Megbékélés börtönön belül és kívül – Beszélgetés Katona Csillával

Szöveg: Galambos Ádám, fotó: Magyari Márton FORRÁS: http://www.evangelikus.hu/katona-csilla-2015

Budapest – Elkövető és elítélt egy asztalnál? Milyen lehetőség van a bűn feldolgozására? Börtönmisszió, mint a segítés formája? – Katona Csilla, a Magyar Bűnmegelőzési Börtönmissziós Alapítvány elnöke, a Magyar Testvéri Börtöntársaság elnökségi tagja válaszol.

Megbékélés börtönön belül és kívül – így is jellemezhetnénk azt a munkát, melyet a Magyar Testvéri Börtöntársaság vezérletével több bűnmegelőzési intézetben is mintaprojektekként elindítottatok. Mi volt a kiindulási pont? Miért érzitek, hogy fontos az áldozat és az elkövető közötti párbeszéd kialakítása?

A kiindulási pont az elkövetőkkel végzett pasztorációs munkánk volt, amiben az elkövetők meglehetősen egyoldalú és a felelősséget gyakran és nagy mértékben elhárító szempontjait jól megismertük. Ezen kívül jól ismertük még a társadalom kirekesztő és előítéletes hozzáállását, továbbá a média előítéletet gerjesztő tevékenységét. A felsorolt két-három torz nézőpont tette fontossá, hogy a megszokott eljáráson túl a felek számára lehetőség nyíljon egymás szempontjainak megismerésére.

Tevékenységetek egy része a resztoratív szemléletre épít. A kifejezés a „restore”, az újjáépítés szóból ered. Arra utal, hogy amikor konfliktushelyzet alakul ki, az az egyensúlyi állapot megbillenését mutatja. A resztoratív szemlélet és módszer az egyensúly visszaállítását, újjáépítését szolgálja. Hogyan valósul ez meg a gyakorlatban?

A restore szó helyreállítást jelent. A bűncselekmény során megsérült emberi kapcsolatok helyreállítása a cél. A program alkalmával a résztvevők megismerik a bűncselekmény továbbgyűrűző hatását. Ennek kapcsán beszélünk arról, hogy az elkövetés nemcsak a közvetlen sértetteket érinti, hanem szélesebb körben fejti ki a hatását: család, barátok, szomszédság, sőt, az egész társadalom is sérül. Megismerkedünk a helyreállító igazságszolgáltatás gondolkodásmódjával, amely a felelősségvállalásra, a sértettek szükségleteire és azok kielégítésére helyezi a hangsúlyt. Ebből a két alapvetésből is láthatóvá válik, hogy a helyreállításnak valamennyi érintett számára meg kell történnie a sérült kapcsolatok gyógyulása érdekében.

Hogyan épül fel egy-egy foglalkozás?

A találkozások során vannak egészen rövid ismereteket átadó gondolatébresztő tanítások, és nagyon sok közös megbeszélés. Kis csoportban és nagy csoportban dolgozunk együtt. Zakeus történetének feldolgozását végezzük, segítő kérdéseket válaszolunk meg, saját történeteket osztunk meg egymással. A feldolgozást a Prison Fellowship International (PFI) szervezetektől kapott kisfilmek is segítik, amelyek különböző eseteket mutatnak be, és amelyekben a restorativ – helyreállító gondolkodás és eljárás megvalósul.

Mit értesz eljárás alatt?

Az eljárás szót itt nem jogi értelemben használom. Ami a foglalkozásokon történik, nem érinti a hivatalos eljárást. Elítéltekkel dolgozunk, akiknek az ítéletét már nem befolyásolja a helyreállítás érdekében végzett munkájuk. A lehetséges enyhítés szóba jöhet a feltételes kedvezmény tárgyalásakor. A büntetés-végrehajtási bíró dönt a törvények által lehetőséget biztosító enyhítésről, de a döntésénél sok mindent mérlegel. Ebben a mérlegelésben lehet egy szempont az, hogy az elítélt részt vett egy ilyen programban, és tevékeny a jóvátételben.

Mennyire jelenik meg a keresztény alapokon nyugvó szemlélet a foglalkozásokon?

A keresztény résztvevők számára nagy segítség lehet a programban a lelkiismeret-vizsgálat, a gyónás, az Istennel való kapcsolat rendezése. Alapvetően csak olyan résztvevők kapcsolódhatnak be a programba, akik vállalják, hogy tisztelettel beszélnek a többi résztvevővel, és készek a felelősségvállalásra. Ennyi az elvárás. Egyébként a program a természetes értelemre és erkölcsi megítélésre alapoz. Mindenki tudhatja, ha ráléptem a másik lábára, akkor bocsánatot kell kérnem tőle. Ennyire kereszténynek kell lenni ahhoz, hogy a programban részt vehessen egy elkövető. A megbocsátásról való gondolkodáskor azonban keresztény szempontok is előkerülnek. Beszélünk a szemet-szemért, fogat-fogért bibliai elvről, mely az arányos büntetés elvét kívánja szolgálni. A sértettek sokáig küzdenek az indulataikkal, a gyűlölettel, ami esetleg nem csak az arányos büntetést kívánná. Ahol a beszélgetések folynak, az  a börtön, amely a megtorlás helyszíne. Sokféle indulat felszínre kerül.

A keresztény résztvevők számára nagy segítség lehet a programban a lelkiismeret-vizsgálat, a gyónás, az Istennel való kapcsolat rendezése. A résztvevőkkel arról beszélünk, hogy mit kell megvallaniuk. Hogyan segíti a sértetteket, ha az elkövető megvallja, amit tett. A program végén ünnep van, ami lehet egy közös istentisztelet, hálaadás. A keresztény programelemeket felajánljuk, de ezekre nem kötelezzük a résztvevőket.

A büntetéseket töltőkkel, rajtatok kívül, missziós csoportok, valamint börtönlelkész is rendszeres kapcsolatot ápol. Az áldozatokkal és az elkövetők családjaival mennyire valósul meg az egyházi kapcsolattartás, segítés?

Sok esetben családon belüli erőszak, testi sértés történt. Ha nem a család a közvetlen sértettje a bűncselekménynek, a család akkor is súlyos sérelmeket szenved el. A program előkészítése során a sértettekkel, a sértett családtagokkal való csoportos találkozáskor nagyon nagy erőt tapasztaltunk a csoportban, ahogyan ők egymásnak tudtak segíteni a helyi szociális segítők támogatásával. Ezt a csoportot szeretnék tovább folytatni, és egy ilyen áldozati sorstárs segítő csoportot kívánunk működtetni a helyi szociális segítő szakemberek közreműködésével.

A sértettek csoportját igyekszünk megtartani. A baracskai börtönben olyan elítéltekkel dolgoztunk együtt, akik eredetileg Oroszlányban laknak, ott követték el a bűncselekményt. A résztvevők és a segítők kiválasztása éppen az esetek szociális beágyazottsága miatt történt ezen a módon. A márianosztrai és a balassagyarmati börtönökben is a helyi szociális szolgálat munkatársait vontuk be segítőnek. A sértettekkel további rendszeres találkozókat tervezünk.

A békítő köröknél mindkét oldal áldozat. Hogyan élik ezt meg a résztvevők? Ők is így látják?

Minden fél számára nehéz ez a találkozás, de felszabadító erejű is!Minden fél számára nehéz ez a találkozás, de felszabadító erejű is! Mindenki személyesen lehet jelen, nem tárgyként. Érzésekről, gondolatokról lehet beszélni. Mindenki meghallgatja a másikat, reagál a hallottakra. A baracskai békítő kör után az egyik sértett a búcsúzáskor átölelte az elkövetőt. Nem tűntek áldozatnak, inkább győztesek lettek….

A csoportokon belüli feldolgozás mennyire válik feloldozássá?

A csoportban hatalmas szeretet van. Ezt leginkább a balassagyarmati csoportban tapasztaltuk meg. Egytől egyig olyan emberek találkoztak, akik a megbékélésért akartak tenni, őszintén és nyíltan felvállalva önmagukat, az érzéseiket a gyengeségeikkel együtt. Nem voltak vádak, szemrehányások, de a sérelmeket sem kicsinyelte le senki. A bocsánatkérő levelek felolvasása után meg kellett kérnem a csoportot, hogy az reagáljon, aki tud beszélni. Megrendítő levelek voltak, ennyit is alig tudtam elmondani...

Mit jelent számodra ez a munka?

A nagy pillanatokban ajándék, amiért érdemes élni. Az odavezető úton alkotás, amiben ki kell tartani, és következetesen végig kell menni, minden lehetséges dolgot meg kell tenni. Sokszor harc, nagy veszteségekkel, ami után fel kell állni.

Hogyan kerültél a börtönmisszióhoz? Mi az, ami miatt ezt a munkát hivatásként éled meg?

Kaposváron kezdtem börtönbe járni. Felnőtt megtérésem után és azt követően, hogy a szüleim nevelő szülőként két fiút felneveltek. Egy keresztény gitáros csoporttal mentem be először a börtönbe és azt láttam, hogy a fogvatartottak szomjaznak. A börtönből kifele menet többször hangosan mondtam, hogy én nem akarok innen kimenni – ami engem is meglepett. A kapunál a minket kikísérő nevelő mondta, hogy tulajdonképpen van arra mód, hogy bejárjak. Így kezdtem húsz évvel ezelőtt egy börtönmissziót szervezni. A misszió kezdetekor Jean Vanier-vel is beszélhettem a kétségeimről, és ő is – nem könnyen –, de megerősített. A rendszeres missziós munka elején olyan eredményeket tapasztaltam, ami tovább erősítette bennem a meggyőződést, hogy ezt kell tenni. Az évek alatt sokszor értem el olyan pontra, ahol nem volt tovább lehetőség a folytatásra, de Isten, aki meghívott, mindig kinyitott egy újabb és újabb ajtót a misszió előtt.

A mintaprojektek most zárultak le. Milyen folytatásra számíthatunk?

Két projektben dolgozunk most megvalósítóként: az ECOR- (APAC) program és a Building Bridges, azaz Zakeus-program.

Törekvésünk, hogy Magyarországon minden börtönében jöjjenek létre APAC-körletekAz APAC egy komplex program, ami az elítéltek és családjuk megújulását és társadalmi beilleszkedését segíti önkéntes mentori támogatással. A Zakeus-program a megsérült emberi kapcsolatok helyreállítását, vagyis a társadalmi befogadást készíti elő. Törekvésünk, hogy Magyarországon minden börtönében jöjjenek létre APAC-körletek, ahol a változás iránt elkötelezett elítéltek aktívan dolgozhatnak az életük rendezésén, és minden elítélt számára legyen lehetőség arra, hogy jóvátegye az általa okozott bűnöket. Vezérelvünk, hogy „Jézus Krisztus azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett” (Luk.19).

Számítunk a kormányzat támogatására és várjuk, hogy a társadalmi operatív programok kiírásai megjelenjenek, amiben reméljük, hogy lehetőségünk lesz a komplex projekt részelemeinek és területének, számának a kiterjesztésére, további résztvevők bevonására.

Szakmai műhelymunka egy pályázati program keretében...

A tegnapi napot a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézet III. objektumában töltöttem, a TÁMOP-5.6.1./A-11/4-2011-0009 számú „A Közép-dunántúli Országos Büntetés-végrehajtási Intézet elítéltjeinek visszavezetése a társadalomba” című pályázati program keretében megrendezésre kerülő műhelymunkán, melynek témáját az elítéltek szabadulás utáni foglalkoztatásának lehetőségei képezték. A rendezvény szervezője Katona Csilla, a Magyar Bűnmegelőzési Börtönmissziós Alapítvány elnöke volt, így nem bántam, hogy egyéb jellegű elfoglaltságai miatt a parancsnok úr úgy döntött, hogy én képviseljem az intézetet. A szakmai tapasztalatcserére meghívottak névsorát áttekintve először egy kicsit furcsán éreztem magam, nem teljesen értettem, hogy ki miért lesz jelen a konzultáción. Aztán a bemutatkozásokat és a beszélgetéseket követően már tudtam, hogy mi motiválta Katona Csillát, amikor ebben a körben tervezte meg a programot…

Mohács Város Önkormányzat Pándy Kálmán Otthonának vezetője, Kolutácz Györgyné a kezdetektől napjainkig mutatta be az általa irányított intézmény mindennapjait. A pszichiátriai betegek és fogyatékosak bentlakásos ellátást nyújtó intézmény az ország egész területéről vesz fel lakókat, célkitűzésük, hogy a lakók mindennapjait megpróbálják megfelelően szervezni, emberhez méltó körülményeket biztosítva számukra. Az egykor zárt részeket és ketreceket is magukban foglaló kórtermeket felszámolták, lakószobákká alakították, illetve ma már négy négyfős lakás, egy tizenkét fős lakóotthon értelmileg akadályozott lakóknak, illetve két tizenkét személyes lakóotthon pszichiátriai betegeknek is rendelkezésre áll. A 133 lakóból 40 főt látogatnak a hozzátartozók, illetve 18 fő közülük néha haza is visznek. Habár a család rendkívül fontos a lakók számára, sajnálatos módon közülük sokaknak sosem volt családja. A mindennapokban kiemelten hangsúlyosan kezelik a fejlesztést, a szabadidő hasznos eltöltését. Közösségi helyiséget, foglalkoztatót, zeneterápiás helyiséget, fényterápiás szobát, kreatív műhelyt, konyhát alakítottak ki a lakók számára, továbbá énekkart, tánckart és két zenekart is működtetnek. A mozgásos foglalkozásokra nagy hangsúlyt fektetnek, tornaszoba található az intézmény területén, a focicsapat már Németországban is járt egy focigálán, illetve nemzetközi váltófutásba is bekapcsolódtak. Azt tartják, hogy a felnőtt léthez hozzátartozik a munka, az olyan tevékenység, ami értelmes tartalmat ad az életnek, ezért hosszú évek óta keresik – szerencsére sikerrel – a munkalehetőségeket, melyeknek köszönhetően a lakók akár dolgozni is tudnak. Együttműködnek egy csömöri ipari egyesülettel, a Fővárosi Kefeipari Vállalattal, de kerámia műhelyet, betonüzemet és kézműves műhelyet is üzemeltetnek, illetve néhány lakó a nyílt munkaerő-piacon is jelen van. Lehetőség szerint képzéseket is szerveznek (parkgondozó, népi kismesterségek, mézeskalács-készítő), illetve fejlesztik a kulcskompetenciákat. Amint az otthon vezetője elmondta, korábban sok esetben leszoktatták az önállóságról a lakókat, de ma már a nagyobb önállóságra nevelés a cél. Mint mondta, a lakók egykor a fal mellett jártak, de mostanra megtanultak a járda közepén menni.

Az oroszlányi Önkormányzati Szociális Szolgálat vezetője, Mátics Katalin arról számolt be, hogy a négy telephellyel rendelkező integrált intézmény a mindennapokban igyekszik valamennyi probléma csoportot lefedni, a szükségletekre reagálva. Fontosnak tartja a kompetenciafejlesztést, minden kliens csoport vonatkozásában. Annak érdekében, hogy terveiket meg tudják valósítani, ők is keresik a pályázati lehetőségeket, az egyébként szűkös erőforrások kiegészítésére, azonban a pályázatok fenntarthatóságát nehezíti az anyagiak hiánya. Ebből kifolyólag úgy látja, hogy a kivezető út egy szociális szövetkezet megalapítása lehetne, amivel aztán kertészeti jellegű tevékenységet (üvegház, fóliasátor) folytatnának, illetve kerámiaüzemet működtetnének. A kliensekkel való foglalkozás során céljuk a munkához juttatás, mindenkinél személyesen, egyénre szabottan kell megfogalmazni, hogy ez milyen módon sikerülhet. Egyénre szabott programokban gondolkodnak, az ismert egyéni kompetenciákra épülve. A munkaerő-piacon, a munka világában mindenkit a képességeihez mérten igyekeznek elhelyezni, ami rendkívül nehéz feladat, ráadásul sok esetben gondot okoz az erkölcsi bizonyítvány hiánya, ami szintén a szociális szövetkezet létrehozásának a gondolatát erősíti. Fontos az együttműködés, az összefogás, az összetartás, és a kliensekkel való foglalkozás során meg kell találni azt, hogy ki mivel motiválható. A munkaerő-piacra juttatásban problémát jelent számukra a kliensek esetében a munkaviszony, a munkatapasztalat és az erkölcsi bizonyítvány hiánya.

A fenti bemutatkozásokat tekintve elsőre még mindig furcsa lehet, hogy miképpen is függ össze a büntetés-végrehajtás és a két civil intézmény egymással. A helyzet azonban máris nyilvánvalóvá válik, amint elárulom, hogy a mohácsi otthon több olyan lakóval rendelkezik, aki az IMEI-ből szabadult, és az oroszlányi intézmény kliensei között szintén több volt fogvatartott található (egyikük részmunkaidős foglalkoztatásban az intézmény területén végez takarítói munkát). A klientúra tehát ha nem is teljesen, de némileg közös. Egy biztos, mindannyian olyan emberekkel foglalkozunk, akikről a társadalom némileg lemondott. A gondok, a problémák, a nehézségek közösek, és az a fajta szakmai elhivatottság, tenni akarás, amit érezni lehet a két intézményvezető hölgy részéről. Ez a fajta szemlélet az, amit magamra és a Balassagyarmati Fegyház és Börtönre nézve is igaznak érzek. Az eszközeink végesek, és a költségvetésünk is szűkös, ezért mindannyian folyamatosan keressük a pályázati forrásokat. És teljesen mindegy, hogy pszichiátriai betegekkel, munkanélküliekkel, hajléktalanokkal, vagy éppen fogvatartottakkal foglalkozunk, fontos az egyéni képességek, készségek felmérése, az egyénre szabott foglalkozás, az egyéni erőforrások felmérése, és a motiválás. A munkánk nem az a tipikusan sikerorientált tevékenység, de a mindennapok apró sikerei új erőt adnak, hogy érdemes dolgozni, érdemes folytatni a megkezdett munkát.

A megbeszélés végén valaki megfogalmazta, hogy kezdetben nem tudta, hogy mi fog történni, illetve a tervezett idő nagyon hosszúnak tűnt. Amivel magam is valahogy így voltam. Aztán rá kellett jönnünk, hogy amikor kezdtünk volna belemelegedni a beszélgetésbe, a tapasztalatcserébe, már vége is lett a programnak. Azt hiszem, hogy a jövőben még fogunk találkozni, legalábbis személy szerint bízom benne, hogy lesz még folytatása a történetnek. Katona Csillának ezúton is köszönöm, hogy jelen lehettem a szakmai műhelymunkán, amit mindenképpen hasznosnak értékelek.                 

    

     

              

Szakmai megbeszélés

2013. május 03-án egy rendhagyó, afféle négyszögletű kerekasztal-jellegű szakmai megbeszélésre került sor a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben. Ahogy megnyitójában dr. Budai István bv. ezredes, intézetparancsnok elmondta, az esemény megszervezésének az volt a legfőbb célja, hogy az intézetben lebonyolítás alatt álló különféle pályázatok megvalósítói és a közreműködő szervezetek képviselői megismerkedjenek egymással és a személyi állomány tagjaival (közülük a nevelői team tagjai és azok a munkatársak - pszichológus, kiemelt főreferens - voltak jelen a programon, akik valamely folyamatban lévő projektben feladattal bírnak), bemutatkozzanak, bemutassák az általuk képviselt szervezetet és a pályázati programot, tapasztalatokat cseréljenek egymással, javítsák a szakmai együttműködésüket, illetve új lehetőségeken gondolkodjanak együtt.

Az esemény moderátora a Közösségi Szolgáltatások Alapítványa (KÖSz Magyarország) igazgatója, Negrea Vídia volt, aki a helyreállító igazságszolgáltatás eszközrendszerének büntetés-végrehajtási keretek közé történő adaptálásában eddig is jelentős szerepet játszott a bv. intézet életében. Jelenleg az egyik megvalósítás alatt álló pályázat kapcsán havi rendszerességgel szupervíziót tart a nevelői állománynak, a jövőre nézve pedig újabb közös együttműködés alapjait tettük le azzal, hogy hétfőn a Norvég Civil Támogatási Alap felé benyújtottam a legfrissebb projektötletünket, a roma integrációra fókuszálva.

A blog olvasói számára minden bizonnyal ismert, hogy milyen pályázati programok futnak jelenleg Balassagyarmaton, így ezekről most bővebben nem írok, csak annyit teszek közre, hogy aktualitás szerint 5(!) TÁMOP-projektben érintett a Balassagyarmati Fegyház és Börtön, ami figyelembe véve a lehetőségeinket, kiemelkedő teljesítménynek számít. A pályázatok megvalósításában közreműködő szervezetek közül az alábbiak képviseltették magukat:

• Országos Kriminológai Intézet 

(dr. Barabás Andrea Tünde, dr. Windt Szandra),

• Feldmár Intézet 

(Büky Dorottya, Kóródi Mária),

• Magyar Bűnmegelőzési Börtönmissziós Alapítvány 

(Katona Csilla, Frankó Judit),

• Tranzit F&S Fókuszolási és Szupervíziós Felnőttképzési Központ 

(Székelyné Kovács Eszter, Szatmáry Zoltán, Drienyovszki János),

• Váltó-sáv Alapítvány 

(Csáki Anikó).

A felsoroltak mellett a rendezvényen jelen volt Szegó Dóri, a Foresee Kutatócsoport képviselője, aki több, az intézetünkben folyamatban lévő resztoratív gyakorlat megvalósításában vett már részt. Részt vett továbbá a programon Nemesváriné Tibay Nóra a TÁMOP-5.6.3. kiemelt projekt bv. intézeti projektfelelőse, valamint a pályázat megvalósításában a Váci Fegyház és Börtönben közreműködő munkatársak (Vizoviczki Ivett, Horváth Sarolta, Káli Eszter), illetve Ibrányi Attila, az Ipoly Média KFT képviselője, aki valamennyi jelenlévőnek felajánlotta a szolgáltatásaikat.

A program során valamennyi résztvevő szót kapott, hogy bemutatkozzon, illetve ismertesse az általa képviselt pályázatot. A személyi állomány tagjai is bemutatkoztak, valamint a nevelők egyfajta visszacsatolást adtak a fogvatartottak részéről kapott visszajelzések alapján.  A programra szánt idő viszonylag gyorsan elszállt, az érdemi párbeszédre ezúttal talán kevesebb idő maradt, mint ahogy azt szerettük volna, ezzel együtt számos pozitívuma volt a rendezvénynek. Ugyan megállapításra került, hogy a pályázatok többletfeladatokat rónak az állomány tagjaira, esetenként kaotikussá teszi az intézet működését a rengeteg, sokszor egy időben folyamatban lévő képzés, mégis pozitívan lehet értékelni ezeket a dolgokat, hiszen a projektek értünk, a személyi állományért és a fogvatartottakért vannak. Minden egyes projekt hozzájárul az intézet szakmai tevékenységéhez, segíti a reintegráció, a reszocializáció sikerességét. 

A közel három órás beszélgetés végén a résztvevők abban állapodtak meg, hogy a történetnek lesz folytatása. Kérdések merültek fel a személyi állomány tagjai és a civilek részéről egyaránt, az igények, az egymással szemben támasztott elvárások kapcsán. Abban azonban valamennyien egyetértettek, hogy fontos a fogvatartottakkal való foglalkozás, továbbá az, hogy a programokba bevont elítéltek sikerélményeket szerezzenek. Lényeges továbbá a kölcsönös visszacsatolás, a szoros együttműködés, illetve az, hogy a közös munka során felleljük, hogy melyek is a leghatékonyabb, leghasznosabb programok. 

A tegnapi, rendhagyó program egy új kezdeményezés volt intézetünkben, de feltétlenül hasznosnak értékelem a tevékenységünkben közreműködő civil szakemberekkel közösen töltött időt, aminek a folytatását már várom. Remélem, ezzel nem vagyok egyedül...

    

   

    

      

            

A Zakeus-program folytatása..

Ezen a héten folytatódott a TÁMOP 5.6.1.A-11/4-2011-0001 kódjelű pályázat megvalósítása, egy újabb Zakeus-programmal. A foglalkozásokat ezúttal is a Magyar Bűnmegelőzési Börtönmissziós Alapítvány vezetője, Katona Csilla irányítja, a helyszín a börtön kápolnája. Az igazán a programhoz megfelelő, és ahhoz méltó keretek között megrendezett foglalkozások célja a resztoratív jellegű gyakorlatok jelentőségének bemutatása, a bekapcsolódott fogvatartottak érzékenyítése, illetve olyan fogalmak fontosságának a hangsúlyozása, mint a "felelősségvállalás", a "bocsánatkérés" és a "jóvátétel".