Megbékélés börtönön belül és kívül – Beszélgetés Katona Csillával

Szöveg: Galambos Ádám, fotó: Magyari Márton FORRÁS: http://www.evangelikus.hu/katona-csilla-2015

Budapest – Elkövető és elítélt egy asztalnál? Milyen lehetőség van a bűn feldolgozására? Börtönmisszió, mint a segítés formája? – Katona Csilla, a Magyar Bűnmegelőzési Börtönmissziós Alapítvány elnöke, a Magyar Testvéri Börtöntársaság elnökségi tagja válaszol.

Megbékélés börtönön belül és kívül – így is jellemezhetnénk azt a munkát, melyet a Magyar Testvéri Börtöntársaság vezérletével több bűnmegelőzési intézetben is mintaprojektekként elindítottatok. Mi volt a kiindulási pont? Miért érzitek, hogy fontos az áldozat és az elkövető közötti párbeszéd kialakítása?

A kiindulási pont az elkövetőkkel végzett pasztorációs munkánk volt, amiben az elkövetők meglehetősen egyoldalú és a felelősséget gyakran és nagy mértékben elhárító szempontjait jól megismertük. Ezen kívül jól ismertük még a társadalom kirekesztő és előítéletes hozzáállását, továbbá a média előítéletet gerjesztő tevékenységét. A felsorolt két-három torz nézőpont tette fontossá, hogy a megszokott eljáráson túl a felek számára lehetőség nyíljon egymás szempontjainak megismerésére.

Tevékenységetek egy része a resztoratív szemléletre épít. A kifejezés a „restore”, az újjáépítés szóból ered. Arra utal, hogy amikor konfliktushelyzet alakul ki, az az egyensúlyi állapot megbillenését mutatja. A resztoratív szemlélet és módszer az egyensúly visszaállítását, újjáépítését szolgálja. Hogyan valósul ez meg a gyakorlatban?

A restore szó helyreállítást jelent. A bűncselekmény során megsérült emberi kapcsolatok helyreállítása a cél. A program alkalmával a résztvevők megismerik a bűncselekmény továbbgyűrűző hatását. Ennek kapcsán beszélünk arról, hogy az elkövetés nemcsak a közvetlen sértetteket érinti, hanem szélesebb körben fejti ki a hatását: család, barátok, szomszédság, sőt, az egész társadalom is sérül. Megismerkedünk a helyreállító igazságszolgáltatás gondolkodásmódjával, amely a felelősségvállalásra, a sértettek szükségleteire és azok kielégítésére helyezi a hangsúlyt. Ebből a két alapvetésből is láthatóvá válik, hogy a helyreállításnak valamennyi érintett számára meg kell történnie a sérült kapcsolatok gyógyulása érdekében.

Hogyan épül fel egy-egy foglalkozás?

A találkozások során vannak egészen rövid ismereteket átadó gondolatébresztő tanítások, és nagyon sok közös megbeszélés. Kis csoportban és nagy csoportban dolgozunk együtt. Zakeus történetének feldolgozását végezzük, segítő kérdéseket válaszolunk meg, saját történeteket osztunk meg egymással. A feldolgozást a Prison Fellowship International (PFI) szervezetektől kapott kisfilmek is segítik, amelyek különböző eseteket mutatnak be, és amelyekben a restorativ – helyreállító gondolkodás és eljárás megvalósul.

Mit értesz eljárás alatt?

Az eljárás szót itt nem jogi értelemben használom. Ami a foglalkozásokon történik, nem érinti a hivatalos eljárást. Elítéltekkel dolgozunk, akiknek az ítéletét már nem befolyásolja a helyreállítás érdekében végzett munkájuk. A lehetséges enyhítés szóba jöhet a feltételes kedvezmény tárgyalásakor. A büntetés-végrehajtási bíró dönt a törvények által lehetőséget biztosító enyhítésről, de a döntésénél sok mindent mérlegel. Ebben a mérlegelésben lehet egy szempont az, hogy az elítélt részt vett egy ilyen programban, és tevékeny a jóvátételben.

Mennyire jelenik meg a keresztény alapokon nyugvó szemlélet a foglalkozásokon?

A keresztény résztvevők számára nagy segítség lehet a programban a lelkiismeret-vizsgálat, a gyónás, az Istennel való kapcsolat rendezése. Alapvetően csak olyan résztvevők kapcsolódhatnak be a programba, akik vállalják, hogy tisztelettel beszélnek a többi résztvevővel, és készek a felelősségvállalásra. Ennyi az elvárás. Egyébként a program a természetes értelemre és erkölcsi megítélésre alapoz. Mindenki tudhatja, ha ráléptem a másik lábára, akkor bocsánatot kell kérnem tőle. Ennyire kereszténynek kell lenni ahhoz, hogy a programban részt vehessen egy elkövető. A megbocsátásról való gondolkodáskor azonban keresztény szempontok is előkerülnek. Beszélünk a szemet-szemért, fogat-fogért bibliai elvről, mely az arányos büntetés elvét kívánja szolgálni. A sértettek sokáig küzdenek az indulataikkal, a gyűlölettel, ami esetleg nem csak az arányos büntetést kívánná. Ahol a beszélgetések folynak, az  a börtön, amely a megtorlás helyszíne. Sokféle indulat felszínre kerül.

A keresztény résztvevők számára nagy segítség lehet a programban a lelkiismeret-vizsgálat, a gyónás, az Istennel való kapcsolat rendezése. A résztvevőkkel arról beszélünk, hogy mit kell megvallaniuk. Hogyan segíti a sértetteket, ha az elkövető megvallja, amit tett. A program végén ünnep van, ami lehet egy közös istentisztelet, hálaadás. A keresztény programelemeket felajánljuk, de ezekre nem kötelezzük a résztvevőket.

A büntetéseket töltőkkel, rajtatok kívül, missziós csoportok, valamint börtönlelkész is rendszeres kapcsolatot ápol. Az áldozatokkal és az elkövetők családjaival mennyire valósul meg az egyházi kapcsolattartás, segítés?

Sok esetben családon belüli erőszak, testi sértés történt. Ha nem a család a közvetlen sértettje a bűncselekménynek, a család akkor is súlyos sérelmeket szenved el. A program előkészítése során a sértettekkel, a sértett családtagokkal való csoportos találkozáskor nagyon nagy erőt tapasztaltunk a csoportban, ahogyan ők egymásnak tudtak segíteni a helyi szociális segítők támogatásával. Ezt a csoportot szeretnék tovább folytatni, és egy ilyen áldozati sorstárs segítő csoportot kívánunk működtetni a helyi szociális segítő szakemberek közreműködésével.

A sértettek csoportját igyekszünk megtartani. A baracskai börtönben olyan elítéltekkel dolgoztunk együtt, akik eredetileg Oroszlányban laknak, ott követték el a bűncselekményt. A résztvevők és a segítők kiválasztása éppen az esetek szociális beágyazottsága miatt történt ezen a módon. A márianosztrai és a balassagyarmati börtönökben is a helyi szociális szolgálat munkatársait vontuk be segítőnek. A sértettekkel további rendszeres találkozókat tervezünk.

A békítő köröknél mindkét oldal áldozat. Hogyan élik ezt meg a résztvevők? Ők is így látják?

Minden fél számára nehéz ez a találkozás, de felszabadító erejű is!Minden fél számára nehéz ez a találkozás, de felszabadító erejű is! Mindenki személyesen lehet jelen, nem tárgyként. Érzésekről, gondolatokról lehet beszélni. Mindenki meghallgatja a másikat, reagál a hallottakra. A baracskai békítő kör után az egyik sértett a búcsúzáskor átölelte az elkövetőt. Nem tűntek áldozatnak, inkább győztesek lettek….

A csoportokon belüli feldolgozás mennyire válik feloldozássá?

A csoportban hatalmas szeretet van. Ezt leginkább a balassagyarmati csoportban tapasztaltuk meg. Egytől egyig olyan emberek találkoztak, akik a megbékélésért akartak tenni, őszintén és nyíltan felvállalva önmagukat, az érzéseiket a gyengeségeikkel együtt. Nem voltak vádak, szemrehányások, de a sérelmeket sem kicsinyelte le senki. A bocsánatkérő levelek felolvasása után meg kellett kérnem a csoportot, hogy az reagáljon, aki tud beszélni. Megrendítő levelek voltak, ennyit is alig tudtam elmondani...

Mit jelent számodra ez a munka?

A nagy pillanatokban ajándék, amiért érdemes élni. Az odavezető úton alkotás, amiben ki kell tartani, és következetesen végig kell menni, minden lehetséges dolgot meg kell tenni. Sokszor harc, nagy veszteségekkel, ami után fel kell állni.

Hogyan kerültél a börtönmisszióhoz? Mi az, ami miatt ezt a munkát hivatásként éled meg?

Kaposváron kezdtem börtönbe járni. Felnőtt megtérésem után és azt követően, hogy a szüleim nevelő szülőként két fiút felneveltek. Egy keresztény gitáros csoporttal mentem be először a börtönbe és azt láttam, hogy a fogvatartottak szomjaznak. A börtönből kifele menet többször hangosan mondtam, hogy én nem akarok innen kimenni – ami engem is meglepett. A kapunál a minket kikísérő nevelő mondta, hogy tulajdonképpen van arra mód, hogy bejárjak. Így kezdtem húsz évvel ezelőtt egy börtönmissziót szervezni. A misszió kezdetekor Jean Vanier-vel is beszélhettem a kétségeimről, és ő is – nem könnyen –, de megerősített. A rendszeres missziós munka elején olyan eredményeket tapasztaltam, ami tovább erősítette bennem a meggyőződést, hogy ezt kell tenni. Az évek alatt sokszor értem el olyan pontra, ahol nem volt tovább lehetőség a folytatásra, de Isten, aki meghívott, mindig kinyitott egy újabb és újabb ajtót a misszió előtt.

A mintaprojektek most zárultak le. Milyen folytatásra számíthatunk?

Két projektben dolgozunk most megvalósítóként: az ECOR- (APAC) program és a Building Bridges, azaz Zakeus-program.

Törekvésünk, hogy Magyarországon minden börtönében jöjjenek létre APAC-körletekAz APAC egy komplex program, ami az elítéltek és családjuk megújulását és társadalmi beilleszkedését segíti önkéntes mentori támogatással. A Zakeus-program a megsérült emberi kapcsolatok helyreállítását, vagyis a társadalmi befogadást készíti elő. Törekvésünk, hogy Magyarországon minden börtönében jöjjenek létre APAC-körletek, ahol a változás iránt elkötelezett elítéltek aktívan dolgozhatnak az életük rendezésén, és minden elítélt számára legyen lehetőség arra, hogy jóvátegye az általa okozott bűnöket. Vezérelvünk, hogy „Jézus Krisztus azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett” (Luk.19).

Számítunk a kormányzat támogatására és várjuk, hogy a társadalmi operatív programok kiírásai megjelenjenek, amiben reméljük, hogy lehetőségünk lesz a komplex projekt részelemeinek és területének, számának a kiterjesztésére, további résztvevők bevonására.

APAC-körlet nők részére - Európában első alkalommal, a Pálhalmai Országos Bv. Intézetben

Európa első női APAC körletét adták át Pálhalmán

 

Amint arról a BVOP honlapja és a Magyar Evangélikus Egyház honlapja egyaránt beszámolt, APAC-körletet adtak át a Pálhalmai Országos Büntetés-végrehajtási Intézet mélykúti objektumában 2015. március 6-án. A részleget a Váci Fegyház és Börtön APAC (Association for the Protection and Assistance of the Condemned – Szövetség az Elítéltek Védelmére és Támogatására) körletéhez hasonlóan, de Európában egyedülálló módon női fogvatartottak számára hozták létre. Az ünnepségen részt vett Roszík Gábor, a Magyar Testvéri Börtöntársaság elnöke, valamint L. Molnár István a Református Börtönmisszió misszióvezetője is.

  

 

A büntetés-végrehajtásnak lehetősége van arra, hogy különböző fontos célok érdekében fogvatartotti csoportokat hozzon létre. A most átadott részleg a börtönben Istenhez megtért fogvatartottak számára, meghatározott büntetés-végrehajtási szabályok között, a differenciált elhelyezés, a normalizáció és az egyéniesítés elvének érvényesülése mellett a közösség kialakítására is szolgál. Az APAC-körlet működése nem igényel elkülönített pénzügyi fedezetet, nincs nagyobb költségigénye, mint amit egyébként egy-egy fogvatartottra az állam ráfordít.

Az APAC-körlet kezdeményezője a Magyar Testvéri Börtöntársaság volt, alapját az objektum Biblia szakköre adta. A körletre való behelyezést bármely fogvatartott – függetlenül hitbeli meggyőződésétől – kérheti. A behelyezés előfeltétele, hogy a fogvatartott az intézettel, a segítő egyházi szervezettel és az APAC-testvériséggel szerződést köt, vállalva az abban foglaltak teljesítését.

Az APAC egy keresztény világnézeten alapuló rendszer, mely egész gondolkodásának, filozófiájának központjában a közösség, ezen belül is a család áll. A segítő, reszocializációt támogató folyamat tervezésébe, irányításába bevonja az elítélteket, a családot és a civil segítőket. Ez abból a látásmódból fakad, hogy a börtönügy problémáját komplex módon, össztársadalmi problémaként fogja fel, és kifejezésre juttatja, hogy a megoldást is összetett együttműködési rendszerben látja lehetségesnek az alábbi alapelvek szerint:

1. Az ember nem egyenlő a bűnével. (Öld meg a bűnt és mentsd meg az embert!)
2. A fogvatartottak talpraállásának kiemelt feltétele az egészséges családi élet kialakítása, helyreállítása (felismerve, hogy a szocializáció, így a reszocializáció leghatékonyabb alapegysége is a család lehet).
3. A civil segítők, a hozzátartozók és fogvatartottak  családmodell szerűen, együtt hozzák meg döntéseiket.
4. A tisztelet, a bizalom és a felelősségérzet kulcsfogalmak az eredményes reszocializációban.
5. A fegyelemnek a szeretet egy másik kifejezéseként kell szolgálnia, amely az ember felelősségérzetében gyökerezik, és családjának egy másik tagját érinti.
6. Hit abban, hogy a változás lehetséges.
7. Krisztus ember felé forduló szeretete az alap, amelyre a program épül.

Kiemelt jelentőségű a részlegen elhelyezett fogvatartottak családjukkal való szoros kapcsolattartása. Az itt elhelyezett fogvatartottak havi két alkalommal, 90 perc időtartamban fogadhatják hozzátartozóikat. A látogatófogadáson felül havi egy alkalommal három óra időtartamban családi istentiszteleten vesznek részt az intézet lelkészének irányításával, önkéntesek bevonásával.

"Isten és a parancsnok tesz rendet Vácott" - A VS.hu írása...

(Forrás: http://vs.hu/isten-es-parancsnok-tesz-rendet-vacott-0913)
(Fotók forrása: VS.hu / Hirling Bálint)

Börtönrádiós riportunkban azt ígértük, kicsit alaposabban bemutatjuk a Váci Fegyházat és Börtönt, ahonnan pár éve még csupa rossz hír jött. Az 1855 óta börtönként üzemelő Duna-parti épület egyik legsötétebb időszaka  a közelmúltból 2011 szilvesztere volt. Három éve január elsején ugyanis arról szóltak a hírek, hogy két fogvatartott agyonverte a harmadik zárkatársat – akit történetesen nevelt lánya molesztálásáért zártak börtönbe. Bár az elkövetők egy borotvával megpróbáltak öngyilkosok lenni, megmentették őket a felügyelők, így újra meg lehetett büntetni a tetteseket. (Mindketten tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést kaptak.)

  

A felelősségre vonás ugyanakkor nem állt meg a zárkán belül, mennie kellett a parancsnoknak is. Utódja Kopcsik Károly, a büntetés-végrehajtás (bv.) ezredese lett, aki akkoriban a Budapesti Fegyház és Börtön parancsnokhelyettese volt; tőle azt kérték, tegyen rendet a fogvatartottak között, és rázza fel az állományt. Vác sosem számított könnyű helynek, az átlagítélet 6-8 év, a többség lopás, rablás vagy életellenes bűncselekmények miatt ül. Ezt tetézi, hogy az 529 férőhelyen 850-nél is több rab húzza össze magát, bár a látogatásunk idején éppen 165 százalékos zsúfoltság várhatóan enyhülni fog, ha lezárul a bv. most zajló férőhely-bővítési programja. Nem könnyíti a helyzetet, hogy Vácott közel 40-en vannak a gyógyító-nevelő csoportban, amely átmenetnek tekinthető az évekkel ezelőtt bezárt OPNI és az Igazságügyi és Elmemegfigyelő Intézet között. Kopcsik parancsnok ezért egyik első intézkedéseként megduplázta a pszichológusok számát. Így egy fő helyett már két (plusz egy félállású) szakember próbál felülkerekedni a több mint 850 elítélt gondjain.

Biofű

Magát a börtönt sem könnyű ép elmével kibírni, de sok elítéltnek már a szabad világ is túl problémásnak bizonyult. Épp ezért egyre több drogfogyasztó/függő/terjesztő érkezik a rácsok mögé. És érkezik olykor kábítószer is. Míg pár éve a Rivotril nevű nyugtató emelt dózisú szedése pörgette fel a rabokat, addig ma a felügyelet a „biofűtől” tart.

Ez a drog ugyanis kimutathatatlan, ha rápermetezik a vágott dohányra, még a kábítószer-keresésre szakosodott kutya sem jelez. A hatása viszont rémisztő: ilyesmitől indultak be az elmúlt hetek meztelen közterületi őrjöngői, van, akinél a vége halál. Vácott egyelőre a biztonsági átvizsgáláson nem jutott még át ilyen anyag – vágott dohány nem is jöhet be, mert az kapható a börtönboltban –, de azért az sokat elárul, hogy a börtön hirdetőtábláin lépten-nyomon a biofű veszélyeiről szóló plakátok láthatók.

Alig esnek vissza

Vannak azonban a börtönben, akiket az ilyen plakátok hidegen hagynak. Ők nem rendíthetetlen drogfogyasztók, hanem az APAC-zárka lakói. Az APAC  (Szövetség az elítéltek védelmére és támogatására) egy brazil kezdeményezés, melynek lényege, hogy a résztvevők napjai a hitélet mentén szerveződnek. Naponta többször imádkoznak, ha tehetik, terjesztik az igét, és nemcsak a börtön rendjét tartják be, de igyekeznek a magasabb erkölcsi törvényeknek is megfelelni. Dél-Amerikában nagyon bejött, és úgy tűnik, a magyar modell is sikeres lehet.  A visszaesés ugyanis a normál körletek 50-60 százalékához képest elenyésző: a váci vallási körletről eddig szabadult 32 elítéltből mindössze ketten ismételnek évet. Tudnak olyan korábbi tolvajról is, aki szabadulás után egy euróezrekkel tömött pénztárcát talált, és leadta a rendőrségen. Az egyik volt APAC-os pedig vállalkozóként igyekszik munkát adni a kikerült sorstársaknak. Jelenleg 18-an élnek ezen a körleten.  Az egyik zárkába belépve szembetűnő a különbség a börtön többi hálóhelyéhez képest. A padlón szőnyeg, a falon kereszt, a szobában cserepes virágok. Pornóképek viszont nincsenek, csak Isten van.

„Ebben a zárkában csak makulátlan viselkedéssel lehet élni, mindenki dolgozik, az istenkáromlás és az üzletelés sem megengedett” – sorolja a szigorú követelményeket Kopcsik parancsnok, hozzátéve, hogy aki hibázik, azt a zárka lakói is kivetik maguk közül. Az önfegyelem ugyanakkor komoly előnyökkel jár. Az APAC-osok havonta egyszer három órát találkozhatnak a családdal. Nagy szó ez  ott, ahol a többségnek legfeljebb hatvan perc jut gyerekre, anyára, szerelemre.

Fazekasműhelybe érünk, ahol a vallási körlet egyik lakója dolgozik. Aznap kezdte a 21. évét a börtönben, nyolc hónap múlva szabadul. Öreg rab, jó magaviselettel – két évtized után kiérdemelte a bizalmat. Legutóbb arra is engedélyt kapott, hogy Budapestre utazzon egy orgonakoncertre. Ő volt ugyanis az orgonista. Mint mondja, a megtérése óta sokkal könnyebb az élete, bár „érik az embert atrocitások a hite miatt”.

Szúrópróbaszerűen vetkőztetnek

Vácott a többségnek persze nincs meg az a luxusa, hogy önállóan dolgozhat egy fazekasműhelyben. A munkaképes elítéltek közül nagyjából százan tevékenykednek a börtönben mint karbantartók, takarítók vagy szakácsok, és több mint kétszer ennyien az intézményhez tartozó Duna-Mix Kft.-nél. A börtön Duna-parti részén helyet kapott cég két fő profilja a nyomda és  a textil-előkészítés. A varrodában szabók és számítógépek segítségével készül a váll-lap és a jelvény az egyenruhákra, viselje azt terrorelhárító, tűzoltó vagy bévés. Az egyik teremben hagyományos varrógépeken dolgoznak kigyúrt elítéltek. Itt a felügyelet nemcsak őriz, hanem segíti is a munkafolyamatokat.

„A kínai, török és arab fogvatartottak szinte mind ide kerülnek, nekik jobb a kézügyességük” – halljuk a munkaerő-választási stratégiát, és az is kiderül, hogy a jó szakmunkásokra gyakorlatilag vadásznak a börtönök, és áthelyeztetik őket másik intézményekből.

A nyomdában sokkal többen dolgoznak, 200 fogvatartott két műszakban. Az egyik váltást végignézzük: 170-en állnak sorba, hogy a zárkájukra vonulhassanak. A létszámellenőrzés gyorsan megy, a ruházatátvizsgálás kicsit több időt venne igénybe, ezért csak szúrópróbaszerűen vetkőztetik le az elítélteket, hogy megnézzék, nem maradt-e valakinél egy csavarhúzó vagy kalapács.

Szakolczai Lóránt alezredes, a Duna-Mix ügyvezető igazgatója a termékpalettát mutatja: az órarendektől az exkluzív kivitelben készült bv-s évkönyvig mindent nyomtatnak, kötnek, fűznek. Csak tavaly 670 millió forint értékben készültek kiadványok, ha felpörgetik a nyomdagépeket, napi 5000 könyv is összejön. A magasnyomóban óránként 181 forintot keres egy elítélt; ez kiemelt bérezésnek számít, és a nyomdagépekkel mindenképpen jobb dolgozni, mint egy emelettel feljebb, ahol nagyüzemben zajlik a klasszikus borítékhajtogatás – ottjártunkkor épp röntgentasakok készültek.

Az egyik üzemegységben kábelt bontanak, van asztalosüzem és lakatosműhely is. A bv. férőhely-bővítési programjában megújuló börtönökbe már innen viszik a fém zárkaajtókat.

 „A munkák többségét géppel is el tudnánk végezni, de direkt félautomatákat veszünk csak, hogy minden fogvatartott dolgozhasson” – mondja az ügyvezető. A raboknak pedig fontos a munka, sokan ugyanis nagyon szegény vidékről kerültek be, minden fillér számít. Ráadásul bármennyi is a kereset, naponta 400 forintot levonnak rabtartás címén. Így a munkásoknak havi 28-30 ezer forint jön össze, a levonások után pedig 10-12 ezer forintért válogathatnak a börtönbolt korlátozott kínálatából.

Egyedül az öt évnél nagyobb ítélettel rendelkező, de nemsokára szabaduló rabok juthatnak némi pluszhoz. Az átmeneti csoportban ugyanis felkészítik őket a kinti világ ritmusára; ennek keretében ötfős csoportokban, egy nevelőnő kíséretében rendszeresen kijárhatnak a váci piacra kofákkal alkudozni, fagylaltot venni, és megnézni, hogy milyen lett a világ nélkülük az elmúlt évtizedben.