Jó pap is holtig tanul...

A következő történet  lehetne akár kitalált is, de nem az. Viszont adatvédelmi szempontok maximális szem előtt tartása miatt  konkrétumot nem adok meg, ha ez így elfogadható... Hogy akkor mégis mi az oka annak, hogy megosztom a sztorit az olvasókkal? A válasz egyszerű: megint tanultam, bármily hihetetlen is lehet ez első hallásra. Elmondhatom, hogy sok mindent láttam és hallottam az eddigi pályafutásom során, de tegnap egy számomra új dolgot ismertem meg. Íme: 

Az egyebek mellett az újonnan az intézetünkbe befogadott fogvatartottak munkába állítását és a végleges elhelyezésének a meghatározását szolgáló Befogadási és Foglalkoztatási Bizottsági ülésen előállításra került egy elítélt, akit a megismerése, illetve az esetében alkalmazható és ajánlott kezelési módszerek minél hatékonyabb meghatározása érdekében a bizottság tagjai kérdésekkel bombáztak. A fiatalember alapvetően állta a sarat, igyekezett legjobb tudása szerint válaszolni a hozzá intézett kérdésekre. Annyit talán gond nélkül elárulhatok, hogy alacsony iskolai végzettségű, munkaerő-piaci tapasztalat szempontjából kevés tapasztalattal rendelkező, nem erőszakos bűncselekmény elkövetése miatt alapvetően rövid tartamú szabadságvesztés büntetésre ítélt fogvatartottról van szó, akiről azt is megtudtuk, hogy élettársa van, illetve egy közös, kilenc hónapos gyermekük. És a fiatalasszony most várja a második gyermeket, jelenleg kb. négy hónapos terhes. Megtudtuk, hogy a férfi büntetése alatt túlságosan sok segítségre nem számíthat, ezért felmerült a kérdés, hogy figyelembe véve azt is, hogy a fogvatartott már egy ideje tisztában volt azzal, hogy előbb-utóbb börtönbe kell vonulnia, vajon mi az oka annak, hogy újabb gyermeket vállaltak. Tudván, hogy a születésekor, illetve az újszülöttel való kezdeti foglalkozáskor az asszony egyedül lesz otthon, ráadásul nyakában a másik, szintén folyamatos ellátást és foglalkozást igénylő kisgyermekkel. Bár szó szerint már nem tudom teljesen pontosan visszaidézni, de a válasz a következő volt: "Így legalább senki nem fogja felcsinálni a feleségemet...".

 

Kicsit megdöbbentem, egyben talán még szomorú is lettem. Mennyire elfogadható döntés az egy amúgy is halmozottan hátrányos helyzetűnek számító család esetében, ha egy aktualitás szerint rossz, számukra negatív és nehéz élethelyzetet tovább rontanak azzal, hogy újabb gyereket vállalnak?! És ez a fajta jelenség nagy valószínűség szerint nem egyedi eset, több olyan fogvatartott is lehet börtönben, aki bevonulása előtt összehozott egy újabb gyereket, mert talán nem bízik az asszony hűségében, de a döntésének köszönhetően mindentől függetlenül biztos lehet abban, hogy a börtönbüntetése töltése alatt születő gyermekének biztosan ő az apja... Na, egyebek mellett az ilyen döntések miatt is fontos az, hogy a szabadságvesztés büntetés töltése alatt a személyi állomány tagjai és a közreműködő civil szakemberek foglalkozzanak az elítéltekkel, törekedjenek arra, hogy lehetőség szerint hatással legyenek gondolkodásmódjuk és szemléletük pozitív irányba történő formálására. És mindeközben a családot se hagyjuk teljesen figyelmen kívül. Nem egyszerű feladat...