Biztonság vs. nevelés

Bevezetés

A szabadságvesztés-büntetés biztonságos módon történő végrehajtása a büntetés-végrehajtási rendszer egyik alapvető, mindig, minden körülmények között kiemelten kezelendő feladata. A büntetés-végrehajtási intézet biztonsága természetesen nemcsak a fogvatartottak szökésének megakadályozását jelenti, hanem egyebek mellett a bv. intézetekben tartózkodó személyek életének, testi épségének megvédését, az anyagi javak megóvását, továbbá a büntetés-végrehajtási feladatok zavartalan ellátását is.

A büntetés-végrehajtási szervezet jelenleg aktuális Biztonsági Szabályzatának kiadásáról szóló többször módosított 0114/1997 (IK. Bv. Mell. 2.) OP intézkedés szerint „a biztonsági tevékenység a fogva tartás rendjének kialakítására, fenntartására, a bv. szerv zavartalan működésének biztosítására, védelmére irányuló feladatok végrehajtása”.

A szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló többször módosított 6/1996 (VII.12.) IM rendelet 36 § (1) bekezdése szerint „a fogva tartás biztonsága olyan állapot fenntartását jelenti, amelynél az intézetben, illetve büntetés-végrehajtási feladat teljesítése miatt az intézet területén kívül tartózkodó személyek élete, testi épsége, szabadsága, a büntetés-végrehajtás anyagi javainak sértetlensége, valamint a büntetés-végrehajtási feladatok zavartalan ellátása a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően biztosított”.

Az Intézet biztonsága tehát az előbbieket is figyelembe véve két nagy területre, a külső és a belső biztonságra osztható fel. A külső biztonság a hagyományos szakmai szóhasználattal élve az objektumvédelmet foglalja magába. A büntetés-végrehajtás esetében azonban az objektumvédelem nem csak a külső támadások elleni védekezésről szól, hanem a belülről kifelé irányuló kitörési, szökési, támadási kísérletek elhárítását is jelenti.

A belső biztonság szintén nem kizárólag az Intézet belső területeinek védelmét jelenti, hanem hangsúlyozottan a rend fenntartását jelenti az elhelyezési körletszinteken, a különféle munkaterületeken, a tantermekben, és összességében minden olyan területen, ahol fogvatartottak tartózkodhatnak.

Kétségtelen tény, hogy a büntetés-végrehajtási intézeteknek fontos elemei a különféle biztonság-technikai berendezések, a falak, a NATO-drótok, a rácsok, a kényszerítő eszközök és a fegyverek, de minden büntetés-végrehajtási szakember számára egyértelmű az is, hogy a fogvatartottak többsége nem a falmászástól és a magasságtól való félelme miatt nem próbálja meg a szökést. Ahogy a Balassagyarmati Fegyház és Börtön korábbi, köztiszteletnek örvendő pszichológusa, Bornemissza Lajos bácsi megfogalmazta egykor: „Az, hogy az őrtoronyban nem dördült még el a fegyver, nem az őrnek köszönhető…”

A statikus és dinamikus biztonság fogalma

A fogvatartottak kontrolljának leghatékonyabb eszköze megítélésem szerint is a kommunikáción alapul. Azt a fajta biztonsági rendszert, ami magába foglalja mindazon tevékenységek összességét, melyek a fogvatartottak személyiségének, viselkedésének, társas viszonyainak megismerésén, megértésén és befolyásolásán alapul, dinamikus biztonsági rendszernek nevezzük.

A dinamikus biztonsági rendszer hatékony működtetésének két alappillére van: a személyi állomány tagjainak állandó jelenléte a fogvatartottak között, illetve a kommunikációs készségek megfelelő színvonalú alkalmazása. A dinamikus biztonság egyértelműen azokon a személyeken múlik, akik a fogvatartottakkal közvetlenül foglalkoznak, valamint azokon a személyeken, akik az intézetet üzemeltetik vagy vezetik. Előbbiek értelmében közvetlen hatása van az Intézet biztonságára a fogvatartottak elhelyezési körletén szolgálatot teljesítő biztonsági felügyelőknek, nevelőknek, szociális ügyintézőknek, illetve a lelkésznek, pszichológusnak, de közvetlen hatása van továbbá a dinamikus biztonságra az egyéb szakterületek (mint például Egészségügyi Osztály, Gazdasági Osztály) munkatársainak, és nem utolsó sorban az Intézet parancsnokának, valamint parancsnok-helyettesének is.

Sokan ugyan nem sorolják a dinamikus biztonsági rendszer részeihez az ellátó, üzemeltető vagy egészségügyi rendszereket, pedig az ott foglalkoztatott személyi állomány tagjainak megfelelő kommunikációjával, továbbá a rájuk háruló szakfeladatok elvégzésével ezek a területek is nagymértékben hozzájárulnak az Intézet biztonságához. Ahogy a régi börtönőrök sokszor mondták: „ha a rabnak tele van a hasa és el van foglalva, akkor nincs vele baj…”

Visszatérve a biztonsági rendszer másik elemére, a statikus biztonsági rendszerre, megállapíthatjuk, hogy ez azon eszközök, eljárások és tevékenységek összessége, melyek a fogvatartottak biztonságra veszélyes cselekedeteinek fizikai megakadályozására és megszüntetésére irányulnak, vonatkoznak. A statikus biztonság egyrészt a személyi állomány ilyen irányú tevékenysége, másrészt az erre szolgáló anyagi-technikai eszközök, eljárások összességét jelenti.

Büntetés-végrehajtási tevékenység

A biztonsági rendszerek - mivel nem a biztonság a fő szakterületem, ezért egyesek szerint talán laikusként meg-közelített… - bemutatása után térjünk át a büntetés-végrehajtási szakterületet érintő kérdésekre, először szintén jogszabályi fogalmak ismertetésével:

A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet 19 §-a leírja, hogy „a szabadságvesztés végrehajtásának célja az, hogy e törvényben meghatározott joghátrány érvényesítése során elősegítse az elítéltnek a szabadulása után a társadalomba történő beilleszkedését, és azt, hogy tartózkodjék újabb bűncselekmény elkövetésétől”.

A Bv. tvr. 38 §-a szerint „a szabadságvesztés végrehajtásának feladata, hogy fenntartsa az elítélt önbecsülését, fejlessze a felelősségérzetét, és ezzel elősegítse, hogy felkészüljön a szabadulása utáni, a társadalom elvárásának megfelelő önálló életre”.

A szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló többször módosított 6/1996 (VII.12.) IM rendelet 68 §-a bekezdése szerint „(1) A szabadságvesztés céljának elérése érdekében az elítéltek nevelése - önbecsülésük és felelősségérzetük fenntartása, fejlesztése, a társadalmi hasznosság tudatának kialakítása, szabadulásuk után a társadalom életébe való beilleszkedés elősegítése - a bv. szervezet és - külön jogszabályban meghatározott esetben - a pártfogó felügyelői szolgálat feladata. (2) A nevelési folyamat magában foglalja az elítélt személyiségének a megismerését, megfelelő foglalkoztatását és önképzését, a rehabilitációs és a szabadidőprogramok szervezését, a családi és társadalmi kapcsolatok támogatását”.

A Balassagyarmati Fegyház és Börtön Büntetés-végrehajtási Osztálya a mindennapos szakmai tevékenysége során kiemelt figyelmet fordít arra, hogy rendszeresen biztosítani tudja mindazokat a fogvatartotti programokat, amelyek nemcsak a zárkán kívül töltött idő arányát növelik, de jól szolgálják a szabadidő hasznos eltöltését, illetve azt, hogy a fogvatartottakat megtanítsuk valami olyan dologra, ami a szabadulásra történő felkészítésüket is segíti.

A büntetés-végrehajtási célok érvényesítése érdekében kifejtett tevékenységek eredményessége szempontjából fontos, hogy lehetőség szerint minél több törvényes eszközt, illetve jogszabály adta lehetőséget megragadjon a szakterület annak érdekében, hogy a fogvatartottak betartsák a büntetés-végrehajtás rendjét és biztonságát, tartózkodjanak fegyelmi- és bűncselekmények elkövetésétől.

A fogvatartottak társadalmi re-integrációjának sikerességére kiemelt jelentőséggel hatnak azok a programok, felkínált lehetőségek, amik pozitív hatással vannak az érintettek személyiségére, magatartására, illetve új lehetőségeket biztosítanak részükre a majdani beilleszkedéshez. Annak érdekében, hogy a szabaduló fogvatartottak visszailleszkedési esélyei növekedjenek, és sikerüljön továbbfejleszteni a megkezdett szakmai munkát, lényeges dolog, hogy folyamatosan keressük és biztosítsuk mindazokat az oktatási, képzési lehetőségeket, programokat, amelyek tovább bővítik a szabadidő hasznos eltöltésének lehetőségeit, hozzájárulva ezzel a re-szocializáció sikerességéhez.

A Büntetés-végrehajtási Osztály munkatársai heti rendszerességgel programterveket készítenek, amelyek kellően illusztrálják, hogy a fogvatartottak részére szinte folyamatosan széleskörű programokat biztosítunk. Az Intézet ez irányú tevékenysége országos viszonylatban is kiválónak értékelhető, habár az infrastrukturális és a tárgyi feltételek behatároltak, az anyagi lehetőségek pedig évről-évre egyre korlátozottabbak.

A Balassagyarmati Fegyház és Börtönben tradicionálisan színvonalas oktatási tevékenység folyik, az érdeklődő fogvatartottak az általános iskola felső tagozatában, a középiskola 9-10. osztályában folytathatnak tanulmányokat, illetve lehetőséget biztosít az Intézet érettségi vizsgára történő felkészítő oktatáson való részvételre is. A lehetőségekhez mérten időszakosan szakképzésben való részvételt is biztosítunk a fogvatartottaknak, de az oktatási, önképzési lehetőségek bővítése, egyúttal a szabadidő hasznos eltöltése érdekében angol nyelvi szakköri foglalkozások indultak az érdeklődők részére. Az oktatásban résztvevők között helyet kapnak az előzetesen letartóztatottak is, figyelembe véve azt, hogy részükre még inkább fontos lehet a zárkán kívül töltött idő mennyisége, és annak tartalma.

A szabadidő hasznos eltöltésére különféle sport-, szellemi-, vallás-, zene-, film- és egyháztörténeti kvízeket és egyéb programokat szervezünk az érdeklődőknek, itt is ügyelve arra, hogy az előzetesen letartóztatottak részére minél több lehetőséget biztosítsunk.

A művelődésre, olvasásra vágyó elítéltek hamarosan újra látogathatják a Szent Mihály Kápolna területén kialakított könyvtár-helyiséget, amely emellett otthont ad az egyházi, vallási tárgyú rendezvényeknek, a színjátszó szakkör és a Szent Dávid Kórus próbáinak, de esetenként külső előadók, irodalmárok meghívására is sor kerül.

A pénzügyi források figyelembe vételével részben folyamatosan, részben időszakos jelleggel működnek a különféle személyiségfejlesztő tréningek, mentálhigiénés, önismereti, konfliktus-kezelő, értékfeltáró foglalkozások, interakciós csoport, meditációs csoport.

A nevelői állomány tagjai folyamatos csoportos foglalkozásokat, programokat kínálnak fel a fogvatartottaknak (drámapedagógia, filmklub, sakk-kör, kommunikációs csoport, bűnmegelőzési csoport, rendhagyó történelem óra stb.), mely lehetőségek szintén jól szolgálják a fogvatartottak szabadulásra történő felkészítését, de ezzel összefüggésben rendszeresek a pártfogó felügyelők által tartott egyéni foglalkozások és a re-integrációs, munkaerő-piaci tréningek is.

A szabad életben hasznosítható ismeretek megszerzését ismeretterjesztő- és egészségnevelési előadások segítik, részben az Egészségügyi Osztály közreműködésével, de alkalmanként külső előadók, orvosok, egészségügyi szakemberek bevonásával.

A büntetés-végrehajtási és biztonsági feladatok, szempontok, érdekek kölcsönhatása

A fogvatartottak részére felkínált különféle oktatási és képzési lehetőségek, valamint a szabadidős, kulturális és egyéb programok pozitív hatása mellett azonban nem szabad elfeledkezni arról, hogy mindez többlet terheket ró a biztonsági szakterületen szolgálatot teljesítő munkatársakra, hiszen a programterveken és napirendben is rögzített lehetőségekre a biztonsági felügyelőknek kell biztosítani a fogvatartottak jelenlétét, előállítását.

Az egyébként is túlterhelt biztonsági felügyelők számára esetenként gondot okoz, hogy több napirendi pontot kell egy időben végrehajtani, nehezen tudnak dönteni abban, hogy melyik program kezdetét tekintsék elsődlegesen fontosnak, melyik program kezdése csúszhat egy keveset. Amennyiben viszont ez bekövetkezik, akkor előfordul az, hogy vezetői, elöljárói szintről kapnak figyelmeztetést, rendreutasítást a pontatlan feladat-végrehajtás miatt.

Ráadásul azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az aktuális társadalmi történések, változások eredmé-nyeképpen a büntetés-végrehajtási intézet nevelési, kezelési stratégiája - természetesen a hatályos jogszabályi rendelkezések figyelembe vételével - folyamatosan változik. Mindez hatással van a felkínált programlehetőségek összeállításánál figyelembe vett szempontokra, illetve az esetlegesen bevonásra kerülő külső, civil partnerek kiválasztására is.

Az Intézet szakmai tevékenységét mind biztonsági, mind büntetés-végrehajtási megközelítésből érintő, azt befolyásoló változások tehát esetünkben is jelen vannak, de változásokra a végrehajtói állomány komfortérzete szempontjából, illetve a feladatok egyszerűbb, könnyebben megvalósíthatóbb teljesítése érdekében is szükség van.

Egy büntetés-végrehajtási intézet, így esetünkben a Balassagyarmati Fegyház és Börtön vonatkozásában is megállapíthatjuk, hogy a külső környezet, a társadalom változásai óhatatlanul hatást fejtenek ki a szervezet működésére, így az elmúlt időszakban bekövetkezett gazdasági, politikai változások, az életszínvonal folyamatos romlása is természetesen hatással van az Intézet működésére. A fogvatartottak ugyan el vannak zárva a külvilágtól, azonban a média általuk is elérhető forrásaiból (rádió, televízió, újságok), illetve a számukra engedélyezett kapcsolattartási lehetőségek (telefonálás, levelezés, látogató fogadás) igénybe vétele következtében folyamatosan értesülnek azokról a külvilágban lezajló folyamatokról, melyek őket is érintik, megérintik. Esetenként érezhető rajtuk a nyugtalanság, a feszültség, például a családjuk helyzete, megélhetése, valamelyik hozzátartozójuk egészségi állapota miatti aggódás folytán, de a közelmúltban jelentősen befolyásolta a fogvatartottak hangulatát a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosítása is, különös tekintettel a „középmértékes büntetés” és a „három csapás” elvekkel összefüggésben törvénybe iktatott változásokra.

Az előbbiekhez hasonló jellegű társadalmi változások következtében természetesen másképpen reagál a biztonsági és a büntetés-végrehajtási szakterület.

A Biztonsági Osztály tevékenységét és stratégiáját alapvetően az jellemzi, hogy még több biztonsági intézkedést kell hozni, szigorítani kell a biztonsági ellenőrzések végrehajtásának színvonalát, minél inkább le kell csökkenteni a fogvatartotti mozgások számát, lehetőség szerint arra törekedve, hogy csak különösen indokolt esetekben hagyhassák el zárkáikat a fogvatartottak. Mert a legerősebb, leghatékonyabb kontrollt abban az esetben lehet felettük gyakorolni, ha a tevékenységük, tartózkodásuk egy kisebb területre, a zárkára korlátozódik. A szakterület vezetési stílusa ehhez a stratégiához jól illeszkedik, a vezetők gondolkodásmódja kevésbé rugalmas, azt inkább katonásnak vagy merevnek minősíteném. Elsődleges szempont a biztonság fenntartására való törekvés, mindenáron, az Intézet rendjének, a személyi állomány, az intézetbe bejáró civil személyek, és természetesen a fogvatartottak személyes biztonságának a megóvása érdekében. Az osztály kultúrája, a vezetők részéről elfogadott, ezáltal általuk a beosztott állomány felé közvetített értékek és normák mindenképen hatással vannak az Intézet, mint szervezet működésére.

Előbbiekkel ellentétben a Büntetés-végrehajtási Osztály tevékenysége abba az irányba mozdul el, hogy a lehetőségekhez mérten tovább növelje a fogvatartotti programok, a zárkán kívül - ámde mégis szervezett keretek között, tehát kontrolálltan eltöltött szabadidő mértékét, mindezt annak érdekében, hogy a fogvatartottak ne érjenek rá gondolkodni, minél kevesebbet tudjanak foglalkozni azokkal a külvilágból érkező problémákkal, ingerekkel, melyek negatív irányba befolyásolhatják őket. Az osztály vezetése, de a beosztott állomány tagjai is zömében szociális, pedagógiai végzettséggel rendelkeznek, ami meghatározza értékrendjüket. Természetesen nem figyelmen kívül hagyva a biztonsági szempontokat sem, hozzáállásunkat több empátia jellemzi, illetve nagy hangsúlyt fektetünk a fogvatartottak irányába történő megfelelő kommunikációs stílus megválasztására. Az egyéni készségek és specifikus képességek megléte és alkalmazása ezen a területen kiemelten fontos, csakúgy a feladatok és célok ismerete. Lényeges feladat nemcsak a fogvatartottak motivációjának elérése, hanem a többi szakterület – beleértve ebbe a Biztonsági Osztály állományának tagjait – munkatársainak befolyásolása, érdekeltté tétele a büntetés-végrehajtási szakterület által képviselt stratégia végrehajtásában való közreműködésben. A szakterület továbbá nemcsak a fogvatartottak, hanem a társadalom igényeinek is megfelelő tevékenységet kell, hogy folytasson. Ez alatt egyrészt azt kell érteni, hogy a felkínált programoknak, elfoglaltságoknak valóban szolgálniuk kell azt a célt, ami az elítéltek személyiségében bekövetkező pozitív irányú változásokat generálhat. Másrészt a jelenkor követelményeinek és tendenciáinak köszönhetően törekedni kell arra, hogy a fogvatartottak a helyreállító igazságszolgáltatás eszmerendszerével és gyakorlatával összefüggésben egyfajta megbánást, jóvátételt tanúsítsanak a sértettek és a közösség felé egyaránt.

A két szakterület által alkalmazott módszerek, eszközök és munkafolyamatok tehát alapvetően különbözőek, ami egyrészt az eltérő motivációban, a szakterületek tevékenységét meghatározó szakmai szabályzatokban, másrészt a szakterületek esetében kialakított stratégia megvalósítása érdekében végrehajtandó feladatokban, és az ehhez szükséges szükségletekben, folyamatokban gyökerezik. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni azt a tényt, miszerint az Intézet tevékenysége egy visszacsatolást ad a külvilág, a környezet felé. A különböző indíttatású és kivitelezési módú egyéni és szakterületi teljesítmények tehát azonos módon befolyásolják az Intézet, mint szervezet megítélését, ezért a valamilyen szinten összehangolt tevékenység fontos lenne annak érdekében, hogy mit közvetít a börtön a társadalom felé. Mert a társadalom elvárása az, hogy a szabadságvesztés büntetésüket töltő bűnelkövetők oly módon töltsék el a rájuk kiszabott ítéletet, hogy a híradásokban minél kevesebb, a közrendet és közbiztonságot, illetve az állampolgárok nyugalmát megzavaró dologról (mint például fogolyszökés, hivatalos személy elleni erőszak, fogvatartottak által egymás sérelmére elkövetett bűncselekmény stb.) essen szó, továbbá a szabaduló elítéltek valóban mutassanak megbánást, valóban igyekezzenek beilleszkedni, a társadalom hasznos tagjává válni…