Mikulás-nap

Rendhagyó Mikulás-napi rendezvények a rácsok mögött…

Az elmúlt napokban a megszokott, monotonnak mondható börtönéletet két szokatlan, büntetés-végrehajtási intézetben szokványosnak egyáltalán nem nevezhető esemény tette színesebbé, hiszen Mikulás-napi műsorok tanúi lehettünk a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben.

A fogvatartottak színjátszó csoportja már-már tradicionálisnak mondható módon, zenés-verses műsorral készült az Intézet zord falai mögé látogató gyermekcsoportoknak. A tegnapi napon a Reménysugár Gyermekotthon kisebb-nagyobb lakói és gondozónői számára adták elő műsorukat az elítéltek, míg a mai délelőtt folyamán a Kiss Árpád Általános Iskola tanulói és igazgató-helyettese részére került bemutatásra az ünnepi előadás.

Úgy gondolom, hogy mindenképpen rendhagyónak számít az ilyen fajta program egy börtönön belül, habár esetünkben ez valóban nem az első hasonló kezdeményezésnek tudható be. Intézetünk ugyanis több évre visszanyúló együttműködéssel rendelkezik mindkét intézménnyel, melynek keretében számos hasonló rendezvényre kerülhetett sor az elmúlt időszakban.

A laikus talán azt gondolja, hogy a börtön a gonosz, elvetemült bűnözők gyűjtőhelye, ami talán helytálló megállapítás is lehet. Részben. Hiszem ugyanis, hogy a különféle bűncselekmények elkövetése miatt szabadságvesztés büntetésüket töltő fogvatartottak között ugyanis vannak rosszfiúk is, akikben ott van annak a szándéka, hogy változzanak, hogy valamit jóvátegyenek abból, amit elkövettek. Vannak a börtönben olyanok is, akik korábban soha nem kerültek összeütközésbe a törvénnyel, de most mégis el vannak zárva a társadalomtól. Egy rossz döntés, vagy mások, a korábbi barátok befolyásolása, hatása miatt.             

  

A hátunk mögött álló két nap megmutatta, hogy a fogvatartottak között igenis vannak olyanok, akik fontosnak érzik azt, hogy örömet szerezzenek számukra teljesen idegen gyerekeknek. Olyanoknak, akik különböző okok miatt egy gyermekotthonban élnek, szüleiktől - akiket vagy ismernek, vagy nem - távol. És olyanoknak, akik ugyan szerencsére teljesen normális családban élnek, de mégis jólesik számukra, ha ajándékot kapnak, akár egy kis műsor formájában.

És a fogvatartottak között is vannak gyerekek, akik számára ajándékot jelentett a köztük lévő gyermekek mosolya, öröme, tiszta ártatlansága. És vannak köztük szülők, akik ugyan a saját gyermekükkel nem találkozhattak ezekben a pillanatokban, de megadatott számukra, hogy néhány percre kiszakadjanak a rácsok mögül, és egy kicsit otthon érezhessék magukat.

Természetesen ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az egyébként rendkívül értékes, színvonalas, a különböző összetételű és hátterű gyermekcsoportokhoz igazított műsort összeállító fogvatartottak tényleg mindent megtettek annak érdekében, hogy a kis vendégek jól érezzék magukat, és ne tűnjön fel számukra, hogy mégiscsak egy börtönben vannak, ahol talán sokkal több a krampusz, mint a jó Mikulás…

Annak érzékeltetésére, hogy milyen volt a hangulat, segítségül hívok két közreműködőt:      

Mikulás a börtönben

(a fogvatartottak felkészítésében közreműködő nevelő szemével)

"December 6. nagy nap minden gyermek életében, mert akkor érkezik a Télapó!

A kisebbek teljesen elhiszik, hogy van egy jóságos, nagy szakállú, örök életű piros ruhás valaki, aki minden évben megajándékozza a jó gyerekeket.

A nagyobbak már maguk sem tudják, hogy elhihetik-e a létezését, de mint Micimackó mondaná: sose lehessen azt tudni!

A szülők megtanítják a gyermekükkel, hogy a Télapót hogyan kell várni (tiszta csizma ablakba vagy ajtó elé, dallal-verssel, stb.), majd aztán ezt a Télapó, a jóságos Mikulás ajándékkal honorálja. Egy kicsi félsz azért mindig van a várakozásban, mert mi van akkor, ha az év közben „elkövetett” kisebb-nagyobb csínytevések miatt nem viszi az ajándékot ez a jóságos öreg Bácsi?

A szülők pedig mindent megtesznek azért, hogy ezeket a csínyeket a Mikulás „ne tudja meg”, és lássák, hogyan veszi át gyermekük az ajándékot: csillogó szemmel, mosolygósan vagy éppen megszeppenve, de mindenképp boldogan!

Igen ám, de mi van azokkal a gyerekekkel, akiket a szülei nem tanították meg, hogyan kell várni a Télapót, milyen verset – dalt illik elmondani, és hogyan kell jótékony „füllentéssel” a csínyeket a Télapó tudomására hozni? Mi van azokkal a gyerekekkel, akik gyermekotthonokban élnek, akiknek a szüleik helyett valakinek mindezt meg kell tanítani? Mi van azokkal a gyermekekkel, akik örömén a szüleik nem örülhetnek?

Szerencsére mindig vannak jótét lelkek, akik ezeknek a gyermekeknek is örömet tudnak – akarnak szerezni!

Ezeket a jótét lelkeket valószínűleg senki sem a börtönben keresi! Pedig a minap ennek tanúi, részesei lehettünk!

A Balassagyarmati Reménysugár Gyermekotthon, valamint a Balassagyarmati Fegyház és Börtön között immáron hagyományosnak mondható jó kapcsolat alakult ki. A fogvatartottak részt vesznek az otthon életében hol munkával, hol verssel-dallal. A gyermekek mindezt tiszta gyermeki létükkel, bajaik ellenére is mindig mosolygós arcukkal köszönik meg.

  

A Télapó is ennek a jó kapcsolatnak köszönhetően került börtönbe. A fogvatartottak verses-dalos, együtt éneklős Mikulás napot tartottak a börtön Szent Mihály Kápolnájában a „reménysugaras” gyerekeknek, akik nagy örömmel fogadták a felajánlott csomagokat és a fogvatartottak által készített cérnaképeket.

A fogvatartottak pedig? Ránézésre többen elgondolkodtak azon, kinek is nagyobb a baja?

Milyen apróság is elég ahhoz, hogy szebb legyen még a napsütés is, amikor ezeknek a zömében sérült gyermekeknek az örömét látták.

Mindannyian gazdagabbak lettünk! Minket ezek a gyerekek a mosolyukkal, az örömükkel tettek gazdagabbá, s tudom: ez sokkal nagyobb ajándék, mint amit valaha is adhatunk bármelyik gyereknek!"

  

Mikulás a büntetés-végrehajtási intézetben

(az egyik közreműködő fogvatartott szemével…)

„Fogvatartott társaim kérésére, biztatására elvállaltam idén a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben tartott rendezvényen a Mikulás szerepét.

A megtisztelő feladat elvállalásában fontos szerepet játszott, hogy családunkban is van szellemileg sérült, testvérem gyermekén hosszú kivizsgálás során fedezték fel az autizmus jeleit, amit tavaly ténylegesen megállapították nála. Addig se volt egyszerű életük, ám a vizsgálat után teljesen felborultak a mindennapjaik. Vizsgálatok következtek, majd speciális óvoda és iskola követte...

Ilyenkor adok hálát a sorsnak, hogy pici fiam csak az én hiperaktivitásomat örökölte, amit idővel ki lehet nőni. Már ő hozzá is óriási türelem és szeretet kell. Azonban egy autista gyermekhez nem elég a lelkesedés és szeretet, oda már szakápolásra van szükség. Egy iskolai oktatóm mondta a tudáson kívül, türelem és alázat kell a kifogyhatatlan szereteten kívül.

Mikor a Janus Pannonius Tudomány Egyetemre jártam, voltunk gyakorlaton speciális iskolába jártunk 3 héten keresztül, ott tapasztaltuk milyen szeretetre éhesek ezek a gyerekek, viszont itt jegyezném meg, hogy ők is hatalmas szeretetet sugároznak.

Az előbbi elvek alapján próbáltam segíteni testvéreméknek, de igazán ott jöttem rá, hogy más eltölteni pár órát velük, és más hosszabb időtartamot.

Viszont a testvérem mindig avval biztatott, hogyha az az idő kellemes volt a gyereknek, akkor az bizony megmarad benne. Ráadásul, ami ennél is fontosabb abban a rövid időszakban levettük a terhet a szülőkről, jelen esetben a gondozókról...

A múltból visszaugorva a jelenbe, fogvatartott társaimmal együtt lelkesen készültünk a rendezvényre, hogy minél mélyebb nyomot hagyjunk a gyerekekben. Most így utólag már csak mosolyogtunk az előző napok feszült készülődésén. Hisz csak egy személyes példát említve órákig készítettük a szakállat, hogy egy vattából élethű szakállat varázsoljunk. A műsor alatt szembesültünk avval a szeretet áradattal, ami felénk irányult. Mindannyiuk nevében mondhatom, hogy az elérzékenyülés jelei jelentkeztek rajtunk, nekem szerencsém volt, mert a szakáll eltakarta érzelmi megnyilvánulásaimat.

A mosolyok, tapsok és kedves pillanatok jelezték felénk, hogy csodálatos perceket adtunk ezeknek a szeretetéhes gyerekeknek. Azért ne felejtsük el, hogy ezeket a gyerkőcöket hosszú perceken keresztül sikerült lefoglalni és elfelejtetni a szürke hétköznapokat velük. Ami engem személyesen is megérintett, hogy a törpék közelségükkel valamilyen szinten odavarázsolták az én 7 éves fiamat is. Hatalmas élmény volt, leírhatatlan.

Amúgy zárszóként megjegyezném, hogy az intézeti picurkák és köztünk, fogvatartottak között egy erős lelki kapocs fűződik. Hisz ők lelkileg annyira ki vannak éhezve a szeretetre és a családra, mint mi, akik rontottak a kinti világban, és most készülnek arra, hogy újra lehetőséget kapjanak. Azt hiszem, mindannyiunk nevében leírhatom. Fenti véleményemet a műsoron részt vevő fogvatartottak arcán látottak megerősítik.

Így utólag csak annyit mondhatok, csodás élményben volt részünk, részem. Ezúton is köszönöm társaimnak, hogy részt vállalhattam belőle.”

Tudósítás egy gyermek sérelmére elkövetett bűncselekményről...

Egy Daly City nevű kaliforniai településen élő édesapa a múlt hét pénteki napján egyéves szabadságvesztés büntetésre lett ítélve, amiért a tiztenhét hónapos kisfiát a forró sütőbe tartotta, úgymond pedagógiai célzattal.

A huszonegy éves Gregory Colver jr. eredetileg azt állította, hogy ő már elaludt, amikor is a gyermek kíváncsiságból betévedt a konyhába, ahol bekapcsolta a tűzhelyet, belemászott, ezzel sérüléseket okozva magának.

A kisfiú másod- és harmadfokú égési sérüléseket szenvedett, melyek kapcsán a Seton Medical Center orvosai arra a következtetésre jutottak, hogy azokat forró, lineáris tárgy okozta – mondta Steve Wagstaffe kerületi ügyész, a San Francisco Chronicle című lapnak nyilatkozva.

A nyomozó hatóságok azonban a történet mélyére ástak, minek kapcsán kiderült, hogy a Colver által előadott sztori nem egyezik meg a barátnője – azaz a gyermek édesanyja – által elmondottakkal, aki a baleset bekövetkezésének időpontjában a munkahelyén tartózkodott, tudósított a KGV-TV.  

Colver, akit december 30-án tartóztattak le, végül bevallotta, hogy ő tartotta be a gyermeket szándékosan a sütőbe, azzal a szándékkal, hogy megtanítsa őt arra, milyen veszélyes a forró sütő.

Az ügyvédje később azt mondta, hogy a vallomás hamis volt, és a gyermek égési sérülései baleset következményei voltak.   

A rendőrség végül megállapította, hogy Colver éppen pizzát sütött, amikor a gyermek a kezével elkezdett dörömbölni a sütő ajtaján, mondta a kerületi ügyész. 

Büntetésként Colver a kisfiút a sütőbe tartotta, először a lábát bedugva abba. Amikor a gyermek megpróbálta kibújni az apja szorításából, akkor ráesett a forró sütőlapra és megégette a lábát.

Colvert júliusban kiskorú veszélyeztetése bűncselekmény és gyermek sérelmére elkövetett kegyetlenség elkövetése miatt ítélték el egy éves börtönbüntetésre, annak ellenére, hogy az ügyészek öt évet kértek.

Az eddig börtönben töltött időt beszámították Colver esetében, akinek ennél fogva már csak mintegy két hónapot kell rács mögött töltenie.

A fiatal apát a San Mateo Megyei Fellebbviteli Bíróság döntése értelmében továbbá öt éves próbaidőre ítélték, illetve részt kell vennie szülői osztályokban és tanácsadáson.

az apa, akire nem lehet büszke a családja...

Ennyi a hír, és habár egyáltalán nem megnyugtató a dolog, annyi azonban mindenképpen megállapítható, hogy efféle, magukat szülőnek nevező barmok nem csak kis hazánkban vannak. Sajnálatos módon, gyermek- és kiskorúak sérelmére elkövetett bűncselekmények Magyarországon is megtörténnek. Pedig a hasonló bűncselekmények esetében olyan jó lenne, ha azok meg nem történtté nyilváníthatóak lennének, vagy legalább nem fordulnának elő szinte mindennapos jelleggel... 

Ha már a hazai vizekre eveztünk, akkor eszünkbe juthat egy múlt héten napilapokban is megjelent tudósítás, miszerint a siófoki gyámhivatal 2008. szeptemberében négy gyermeket – egy lányt és három fiút – adott ki nevelésre Fonyódra, egy 50 éves, nevelőszülői tanfolyamot végzett asszonyhoz. Kezdetben jó volt a kapcsolat az asszony és a gyerekek között, de ez a következő évtől fokozatosan romlott. A nő nem tudta kezelni az akkor tíz, kilenc, hat és öt éves gyerekek viselkedési problémáit, s folyamatosan verte, bűntette őket. Általában kézzel, de előfordult, hogy teniszütővel, sodrófával, fakanállal, vécékefével bántalmazta a gyerekeket, máskor a hajukat tépte. Volt, hogy büntetésből nagy hidegben a családi ház teraszán is térdepeltette huzamosabb ideig a kicsiket, vagy fejüket hosszasan a víz alá nyomta – írta a sonline.hu, Somogy megyei hírportál. Megtiltotta a gyerekeknek, hogy esténként, lefekvés után kimenjenek a szobájukból, ezért többször is előfordult, hogy azok a szobában végezték el dolgukat, amiért újra büntetést kaptak: verést, vagy ételmegvonást.

A kaposvári ügyészség négyrendbeli kiskorú veszélyeztetése és ugyanennyi, védekezésre képtelen személy ellen folytatólagosan elkövetett könnyű testi sértés miatt emelt vádat a nővel szemben. Horváth Szilárd megyei főügyész továbbá külön vizsgálatot rendelt el annak megállapítására, hogyan fordulhatott elő, hogy a gyermekvédelmi szolgálat két éven keresztül nem vette észre, az asszony miként bánik a nevelésre bízott gyerekekkel.

Az eset kapcsán csak arra lennék kíváncsi, hogy ebben az ügyben vajon mikor születik meg az ítélet?