Másodfokú ítélet a Szita Bence-ügy kapcsán...

(Forrás: http://velvet.hu/sztori/2014/01/10/szitamasod/)

Megszületett a másodfokú ítélet a Szita Bence-gyilkosság ügyében…

A tegnapi napon megtartott másodfokú tárgyalásról szóló tudósítások alapján az ítélet érdemben nem változott, az elkövetők az életük végéig fegyházban maradnak. Súlyosabb szakértői véleményekkel, rövid perbeszédekkel és megtört vádlottakkal zárult a Szita-ügy másodfokú tárgyalása a Pécsi Ítélőtáblán. A három elkövető büntetése maradt tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés, azaz az elkövetők életük végéig fegyházban maradnak. Az elsőrendű vádlottat, B. Józsefet továbbá 192200 forint értékben vagyonelkobzásra büntették. Az elkövetők rezignáltan vették tudomásul az ítéletet, nem voltak nagy drámák.

Az elkövetők a korábbi tárgyalási napokhoz képest megtörtebbnek tűntek, egyikük, K. József kis híján összeesett, amikor bevitték a bíróságra, B. József sem tűnt már annyira magabiztosnak, mint korábban. P. Erika haja szinte teljesen megőszült. Így érkeztek a Szita-ügy első fokon elítélt gyilkosai a Pécsi Ítélőtáblára pénteken, hogy részt vegyenek az ügy másodfokú tárgyalásán…

Súlyosabb szakvélemény

A tárgyalás előkészítő szakaszában észlelte a másodfokú bíróság, hogy az orvosszakértői vélemények hiányosak voltak, ezért a bíróság a szakvélemények kiegészítését kérte. A Krémer László vezette tanács azt mondta, hogy olyan részletek hiányoztak, hogy az áldozaton melyik sérülések milyen súlyosak voltak önmagukban, mennyi idő alatt gyógyultak volna be az egyes sebek, ha begyógyultak volna, volt-e olyan sérülés, ami önmagában halálos lett volna. A kiegészítés után a szakértők azt állapították meg, hogy voltak olyan sérülések az áldozaton, amelyek egymagukban életveszélyesek voltak. Volt olyan fejsérülés, ami önmagában halálos lett volna, ha az áldozat nem kap orvosi ellátást 1-2 órán belül. Olyan nyaksérülés is volt, ami önmagában is halálos lett volna.

B. József kicsit nehezen, de végül tudomásul vette, hogy a szakértői vélemények elkészítése valamivel több, mint 110 ezer forintba került. A bíró nem könnyítette meg a dolgát, B. József elsőre nem értette a bíró kérdését, amire a bíró nem elmagyarázta, hogy mit kérdez, hanem arra kérte az elítéltet, hogy igennel vagy nemmel válaszoljon. Végül az ügyvédével való tanácskozás után belement abba, hogy megítéljék a szakértőknek a tiszteletdíjukat.

 

 

Nagy szigor

A másodfokú tárgyaláson nagyobb volt a szigor, mint az elsőfokún. Az elsőrendű vádlott, B. József megkérte a bíróságot, hogy felolvashassa azt a szöveget, ami szerinte kimagyarázhatja a bűncselekményből a magát még mindig ártatlannak valló férfit. A levelet természetesen felolvashatta, de arra nem kapott lehetőséget, hogy levegyék a bilincset legalább az egyik kezéről. Ahogy nem kapott erre lehetőséget a többi vádlott sem.

B. József egyébként az elsőfokú tárgyalás alatt még meglepően összeszedetten érvelt, lendületesen beszélt, a másodfokú tárgyalásra viszont beszéde ugyan határozott maradt, de mondatai darabossá, artikulációja motyogóssá vált.

K. József utolsó szó jogán előadott zavaros történetét, ami egy ember élete egyik utolsó nyilvános nyilatkozata volt, meglepően hamar, alig néhány perc elteltével szakította félbe a bíró, arra hivatkozva, hogy kicsit szedje össze magát, ha nem akarja, hogy leültessék, mert úgy értékelik, csak a tárgyalást akarja elnyújtani a zavaros beszéddel. Végül hagyták beszélni, valamivel több, mint 30 perc alatt fejtette ki nagyon vontatottan, hogy miért tartja magát ártatlannak, és hogy miért kéri a felmentését.

A szigor nemcsak a vádlottakra vonatkozott, hanem a tárgyaláson megjelent minden emberre, a másodfokon eljáró bíró, Krémer László nem tűrte meg a legkisebb mozgolódást sem.

Rövid perbeszédek

Az elsőrendű vádlott védője egy kétmondatos perbeszéd után jobb híján az elsőfokú ítélet hatályon helyezését kérte. A másodrendű védője hosszabban beszélt, arra hegyezte ki a beszédét, hogy a védence is áldozat. Az elsőrendű, B. Józsefre kenték az egész ügyet, azt mondták, amit már korábban is, hogy a másodrendű vádlott félelemből tette, amit tett.

A másodrendű védője nem az ítélet hatályon kívül helyezését kérte, hanem csak azt, hogy enyhítsék a büntetését, valamint ne zárják ki a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét, vagyis ne legyen tényleges életfogytiglani a büntetése.

A harmadrendű vádlott ügyvédje is felmentést kért. Neki ki kellett magyaráznia, hogy miért vallott ezerféle módon P. Erika a tárgyalás során, de ezt leginkább csak azzal tudta magyarázni, hogy a többiek is össze-vissza beszéltek. P. Erika új védőt kapott erre a tárgyalásra, ő még viszonylag lelkesen próbálta meg meggyőzni a bíróságot a védence ártatlanságáról, de olyan jogi érvelések voltak ezek, amik általában nem szokták meghatni a bíróságokat. Mindenesetre ő is felmentést kért, méghozzá azért, mert szerinte P. Erika is félelemből cselekedett. Valamint ő is azt kérte, hogy legalább a tényleges életfogytiglant enyhítsék sima életfogytiglanra.

P. Erika az utolsó szó jogán azt mondta, még csak a gondolata sem merült fel benne annak, hogy bántsa az áldozatot. Rezignáltan, összeszedetten, de nagyon halkan beszélt az ítélethirdetés előtt. Többször hangsúlyozta, hogy ő szerette az áldozatot, az ő felbujtására brutálisan meggyilkolt 11 éves nevelt fiát.

A helyzet kilátástalanságát jól jelezte, hogy az ügyvédek az eltelt hónapok alatt sem tudtak kitalálni bármi mást, ami enyhíthetné a védenceik büntetését. Azt pedig tudni lehetett, hogy az eddigi védekezés nem hatotta meg már az elsőfokú bíróságot sem. Az ítélethirdetéskor pedig kiderült, hogy a másodfokút sem.

Az ügyész annak ellenére meglepően sokat beszélt, hogy ő aztán tényleg nem tudott volna az elsőfokú ítéletnél súlyosabb büntetést kérni. Annyit azért sikerült kérnie, hogy az elsőrendű vádlottra rójanak ki nagyjából 200 ezer forint értékű vagyonelkobzást. Ebben az egy pontban módosította a másodfokú bíróság az első fokon kiszabott büntetést.

A tárgyalásnak szokatlan hangulatot adott, hogy a bíróság az ügy korábbi tárgyalási gyakorlatától eltérően megtiltotta az online szöveges közvetítést (percről percre), ahogy azt is, hogy az elítéltekről fénykép készüljön, még kitakarva sem lehetett róluk képeket megjelentetni a teremből.

***

Azt hiszem, hogy a méltán nagy közfelháborodást kiváltó, kiemelt médiaérdeklődéssel együtt járó büntetőügy kapcsán viszonylag gyors, a várakozásoknak megfelelő ítélet született. Természetesen a halálbüntetés visszahozatala mellett érvelők még ezt is enyhének tartják, de a jelenlegi jogszabályi rendelkezéseket figyelembe véve a kiszabható legszigorúbb büntetést kapták az elkövetők. Már most, egy nappal az ítélethozatal után is több helyen lehet olvasni olyan kommenteket, hogy ez sem elég, illetve a korábban fél életét börtönben töltő B. József hogyan lett felkészítve a korábbi büntetéseiből a szabadulására. Azt azért senki ne felejtse el - különösen olyan véleményalkotók, akik korábban maguk is dolgoztak büntetés-végrehajtási intézetben... -, hogy a "Fantomas" néven közismert férfi eddig határozott tartamú szabadságvesztés büntetéseket töltött, melyekből az ítélet letöltését követően az őt fogva tartó büntetés-végrehajtási intézetnek szabadítania kellett. Az, hogy az aktualitás szerint vele foglalkozó aktív büntetés-végrehajtási szakemberek munkája mennyire volt eredményes, milyen mértékben sikerült őt felkészíteni a szabadulás utáni visszailleszkedésre és a sikeres reintegrációra, jelen esetben épp ezért nem számít. Sajnos... Be kellene látni, hogy a bv. intézetekben dolgozó szakemberek, legyen szó akár (közép)vezetőkről, akár a fogvatartottakkal közvetlenül foglalkozó felügyelőkről, nevelőkről, vagy pszichológusokról, nem tudnak csodát tenni, legnagyobb igyekezetük ellenére sem tudnak minden egyes bűnözőt megváltoztatni, jó útra téríteni. Abban csak bízom, hogy a jövőben, az új Bv. Kódex hatályba lépését követő változásoknak köszönhetően jobban fel tudjuk mérni az egyes fogvatartottak személyiségét, meg tudjuk alapozni az egyénre szabott kezelési és nevelési programokat, ez által  javulhat a bűnmegelőzési tevékenységünk. Persze ehhez talán arra is szükség lenne, hogy csökkenjen a bv. intézetek zsúfoltsága vagy legalább a személyi állomány létszáma növekedne, annak érdekében, hogy a jelenleginél nagyobb figyelmet lehessen fordítani azon fogvatartottakra, akik egy hatékony, célirányos, odafigyelő foglalkozásnak köszönhetően valóban meg tudnak változni, és nem követnek el újabb, a korábbinál súlyosabb bűncselekményt...