Előadás a nógrádi betyárról, Sisa Pistáról...

Tegnap délután a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben elhelyezett fogvatartottakhoz ismét egy civil előadó látogatott, ezúttal Végh József helytörténeti kutató, a Penci Múzeum igazgatója személyében. Mivel személyesen ezúttal ismét nem lehettem jelen az eseményen, a visszaemlékezésben István Károlyné kolléganőm segített nekem.

Végh úr nem először járt a börtön falai között, hisz a „Múzeumok Éjszakája” című rendezvénysorozat keretén belül már több előadást tartott az ide érkező civil érdeklődőknek. Akkor is és most is Sisa Pistáról, a híres/hírhedt nógrádi betyárról beszélt. A téma szakértője Ő: 2012-ben jelent meg „Rablóból pandúr – legendák és történetek Sisa Pista kalandos életéből” című könyve, melyben kutatásának eredményét gyűjtötte össze.

Az előadásában bemutatta az 1849-ben Zsúnypusztán született Sisa Pista, eredeti nevén Benkó István valóban kalandos életét. Az apja becsületes béresgazda volt, ezzel szemben fia szófogadatlan, vásott gyereknek számított, ezért is akasztották rá a „sisa” nevet; Nógrád megye egyes részein ugyanis a mai napig így nevezik a rossz gyereket. Mindezt prezentációval kísérte, valamint könyvéből három történetet is felolvasott. A fogvatartottak mindvégig érdeklődve hallgatták, együtt éltek a színes előadással. Bólogatással, olykor hümmögve fogadták az életrajzot: többször hasonlóságot véltek felfedezni a volt és a jelenlegi börtönviszonyokkal.

Néhány érdekességet kiemelnék, amelyekre a fogvatartottak akarva–akaratlanul is összehasonlítást tettek: Sisa Pistát tizenöt évesen birkalopásért tartóztatták le, majd vallatásakor a pandúr brutálisan elverte, amiért ő bosszút esküdött. Tíz év elteltével ismét lopási ügybe keveredett, amiért egy évet kapott. Szabadulása után továbbra is lopásokból tartotta el magát. Ez a bujdosásban töltött néhány év az alapja a környéken róla szóló legendáknak. Egy mulatozás után aztán összeakadt az egykori kínzójával, akit kegyetlenül meggyilkolt. Ezt követően vérdíjat tűztek ki a fejére, majd egy csárdai italozás során felismerték; bűnperében egy jó ügyvéd segítségének köszönhetően „csak” 20 év fegyházzal jutalmazták, amit le is töltött. Ennek hallatán az egyik jelenlévő fogvatartott halkan megjegyezte: „egy jó ügyvéd mindig jól jön”.

Sisa Pista a börtönben jól viselkedett, rendesen dolgozott, ezért dupla kenyéradagot kapott. Erre azonban nem volt szüksége, így elajándékozta a pluszt egy társának. Ezt viszont nem lehetett volna, és egy áruló a börtönvezetés tudtára hozta a szabályszegést, amiért megbüntették „hősünket”. A hallgatóság soraiból a fogvatartotti reakció erre az volt, hogy „vamzerek már akkor is voltak”.

Végül pedig még egy epizód Sisa Pista életéből, kifejezetten Kollégáim részére, csak azért, hogy sikerélményt/reményt kapjanak a munkánk eredményességét illetően: Sisa Pista 21 évet töltött a rácsok mögött (a 20 évre még kapott 1 évet szökési kísérlet miatt). A börtönévek megváltoztatták Sisát, rendes ember lett belőle. A szabadulását követően először Nógrádverőcén, Zubovics Fedor huszárkapitánynál szolgált, majd Berchtold grófnál Nagyorosziban dolgozott vadőrként. 1901-ben aztán megházasodott, nevére íratta Nándor nevű törvénytelen fiát. Ezek után Szokoly Alajost szolgálta vadőrként Bernecebarátiban, ahol egy lakást bérelt a Széchenyi utcában, azonban nem sokáig élvezhette a nyugalmat; 1911-ben gyomorfekély következtében elhunyt. Ahogy egy verőcei asszony nyilatkozta róla: "Sisa Pista olyan vót, mint Rózsa Sándor, csak kicsibe…”

A szabadulás utáni életrajzához hozzátartozik még, hogy a múltjára való tekintettel egyszer „ajánlatot” kapott egy lányát féltő édesapától: ölje meg a kéretlen udvarlót! Sisa Pista azonban erre nem volt hajlandó, mert valóban komolyan vette azt az ígéretét, hogy soha többet nem megy vissza a börtönbe. Szóval, kedves Kollégák, van remény, 21 év börtönbüntetés után is sikeres lehet a reszocializáció.

Aki meg nem hiszi, az járjon utána: ehhez ajánlom szeretettel Végh József könyvét, melyben a fenti történetek is szerepelnek.

Az utánajárás egyébként már a Balassagyarmati Fegyház és Börtön könyvtárban is lehetséges, mert Végh József a „Rablóból pandúr – legendák és történetek Sisa Pista kalandos életéből” című könyvének egy példányát az intézetünknek ajándékozta, amit ezúton is köszönünk neki!

Zárt ajtók, nyitott lelkek - harmadszor is...

Előre is elnézést kérek az illetékesektől, hogy csak most emlékezek vissza egy múlt heti konferencia-élményre, de egyrészt az elmúlt napokban nem sok időm volt, másrészt a beszámolóhoz ígért képek sem érkeztek meg (talán olvassák a tököli kollégák, és rendezik a dolgot). De most már nem várok... Jöjjön, aminek jönnie kell:  

2012. május 09-én harmadik alkalommal került megrendezésre a "Zárt ajtók - nyitott lelkek" című szakmai konferencia, melynek tradicionálisan a Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézete adott otthont, Tökölön. Ahogy a konferencia egyik szülőanyja, dr. Hegedűs Judit, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai karának oktatója megnyitójában elmondta, a konferencia ezúttal egyúttal a Nemzeti Erőforrás Minisztérium és a nemzeti család- és Szociálpolitikai Intézet támogatásával megvalósított "Bűnös áldozatok" című kábítószer-prevenciós projekt záró eseménye is volt. Az egyik legfőbb célkitűzés a büntetés-végrehajtási keretek között alkalmazott különféle pedagógiai és pszichológiai módszerek, terápiás lehetőségek bemutatása, megismertetése volt a téma és a közeg iránt érdeklődő szélesebb értelemben vett szakmai közönséggel, annak érdekében is, hogy meginduljon egyfajta együttműködés, párbeszéd a gyermek- és ifjúságvédelemmel foglalkozó büntetés-végrehajtási és civil szakemberek között.

Tóth Tamás bv. ezredes bv. tanácsos igazgató Úr házigazdaként köszöntötte a szép számú érdeklődőt, majd a rövid bevezetőt követően Végh József ny. r. ezredes, a médiából is közismert kriminálpszichológus kezdte meg a nap programját, "Stresszhelyzetek és kezelésük zárt intézetekben" című élvezetes és lendületes előadásával. A stressz fogalmának meghatározását olyan formában közelítette meg, hogy azt olyan külső-belső, testi-lelki, érzelmi-gondolati hatásokként jellemezte, melyek veszélyeztetik az érintett személy egyensúlyi állapotát a fenti területeken. Mindegy, hogy létezik -e a fenyegetettség vagy sem, de abban az esetben, ha az egyén úgy éli meg, akkor a test valós reakciókkal reagál. A stresszre adott válaszokat tekintve megállapítható, hogy a betegség is lehet egyfajta megküzdési stratégia, illetve a különféle válaszok egyebek mellett érkezhetnek reflexszerűen, genetikai programként, illetve érzelmi értelmezés következtében. Ha valakinek a működésében változást akarunk elérni, akkor a gyermekkori értelmezésekhez kell visszanyúlni, mondta az előadó, illetve számos gyakorlati jellegű példával segítette a fogalmak és az általa elmondottak értelmezését. A stressz kialakulása azzal kezdődik, hogy bekövetkezik egy esemény, amit az egyén észlel, értékel, majd erre következik a test reakciója. Fontos tudni, hogy a négy fázisból az esemény bekövetkezését leszámítva a másik háromra befolyásunk lehet. A stresszhelyzetekkel kapcsolatban létezik egy életeseményeket tartalmazó ún. Holmes-Rahe skála, melyet a következőkben itt is megosztok:

Gondoljon vissza mindenki az elmúlt évre, és jegyezze fel, hogy a következő események közül melyek fordultak elő vele.Azután össze kell adni az így kapott események pontértékeit!

Életesemény / Érték

Házastárs halála 100

Válás 73

Különélés 65

Közeli családtag halála 63

Baleset, sérülés 53

Házasság 50

Állás, munkahely elvesztése 47

Kibékülés házastárssal 45

Nyugdíjazás 45

Családtag betegsége 44

Terhesség 40

Szexuális problémák 39

Új családtag befogadása (születés, örökbefogadás, idősebb rokon, stb.) 39

Üzleti problémák (fúzió, átszervezés, konkurencia, stb.) 39

Nehézséget jelentő változások az anyagi helyzetben 38

Egy jó barát halála 36

Házassági konfliktusok 35

Nagyobb adósságok 32

Új munkakör 29

Gyermekek elköltözése otthonról 29

Problémák anyóssal, apóssal 29

Iskolai képzés kezdése vagy befejezése 26

Döntő változások az életfeltételekben (házépítés, felújítás, lakáskörülmények romlása) 25

Konfliktus a főnökkel 23

A munkaidő és a munkakörülmények megváltozása 20

Költözés, lakóhelyváltozás 20

Döntő változás a szabadidő eltöltésének módjában vagy terjedelmében 19

Döntő változások a társadalmi életben (meghívások, koncert, színház, stb.) 18

Döntő változás az alvási szokásokban 16

Döntő változás a családi összejövetelek számában 15

Jelentős változások az étkezési szokásokban 15

Üdülés 13

Karácsony 12

A kutatási eredmények szerint:

150 fölötti pontértéknél

Már érdemes a stressz-oldás módszereinek némelyikét rendszeresen gyakorolnod!

300 pont fölött

Ennek szükségességére már néhány stressz tünet is felhívja a figyelmedet.

      

A stresszhelyzetekkel való foglalkozás fontos dolog, már csak a következmények miatt is, melyek a teljesség igénye nélkül az alábbiak lehetnek: kognitív funkciók csökkenése, indulati feszültség növekedése, tájékozódás romlása, rossz döntések meghozatala, egészségkárosodás, pánikreakció, irracionális önsorsrontó magatartás. Utóbbi a fogvatartottakra is jellemző, mert a biztos rossz is könnyebben kezelhető, mint a bizonytalan jó várása.

A stresszfaktorok közül gyakran jelentkeznek a következők: bizonytalanság, ismeretlenség, várakozási vagy készenléti feszültség, váratlan esemény bekövetkezése, alvás-ébrenlét ritmusának változása, információ hiánya, túlzott felelősség, megfelelési kényszer. Ha jól belegondolok, akkor ezek a büntetés-végrehajtásban dolgozókra eléggé jellemzőnek mondható dolgok...

Ahogy Végh József elmondta, a stressz befolyásolhatóságának a lehetősége önmagában stresszcsökkentő hatással bírhat. A túlzott aggódás azonban stresszt okoz. A monotónia szintén. A börtönökre nézve ez szintén igaz, kiemelten érvényes állítás - helyhez kötöttség, általában egyhangú munka, sivár, ingerszegény, egyhangú környezet...

Abban az esetben, ha a korábban pozitívnak értékelt tevékenység semlegessé, majd nemkívánatossá válik, az egyén telítődik. Ehhez egyfajta motivációcsökkenés is hozzájárul, de a monotómia is hatással van az állapot kialakulására. Ilyenkor az ember egyre nyugtalanabbul keresi a szabadulás lehetőségét, illetve ingerlékennyé, idegessé válik, esetleg aktivitása csökken és bágyadttá válik. A telítődés megakadályozását szolgáló lehetőségek közül ki kell emelni a változatos életvitelt és a munkahelyi légkör, környezet javítását célzó intézkedéseket. 

A zárt intézetekben való stresszkezeléssel kapcsolatosan Végh József úgy fogalmazott, hogy azt könnyebb megelőzni, jobb elébe menni, mint kezelni. Már a fogvatartottak befogadásakor fontos a velük való beszélgetés, melynek ki kell térni a következő dolgokra:

• milyen félelmei vannak?
• mit gondol, mi fog történni vele?
• mit akar elérni a börtönben, mik a motivációi?
• miben kér támogatást?

Fontos, hogy az elítéltek megfelelő tájékoztatást kapjanak arra vonatkozóan, hogy milyen helyzetek várhatók a börtönben, persze ez különösen lényeges és hasznos lehet a kisebb börtönrutinnal rendelkező fogva tartottak esetében. A börtön életébe való beilleszkedésben igénybe lehet venni adott esetben néhány megbízhatónak számító, ún. fogvatartott mentor segítségét, akik megkönnyíthetik a kezdeti időszakot. Fontos továbbá, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű szabadidős program legyen felkínálva, valamint minden egyes fogvatartott rendelkezzen egy saját térrel. Bár ez a zsúfoltság miatt nem egyszerűen megoldható dolog... A saját tér iránti igény pedig a fogvatartottak részéről is folyamatosan fennálló tényező, gondoljunk csak bele abba, amikor például az egymás mellé helyezett ágyak közé lepedőt helyeznek el az elítéltek, ami adott esetben zárkarend megsértésének számít, pedig csak némi intim teret szeretnének megtartani maguknak. Az előbbiek mellett az is lényeges dolog, hogy a parancsnok mindig kapjon arra vonatkozó információt, ha akár egy adott körletrészen, de adott esetben a személyi állomány tagjai körében is megnövekszik a betegek száma, mert ennek is lehet stresszel összefüggő forrása.

A kezelés lehetséges módszerei:

• kiscsoportos feldolgozás (kiváltó szituáció megfogalmazása, értelmezése),
• csoportos  vagy egyéni stresszoldó technikák alkalmazása.

A második előadó dr. Szlávik János, a Szent László Kórház főorvosa volt, aki "AIDS-betegek a büntetés-végrehajtásban" című előadásában bemutatta az AIDS korszakait, kiemelve, hogy jelenleg a hatékony, hármas kombinációjú gyógyszereknek köszönhetően már lehetőség van a túlélésre, de aki nem szedi ezeket a gyógyszereket rendszeresen, az ma is meghal.A HIV-fertőzöttek a legkorszerűbb gyógyszerek segítségével is minimum 10 évvel rövidebb ideig élnek, mint az egészséges emberek, de ez is lényegesen hosszabb életkor, mint az AIDS sötét középkorának számító 1981-1987 közötti időszakban megtapasztalható. Tökölön 1999 óta működik az ún. "K"-körlet, ahol átlagban 10-11 fő van elhelyezve, 1-2 ágyas zárkákban. Az itt elhelyezett fogvatartottaknak külön orvosi ellátásuk van, külön kert áll rendelkezésükre, alapvetően jó életkilátásokkal töltik büntetésüket. Az azonos problémával küzdő fogvatartottak a pontos gyógyszerszedés és az orvosi felügyelet miatt megfelelő színvonalú kezelésben részesülnek. 

Az ebéd előtt a fiatalkorú fogvatartottakból alakult zenekar szórakoztatta a konferencia résztvevőit, majd a délután folyamán workshopok várták az érdeklődőket, az alábbiak szerint:

 A segítő kapcsolat, a segítőbeszélgetés – Bartha Éva

A segítő kapcsolat, a segítőbeszélgetés – Virágh Judit

Meseterápia – dr. Hámos Edit és Bajzáth Mária

Függőségek a börtönvilágban – Sándorné Bencze Mónika, Szilágyi Antal, Hegedűs Judit

Színháztól az utcakölyökig - drámapedagógiai játékok problémás és veszélyeztetett gyerekekkel, fiatalokkal - Takács Máriusz

Függőségeink világa – Nagygyörgy Katalin, Kapitány-Fövény Máté, Gyollai Ágoston

A bűnmegelőzés gyakorlata – Oláh László, Topa Zoltán, Sövényházi Edit

A magam részéről úgy gondolom, hogy ismét egy jól szervezett, tematikáját tekintve jól összeállított szakmai rendezvényen vehettem részt, aminek megszervezéséhez és lebonyolításához csak gratulálni tudok a szervezőknek. Jó volt részese lenni annak, hogy a különböző területekről érkezett szakemberek között egy valóban építő jellegű párbeszéd alakult ki, ami a jövőben talán segít abban, hogy a fogvatartottakkal való foglalkozásban érintett szervezetek között még hatékonyabb együttműködés legyen megfigyelhető a dolgos hétköznapokban is.  

(Azért elnézést kérek, hogy a fotók nem a konferencián készültek, de a szervezőktől még nem kaptam meg a friss képeket...)