hiányzik.

„Többségük rendkívül rossz környezetből érkezik, a teljes kilátástalanság, a munkanélküliség, a nyomor, a kirekesztettség érzésével. Ötödüknek egyáltalán nincs rendszeres kapcsolattartása, nem látogatják, nem kap levelet, pláne csomagot. És miután letöltik a büntetésüket, ugyanoda térnek vissza. Hiába törik kezüket-lábukat, ha a közeg, a társadalom nem befogadó. Van, aki soha nem fog beilleszkedni, de sokan akadnak olyanok, akik azt mondják, egyszer hibáztam, megbántam, és rendes életet akarok magamnak és a családomnak” – magyarázza a miérteket Pesti.

Más, mint a felnőtteknél

Tökölön csaknem 250-en vannak a 21 év alatti fogvatartottak, akiknek nem volt gyerekkoruk. A körülmények épp olyanok, mint a felnőtteknél, igaz, fegyházfokozat nélkül. A törvény szerint nincs olyan bűnös gyerek, aki megérdemelné, hogy napi 23 órán át csukva legyen a zárkaajtó.

A fiatalkorúak börtöne abban is különbözik a felnőtt letöltőházaktól, hogy a fogvatartottaknak veszett híre van. Olykor nem alaptalanul, tavaly egy kaposvári szállítózárkában varrta össze egy rab a gyengébb társa száját. 2007-ben pedig ennél is tovább ment a mostani tököli generáció, egy első bűntényes – lopásért elítélt – fiút kínoztak meg, majd akasztottak fel a zárkában az unatkozó zárkakollektíva tagjai. A 19 éves áldozat csupán három napot élt a cellában.

De ugyancsak nagy port kavart 2005-ben annak az elítéltnek az esete, akit társai halálra ítéltek: nedves törölközővel körbetekertek, tócsába állítottak, majd áramvezetékre kötöttek – háromszor. Az áldozatot megmentették az őrök, de a megkínzott fiú – miután megjárt több börtönt és az aszódi javító-nevelőt, a szabadulása után felakasztotta magát.

Arról, hogy ne legyen még több tragédia, a tököli felügyelet „gondoskodik”, akik számtalan alkalommal avatkoznak közbe, megakadályozva ezzel, hogy valaki öngyilkosságot, önkárosítást kövessen el, vagy bántalmazza zárkatársát.

Fokozatok

Pesti parancsnok akkor még nem Tökölön szolgált, de állítja, ma már más a helyzet: a fogvatartottaknak új elhelyezési rendszert vezettek be: elődjével, Tóth Tamással újraszervezték a fogház- és a börtönfokozaton belüli tagoltságot.

„Érkezéskor mindenki a felkészítő részlegen kezd, ahol 30 napig tanítjuk beilleszkedni, és megfigyeljük, hogy veszi fel a börtön ritmusát” – mondja a harmincas intézményvezető. Ezt követi az alapfokozat, ahonnan szigorúbb vagy enyhébb rezsimbe is lehet kerülni. Mindez a benti viselkedéstől függ. Aki elfogadja a szabályokat, az gyorsan az enyhébb rezsimű körletre juthat , ami – mielőtt bárki felhördülne – semmilyen extra kedvezményt nem jelent, csupán a börtönfokozatra vonatkozó szabályok pozitív kihasználását.

Vagyis naponta tíz percet telefonálhat saját költségen és hosszabb ideig fogadhat látogatót, míg a szigorúbb körletrészen élők hetente egyszer szólhatnak haza, a családdal csak havi egy órát tölthetnek, ráadásul az őrök is morcosabbak.

(Az enyhébb fokozatot őrzők lelkét sem neveznénk lágynak, miután elcsíptünk pár felszólító mondatot azok közül, amelyekkel a ránk kíváncsi elítélteket visszaparancsolták a zárkákba. Gyorsan rend lett.)

Csitt-csatt, dirr-durr

A 14–19 éves tinédzserek körében sokkal kegyetlenebb az élet, mint a felnőttek büntetőintézetében. Megaláztatás, csicskáztatás, félelem, versengés, balhé és megtorlás – a világon mindenütt a fiatalok a legkegyetlenebb börtönlakók. Nálunk sincs ez másképp.

Ütni kell a tiszteletért, náluk nincs első benyomás után második. Rögtön el akarják dönteni, hogy a zárkahierarchiában ki hova kerül. Problémakezelési technikákat nem ismernek, a normákat nem értik, a pumpa viszont gyorsabban felmegy bennük. Hatalmi harcokat vívnak és erőviszonyokról döntenek. Kezdetben azt vallják, földik vagy izomtól duzzadó karok nélkül elveszett bent az ember.

A legtöbb konfliktus általában a hónap vége felé csúcsosodik ki, amikorra elfogy a pénzük, azaz kávé és cigaretta nélkül maradnak. Gréczy Zoltán felügyelő szerint éppen amiatt, mert a fiatalok érzékenyebbek, egyúttal taníthatóbbak és kezelhetőbbek is felnőtt korú sorstársaiknál. Gyakran „atyai hatalommal” ruházzák fel őrzőiket, útmutatást várnak tőlük, amit otthon sosem kaptak meg.

Például, hogy nem az ököl az első, hanem a problémákat megpróbáljuk szóban rendezni – említi az önismereti és agressziókezelési tréning egyik tételmondatát a minket kísérő nevelőnő, akihez napi szinten fordulnak segítségért a lelkükön könnyíteni vágyó, megtévedt kamaszok.

Védelem a gyengéknek

Mivel 14 év a bekerülés alsó korhatára, érkeznek olyanok is, akiken látszik, hogy egy normál zárkán „szétszednék” őket. Az áldozattípusokat ezért „menekítő zárkába”, úgynevezett pszichoszociális csoportba különítik el, hogy felkészítsék őket a börtönveszélyekre.

A személyzet tudomására heti egy-két esemény jut, amit a rabok egymás sérelmére követnek el, de a zárkán belül sok a titok. „Dúl a tesztoszteron, és egy fiatalkorú még kevésbé tudja, mit veszít, van, hogy az őrnek is visszaszólnak” – vázolja a börtönparancsnok, mivel kell szembenéznie az egyenruhás állománynak.

Vatos Locos

A riportunk elején megismert Dávidnak is volt már próbálkozása az őröknél, de a fogda vele is beláttatta, hogy van szabály, amit jobb betartani. Kézfejéről árulkodik, hogy a tetoválás tiltását nem a betartandók közé sorolja. Hüvelyk- és mutatóujja között két dobókocka.

Nem ezt akarta, hanem a V. L. betűket, a rabok Bibliájának számító A vér kötelez című film Vatos Locos gangjére utalva, de aztán valaki – aki vélhetően erősebb, mint hősünk – kitalálta, hogy Dávid betűi a vamzer lettem rövidítése, úgyhogy át kellett üttetni a monogramot dobókockára.

Egyre többen vannak a kábítószer-prevenciós körleten is, akiknek külön gond, hogy a bekerüléssel együtt a szereket is kint kell hagyniuk.

Lógás és nyári szünet is van

Mivel a fiatalkorúak többsége életkora miatt nem dolgozik, a börtönvezetés előtt két út áll, hogy visszavezessék a rabokat a társadalomba: az iskola és a rengeteg program.

A meszelt falú iskolaépületben elsőtől nyolcadikig van osztály, de vannak gimnazisták is. Pesti parancsnok büszkén mesél arról az emberölés miatt bekerült fiúról, aki dicsérettel tette le az érettségit tavaly latin nyelvből.

A diákok minden könyvet és füzetet az intézménytől kapnak, cserébe nem vihetik fel magukkal a zárkára, kizárva ezzel a házifeladat-írás lehetőségét, és azt, hogy a lapokat cigarettapapírként újrahasznosítsák.

Jelenleg mintegy 160-an tanulnak a „rácsos” iskola falai között. Lemaradásuk óriási: tudásuk nagy átlagban egy ötödik osztályos diák ismereteivel vetekszik. A közismereti tárgyak elsajátítása mellett különféle szakképzésekbe és OKJ-s tanfolyamokba is bevonják őket, miközben személyiségfejlesztő tréningeken és pályaorientáción vesznek részt.

„Nem a tantárgyak átadása az igazán fontos, hanem a nevelés. Individuumként kell kezelni őket, formálni a viselkedésüket és a magatartásukat. Ez össztársadalmi érdek” – magyarázza Borgulya Zoltánné Zsuzsanna, a tököli képzésért is felelős Pannonhalmi Oktatási Központ vezető koordinátora.

Azt meséli, a tököli diákok szívesen tanulnak, és jó eredményeket érnek el. Leginkább a képzőművészet iránt érdeklődnek, a legügyesebbek kint aztán szobafestő-mázolóként vagy fazekasként kereshetnek állást.

Csótányirtás szekrényfelgyújtással

F. Márió is a keze munkáját dicsérő sárgára festett falakról és hófehér homlokzatokról vizionál, mikor a friss levegős jövőről kérdezzük. Három évvel ezelőtt került be, és még ugyanennyit marad. Igaz, jövőre csomagol és költözik, betölti a 21-et, így felnőtt börtönben folytatja a vezeklést. 17 éves volt, amikor bár „nem annak indult, végül mégis rossz irányba fordultak a dolgok”, és emberölés lett a vége.

Először van zárt ajtók és vasrácsos ablakok mögött, de már most „halálra unja” magát. Pingpongozni nem szeret, focizni nem tud, a konditerem nem érdekli, a könyvtár pedig nem köti le. Egyedüli vigasza, hogy „jó a társaság”, és hogy „demokratikus zárkát” fogott ki. Mindenki takarít, kivételezés nincs, mint ahogy a csótányokat is együtt irtják – egyszer épp szekrényestül, nagy lánggal. A tüzet eloltotta a felügyelet, a hat önkéntes csótányirtó pedig mind fegyelmit kapott.

Márió szabad szelleműnek vallja magát, ami saját értelmezésében annyit tesz, hogy nehezen viseli az utasításokat, jobban szeret diktálni. Kérvényét mégis maga írja: Szombathelyre vágyik, a rabok által csak luxusbörtönként emlegetett modern intézetben húzná le a maradék 24 hónapot.

A fiú állítja, családjával jó a kapcsolata, nem jelent majd gondot, ha távolabbi börtönbe kerül. Pesti parancsnok is a családi kapcsolatok fontosságát hangsúlyozza. Beszédes arány, hogy az intézet által szervezett „szülői értekezleten” az érintettek alig ötöde vesz részt, van olyan rokonság, akik pedig inkább csak hergelik a megtévedt fiukat. A börtönvezetés pedig mindent megtesz, a szülőiket például a beszélők utánra időzítik, hiába, börtönben lévő gyermek iskolai előmenetele nem nagyon érdekli a szülőket.

Egy szelet torta

Tavaly néhány jó magaviseletű fiatalkorú felléphetett a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban.  Az egyházi zenére kihegyezett hallgatóságnál hatalmas siker volt, amikor a rabok Majka: „Belehalok” című számát énekelték, majd a tizenéves előadók és hallgatóik az élet fontos dolgairól beszélgettek.

Az egyik rabruhás résztvevőt arról faggatták, mi lesz az első dolga, ha szabadul. Az évek óta börtönkoszton élő fiatal egy nagy csokitortával való találkozást vizionált. Mikor véget ért a beszélgetés, a hallgatók a fejük felett továbbadogatva egy tányért egyensúlyoztak a színpadhoz. Egy szelet csokitorta volt rajta.

Élet a rácsok mögött...

A ma délután már közzétett bejegyzéshez hasonlóan most is egy amerikai bűnmegelőzési programot mutatok be az alábbi film segítségével. A helyszín ezúttal a Maryland Correctional Institution, ahol szintén fogvatartottak közreműködésével próbálják meg a normakövető magatartásra rávezetni a magatartási zavarokkal küzdő, problémás, bűnözői életmódra lépő fiatalokat. 

Sajnálom, hogy eddig nem láttam ezeket a filmeket, de most végre új inspirációt kaptam arra, hogy egy új, eddig hazai büntetés-végrehajtási intézetben nem próbált programot kíséreljünk meg a napi gyakorlatban is kipróbálni. Az ötlet már adott, az alapok szintén, már csak a megvalósítás mikéntjét kell kitalálnom, összeraknom. Gyerünk!!!    

 

Zárt ajtók, nyitott lelkek - harmadszor is...

Előre is elnézést kérek az illetékesektől, hogy csak most emlékezek vissza egy múlt heti konferencia-élményre, de egyrészt az elmúlt napokban nem sok időm volt, másrészt a beszámolóhoz ígért képek sem érkeztek meg (talán olvassák a tököli kollégák, és rendezik a dolgot). De most már nem várok... Jöjjön, aminek jönnie kell:  

2012. május 09-én harmadik alkalommal került megrendezésre a "Zárt ajtók - nyitott lelkek" című szakmai konferencia, melynek tradicionálisan a Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézete adott otthont, Tökölön. Ahogy a konferencia egyik szülőanyja, dr. Hegedűs Judit, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai karának oktatója megnyitójában elmondta, a konferencia ezúttal egyúttal a Nemzeti Erőforrás Minisztérium és a nemzeti család- és Szociálpolitikai Intézet támogatásával megvalósított "Bűnös áldozatok" című kábítószer-prevenciós projekt záró eseménye is volt. Az egyik legfőbb célkitűzés a büntetés-végrehajtási keretek között alkalmazott különféle pedagógiai és pszichológiai módszerek, terápiás lehetőségek bemutatása, megismertetése volt a téma és a közeg iránt érdeklődő szélesebb értelemben vett szakmai közönséggel, annak érdekében is, hogy meginduljon egyfajta együttműködés, párbeszéd a gyermek- és ifjúságvédelemmel foglalkozó büntetés-végrehajtási és civil szakemberek között.

Tóth Tamás bv. ezredes bv. tanácsos igazgató Úr házigazdaként köszöntötte a szép számú érdeklődőt, majd a rövid bevezetőt követően Végh József ny. r. ezredes, a médiából is közismert kriminálpszichológus kezdte meg a nap programját, "Stresszhelyzetek és kezelésük zárt intézetekben" című élvezetes és lendületes előadásával. A stressz fogalmának meghatározását olyan formában közelítette meg, hogy azt olyan külső-belső, testi-lelki, érzelmi-gondolati hatásokként jellemezte, melyek veszélyeztetik az érintett személy egyensúlyi állapotát a fenti területeken. Mindegy, hogy létezik -e a fenyegetettség vagy sem, de abban az esetben, ha az egyén úgy éli meg, akkor a test valós reakciókkal reagál. A stresszre adott válaszokat tekintve megállapítható, hogy a betegség is lehet egyfajta megküzdési stratégia, illetve a különféle válaszok egyebek mellett érkezhetnek reflexszerűen, genetikai programként, illetve érzelmi értelmezés következtében. Ha valakinek a működésében változást akarunk elérni, akkor a gyermekkori értelmezésekhez kell visszanyúlni, mondta az előadó, illetve számos gyakorlati jellegű példával segítette a fogalmak és az általa elmondottak értelmezését. A stressz kialakulása azzal kezdődik, hogy bekövetkezik egy esemény, amit az egyén észlel, értékel, majd erre következik a test reakciója. Fontos tudni, hogy a négy fázisból az esemény bekövetkezését leszámítva a másik háromra befolyásunk lehet. A stresszhelyzetekkel kapcsolatban létezik egy életeseményeket tartalmazó ún. Holmes-Rahe skála, melyet a következőkben itt is megosztok:

Gondoljon vissza mindenki az elmúlt évre, és jegyezze fel, hogy a következő események közül melyek fordultak elő vele.Azután össze kell adni az így kapott események pontértékeit!

Életesemény / Érték

Házastárs halála 100

Válás 73

Különélés 65

Közeli családtag halála 63

Baleset, sérülés 53

Házasság 50

Állás, munkahely elvesztése 47

Kibékülés házastárssal 45

Nyugdíjazás 45

Családtag betegsége 44

Terhesség 40

Szexuális problémák 39

Új családtag befogadása (születés, örökbefogadás, idősebb rokon, stb.) 39

Üzleti problémák (fúzió, átszervezés, konkurencia, stb.) 39

Nehézséget jelentő változások az anyagi helyzetben 38

Egy jó barát halála 36

Házassági konfliktusok 35

Nagyobb adósságok 32

Új munkakör 29

Gyermekek elköltözése otthonról 29

Problémák anyóssal, apóssal 29

Iskolai képzés kezdése vagy befejezése 26

Döntő változások az életfeltételekben (házépítés, felújítás, lakáskörülmények romlása) 25

Konfliktus a főnökkel 23

A munkaidő és a munkakörülmények megváltozása 20

Költözés, lakóhelyváltozás 20

Döntő változás a szabadidő eltöltésének módjában vagy terjedelmében 19

Döntő változások a társadalmi életben (meghívások, koncert, színház, stb.) 18

Döntő változás az alvási szokásokban 16

Döntő változás a családi összejövetelek számában 15

Jelentős változások az étkezési szokásokban 15

Üdülés 13

Karácsony 12

A kutatási eredmények szerint:

150 fölötti pontértéknél

Már érdemes a stressz-oldás módszereinek némelyikét rendszeresen gyakorolnod!

300 pont fölött

Ennek szükségességére már néhány stressz tünet is felhívja a figyelmedet.

      

A stresszhelyzetekkel való foglalkozás fontos dolog, már csak a következmények miatt is, melyek a teljesség igénye nélkül az alábbiak lehetnek: kognitív funkciók csökkenése, indulati feszültség növekedése, tájékozódás romlása, rossz döntések meghozatala, egészségkárosodás, pánikreakció, irracionális önsorsrontó magatartás. Utóbbi a fogvatartottakra is jellemző, mert a biztos rossz is könnyebben kezelhető, mint a bizonytalan jó várása.

A stresszfaktorok közül gyakran jelentkeznek a következők: bizonytalanság, ismeretlenség, várakozási vagy készenléti feszültség, váratlan esemény bekövetkezése, alvás-ébrenlét ritmusának változása, információ hiánya, túlzott felelősség, megfelelési kényszer. Ha jól belegondolok, akkor ezek a büntetés-végrehajtásban dolgozókra eléggé jellemzőnek mondható dolgok...

Ahogy Végh József elmondta, a stressz befolyásolhatóságának a lehetősége önmagában stresszcsökkentő hatással bírhat. A túlzott aggódás azonban stresszt okoz. A monotónia szintén. A börtönökre nézve ez szintén igaz, kiemelten érvényes állítás - helyhez kötöttség, általában egyhangú munka, sivár, ingerszegény, egyhangú környezet...

Abban az esetben, ha a korábban pozitívnak értékelt tevékenység semlegessé, majd nemkívánatossá válik, az egyén telítődik. Ehhez egyfajta motivációcsökkenés is hozzájárul, de a monotómia is hatással van az állapot kialakulására. Ilyenkor az ember egyre nyugtalanabbul keresi a szabadulás lehetőségét, illetve ingerlékennyé, idegessé válik, esetleg aktivitása csökken és bágyadttá válik. A telítődés megakadályozását szolgáló lehetőségek közül ki kell emelni a változatos életvitelt és a munkahelyi légkör, környezet javítását célzó intézkedéseket. 

A zárt intézetekben való stresszkezeléssel kapcsolatosan Végh József úgy fogalmazott, hogy azt könnyebb megelőzni, jobb elébe menni, mint kezelni. Már a fogvatartottak befogadásakor fontos a velük való beszélgetés, melynek ki kell térni a következő dolgokra:

• milyen félelmei vannak?
• mit gondol, mi fog történni vele?
• mit akar elérni a börtönben, mik a motivációi?
• miben kér támogatást?

Fontos, hogy az elítéltek megfelelő tájékoztatást kapjanak arra vonatkozóan, hogy milyen helyzetek várhatók a börtönben, persze ez különösen lényeges és hasznos lehet a kisebb börtönrutinnal rendelkező fogva tartottak esetében. A börtön életébe való beilleszkedésben igénybe lehet venni adott esetben néhány megbízhatónak számító, ún. fogvatartott mentor segítségét, akik megkönnyíthetik a kezdeti időszakot. Fontos továbbá, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű szabadidős program legyen felkínálva, valamint minden egyes fogvatartott rendelkezzen egy saját térrel. Bár ez a zsúfoltság miatt nem egyszerűen megoldható dolog... A saját tér iránti igény pedig a fogvatartottak részéről is folyamatosan fennálló tényező, gondoljunk csak bele abba, amikor például az egymás mellé helyezett ágyak közé lepedőt helyeznek el az elítéltek, ami adott esetben zárkarend megsértésének számít, pedig csak némi intim teret szeretnének megtartani maguknak. Az előbbiek mellett az is lényeges dolog, hogy a parancsnok mindig kapjon arra vonatkozó információt, ha akár egy adott körletrészen, de adott esetben a személyi állomány tagjai körében is megnövekszik a betegek száma, mert ennek is lehet stresszel összefüggő forrása.

A kezelés lehetséges módszerei:

• kiscsoportos feldolgozás (kiváltó szituáció megfogalmazása, értelmezése),
• csoportos  vagy egyéni stresszoldó technikák alkalmazása.

A második előadó dr. Szlávik János, a Szent László Kórház főorvosa volt, aki "AIDS-betegek a büntetés-végrehajtásban" című előadásában bemutatta az AIDS korszakait, kiemelve, hogy jelenleg a hatékony, hármas kombinációjú gyógyszereknek köszönhetően már lehetőség van a túlélésre, de aki nem szedi ezeket a gyógyszereket rendszeresen, az ma is meghal.A HIV-fertőzöttek a legkorszerűbb gyógyszerek segítségével is minimum 10 évvel rövidebb ideig élnek, mint az egészséges emberek, de ez is lényegesen hosszabb életkor, mint az AIDS sötét középkorának számító 1981-1987 közötti időszakban megtapasztalható. Tökölön 1999 óta működik az ún. "K"-körlet, ahol átlagban 10-11 fő van elhelyezve, 1-2 ágyas zárkákban. Az itt elhelyezett fogvatartottaknak külön orvosi ellátásuk van, külön kert áll rendelkezésükre, alapvetően jó életkilátásokkal töltik büntetésüket. Az azonos problémával küzdő fogvatartottak a pontos gyógyszerszedés és az orvosi felügyelet miatt megfelelő színvonalú kezelésben részesülnek. 

Az ebéd előtt a fiatalkorú fogvatartottakból alakult zenekar szórakoztatta a konferencia résztvevőit, majd a délután folyamán workshopok várták az érdeklődőket, az alábbiak szerint:

 A segítő kapcsolat, a segítőbeszélgetés – Bartha Éva

A segítő kapcsolat, a segítőbeszélgetés – Virágh Judit

Meseterápia – dr. Hámos Edit és Bajzáth Mária

Függőségek a börtönvilágban – Sándorné Bencze Mónika, Szilágyi Antal, Hegedűs Judit

Színháztól az utcakölyökig - drámapedagógiai játékok problémás és veszélyeztetett gyerekekkel, fiatalokkal - Takács Máriusz

Függőségeink világa – Nagygyörgy Katalin, Kapitány-Fövény Máté, Gyollai Ágoston

A bűnmegelőzés gyakorlata – Oláh László, Topa Zoltán, Sövényházi Edit

A magam részéről úgy gondolom, hogy ismét egy jól szervezett, tematikáját tekintve jól összeállított szakmai rendezvényen vehettem részt, aminek megszervezéséhez és lebonyolításához csak gratulálni tudok a szervezőknek. Jó volt részese lenni annak, hogy a különböző területekről érkezett szakemberek között egy valóban építő jellegű párbeszéd alakult ki, ami a jövőben talán segít abban, hogy a fogvatartottakkal való foglalkozásban érintett szervezetek között még hatékonyabb együttműködés legyen megfigyelhető a dolgos hétköznapokban is.  

(Azért elnézést kérek, hogy a fotók nem a konferencián készültek, de a szervezőktől még nem kaptam meg a friss képeket...)