A TÁMOP 563 kiemelt projektben résztvevő egyik elítélt beszámolója, ami több szempontból is pozitív, kellőképpen bemutatja, hogy igenis vannak olyan fogvatartottak, akikkel érdemes foglalkozni...
A
Nevelő Úr kérésére vetem papírra gondolataimat, tapasztalataimat, ezzel a rendkívül
fontos, és mindenki számára szükséges képzésről. 2014 márciusában jelentkeztem
a Kommunikációs és Konfliktuskezelő tréningre, tanulás és fejlődés céljából.
Mindig is vonzott ez a terület, az emberekkel való kapcsolatteremtés, a megfelelő
hangnem, és beszédstílus használata.
Bevallom
őszintén, jelentkezésemkor még nem tudtam, hogy ennyi új dologgal találkozok,
majd később meg tanulom és megpróbálom alkalmazni.
Először
nem értettem a lényegét, mivel ez volt életemben az első csoport-tréning,
amelyen részt vettem, eddig ilyet csak a filmekben láttam. Húsz ember, két
tréner zárt kört alkot. Bensőségessé válik az egész, amikorra már az ember fel
tud oldódni. Még az alapszabályok tisztázása és a társasági szerződés
„megkötése” után is (mely tartalmazta a titoktartást) nagyon nehezemre esett
megnyílni és nyilatkozni. Lassan szoktam csak hozzá, hogy a résztvevőknek
mindig magukról, az érzéseikről kellett beszélniük, így nekem is.
Napjaim
nagyon pörgősek voltak, rohamléptekben haladtunk. Szerencsére a trénerek jó
szakemberek voltak, így maximálisan kézben tartották a foglalkozás irányítását.
Ahogy folyamatosan ismerkedtünk meg a témákkal, egy-egy új gondolat született
meg mindig bennem: „Miért nem tudtam én
ezt már eddig? Miért nem tanítják ezt az iskolákban? Miért nem tanítják ezt
mindenkinek?”
Úgy
gondolom, a mai magyar közlekedésben, mindennapokban tanúsított magatartásra
tekintettel, és a sok feszült ember miatt szükség van rá. Érdekes volt hallani
egy azonos téma, az különböző embereknek mást-mást jelent. Ebből lehet igazán
„profitálni”, egymástól a beszélgetések során.
A
tanfolyam három hétig tartott: egy hét kommunikáció, egy hét konfliktuskezelés,
majd ugyanennyi életvezetés. Szakmai részét tekintve már az első alkalomkor
rávilágított számomra a non-verbális kommunikáció jelentőségére, melyre a
beszéd nélküli recepciós játékok hívták fel a figyelmemet. Most hallottam, hogy
a verbális, non-verbális kommunikáció aránya 7%-93%. Elég fontos ezt szem előtt
tartani.
Megtanultam
azt, hogy ha „én üzenetekbe”, azaz 1. szám 1. személyben önmagamról, az
érzéseimről beszélek, teljesen más megvilágítást kap a beszélgetés.
Barátságosabb lesz.
Megismertem
a négy alapérzelmet, úgy, mint boldogság, szomorúság, düh, félelem.
Részletezzük is ezeket.
Említettünk
még két külön csoportot: a meglepődést és az undort is. Érdekességük, hogy
képről, arc mimikáról történő felismeréskor a meglepődés ugyanaz, mint a
szomorúság, az undor, pedig mint a düh.
Kommunikációs
szituációkat elemeztünk, melyekből következtettünk a kommunikációs mintákra.
Például
egy autóbalesetnél a kialakult stressz hatására, önértékelési zavarok lépnek
fel az elszenvedőkben, nem mutatja meg az ember ilyenkor magát, és gyengeség, bizonytalanság,
harag miatt felvesz egy álarcot, és nem azt mutatja, ami ténylegesen belül
van.
Ilyenek
lehetnek: a vádló – hibáztató, támadó, fölényeskedő, engesztelő – mindenben
egyetértő, behízelgő, szabadkozó, alázatos, okoskodó – érzelmek nélkül eltávolodó
stílusban, túlbonyolítja, korrektnek látszik, zavarodott – esetlen, nem oda
illő szavakat használ, kezeit tördeli.
Csakhogy
ezzel a legnagyobb probléma, hogy az emberben feszültség keletkezik, ami csak
gyűlik-, gyűlik, és egyszer ki kell adni magából. Azonban ha egységes, áramló
kommunikációt folytat, kifejezi magát, megéli érzéseit, hitelesen kommunikál,
összhangban a verbális és non- verbális rész ilyen, gond nem fordulhat elő,
elfogadás, együttműködés, önérvényesítés lesz belőle.
Az
úgy nevezett TH5 modell segítségével megtanultam, hogy hogyan kell önmagamat
megfigyelni, egy-egy dolog, információ milyen érzéseket vált ki bennem és ennek
hatására hogyan reagálok rá.
A
TH név, a Társas Hatékonyság szóösszetételből ered. A hatékony észlelés, a
hatékony értelmezés után a hatékony érzelemkontrollnak kell következnie, majd
ezt hatékonyan kell kommunikálni és azután cselekedni. Ha az ember ezt elkezdi
tudatosan figyelni, egyértelműen elkülönülnek egymástól. Kommunikációs fajták lehetnek
az agresszív, az asszertív (önérvényesítő) és önfeladó (önmagát alárendelő).
Beszéltünk még az empatikus kommunikációról, amikor felfogom, megértem a másik
ember érzéseit, hangulatát. Bele tudok érezni az ő állapotába, rá tudok
hangolódni, elfogadóan vagyok jelen.
Hat
lépésbe szedtük össze a konfliktusos helyzeteket, úgy, mint: 1. jelzés, 2.
vita, 3. eltávolodás,
4.
elkülönülés, 5. rombolás, 6. kimerülés.
Amikor
itt jártunk, rögtön eszembe jutott a múltból egy-két szélsőséges szituáció,
amikor, ha figyelmesebb lettem volna és felismerem 100%-osan a helyzeteket,
ezek nem történnek meg. Igazából úgy gondolom, amíg ez a tudás nem volt
birtokomban, nem is tudtam tulajdonképpen mire is kell figyelnem.
A
konfliktusok lehetnek: információ alapú, kapcsolati, érték alapú, strukturális,
szükségleti, érdek alapú, szituatív, vagy van még belső konfliktus és csoport
konfliktus. Ismereteim sok idegen eredetű szóval gyarapodtak!
Úgy,
mint a mediátor és a faciátor.
Elég
fontos beszélni a konfliktusos helyzetek keletkezéséért felelős probléma
megoldásáról. Ezt ugyancsak hat lépésben határoztuk meg.
A
jelzés és a vita közötti (0). lépésnek az érdeklődésnek, nyitottságnak, és szándék
kifejezésnek kell lennie. Ezután következhet a probléma közös megértése (1).
Természetesen én üzenetekkel, beszélünk magunkról, a tényekről, érzéseinkről.
Értő figyelemmel tekintünk a másik félre, aktívan meghallgatva őt. (2).
Megfogalmazzuk a megértett szempontokat, hipotézist állítunk fel a
problémákról, a lehetséges megoldásról. (3). Több megoldási lehetőséget beszélünk
meg, ezeket összegyűjtjük, és nem értékeljük! (4). A megoldások közös
értékelése ugyancsak, én üzenetekkel, értő figyelem segítségével. (5). Megoldás
kiválasztása, próbaidőre és a visszacsatolás idejét előre megadni. (6).
Visszacsatoláskor kérdés: „Neked ez milyen?” Beszélgetés, tapasztalatok
összegzése, új döntés közösen. Végig tiszteletet kell mutatni a másik iránt,
önmagammal szemben, és a kapcsolatnak.
Idő
és türelem szükséges hozzá!
Fontos
itt megemlítenem, hogy csoporttársam volt egy elítélt, aki ugyanabban a zárkában
van elhelyezve, mint én. Nyolcan vagyunk, a hely kicsi, konfliktusos helyzetek,
nap, mint nap akadnak. A tréningen történő helyzetgyakorlatok hatására a
körletre visszatérésünk után, úgymond szakmai szemmel, külső szemlélőként
elemeztük, ki miben hibázik, mit mond rosszul, hogyan kellene azt csinálni, az
alapján, ahogy mi láttuk a trénerektől. Teljesen más megvilágításban láttam,
mint azelőtt.
A
napok során töltöttünk egy harminc kérdésből álló tesztet: konfliktusos
helyzetekben hogyan is cselekszünk. A válaszokból egyértelműen lehetett
következtetni, egy táblázat, betűjelek segítségével az ember elkerülő,
versenyző, alkalmazkodó, kompromisszumkereső, vagy együtt működő személyiség.
Önismeretnek kiváló volt.
Ezzel
szorosan összefügg a PFT (Picture Fustration Test). Itt gyakorolhattuk, hogy
szélsőséges esetekben, túlfűtött érzelmi állapotban is megfelelően döntsünk,
józan ésszel vezérelve.
Eljátszadoztunk
a gondolattal, hogy az űrkutatás felfedezett egy olyan bolygót, amelyen az
életkörülmények ugyanolyanok, mint a Földön. Tehát emberek számára élhető.
Feladat formájában külön-külön háromfős csoportokat alkotva, a már meglévő
tizenhárom törvényből, ötöt kellett kiválasztani ahhoz, hogy ott megfelelő
társadalom alakuljon ki. A kis csoportok által hozott döntéseket együtt is
megvitattuk, és meghoztuk a végleges öt törvényt, amely mindenki számára
elfogadásra került.
Ez
a feladat rádöbbentett engem a szabályok, törvények jelentőségére. Mivel úgy
gondolom, e nélkül semmi rendszer nem lenne, mindenhol csak káosz uralkodna.
Zárójelben jegyzem meg, voltak azért elég érdekes és mókás érvelések is az
alkoholfogyasztással, illetve drogozással kapcsolatos törvények elfogadásának
indoklásában.
Utolsó
héten az életvezetésről beszélgettünk, a dohányzás, a drog, az alkohol élettani
hatásairól, mellékhatásairól és az egészséges életmódról, valamint az
egészséges táplálkozásról.
Szókincsem
gyarapodott idegen szavakkal az utolsó héten is, úgy mint rekreációs,
paradoxon, racionális, emancipált, használtuk még a spiritualitás és karma
kedvenc szavaimat is.
Életem
első verse is megszületett, ami bár egyelőre elkészített alapokon nyugszik,
tartalmilag maximálisan engem tükröz, fogadják szeretettel:
Én
Én
optimista és kitartó vagyok.
Szeretném
tudni, hogy mi lesz velem a jövőben.
Hallom
a tenger morajlását.
Látom
a tengerpartot magam előtt.
Azt
szeretném, ha folyamatosan boldog lennék.
Én
optimista és kitartó vagyok.
Úgy
teszek, mint ha motoroznék a napsütésben.
Úgy
érzem, hogy ez szabadságot ad nekem.
Megérintem
lányomat, Larát.
Nyugtalanít
a bezártság.
Sírok,
hogy nem lehetek a szeretteimmel.
Én
optimista és kitartó vagyok.
Tudom,
hogy 8*8 az 64.
Kijelentem,
hogy vége az alagútnak.
Arról
álmodom, hogy ismételten búvárkodok.
Igyekszem
a családomnak megteremteni a boldogságát, és biztos jövőjét.
Remélem,
hogy lassan lehetőségem lesz rá.
Én
optimista és kitartó vagyok.
Az
egészet összegezve, ha még egyszer kellene jelentkeznem, gondolkodás nélkül
igent mondanék. Ha dupla, tripla ennyi ideig tartana még boldogabb lennék.
Köszönöm
a lehetőséget mindenkinek, aki a tréninget biztosította számomra, valamint a
kezdeményezésért és szervezésért felelős személyeknek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése