A Magyar Börtönügyi Társaság szakmai konferenciája, Pécs

Szakmai konferenciát tartott Pécsen a Magyar Börtönügyi Társaság
A magyar büntetés-végrehajtási jog az európai elvárások tükrében címmel tartott szakmai konferenciát a Magyar Börtönügyi Társaság október 30-án. A rendezvényen bemutatták az új, hiánypótló szakirodalmi művet, a Börtönügyi Lexikont is. A konferenciát Prof. Dr. Mezey Barna, a Magyar Börtönügyi Társaság elnöke nyitotta meg, a levezető elnök Schmehl János bv. dandártábornok, a büntetés-végrehajtás országos parancsnokának biztonsági és fogvatartási helyettese volt. A rendezvényen Prof. Dr. Korinek László köszöntése után Prof. Dr. Vókó György, az OKRI igazgatója tartott előadást a változó jogszabályi környezetről, majd Dr. Pallo József bv. ezredes, a BVOP titkársági és jogi főosztályvezetője mutatta be a magyar büntetés-végrehajtás fejlődését. Tóth Judit, a Belügyminisztérium főosztályvezetője bemutatta a TÁMOP 5.6.3. program reintegrációs szerepét, majd Dr. Szeiberling Tamás, az Igazságügyi Hivatal főigazgatója ismerettette a hivatal új feladatait. Ezt követően a bv. törvény kínálta lehetőségekről beszélt Dr. Antal Gábor, a Pécsi Törvényszék büntetés-végrehajtási csoportvezető bírója. Dr. Bencze Béla bv. alezredes, a Baranya Megyei Bv. Intézet parancsnokhelyettese az általa írt Börtönügyi Lexikont mutatta be, amelynek szerkesztésén öt éven át dolgozott, az eredmény pedig egy hiánypótló mű lett. A Kronosz Kiadó gondozásában ezer példányban kiadott, 270 oldalas, több mint 1300 szócikket és 250 képet tartalmazó lexikon a büntetés-végrehajtás legfontosabb fogalmainak, eszközeinek, intézményeinek megismertetésére, több évszázados fejlődésének összegzésére vállalkozik, megjelenítve a börtönügyhöz kapcsolódó társadalomtudományok széles spektrumát is. A lexikon a következő fotón látható, mivel nekem már megvan otthon a könyvespolcomon, azt kell, hogy mondjam, ajánlom minden olyan kollégának, szakembernek, civilnek, aki érdeklődik a börtönügy, a börtönök világa iránt. Egy rendkívül tartalmas olvasmány, öröm volt kézbe venni, belenézni, még ha nem is volt erre túl sok időm. És a birtokomban lévő példány értékét csak növeli, hogy a szerző dedikálkta is azt!

Ogly G --- egy hiteles ember üzenete fogvatartottak részére...

Egy fogvatartottakkal való bűnmegelőzési célú beszélgetés során a jelenleg bv. intézetekben lévő személyeknek üzent a jövő év elején megjelenő lemezén dolgozó rapper, Ogly G, polgári nevén Oglizán András, aki az életéről szólva elmondta, hogy tizennyolc éves korában került be egy bűnözői csoportba, melyben közel tízéves „karriert” futott be. Ennek az lett az eredménye, hogy 2 év 3 hónapot börtönben töltött. A szabadulása után eldöntötte, hogy azt szeretné folytatni, amit annak idején a TKO nevű zenekarában Kicsi Tyson mellett elkezdett, és ismét belekezdett a zenei pályafutásába….

„A zenélés mellett célkitűzésként kezelem, hogy az élettapasztalataimat átadjam olyan embereknek, akik hozzám hasonlóan a bűn útjára léptek, és megmutassam nekik, hogy nekem hogyan sikerült kimászni abból a körből, amelybe egykor bekerültem. Mindez nem volt egyszerű, a szabadulásom után, amikor még égtek bennem az indulatok, megírtam a „Gengszterek gengsztere” című nótát, amit a régi életem inspirált.

A börtönben nyolc hónapot töltöttem magánzárkában, az igazán mély gondolatok ott születtek meg bennem. Viszont amikor kikerültem az utcára, akkor ráébredtem, hogy ott minden más. A fogva tartásom alatt rengeteg könyvet olvastam, köztük sok pszichológiai témájú írást, egyebek mellett ezek hatására is vallom ma azt, hogy az életünkre óriási hatással van az, hogy milyen emberekkel vesszük körül magunkat. Számomra az volt a legnehezebb, hogy önmagammal megküzdjek. Gyermekként azt tanultam, hogy hogy mindenért meg kell küzdenem, mindenért verekednem kell. Számos alkalommal előfordult, hogy megvertem másokat, aztán mentem tovább, mintha mi sem történt volna. Jellemzően naponta legalább tíz esetben kerültem konfliktusba másokkal, szinte kerestem az ilyen helyzeteket. A könyvek és a saját élmények hatására aztán rájöttem arra, hogy az agresszió nem megoldás, annak olyan következményei lesznek, amiket már el akarok kerülni.

Az eddigi életem során háromszor álltam a törvény előtt, egyszer felmentettek, egyszer felfüggesztett büntetést kaptam. Az egyik ügyemben a bírónőnek is igazoltam, hogy sportolókat is támogattam, jótékonykodtam. A zsarolással, védelmi pénzek szedésével kapcsolatos ügyemből azonban bekerültem a börtönbe. Bűnszervezetben, több rendbeli, súlyos fenyegetettséggel elkövetett zsarolás miatt, első bűntényesként, 2 év 3 hónapos büntetést kaptam.

A börtönben rengeteg tapasztalatot szereztem, bár sokáig teljesen el voltam szeparálva a többiektől, kamerás zárkában, állandó megfigyelés alatt álltam. Néhány társammal, még az előzetes letartóztatásom idején az akkori intézetemben egy kisebb fajta lázadást szerveztem, az átszállításom után, amikor az új helyemen befogadtak, akkor olyan helyzetbe kerültem, hogy eltört a bordám. Amikor a szigorú őrizetből kivettek, akkor boldog voltam, mégis fura volt az egész, furcsa érzéseim voltak. A börtönben az életem szigorú napirendre korlátozódott, ébresztő, váltás, séta, levélírás, néha sakk, tulajdonképpen azt lehet elmondani, hogy a kevés inger miatt teljesen beszűkült a tudatom…

A szabadulásom után csak bolyongtam az utcákon, miközben fel kellett állnom, pénzt kellett keresnem, hogy ne kerüljek vissza a bűnözői közegbe. Ha valaki bekerül, annak megváltoznak, beszűkülnek a párkapcsolatai… Odabent minden más, egy speciális, különös világ a börtön, erről is írtam egy dalt, „Férfiak vagyunk” címmel.

Az ügyünket a rendőrség Szervezett Bűnözés Elleni Osztálya nyomozta, az akkor ottani vezető azóta kerületi rendőrkapitány is volt, szeretném, ha bekapcsolódna ő is abba a programba, aminek keretén belül joghallgatóknak tartok bűnmegelőzési célú előadásokat. A Balassagyarmati Fegyház és Börtön parancsnokával is egy ilyen előadás kapcsán ismerkedtem meg, amikor a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán kb. 300 hallgató előtt tartottam előadást. Ennek szeretném, ha lenne folytatása, a jelenlegi tervek szerint Pécsre és Szegedre is el fogok menni. És szeretnék minél több fogvatartottnak is beszélni az életemről, a változásomról, mert úgy gondolom, hogy ha csak egy elítéltben el tudok indítani egy pozitív folyamatot, már akkor is van értelme az ezzel kapcsolatos munkámnak.

Néhány hónappal ezelőtt egy megbeszélés kapcsán jártam a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben, ahol azt tapasztaltam, hogy ez ugyan Magyarország legrégebbi büntetés-végrehajtási intézete, mégis tisztaság, rend és fegyelem van, a fogvatartottak látszólag elégedettek a helyzetükkel. Azt hiszem, hogy sok fogvatartott nem is tudja, hogy mennyire kreatív, milyen tehetségek lapulnak benne, és a tehetségüket inkább agresszióra fecsérlik, mert nem ismerik fel. Vagy ha máshoz nem ért valaki, akkor inkább sportoljon, élje ki a benne rejlő feszültségeket a mozgásban. Nem verekedni vagy fegyverhez nyúlni kell, hanem gondolkodni. A börtön nem jó hely. Hangsúlyozom, inkább gondolkodni kell, dolgozni, nem pedig hibát elkövetni.

A mostani üzlettársam építészmérnöki diplomát szerzett, azt követően került Budapestre, ahol vállalkozóként több olyan börtönviselt emberrel találkozott, akin látta, hogy valóban dolgozni akar, ezért lehetőséget is adott nekik és az érintettek jól teljesítettek. Én a korábbi társán kerültem vele kapcsolatba, és ma már elmondhatom, hogy a társadalomban az intelligens emberek is befogadják a börtöntöltelékeket, a köztük lévő kapcsolódási pontok pozitívak lehetnek.

A zenei pályafutásomban több évet kihagytam, éltem egy ideig Németországban is, ahol csupa pozitív gondolattal gyarapodtam, megismertem és megszerettem a német embereket, akik keményen dolgoznak, precízek. Tőlük sok példát át lehetne venni.

Amikor bekerültem a börtönbe, a kintről érkező híreket nem vettem komolyan, nem éreztem át, hogy mennyire nehéz is kint a megélhetés. Azóta sok minden megváltozott, szigorodtak a jogszabályok, bejött a három csapás. nem tudom, hogy ki hogy érzi magát a börtönben, de egy biztos: kint jobb. Nem feltétlenül éri meg bekerülni a börtönbe, de ezért az első harcot önmagunkkal kell megvívni. Tőlem korábban féltek az emberek, de rájöttem, hogy a környezetet nem csak erővel, erőszakkal, hanem kedves szavakkal is lehet irányítani. Az első lépés tehát az, hogy elhatározzuk, nem akarunk többé erőszakosan viselkedni. Ma már én sem úgy reagálok a negatív dolgokra, mint egykor. Ha egy az egykori önmagamhoz hasonlóan agresszív emberrel találkozok, akkor nem veszem fel a kesztyűt, hanem arra törekszem, hogy pozitív gondolatok fussanak át rajtam. Pedig ha egy ilyen ember összefutna az egykori énemmel, akkor annak fight lenne a vége, plusz annak a következményei…

Az emberek egy része hosszú éveket tölt börtönben, közben meg elszállnak felettük az évek. Tanulni, sportolni kell, olyan dolgokat kell csinálni, amik lekötik a plusz energiákat, segítenek az előrelépésben. Én a magam részéről mindenkit arra biztatok, hogy használja ki az idejét, a börtönben is. Minél több készségre, képességre tesz szert valaki, minél több papírral rendelkezik, annál több esélye lesz a visszailleszkedésre.

Én ma már csak olyan emberekkel tartok kapcsolatot a régi életemből, akik hozzám hasonlóan tudtak váltani, képesek voltak változni. Velük viszont támogatjuk is egymást. Mutatjuk, hogy nem a társadalom ellenségei vagyunk, és ennek meg is van az eredménye. A mai világ már nem támogatja, nem tolerálja az erőszakot. Lehet, hogy vannak olyan emberek, akik a fogvatartottaknak vagy a szabadulóknak segíteni próbálnak, de tudni kell, hogy elsősorban önmagunkon kell segítenünk. Ha ez nem így lesz, akkor egyenes a visszaút a börtönbe…

Hallottam róla, hogy új Bv. Kódex készül, amit a magam részéről üdvözlök. És bízom benne, hogy sok pozitív dolog kerül bele, ami megkönnyíti a büntetés letöltését, és a szabadulásra való felkészülést. A büntetés több mint a szabadság megvonása, anyagi csődöt is jelent, megszűnnek a kapcsolatok, a régi barátok nem tartanak ki az ember mellett. Mindenki jegyezze meg, hogy azzá válik, amilyen a környezete, ezért tényleg csak azt tudom tanácsolni, hogy mindenki olyan emberekkel tartson kapcsolatot, aki pozitív hatással lehet rá. Nekem most sok olyan barátom van, aki több diplomával rendelkezik, mégis folyamatosan képezi magát, mert látja, hogy úgy lehet csak megélni, ha az ember folyamatosan képezi magát, tanul, dolgozik, minden megszerzett tudását igyekszik hasznosítani.

Fontosnak tartom, hogy személyes példámon keresztül megmutassam, igenis van élet a börtönön túl, vissza lehet illeszkedni a társadalomba. Abban azonban nagy a szabaduló fogvatartottak felelőssége is, hogy a társadalom hogyan ítéli meg őket. A szabadulás után fontos, hogy milyen módon, milyen mértékben tudnak beilleszkedni, mert ennek a még börtönben lévő elítéltek jövőjére nézve is hatása van. A most börtönben lévőknek azt tudom üzenni, hogy tervezzenek, tanuljanak, és ne feledjék, mindenütt jobb, mint bent a börtönben, ezért gondolkodjanak, gondolják át, hogy mit tesznek…”

A magam részéről erősen bízom benne, hogy a fenti gondolatok üzenete minél több emberhez, minél több fogvatartotthoz el fog jutni, mert úgy gondolom, hogy kétség sem férhet ahhoz, hogy Ogly G hitelesen tudja átadni mondanivalóját az érintettek részére. Nem ismerjük egymást sem túl régen, sem túl közelről, ezzel együtt azt gondolom, hogy egy olyan emberről beszélhetek, aki sok mindenen ment keresztül, mind civil életében, mind a rácsok mögött. Mindezek ellenére tudott váltani, tudott változni. Ami feltétlenül egy követendő, pozitív példa lehet olyanok számára, akik hozzá hasonlóan a bűn útjára léptek, és nem tudják, nem hiszik, hogy onnan is van kiút. A jövő tavasszal megjelenő lemezt már várom, és mivel volt szerencsém egy rövid ízelítőt hallani róla, azt hiszem, hogy a maga műfajában egy jó anyagot vehetnek majd a kezükbe a rajongók. Addig pedig kitartást, kellő ihletet, jó zenei alapokat, és minél több hasonló, bűnmegelőzési célú előadást kívánok, rácson belül és kívül egyaránt!        

Miért nem szűrte ki a rendszer?

(Forrás: http://index.hu/belfold/2013/04/22/a_brutalis_eroszaktevo_ujra_tamadott/)

Brutálisan megverte, és meg akarta erőszakolni a pécsi polgármester 20 éves lányát Ny. Zoltán, majd egy hét bujkálás után feladta magát. Az előéletével kapcsolatos információk alapján összeférhetetlen, brutálisan agresszív férfi ugyan öt évet ült nemi erőszakért, de egy évvel a szabadulása után újra próbálkozott vele. Az elítéltek visszailleszkedését segítő programok csak akkor hatékonyak, ha az elkövető is elszánt a változásra. A bűnismétlés gyakran azért következik be, mert a börtönévek után az elkövető ugyanabba a bűnözői környezetbe kerül vissza.

A pécsi polgármester 20 éves lánya egy egyetemi rendezvényről tartott hazafelé, amikor Ny. Zoltán megtámadta, rendőrségi információk alapján azzal a szándékkal, hogy megerőszakolja. Nem hozták nyilvánosságra, hogy a szexuális erőszak megtörtént-e vagy sem, de a lánynak eltört az arc- és orrcsontja, teste több pontján is zúzódást szenvedett, a ruháit pedig szétszaggatták. Végül sikerült elmenekülnie, a támadás miatt kórházi kezelésre szorult.

A feltételezett elkövetőnek, a 23 éves Ny. Zoltánnak nem ez az első szexuális bűncselekménye: öt évet volt börtönben egy 15 éves lány megerőszakolásáért, de a Bors úgy tudja, hogy 2006-ban nem is egy, hanem két lányon követett el nemi erőszakot.

Már a börtönben is sok gond volt vele, verekedések, dühkitörések miatt börtönévei alatt csaknem harminc fegyelmi eljárás indult ellene. Körülbelül egy éve szabadult, egy darabig egy pécsi hajléktalanszállón lakott, amíg a Blikk szerint rendszeres balhék miatt ki nem tiltották. Annak a boltosnak is voltak konfliktusai vele, akitől kölcsönkért egy mobiltelefont, hogy feladhassa magát. A feltételezett elkövetőről a testvére a pecsma.hu-nak azt mondta, hogy a fiatalember nem szégyellte a szexuális erőszakot, sőt, barátai előtt kérkedett is vele. Egy másik megszólaló, Ny. ivócimborája viszont szintén a pécsma.hu-nak azt mondta, a férfi rendszerint csendes, visszahúzódó volt a kocsmában, azt hitték róla, lopásért ült.

 

Brutális visszaeső

A sajtóhírek vegyesek, de nagy részük szerint egy összeférhetetlen, agresszív férfiról van szó, akire az ötéves elzárás sem hatott jelentősen. Visszaesett: nem egészen egy évvel szabadulása után újra támadott. A kriminológiai szakirodalom szerint sok tényező hat arra, hogy egy bűnöző visszaesik-e vagy sem. Ilyen akár a neme, családi háttere, társadalmi-, gazdasági státusza, de az is, hogy vannak-e kriminális kapcsolatai, vagy használ-e valamilyen tudatmódosító szert.

A bűnismétlés megelőzésére szolgál például a pártfogói felügyelet, amely egyéni és csoportos találkozókkal, magatartási szabályok felállításával és betartatásával igyekszik megóvni a szabad lábon lévő bűnelkövetőt attól, hogy visszaessen. Ny. Zoltánnak nem volt pártfogója. "Szabadságvesztést követően kizárólag a feltételes szabadságra bocsátás esetén lehetséges pártfogó felügyelet elrendelése; mivel Ny. Zoltán büntetését kitöltve szabadult, így a bíróság nem határozhatott a pártfogó felügyelet elrendeléséről" - mondták a Pártfogói Felügyeletet fenntartó KIH sajtóosztályán. Évente 40 ezer pártfogói ügyük van, amivel enyhítenek a szélsőségesen telített börtönökön, azonban ez a kontroll csak azokat segíti, akiket jó magaviseletük miatt feltételesen szabadságra vagy próbára bocsátanak vagy enyhébb a büntetésük, például felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték őket.

Ha egy elítélt változtatni akar az életén, akkor már a büntetés-végrehajtási (bv.) intézetekben megvan rá lehetősége. A fogvatartottak dolgoznak börtönfalak között, de járnak iskolába és szakmát is tanulnak, sőt különféle – jellemzően EU-s pénzekből támogatott – életvezetési tréningeken is részt vehetnek. Szalai Tímea, a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (BvOP) Sajtóirodájának vezetője az Indexnek elmondta, a börtönökben a munkáltatáson és iskolai oktatáson túl életvezetési tréningeket is tartanak, amelyek a szabadulás utáni életet, a munkavállalás előkészítését segítik, például önéletrajzot tanulnak írni, kommunikációs készségeiket fejlesztik és okmányaik pótlásának módját sajátíthatják el.

Ny. Zoltán esetét tekintve ennél fontosabb, hogy egyes bv. intézményekben konfliktus- és agressziókezelési tréningeket is tartanak, de mivel személyes adatról van szó, Szalai Tímea nem mondhatta meg, hogy Ny. Zoltán részt vett-e ilyenen. Azt viszont tudjuk, hogy a volt elítélt folyamatos agresszív kitörései és fegyelmi ügyei miatt elbukta a feltételes próbára bocsátás lehetőségét, ezért nem rendeltek mellé pártfogói felügyelőt sem.

Dr. Borbíró Andrea, az ELTE Kriminológiai Tanszékének adjunktusa és Dr. Szabó Judit, az OKRI munkatársa  2011-ben a bv intézményekben vizsgálta a bűnismétlést megelőzésére irányuló programokat. Interjúkat is készítettek fogvatartottakkal, amelyek alapján kiderült, hogy az elítéltek a legjobb megelőzésnek a kiegyensúlyozott családi körülményeket tartják, ezek viszont gyakran megroppannak az elzárás időszaka alatt. Ny. Zoltán családi körülményeiről a pecsma.hu cikke alapján annyit lehet tudni, hogy állami gondozott volt, majd 16 évesen visszakerült a családjához.

A vizsgálat szerint a magyar börtönökben dolgozó pszichológusok és nevelők munkája az aktuális belső krízisekre és az öngyilkosság megelőzésére korlátozódik, a terápiás munkára fennmaradó csekély időben is többnyire a bűnismétlés megelőzése szempontjából hatástalannak bizonyult tanácsadást végeznek. „Ennek okai nyilvánvaló módon nem a szakma érdeklődésének vagy hajlandóságának hiányában, hanem sokkal inkább anyagi természetű és szervezeti tényezőkben valamint a nagyfokú leterheltségben keresendők” – fogalmaznak tanulmányukban.

 

Civilek a szabadulókért

A büntetés-végrehajtás szervezetének felelőssége a szabadulással megáll, viszont a szabadulók többsége ugyanabba a kriminogén környezetbe és helyzetbe kerül vissza, amelyből jött. Az ebből való kiszakadás támogatására azonban Magyarországon nincsen intézményrendszer, fogalmaznak a kutatók.

Civilek viszont vannak, akik a szabadulók visszailleszkedését segítik. Ilyen például a Váltó-Sáv Alapítvány, amely elsősorban uniós projektekből tartja fenn magát. Mészáros Mercédesz, az alapítvány vezetője elmondta, hogy 2012-ben több mint 18 ezer fogvatartott volt Magyarországon, közülük 900-al tudott foglalkozni az alapítvány. Elsősorban a „nagy ítéletesekre” koncentrálnak, akik legalább öt évet voltak elzárva, de klienseik között mindenfajta bűnelkövető előfordul. Gyakorlatilag bármilyen problémával fordulhatnak hozzájuk az elítéltek, még egy félutas lakást is üzemeltetnek, ahol szabadulás után egy évig lehet tartózkodni.

Az ideális helyzet az alapítvány vezetője szerint az, ha a szabadulás előtt már két évvel a bv intézményben megkezdődik a közös munka, majd szabadulást követően még két évig folytatódik. „Nem firtatjuk, mit követtek el, de tapasztalataink szerint csak azoknál hatékony az együttműködés, akik elkötelezettek a változás irányában. Nem tudjuk őket motiválni, amikor hozzánk jelentkeznek, akkor a döntés már megszületett a fejükben” – mondta Mészáros.

Az Index címlapján a mai nap folyamán megjelent cikk címe egy egyértelmű kérdést szögez nekünk: "miért nem szűrte ki a rendszer?" A választ megtalálni nem könnyű. Ahogy az Dr. Borbíró Andrea és Dr. Szabó Judit tanulmányából is kitűnik, a személyi állomány tagjai erősen túlterheltek. Az elítéltek részére felkínált programok hatékonyságára ez egyértelműen rányomja a bélyegét. A nevelők és a pszichológusok nem tudnak annyit foglalkozni valamennyi fogvatartottal, mint ahogy az indokolt lenne. Ezzel együtt úgy gondolom, hogy teljes bizonyossággal nem feltétlenül lehet megállapítani, hogy mely fogvatartott esetében hatékony a kezelés, és mely fogvatartott válik ismételten elkövetővé. Nem egyszerű hivatás a miénk, nem egyszerű emberekkel foglalkozunk. Az őszinte megnyilvánulás, a belülről fakadó együttműködési hajlandóság, az érdekmentesség jóval kevesebb elítéltre jellemző, mint ahogy azt szeretnénk. Az, hogy kiben milyen mértékű változást sikerül elérni, sok mindentől függ. Hiábavaló azonban a büntetés-végrehajtási szakemberek munkája, amennyiben szabadulás után a volt fogvatartott visszakerül ugyanabba a bűnözői közegbe, amely hozzájárult az egykori börtönbe kerüléséhez. Vagy nem kap megfelelő segítséget azoktól az állami intézményektől vagy éppen civil szervezetektől, melyek a beilleszkedést lennének hivatottak segíteni. Az előzményeket, az okokat hosszú oldalakon keresztül lehetne taglalni, boncolgatni. De higgyék el: ha a rendszer a jelenleginél jobban, hatékonyabban, optimálisabban is működne, akkor sem lehetne egyértelműen kiszűrni azt, hogy kiből lesz visszaeső, és ki az, aki a jövőben nem válik ismételten bűnelkövetővé. Ezzel együtt fontos, hogy a körülményekhez és a lehetőségekhez képest mindent megtegyünk annak érdekében, hogy a bűnismétlés megelőzését célzó és szolgáló programokat minél szélesebb körben, minél nagyobb hatékonysággal valósítsuk meg. Hogy hasonló bűncselekmények egyre ritkábban borzolják a kedélyeket. Hogy hasonló, számon kérő kérdéseket egyre ritkábban tegyenek fel nekünk. 
                             

Egy ítélet kapcsán született gondolatok

Mint ismeretes, múlt pénteken a Pécsi Törvényszék első fokú ítéletével tényleges életfogytig tartó fegyházbüntetéssel sújtotta Péntek Lászlót, Bándy Kata rendőrségi pszichológus gyilkosát. A nagy médianyilvánosságot kiérdemlő és közfelháborodást kiváltó ügy azóta is sokakat foglalkoztat. Két véleményt adok közre a lehetséges írások közül...

Forrás 1.:  http://szuveren.blog.hu/2013/04/09/az_igazsagszolgaltatas_kudarca

A lehető legsúlyosabb büntetést szabta ki a Pécsi Törvényszék Bándy Kata megölése ügyében. A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés a szó szoros értelmében azt jelenti, hogy csak koporsóban hozzák ki az elítéltet a büntetés-végrehajtási intézetből. A bíróság a vádlott tettét aljas indokból elkövetett emberölésnek és kifosztásnak minősítette, az előbbi elvileg önmagában is megalapozhatja a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést. De mi vezeti a döntéshozót ilyen verdikt meghozatalához? Tóth Balázs Gergely írása.

A bíróságnak jelen ügyben rendkívül széles mérlegelési lehetősége volt. Az úgynevezett minősített emberölés büntetési tétele tíz évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés. A törvény szerint a „büntetés célja a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el”. Ezt a célt szem előtt tartva kell a büntetést kiszabni.

A bíró tehát ilyen súlyos bűntett esetén eldöntheti, hogy határozott idejű vagy életfogytig tartó szabadságvesztést szab ki. Ha az életfogytig tartó szabadságvesztés mellett dönt, akkor meghatározhatja, hogy lesz-e lehetősége az elítéltnek feltételes szabadságra kerülésre, ha igen, hány év múlva. Ha például a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját harminc évben jelöli meg, akkor a harminc év elteltével a büntetés-végrehajtási intézet előterjesztése és pártfogó felügyelői vélemény alapján egy úgynevezett büntetés-végrehajtási bíró megállapítja, hogy továbbra is bent kell-e maradnia az elítéltnek, vagy szigorú magatartási szabályok előírásával, pártfogó felügyelet mellett szabadlábra kerülhet. Ilyenkor a törvény szerint azt kell mérlegelni, hogy a büntetés fenti célja további szabadságelvonás nélkül is elérhető-e; azaz szükséges-e a társadalom védelme érdekében továbbra is bent tartani. Ha úgy döntenek, hogy igen, akkor folytatódik a büntetés letöltése, és évente felülvizsgálják a szabadlábra kerülés lehetőségét. Az is megtörténhet, hogy egyik évben sem látnak lehetőséget a szabadulásra, és az elítélt valóban élete végéig bent marad.

Amikor a Pécsi Törvényszék tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésről döntött, ennek a felülvizsgálatnak a lehetőségét zárta ki; azaz annak megítélését, hogy a társadalomra való veszélyesség harminc év múlva is fennáll-e, nem bízta a büntetés-végrehajtási bíróra. Vajon melyik bíró tudja jobban megítélni azt, hogy az elítélt harminc év múlva veszélyes lesz-e a társadalomra: aki most elítélte, vagy aki harminc év múlva megvizsgálja?

Az a bíró, aki egy elkövetőre tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést szab ki, nem kevesebbet állít, mint hogy most meg tudja mondani, hogy az elítélt harminc vagy negyven év múlva milyen ember lesz. Meg tudta volna mondani a kétéves Péntek Lászlóról, hogy huszonöt év múlva gyilkos lesz? Kíváncsi lennék, a bíró szerint melyik volt a vádlott azon tulajdonsága, ami miatt biztos, hogy az elítélt aggastyán korában, adott esetben súlyos betegen is veszélyes lesz a társadalomra. Ne feledjük, huszonéves elkövetőről van szó, aki a bűnösségét beismerte.

Bár egyetlen bíróságot sem köt más bíróság döntése, az ítélet az általános bírói gyakorlathoz képest igen szigorú. Emlékezhetünk, a móri bankrablás ügyében elítélt elkövető sem kapott tényleges életfogytiglant. Ha az emberölés kirívóan brutális, bestiális módjáról lenne szó, akkor sem feltételenül kell olyan jogszabályt alkalmazni, ami kormányváltás nélkül valószínűleg elbukott volna az Alkotmánybíróságon, és amely még így is ellentétes lehet az Emberi jogok európai egyezményével.

De nem csak más bíróságok gyakorlatától tér el a mostani ítélet. A Pécsi Törvényszék eljáró bírája 2006-ban egy ittas állapotban egy sértettet megölő, egyet pedig életveszélyesen megsebesítő, (Péntek Lászlóhoz hasonlóan) többszörös visszaesőt ítélt több emberen elkövetett emberölés kísérletéért életfogytig tartó szabadságvesztésre, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját harminc évben határozva meg. 2007-ben egy rendőrt, aki előre kitervelten, nyereségvágyból hét lövéssel megölte ismerősét, minősített emberölésért és lőfegyverrel való visszaélésért ítélte életfogytig tartó fegyházbüntetésre, úgy, hogy a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja itt is harminc év lett (másodfokon tizennyolc év fegyházra enyhítették a büntetést). Szintén 2007-ben az egyéves gyermekét többször is a dívány karfájára dobó apát szándékos emberölésért tizenkét év fegyházra ítélte. 2008-ban egy idős nőt nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel megölő, korábban többször is büntetett vádlottat tizenöt év fegyházra ítélte. Ugyanebben az évben egy ittasan, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölésért tizenhárom év fegyházat szabott ki (másodfokon tizenegy évre enyhítették). Szintén 2008-ban egy előre kitervelten, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölésért szabott ki életfogytig tartó szabadságvesztést, a feltételes szabdságra bocsátás legkorábbi időpontját harminc évben meghatározva (másodfokon tizenhárom és fél évre enyhítették az ítéletet).

A bíró az ítélet szóbeli indokolásában kifejtette: „Figyelemmel arra, hogy a vádlott értékrendjében, gondolkodásmódjában a becsületes munkával szerzett jövedelemhez jutás nyomokban sem lelhető fel, a bíróság nem lát arra esélyt, hogy Péntek László valaha is a társadalom hasznos tagjává válhat. Ez a cselekmény szíven találta a magyar társadalmat. Megvédeni csak akkor lehet, ha a vádlott élete hátralevő részét a társadalomtól elkülönítve, izoláltan tölti. Ezért vele szemben tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést szabott ki a bíróság, nem mellékesen a büntetés generálpreventív céljaira is. A társadalom elvárása és igazságérzete itt most találkozott a bíróság álláspontjával is.”

A ítéletet a bíróság rekordgyorsasággal, néhány hónap alatt hozta meg. Nem hiszem, hogy – néhány koncepciós eljárást kivéve – volt olyan büntetőper, amelyben négy tárgyalási nap után szabták ki a lehető legsúlyosabb büntetést. Az ítélet és különösen az indokolás számos további kérdést is felvet. Vajon a felsorolt korábbi esetek nem találták volna szíven a társadalmat, ha kellő nyilvánosságot kapnak? Akik a bíróság szerint soha nem lesznek a társadalom hasznos tagjai, azoknak börtönben van a helyük? Lehet-e helye egy bírósági ítéletben a társadalmi elvárásnak bármilyen összefüggésben? Hiszen a társadalmi elvárás szinte minden súlyos bűncselekmény esetén az, hogy a létező legsúlyosabb büntetést szabják ki – de ez a Pécsi Törvényszék korábbi ügyeiben is így volt. Sajnos nem zárható ki, hogy ha a nagy nyilvánosságnak köszönhető társadalmi elvárás helyet kapott az ítélet indokolásában, akkor befolyásolta is azt.

Tóth Balázs Gergely

***

Forrás 2.: Dr. Pászti-Nagy Ügyvédi Iroda Facebook-profil

A Bándy-ügyben született ítéletről ír jogi véleményt Tóth Balázs Gergely. Kérdést vet fel arról, hogy nem túl súlyos-e az ítélet, illetve helyes-e a bírónak a társadalom véleményére hivatkozni.

Bennem is felvetődtek kérdések. Előljáróban annyit, hogy a tényleges életfogytiglan annyit tesz, hogy az elítélt életében már nem is lehet megvizsgálni annak a lehetőségét, hogy valaha szabadlábra kerüljön. Ilyen büntetést bevezetése óta csak néhány esetben szabtak ki.

Van olyan kritikus, aki a büntetés javító célját kérdőjelezi meg, hiszen aki már soha nem kerülhet vissza a társadalomba, annak a motivációja is elvész, hogy "megjavuljon", megváltozzon. A támogatók szerint viszont azért helyes ez a forma, mert bizonyos súlyú bűncselekmények után a társadalomtól nem várható el az a kockázatvállás, amely az elítélt esetleges ismételt bűnelkövetésével jár.

Ebben az esetben szexuális jellegű bűncselekmény és élet elleni bűncselekmény járt együtt, mindkettő önmagában is nagyon súlyos társadalmi és jogi megítélés alá esik, a kettő együtt talán az elképzelhető legsúlyosabb bűntett. Arról, hogy jogszerű-e a büntetés, nem igazán lehet vita, hiszen a jogszabály lehetőséget ad a tényleges életfogytiglani büntetés kiszabására. A társadalom biztosan nagyban egyetért az ítélettel, elég elolvasni a cikk kommentjeit, egy kivétellel mindenki támogatja.

Rossz a cikkben feltett kérdés, miszerint lehet-e hivatkozni a jogi szempontokon túl a társadalom véleményére. Szerintem a társadalom értékítéletét minden egyes ügyben figyelembe kellene venni, nyilván ésszerű keretek között. Itt ugyanis sokan reklamálják, hogy a halálbüntetés lenne indokolt, de arra jogi lehetőség nincs. A tényleges életfogytiglanira viszont van mód, a társadalom ezzel egyetért, mi a gond? A gond az, hogy hazánkban a "népi" közreműködés teljesen leszűkült az igazságszolgáltatásban, ami persze általában célszerű, de a kiemelt bűnügyeknél kicsit irigyekedve figyelem az Egyesült Államok esküdtszéki rendszerét. Igaz, hogy a laikusok könnyebben befolyásolhatók, mint a tapasztalt büntetőjogászok, de ott is van lehetőség az esküdtszék döntésének a mellőzésére, a büntetést pedig azért a bíró szabja ki.

A cikk másik felvetése, hogy mennyire megalapozott az ítélet, amelyet ilyen hamar, négy tárgyalás után hoznak meg. Én azt gondolom, hogy ez a másik terület, ahol érdemes figyelni a tengerentúlra: napokban-hetekben lehet mérni azt, hogy a kiemelt ügyekben mikor kerül az ügy tárgyalásra. Nálunk a túlterhelt ügyészség esetenként csak évek után jut el oda, hogy egyáltalán vádat emeljen, és bíróság elé küldje az ügyet, ahol újabb évek telnek el az ítéletig. Én azt mondom, hogy végre egy ügy, ahol rendőrség, ügyészség, bíróság hihetetlen gyorsasággal tette a dolgát. Bár így történne minden perben. 

 ***

Az ügy kapcsán bennem is sok gondolat felmerült, melyeket többségében megtartok magamnak. Annyi azonban mindenképpen érdekes, hogy megítélésem szerint talán valóban a szokásosnál jóval rövidebb idő alatt született meg az elsőfokú ítélet, ami nagy valószínűséggel az ügy jellegének, az azt körülvevő kiemelt figyelemnek, közhangulatnak is köszönhető. Figyelemmel azon személyes tapasztalataimra, melyek szerint egy-egy büntetőügy esetében valóban túlzottan elhúzódik az ügymenet, illetve viszonylag hosszú idő szükségeltetik ahhoz, hogy ítélet szülessen, ez akár még a pozitív kategóriába is sorolható. Azzal, hogy az ítélet súlya megfelel -e az elkövetés körülményeinek, módjának, avagy az túlzottnak tekinthető, lehetne vitatkozni. Nem teszem. Tény, hogy a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés a legsúlyosabb alkalmazható szankció. A fogvatartott ebben az esetben soha többé nem szabadulhat. Ennek megfelelően a társadalomra további veszélyt nem fog jelenteni. A büntetés-végrehajtási intézetben azonban vannak más fogvatartottak is, illetve a személyi állomány tagjai is ott vannak. Egy ún. "tész"-es elítélt rájuk azért potenciálisan jelentős veszélyt jelenthet, magára nézve különösebb érdemi következmények nélkül. Ezzel persze jellemzően kevesen foglalkoznak... A közelmúltban beszéltem egy olyan fogvatartottal, aki jelenleg egy jogerős fegyház büntetést tölt, azonban egy folyamatban lévő ügy kapcsán első fokon P. Lászlóhoz (a biztonság kedvéért én azért ügyelek az érintett személyiségi jogaira...) hasonlóan tényleges életfogytig tartó büntetés került vele szemben kiszabásra. Az érintett úgy ítéli meg a helyzetét, hogy ettől kezdve ő a bv. szervezet tulajdona lett, és amennyiben másodfokon helyben hagyják az ítéletet, akkor tesz arról, hogy ez az állapot megszűnjön. Azaz öngyilkosságot fog elkövetni. Ezzel megakadályozza a vele szemben kiszabott büntetés végrehajtását, illetve egy olyan eseményt valósít meg, amely számunkra elfogadhatatlan. A történet nem egyszerű. nekünk, a büntetés-végrehajtási intézetekben dolgozóknak nem mérlegelni, nem értékelni, nem megítélni kell, hanem végre kell hajtanunk az elítéltekkel szemben kiszabott büntetéseket, kényszerintézkedéseket, hátrányos megkülönböztetés nélkül, és attól függetlenül, hogy P. Lászlóra vagy éppen más fogvatartottra kell alkalmazni a jogszabályi előírásokat..