Az utóbbi időben egyéb jellegű elfoglaltságok miatt nem foglalkoztam a bloggal, ettől függetlenül a látogatók járnak erre. Régi-új olvasóim, követőim érdeklődésének kielégítése érdekében most jöjjön valami új...
---
Habár egy jó ideje - hamarosan pontosan egy éve... - elkerültem a Balassagyarmati Fegyház és Börtöntől, ez a bv. intézet, mint pályafutásom első állomása mindig is a szívem csücske fog maradni, az itteni történéseket figyelemmel kísérem. Szeptember elején egy számomra rendkívül szimpatikus, remek dolgokat megvalósító embert láttak vendégül Bogdán László személyében. Cserdi község polgármestere egykor a sokak számára megbotránkoztató ún. "köcsögmentesítő" programmal hívta fel magára a figyelmet. Pedig korántsem ez a vele kapcsolatban megismert információk közül a legfontosabb. A bevallottan három általánost végzett, roma származású férfi nem született bele a jóba, gyermekkora sokakhoz hasonlóan nem csak a szépről és a jóról szólt, rengeteg nehézséggel kellett megküzdenie. Ahogy egy előadásában fogalmazott egyszer: "Tizenhárom évesen lett meg az első cipőm. Sokat éheztem. De sosem keltem
fel úgy, hogy rosszfiú akarok lenni, mindenkit letorkolni, kirabolni,
aki szembe jön. Egy magamfajta cigány srácnak nem ilyenek a napjai.
Hanem sokkal egyszerűbbek, küzdelmesebbek. Azt üzenem Önöknek: nincs más
választásuk, velem kell, hogy éljenek. Nem fogok eltűnni a
Bermuda-háromszögben. Én is ennek a hazának a fia vagyok, nem egy vörös
seggű pávián, akit a kirakatba kell helyezni és mutogatni: „nézd, tud
beszélni”. „Nézd, tud dolgozni.” „Nézd, a gyerekei középiskolába
járnak.” Ezek ugyanis mind semmit nem érnek, ha Önök nem fogadnak el
minket, ha nem szeretnek minket. Cserdiben nincs semmi más sztori, csak
azt próbáljuk tovább adni, hogy tiszteljük egymást. ... A fiatalokban, akikkel találkozom, olyan méretű vágy, felhajtó erő
van, hogy élmény velük beszélni. A cigány szakkollégiumok, amelyekbe
rendszeresen járok, kész élményfürdők. Mindig azt mondom nekik: nem kell
azzal domborítani, hogy cigány vagy. Domboríts azzal, hogy ember vagy.
Szóval nem minden cigány gáz. Hogy lehet így gondolkodni? Egymillió
cigány él ebben az országban ma, tényleg van, aki komolyan gondolja,
hogy mindegyik rossz ember? Tetszik vagy sem, a nem cigányok 1,4
százalékos gyerekszülési arányát most a cigányság húzza fel. Ha maradnak
ezek az arányok és marad hozzá ez a gondolkodás, képzeljék el, az ön
gyerekeiknek milyen esélyük lesz a kapcsolatteremtésre. Nem a bőrszín
határozza meg az embert, hanem a viselkedése, a normái. ... Arra szeretném nevelni a cserdieket, hogy viselkedjenek.
Viselkedjenek a konyhában, viselkedjenek a közéletben. Ezt a cigányok
maguk is megfogalmazzák rendszeresen: „Há’ de (mindig ezt mondják: há’
de) Laci, nem tudunk mi viselkedni.” Úgyhogy modellezzük. Eljátsszuk,
hogy szállunk fel a vonatra, mit csinálunk a Sparban. Erzsi felnyúl,
végigtapiz húsz kiló kenyeret, én pedig megkérdezem, hogy szerinted ezt
ezek után ki fogja megvenni. Néz, megérti. Ez egyébként nem
cigányspecifikus dolog, hanem mélyszegénység-specifikus. Akárhogy is: ha
kilóg a fika az orromból, szóljanak, nem fogok megsértődni. A
kicsinyességen, a sértődöttségen túl kell lépni."
Azt gondolom, hogy ezek közérthető, értelmes gondolatok. És nem bőrszíntől, nem háttértől függő dolog az, hogy ki hogyan viselkedik, hogyan éli életét a mindennapokban, mit tesz annak érdekében, hogy mások elfogadják.
Bogdán László megismerte a balassagyarmati példát, az ottani szakmai törekvéseket, és dr. Budai István bv. ezredes Urat, akiről úgy gondolja, hogy példát és kitörést ajánl fel a börtönben lévő fogvatartottaknak. Az intézetparancsnok meghívásának eleget téve ezért nem is egyedül, hanem öt roma fiatal társaságában látogatta meg a Balassagyarmati Fegyház és Börtönt. A látogatásuk
célja az volt, hogy az elítélteknek ízelítőt adjunk arról, hogy mennyire jó
kint lenni szabadon. Előadásában olyan vágyakról beszélt, amelyek nap, mint nap élménytelenül szétzúzzák az emberi
kapcsolatokat. Beszélt arról, hogy milyen azoknak, akik kint várják haza az elítélt
embereket. Amint a beszélgetés során a fogvatartottakból álló közönségének elmondta, "a börtönben gondoskodnak Önökről minden szempontból, és szinte
gondtalan élet tudnak élni. Az ittlétüknek
a gyerekek az igazi áldozatai, hiszen úgy élik meg az egész eseményt, hogy szégyenérzetük növekszik, és az édesapjukkal való napi kapcsolat hiánya felemészti őket. Az egészséges
családban megölelik egymást a családtagok. Önök,
akik börtönben vannak erre nem képesek, mert a vágyaikat nem tudták
tisztségesen kezelni."
Hiteles, őszinte, egyenes szavai véleményem, szerint több elítélt fejében gondolatokat ültettek el, melyek hatása néhány ember és néhány család számára mindenképpen pozitívak lehetnek. Amint a cserdi példa is az: nem sírni, nem kifogásokat kell keresni, hanem dolgozni, tenni kell annak érdekében, hogy elfogadják az embert. A községben rendezett porták, fóliasátrak fogadják az arra látogatókat. A családok számára már az is könnyebbséget jelenthet, ha a ház körüli kertet megművelve, bevetve saját fogyasztásra meg tudják termelni a legszükségesebb zöldségféléket, gyümölcsöket. Ha odafigyelnek a környezetükre. Ha a tiszta udvar, rendes ház kifejezés nem csak egy üres szólam, hanem a gyakorlatban is megmutatkozik.
A látogatás végén Cserdi polgármestere egy ajándékot kapott a fogvatartottaktól, akiktől így köszön el: "Ne
legyenek egymással köcsögök!" Ebbe persze nem kell túlságosan sok mindent belegondolni, belemagyarázni, legegyszerűbben azt lehet mondani, hogy szavai üzenete az volt: viselkedjenek egymással normálisan, ember módjára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése