"Rendszerint másoktól idézek, de neked most eredeti John Smith sorokat küldök. Nem valami költőiek, de igazak. Igen, a börtön érzéketlenné tesz, de rákényszerít, hogy észrevegyük, mi a legfontosabb. A család és a hűség. Mi elítéltek, tudjuk, hogy a börtönben egyik sem létezik. Tehát ne menekülj az elől, akivé váltál – elítélt. Fogadd el, fejlődj tőle és többé nem veszted szem elől az igazi értékeket."
Részlet "Az elítélt" c. filmből...
Ugyan a Fiatalkorúak Bv. Intézete ebben az évben nem kifejezetten csak pozitív előjellel került be a hírekbe, most jöjjön egy újabb fotó, amivel semmi gond nem lehet. Így télvíz idején jó látni, hogy nemcsak a fogvatartottakkal, de a madarakkal is igyekeznek törődni Tökölön - a képen látható madáretető egy egyedi alkotás, de hasznossága nem kérdőjelezhető meg. Jót tesz az elítélteknek és jót tesz a télen itt ragadt madaraknak is...
2012. december 07., Magyarország, Budapest, Blaha Lujza téri aluljáró.
A Youtube videomegosztón jelent meg az az amatőr felvétel, melynek tanulsága szerint két szolgálatban lévő rendőr kolléga egy olyan hajléktalan férfin segített, akinek a lábán a cudar időjárás ellenére nem volt cipő. A rendőrök készek voltak
segíteni, a -4°C fokban, zokniban fagyoskodó hajléktalannak
vásároltak vagy szereztek egy pár új cipőt. Mindez lényegtelen, azt hiszem.. Az emberek hajlamosak arra, hogy az egyenruhásokat - függetlenül attól, hogy adott esetben rendőrről vagy éppen bv. alkalmazottról van sz - ne kedveljék. Ez valahol rendjén van, mert azt gondolom, hogy amikor valaki arra tette fel az életét, hogy egy egyenruhás hivatást válasszon magának, akkor nem az volt az első gondolata, hogy őt szeretni fogják, őt szeretni kell. Ezzel együtt minden kevéssé tájékozott vagy éppen az egyenruhásokkal különböző okok miatt nem túlzottan szimpatizáló ember elhiheti, hogy mi is csak emberek vagyunk, tesszük a dolgunkat, sokszor nehéz körülmények között, a nagy többség ráadásul tényleg tisztességesen. És a felvételen látható két rendőr ezúttal emberségből is jelesre vizsgázott. Biztos vagyok benne persze, hogy most is lesznek majd fanyalgók, kétkedők, kötözködők, meg olyanok, akik erre azt mondják, hogy a közelmúltban megismert amerikai sztori koppintásáról van szó, de ezen nem lepődök meg... Jelenleg a hajléktalanság kérdése aktuális, a börtön életében is az, bármily hihetetlen, hiszen számos olyan elítélt szabadul, akit senki sem vár haza, akinek nincs hová mennie. Viszont az a véleményem, hogy az emberség, az érdek nélküli nemes, emberi gesztusok kinyilvánítása, a másokon való segítés, a törődés és a gondoskodás mindenkor aktuális kellene, hogy legyen...
