MEREPS-projekt záró konferencia, visszatekintés

„FELELŐSSÉGVÁLLALÁS, KAPCSOLAT ÉS HELYREÁLLÍTÁS” CÍMŰ MEREPS ZÁRÓ KONFERENCIA

2012. JANUÁR 17-19.

III. RÉSZ

Még csak most kezdődött a konferencia, de máris a vége felé közeledünk… A záró napon az első plenáris ülést Dr. Hatvani Erzsébet, a Magyar Kriminológiai Társaság Helyreállító Igazságszolgáltatási Szekciójának Elnöke moderálta. Az előadások sorát Dr. Marian Liebmann, az Egyesült Királyságból érkező mediátor és tréner nyitotta meg, aki elmondta, hogy az általa megkezdett felmérések és kutatások még nem fejeződtek be, de elsősorban angol nyelvterületeken folytatja a vizsgálatait.

Az érdeklődési körét öt téma képezi, melyek a következők:

Szolgáltatás a közösség felé

• fogvatartottak által végzett ruhaválogatás menekültek részére,
• kerékpárok megjavítása, majd értékesítése vagy Afrika területére történő eljuttatása az ottani rászorultak részére,

Áldozattudatosító programok

• Sycamore Tree program (27 országban, az Egyesült Királyság területén belül 36 börtönben van folyamatban)
• Bristol, börtön-program (2003-2004 között, a helyi börtönben egyhetes, gondolkodásformáló programok kerültek megtartásra fogvatartottak részére9
• SORI-program (belső resztoratív módszerekkel történő kapcsolatfelvétel az elkövető  és a sértet között, az empátia erősítése céljából, a programban megjelent a sértett is, illetve abba bevonták a családon belüli erőszak elkövetésében érintett fogvatartottakat is, akik sok esetben nem is tudták, mekkora károkat okoztak cselekményükkel az áldozatoknak)

Áldozat-elkövető közötti kommunikációt erősítő csoportok

• Rochester, 1985 (fiatalkorúak börtönében úttörő jelleggel alkalmazott resztoratív módszerek
• Bristol, 2004 (betörés elkövetése miatt elítélt fogvatartottakkal kapcsolatos tudatosságnövelő program, melybe a sértettek bevonása is megtörtént – volt olyan sértett, aki csak azért kapcsolódott be a programba, hogy találkozzon egy betörővel, még ha nem is azzal a konkrét elkövetővel, aki az ő lakásába tört be…)
• Sycamore Tree-programok      
• SORI-program
• civil szervezetek, pártfogók és a rendőrség részéről folytatott mediáció és konferenciacsoport
• 2001-2007 között lefolytatott kormányzati kutatás, a börtönön belüli, konferencia módszerre alapuló szolgáltatások tárgyában, konkrét példákon át bemutatva, hogy a találkozások pozitív hatással voltak a sértettek további helyzetére, illetve elősegítették a trauma feldolgozását,
• elkövetők és családjuk közötti találkozó megszervezése (a családdal, mint sértettel történő kapcsolat-felvétel, hiszen az elkövető börtönbe kerülésének a saját családja is szenvedő alanya)

Börtönön belüli kapcsolatokban kialakuló konfliktusok

• A resztoratív gyakorlatok és módszerek büntetés-végrehajtási keretek közötti alkalmazása, börtönön belüli konfliktusok (fogvatartottak részéről egymás sérelmére elkövetett támadás, lopás, verekedés, erőszak) feloldására, illetve fogvatartottak és a személyzet tagjai között kialakuló konfliktusok esetén.
• Fogvatartottak kiképzése mediációs technikák folytatására.

Resztoratív börtönök

• APAC-börtönök
• AVP-program
• nők számára folytatott programok, szexuális zaklatással összefüggésben.

  

Dr. Liebmann nemzetközi kitekintését és az alkalmazott resztoratív gyakorlatok ismertetését szolgáló előadását követően a helyreállító igazságszolgáltatás nemcsak hazánkban, de külföldön is igen elismert képviselője, a Közösségi Szolgáltatások Alapítványának vezetője, IIRP-tréner és legfrissebb tevékenysége tükrében a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Igazságügyi Szolgálatának áldozatsegítő pszichológusa, Negrea Vídia tartott előadást a resztoratív módszerek börtönben való alkalmazhatóságának tárgyában, a hazai gyakorlatok bemutatását felvezetve ezzel. A magyarországi tapasztalatokat facilitátori és mediátori szemmel, a tőle megszokott hitelességgel és szakértelemmel ismertetve, hiszen a MEREPS-project végrehajtása során a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben folytatott munkát mindvégig személyesen is segítette. Előadásában jól érzékeltette, hogy a különféle bűncselekmények sérüléseket okoznak az áldozatoknak, melyek igényeket keltenek bennük, mely igények kielégítésére jól használhatók a resztoratív gyakorlatok. És ahogy a pályázat megvalósítása során a gyakorlatban is bebizonyosodott, a helyreállító igazságszolgáltatás módszereinek a börtönkörnyezethez igazítva is eredményes és hatékony lehet az alkalmazásuk.

A következő plenáris ülésen még inkább a gyakorlaté volt a szó. A büntetés-végrehajtási szakemberek előadásait megelőzően a közönség megtekinthette a „Why Me?” szervezet magyar felirattal ellátott  "Woolf Within" című filmjét, ami Peter és Will történetét mutatta be, akik - mint egy rablás elkövetője és áldozata - részt vettek egy helyreállító igazságszolgáltatási konferencián. A film feliratozása egyébként a Foresee Kutatócsoport megbízásából készült, a "Why me?" szervezet engedélyével, és aki kíváncsi rá, az megtekintheti a Foresee Kutatócsoport honlapján (http://foresee.hu/filmjeink).   

A filmes felvezetést követően Dr. Budai István bv. ezredes bv. főtanácsos, a Balassagyarmati Fegyház és Börtön parancsnoka bemutatta a büntetőjogi mediáció hátterét, majd a büntetés-végrehajtási tevékenység jogszabályi hátterének érintése után bemutatta az általa vezetett intézet szakmai tevékenységét, a helyreállító igazságszolgáltatás eszmerendszerének zárt intézeti keretek közötti alkalmazhatóságát és a közösség érdekében végzett, resztoratív jellegű munkákat.

Kovács Mihály bv. alezredes bv. tanácsos, a Balassagyarmati Fegyház és Börtön Büntetés-végrehajtási Osztályának vezetője a MEREPS-projekt eredményeit mutatta be, a plenáris ülés eredeti címéhez ragaszkodva: bv-s szemmel. Előadásában bemutatta azt a fejlődési folyamatot, amely teret adott a resztoratív jellegű gyakorlatok büntetés-végrehajtási közegben történő alkalmazásához, hangsúlyozva, hogy megítélése szerint azért a minden újtól ódzkodó, túlbürokratizált világban mindez nagymértékben parancsnokfüggő dolog. Mert egy olyan intézetben, ahol az első számú vezető felvállalja az újszerű gyakorlatok alkalmazását, ott könnyebben kaphatnak teret a korábban talán elképzelhetetlen módszerek, és a vezető által képviselt szellemiség előbb-utóbb átragad a végrehajtó állomány tagjaira. Az előadó gyorsan leszögezte, hogy a félreértések elkerülése végett a börtön falai között nem a klasszikus értelemben vett büntetőjogi mediációt alkalmazzák, hanem olyan helyreállító jellegű folyamatokat, melyek jól alkalmazhatók a fogvatartottak egymás közötti konfliktusainak feloldásában. Az osztályvezető bemutatta a project keretén belül Balassagyarmaton végzett tevékenységeket, több gyakorlati példán keresztül ismertette a mediációs jellegű eseteket, valamint bemutatta az általuk alkalmazott családi döntéshozó csoportkonferencia módszereket is. Kérdések és nehézségek ugyan vannak, de ahhoz kétség nem férhet, hogy a helyreállító igazságszolgáltatás módszerei eredményesebbé tehetik a klasszikus értelemben vett és eddig a büntetés-végrehajtási intézetek napi gyakorlatában alkalmazott módszereket.

A blokk utolsó előadójaként Tóth Tamás bv. ezredes bv. tanácsos Úr, a Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézetének igazgatója ismertette azokat a tevékenységeket, melyeket munkatársaival Tökölön alkalmaznak, az ott elhelyezett fiatalkorú fogvatartottakkal kapcsolatos munka során.

Az ebédszünet után az Aszódi Javítóintézet igazgatója, Szarka Attila Úr mutatta be a fiatalkorúak intézetét, és ismertetett egy, az intézet falai között lezajlott esetet.

Az utolsó előadásban a konferencia főbb következtetéseit Prof. Dr. Ruzsonyi Pétertől, a Nemzeti Köz-szolgálati Egyetem Rendészettudományi Kar Büntetés-végrehajtási Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanárától hallhattuk meg. És megnyugodhattunk, a resztoratív módszerek alkalmazása illeszkedhet a büntetés-végrehajtási gyakorlattal. Mert néhány medúza mindenképpen megmenthető.         
              

 
Hát... most ennyire tellett tőlem, de remélem, valamelyest sikerült betekintést adnom a MEREPS-projekt záró konferenciáján elhangzott előadásokba. Örülök, hogy ott lehettem, annak meg különösen, hogy részese lehettem a projekt megvalósításának. 

A MEREPS-project záró konferenciájáról szóló beszámoló folytatása

„FELELŐSSÉGVÁLLALÁS, KAPCSOLAT ÉS HELYREÁLLÍTÁS” CÍMŰ MEREPS ZÁRÓ KONFERENCIA

2012. JANUÁR 17-19.

II. rész

A második plenáris ülés, a MEREPS-projekt főbb eredményeit bemutatni hivatott kerekasztal-beszélgetés első előadója Dr. Theo Gavrielides, az Independent Academic Research Studies megalapítója és igazgatója volt.

(Dr. Theo Gavrielides a jobb oldalon ül)

Előadása mottója szerint: „Büntess meg most és nem fogom ezt újra elkövetni a mai napon. Taníts meg arra, hogy hogyan nem követek el bűnt, és egy életre meg fogom ezt jegyezni.”

Mint az ügyvezető elmondta, szervezete elsősorban fiatalkorúakkal foglalkozik, leginkább rájuk össz-pontosítanak. 2010. októberében Anglia és Wales területén az akkori számadatok szerint 85494 volt a fogvatartottak száma, közülük 1637 volt a 15-17 éves fiatalkorú. A múlt augusztusi angliai zavargások következményeként bevezetett intézkedések eredményeképpen a fiatalkorúak börtönbeli létszáma meghaladta a 2800-at. A börtön azt jelenti, hogy a fogvatartottakat kivonják a társadalomból. A nagy kérdés azonban az, hogy milyen emberek kerülnek ki a börtönből a büntetés letöltése után. 2011. júliusában az angol Kormány kinyilvánította azon véleményét, miszerint látják annak az esélyét, hogy a helyreállító igazságszolgáltatás eszközeit bevezessék a gyakorlatba. Mindez valahol alátámasztja a 2009-ben megkezdett MEREPS-projekt létjogosultságát, mely pályázati program megvalósításában négy ország (Magyarország, Németország, Belgium, Egyesült Királyság) képviselői vettek részt. A megvalósítás során magyar szakemberek (kutatók, kriminológusok, ügyészek, pártfogó felügyelők, büntetés-végrehajtási szakemberek) háromnapos tanulmányúton vettek részt Londonban, a nagy mennyiségű elméleti munka mellett gyakorlati kutatás került végrehajtásra, fókuszcsoportos interjúk kerültek felvételre áldozatokkal és másodlagos áldozatokkal, valamint egy egyetemi szeminárium került megtartásra. A helyreállító igazságszolgáltatás fogalmának meghatározása, definiálása nem egyszerű. Ahogy Dr. Gavrielides fogalmazott ez egy elvsor, egyfajta morális kód arra, hogyan éljük életünket. A resztoratív igazságszolgáltatás azonban nem kompatibilis a börtönnel, nem büntetés és nem is annak alternatívája. Nem illik bele a büntetés-végrehajtás környezetébe, a börtön rendszerébe, viszont kiegészítheti azt, ráadásul gazdaságilag is előnyös megoldásokat jelenthet.

Ezt követően Arthur Hartmann professzor, a brémai Institut of Police and Security Research képvise-lője mutatta be a németországi viszonyokat, kiemelve azt a tényt, hogy 2006-ban új törvények léptek hatályba. A büntetés-végrehajtási intézetek tartományi hatáskörbe kerültek, több új, a fogvatartottakra vonatkozó törvény született. majd 2011. decemberében mediációs törvény is napvilágot látott. A német gyakorlat eddig is támogatta a helyreállító igazságszolgáltatás és az áldozatközpontú büntetés-végrehajtást, tehát alapvetően korábban is nyitottak voltak erre, de néhány korábbi kezdeményezés egyfajta közönybe fulladt. Hartmann professzor több folyamatban lévő, a resztoratív módszerekkel foglalkozó, azok alkalmazását célzó projektet ismertetett. A MEREPS-projekt mellett bemutatta azt a programot, amely Bielefeldben valósult meg, áldozatok és elkövetőek közötti mediációt alkalmazva. Berlinben a fogvatartottak és a személyi állomány tagjai közötti konfliktusokat terelik mediációs útra. Reutlingenben pedig a fogvatartottak szabadulásra történő felkészítését szolgáló konferenciákat alkalmaznak.

A projekt kapcsán végzett kutatás megállapításai szerint a német börtönök személyzetének tagjai alapvetően támogatják a helyreállító igazságszolgáltatást és az áldozatorientált börtön-rendszert. Ez a fajta, támogató attitűd gyakorlatilag a személyzet minden szintjén működik, habár a helyreállító módszerekkel és gyakorlatokkal kapcsolatos ismeretek nem túl magasak a személyzet körében, az ottani képzésnek ez nem képezi részét. A resztoratív módszerek bevezetése ráadásul adminisztrációs problémákkal is együtt jár, mert a sértettek meghívása, elérése gondot okoz, ezért az adminisztratív tekintetben egyébként is túlterhelt személyzet ódzkodik is a gyakorlati alkalmazástól.

     

A kutatás során az elkövetők motivációját nem vizsgálták, azonban nehéz annak megállapítása, hogy egy elkövető szándéka őszinte –e vagy sem. A resztoratív gyakorlatokban való részvételüknek viszont feltétlenül örülni kell, még akkor is, ha a sértett és az elkövető összehozása nem minden esetben lehetséges.

Az áldozatok vonatkozásában mindenképpen fontos annak hangsúlyozása, hogy a sértetteknek nincs erkölcsi kötelezettségük a resztoratív gyakorlatokban való részvételben azért, mert áldozattá váltak, de tény, hogy sokan mégis szeretnének részt venni a helyreállító folyamatokban. Az áldozatok egy része akár pénzügyi téren is érintett, érdekelt lehet az elkövetővel való kommunikációban, de sokaknál egyszerűen csak a „Miért én?” kérdés megválaszolása a legfőbb motiváció. A legjobb resztoratív módszer kiválasztásának azonban a sértett kívánságán kell alapulnia.

A kutatás legfontosabb következtetése tehát az, hogy a resztoratív módszerek büntetés-végrehajtási keretek között történő alkalmazása fontos, de ehhez jogszabályi háttér megteremtésére lenne szükség, illetve ki kell küszöbölni azokat az adatvédelmi korlátozásokat, melyek következtében a sértettek címének, elérhetőségének megismerése gondot okoz.

Az Országos Kriminológiai Intézet munkatársai, Dr. Barabás Tünde és Dr. Windt Szandra elmondták, hogy a projekt kezdetekor még nem tudták azt, hogy a fogvatartotti populáció ennyire nőni fog Ma-gyarországon. A több fogvatartott több konfliktushelyzetet jelent, melyeket kezelni kell. De itt kell kihangsúlyozni azt a tényt is, hogy a több elkövetett bűncselekmény több áldozatot is jelent, akiknek a szükségleteit szintén kezelni kell.

Karolien Marien, Dr. Barabás Tünde, Dr. Windt Szandra 

Ahogy Dr. Barabás Tünde, az OKRI Kommunikációs és Oktatási Osztályának vezetője elmondta, 2006-ban megtörtént a büntetőjogi mediáció lehetőségének a megteremtése, ami a magyar lakosságtól sem áll távol, amit mi sem bizonyít jobban, mint az áldozatok részéről megtapasztalható ez irányú igény. A büntetőjogi mediáció rövid bemutatását, a német és belga viszonyokkal való összevetését az eredmények bemutatása követte.

A projekt előzményeivel kapcsolatban Dr. Windt Szandra úgy emlékezett vissza, hogy 2008-ban, a program ötletének megszületésekor egy flipchart táblára írták mindazokat az ötleteket, melyeket szerettek volna valóra váltani, majd gondolatát így folytatta: „2012-ben jelenthetjük, hogy a tervek megvalósultak. A MEREPS-érzés kiteljesedett.”        

Mindehhez természetesen kellett két rendkívül nyitott börtönparancsnok: dr. Budai István bv. ezredes bv. főtanácsos, a Balassagyarmati Fegyház és Börtön vezetője, illetve Tóth Tamás bv. ezredes bv. tanácsos, a Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézet (Tököl) igazgatója személyében. Lefolytatásra került 1-1 fókuszcsoportos kutatás, melyek eredményeit az érdeklődők már olvashatják is a pályázat eredményeit bemutató kézikönyvben, melynek címe megegyezik a konferencia címével: „Felelősségvállalás, Kapcsolat és Helyreállítás”. Hangsúlyozni kell, hogy a megvalósításban, a vizsgálatokban résztvevő személyek nemcsak ún. szobakutatók voltak, hanem be is jutottak börtönökbe, látták az ottani körülményeket, testközelből figyelhették meg a személyzet munkáját, a fogvatartottakat és érezhették a problémákat. A két büntetés-végrehajtási intézet személyi állományának kiválasztott tagjai részére képzés zajlott le, minek köszönhetően nevelőtisztek, biztonsági tisztek, biztonsági főfelügyelők és pszichológusok kaptak betekintést a resztoratív módszerek elméletébe és gyakorlatába. 200 fogvatartott esetében kérdőíves vizsgálat került felvételre, majd 2011-ben 4-4 fókuszcsoportos beszélgetés is lefolytatásra elítéltekkel. A legnagyobb problémát esetünkben is a sértett elérése okozta, de sor került két lakossági fórum megtartására és a vélemények további mérését szolgálta az OKRI honlapján közzétett kérdőív is.

„Arra a kérdésre, hogy mi a büntetés-végrehajtás célja – fogalmazott Dr. Windt Szandra a fókusz- csoport egyik résztvevőjét idézve – egyértelműen az a válasz: nem az, hogy emberraktár legyen.”

A fogvatartottakkal kapcsolatban megállapítható, hogy esetükben érzékeny terület az igazság. Többségük vagy félelemből, vagy érdekből nem hajlandó elmondani a valódi igazságot, viszont a kutatás eredményeinek tükrében azt lehet mondani, hogy a sértettel való találkozásra van hajlandóság. Ha nem is mindenben a sértett érdekeit nézik, de a megkérdezett fogvatartottak 70%-a bevonódna egy resztoratív folyamatba. Az esetleges előkészítésben azonban kiemelt jelentősége van annak, hogy a sértettet nem szabad annak kitenni, hogy újra viktimizálódjon, újra áldozattá váljon. A fiatalkorú fogvatartottakkal nem elég egy egyszerű előkészítés, ők általában és többségükben súlyos, erőszakos jellegű bűncselekmények elkövetése miatt kerülnek börtönbe, a sértett személye így különösen érzékeny. A fiatalkorú elítéltek ráadásul jelentős emocionális és nevelési hátrányokkal rendelkeznek, többek közülük börtönben lévő hozzátartozókkal vagy más szempontból rendezetlen körülményekkel bírnak, ami szintén megnehezíti a velük való munkát, ráadásul az áldozati szempontok nem is mindig jönnek elő náluk. A fiatalok tehát minden szempontból nehezebben kezelhetők, esetükben mindenekelőtt egyfajta hiánypótlás szükséges. A felnőtt fogvatartottak esetében könnyebb a feladat, közülük több a vagyon elleni bűncselekmény elkövetése miatt elítélt személy, így azt a megállapítást tehetjük, hogy a resztoratív módszerek alkalmazására, ha már nem pilot jellegű projektről van szó, inkább a felnőtt korú elítéltek tűnnek alkalmasabbnak.

A MEREPS-projekt további eredményeit ismertetve Dr. Windt Szandra elmondta, hogy több mint 20 fogvatartott vett részt ún. mini Zákeus-programon, és 40 főnél is többen vonódtak be konfliktusmeg-oldásba. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a mediációs technikák a fogvatartottak közötti konfliktusok megoldásában jól alkalmazhatók. Nyolc sikeres esetről lehet beszámolni, melyek kivétel nélkül megegyezéssel zárultak. További négy esetben lépések történtek az áldozat irányába történő jóvátételre és a családi döntéshozó csoportkonferenciák is eredményesnek bizonyultak. Kijelenthető hát, hogy a resztoratív módszereknek helye van a büntetés-végrehajtási keretek között, de mindez sok mindent igényel, a jogszabályi változások mellett adott esetben anyagi ráfordítást is.

Az ebédszünetet követően workshopok megtartására került sor.

Az egyik a nemzetközi párbeszédet erősítette, „A kerekasztal, és ami mögötte van – A helyreállító igazságszolgáltatás és a mediáció börtönben történő alkalmazásának lehetőségei és nehézségei” címen. Dr. Theo Gavrielides moderálása mellett az egyik délelőtti előadó, Arthur Hartmann professzor és Karolien Marien, a European Forum for Restorative Justice képviselője irányította a beszélgetést. A – teljesség igénye nélkül – kanadai, belga, angol, német és magyar résztvevők a közösség szerepét, ismereteit és a resztoratív folyamatokba való bevonódását beszélték át, illetve a sértettek igényei is szóba kerültek a nemzetközi tapasztalatok egymással történő megosztása mellett.       

A másik workshop a hazai gyakorlatok megismertetését segítette: „Jó-gyakorlatok, közös tapasztalatok a magyar büntetés-végrehajtásban” címen. A moderátor szerepét itt Wagner János, a Partners Hungary mediátora töltötte be, míg az előadók között szerepelt Batizi Ildikó a Belügyminisztérium munkatársa, illetve Szegő Dóra szociológus, a Foresee Kutatócsoport kutatója, aki tevékeny részt vállalt a MEREPS-projekt egyes munkafázisaiban.

A nap utolsó plenáris ülésén Marina Cantacuzino tartott előadást a The Forgiveness Project tevékenysége tárgyában, „Mit jelent a megbocsátás az áldozatoknak és az elkövetőknek?” címen. Az előadás felvezetőjében elhangzottak Desmond Tutu püspök szavai: „semmit sem tartok megbocsáthatatlannak”. Áldozatokról, megbocsátó áldozatokról szóló, megrázó képsorok vezették fel Marina szavait. Ahogy megfogalmazta, mindegy, hogy a konfliktusnak melyik oldalán állunk, problémáink lehetnek. 2004-ben Londonban került megszervezésre egy kiállítás, amely megbocsátó áldozatokról összeállított képeket, történeteket ismertetett meg az érdeklődőkkel. Ez adta a The Forgiveness Project alapötletét.

A R.E.S.T.O.R.E. nevű program egy intenzív, korai beavatkozás, 20-25 fogvatartott bevonásával. A cél, hogy próbáljanak megbocsátást, változást találni ők is, mert ők is traumán mentek keresztül. A programban a sértettek is közreműködnek, akik történetei nagy hatással bírnak az elkövetőkre. Az egykori sértettek és bűnelkövetők együttműködése egy eredményes programot hozott létre.

A mozaikszó elemei:

Repentance (bűnbánat, megbánás)

Empathy (empátia)

Story Telling (történetmesélés)

Team Building (csapatépítés)

Openness (nyitottság)

Restorative Acts (resztoratív tevékenységek)

Education (nevelés, oktatás)

Folytatás következik...