Október 23-i megemlékezés a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben

2011. október 21-én a Balassagyarmati Fegyház és Börtön tárgyalótermében az 1956-os forradalom és szabadságharc 55. évfordulója alkalmából az október 23-i állami ünnepségsorozat intézeti programja keretében a Kiss Árpád Általános Iskola két tanulója adott elő egy-egy verset, majd sor került az intézetparancsnok és az Ipoly Cipőgyár Kft ügyvezető igazgatója által az ünnep alkalmából a személyi állomány tagjai részére adott elismerések, jutalmak átadására. 

 

Tamási Lajos: Piros vér a pesti utcán

Megyünk, valami láthatatlan

áramlás szívünket befutja,

akadozva száll még az ének,

de már mienk a pesti utca.

Nincs más teendő: ez maradt,

csak ez maradt már menedékül,

valami szálló ragyogás kél,

valami szent lobogás készül.

Zászlóink föl, ujjongva csapnak,

kiborulnak a széles útra,

selyem-színei kidagadnak:

ismét mienk a pesti utca!

Ismét mienk a bátor ének,

parancsolatlan tiszta szívvel,

s a fegyverek szemünkbe néznek:

kire lövetsz, belügyminiszter?

Piros a vér a pesti utcán,

munkások, ifjak vére ez,

piros a vér a pesti utcán,

belügyminiszter, kit lövetsz?

Kire lövettek összebújva

ti, megbukott miniszterek?

Sem az ÁVH, sem a tankok

titeket meg nem mentenek.

S a nép nevében, aki fegyvert

vertél szívünkre, merre futsz,

véres volt a kezed már régen

Gerő Ernő, csak ölni tudsz?

Piros a vér a pesti utcán.

Eső esik és elveri,

mossa a vért, de megmaradnak

a pesti utca kövein.

Piros a vér a pesti utcán,

munkások ? ifjak vére folyt,

- a háromszín-lobogók mellé

tegyetek ki gyászlobogót.

A háromszín-lobogók mellé

tegyetek három esküvést:

sírásból egynek tiszta könnyet,

s a zsarnokság gyűlöletét,

s fogadalmat: te kicsi ország,

el ne felejtse, aki él.

hogy úgy született a szabadság

hogy pesti utcán hullt a vér.

Fogvatartottak resztoratív jellegű munkavégzésével kapcsolatos gondolatok

Fogvatartottak resztoratív jellegű munkavégzése

A Balassagyarmati Fegyház és Börtön jelen bejegyzés címében szereplő témával összefüggő eddigi szakmai gyakorlatában jellemzően az Országos Bűnmegelőzési Bizottság által támogatott pályázatok kapcsán volt megtapasztalható a resztoratívnak tekinthető munkavégzés, amikor is az intézetben elhelyezett fogvatartottak közül kiválasztott elítéltek olyan, intézeten kívüli munkákban vehettek részt az aktuális pályázati projekt keretén belül, amelyek a város lakosságának is az érdekeit szolgálták. Említésre méltó tevékenységeink voltak az új helyre áttelepített városi autóbusz állomás körüli terület parkosítása, a Palóc liget természeti környezetének helyreállítását szolgáló tevékenység, illetve a katonai temető rendbe tétele. Az előbbiekben említett tevékenységekkel összefüggő szakmai és egyéb beszámolók megismerhetők a http://gyarmatbv.dyndns.hu és a www.bunmegelozes.hu honlapokon.

A fogvatartottak resztoratív jellegűnek értékelhető külső, bv. intézeten kívüli munkavégzése egyébként jól illeszkedik az ún. közösségi börtön projektekhez, melyek szintén az OBmB által támogatott pályázati kiírások tárgyát képezték korábban. Ezek lényege, hogy a tettük, az elkövetett bűncselekmény következményeiért felelősséget vállaló elítéltek lehetőséget kapjanak a közösség javát szolgáló munkavégzésre, a közösség tagjait kiengesztelő jóvátételi tevékenységre. Mindez jól szolgálja a büntetés-végrehajtási intézetek integrálását az adott település életébe, de a külső munkahelyen végzett tevékenység során szerzett tapasztalatok adott esetben a részt vevő fogvatartottak számára is pozitív hatással lehetnek a szabadulás utáni visszailleszkedésük szempontjából.

A resztoratív jellegű munkavégzés kapcsán lényeges, hogy a program célcsoportját jogerősen elítéltek képezzék, akik már bírósági ítélettel rendelkeznek, így az általuk elkövetett bűncselekményért már kiengesztelést, jóvátételt kínálhatnak. Fontos szempont továbbá az érintettek önkéntessége, illetve az, hogy a programba bekapcsolódó fogvatartottak vállalják a nyilvánosságot, tekintettel arra, hogy a tevékenységek az intézeten kívül zajlanak, ezért mind a társadalom, mind a média képviselői részéről várható a fokozott érdeklődés. Ezért a kiválasztásnál fokozott figyelmet kell fordítani a jelentkező fogvatartottak várható szabadulási idejére, az elkövetett bűncselekményre, annak jellegére, a büntetés-végrehajtási keretek között tanúsított magatartásukra, kapcsolattartásukra, civil kapcsolataira, tehát a kiválasztást egy körültekintő biztonság-kockázati elemzésnek kell megelőzni.

Fontos szempont lehet továbbá, hogy a resztoratív jellegű munkálatok elvégzése kapcsán állami, önkormányzati intézményekkel kerüljön sor együttműködési megállapodás, szolgáltatási szerződés megkötésére, annak érdekében, hogy valóban a széles lakóközösséget leginkább érintő tevékenységek és a nagy közönség számára végzett munka kapjon teret.

Az ilyesféle tevékenységek pozitívumai megmutatkoznak mind a közösség, mind a fogvatartottak számára. A gyakorlati tapasztalatok alapján ugyanis a fogvatartottak által a közösség érdekében végzett külső munkák rövidebb idő alatt teljesülnek, mint abban az esetben, amennyiben azokat civilek végeznék el. Ráadásul költséghatékonyabbnak is minősülnek, mint a nem fogvatartotti munka igénybe vételével realizálódó tevékenységek. Az elítéltekre pedig mindenképpen pozitív hatással lehet a büntetés-végrehajtási intézeten kívül, adott esetben civilekkel együtt végzett munka, mert az adott esetben fejlesztheti a munkatapasztalatokat, ez által erősítheti a munkaerő-piac iránti elkötelezettségüket. És nem utolsó sorban a büntetés-végrehajtási szervezet számára is pozitív, ha egy olyan tevékenységgel összefüggésben hívja fel magára a figyelmet, ami a közösség, a társadalom számára végzett pozitív tevékenységgel kapcsolatos, nem pedig például egy fogolyszökéssel. Előbbi ugyanis erősen javíthatja a büntetés-végrehajtás társadalmi megítélését.  

És végezetül néhány friss kép, a Balassagyarmati Katonai Temető területén a napokban végzett munkákról:

Pastore levelesládája, avagy válasz egy hozzászólásra...

Reakció

A következő levelet egy korábbi bejegyzésem kapcsán kaptam, úgy gondolom, hogy illik rá válaszolni, hát meg is teszem…

„Szia! Új vagyok az oldaladon, de már most elmentettem! Jók a témák, hasznos, használható dolgokat olvastam. Lenne egy kérdése! Mi a véleményed a k. felügyelők és a nevelők munkakapcsolatáról? Segíti a nevelők munkáját a felügyelő, vagy hátráltatja? Itt gondolok arra, hogy a felügyelő belelát-e a nevelési munkába, vagy csak azt látja, hogy az egész nap jár-kel szabadon, míg ő helyhez kötötten dolgozik! M.T.”

Mindenekelőtt azonban hadd fussak egy tiszteletkört, melynek során meg szeretném köszönni azt, hogy akadt valaki, aki az egyik írásom kapcsán kérdéssel fordul felém. Már ezért sem volt hiábavaló, hogy gondolataimat igyekeztem megosztani másokkal. Korántsem gondolom azt, hogy tévedhetetlen lennék, illetve minden úgy helyes, ahogy azt leírom. Hangsúlyozni szeretném, hogy az általam monitorba vésett gondolatok többnyire a saját tapasztalataimon alapulnak, és azok sem nem a büntetés-végrehajtás hivatalos álláspontja szerint valók, sem nem jelentik azt, hogy tévedhetetlen lennék.

Szóval, a kérdésre válaszolva: megítélésem szerint kifejezetten fontos lenne, hogy egy adott körletszinten az ott szolgálatot teljesítő biztonsági felügyelők vagy körletfelügyelők (ez az egyes intézetekben nem feltétlenül egységes, mert van, ahol az ún. belső felügyelet a Biztonsági Osztályhoz tartozik, de van ahol a Büntetés-végrehajtási Osztályhoz). Ettől függetlenül – és ebben szerepet játszik az, hogy jómagam is nevelőként kezdtem büntetés-végrehajtási pályafutásomat – az a véleményem, hogy a felügyelet és a nevelő közötti megfelelő munkakapcsolat és jó együttműködés a vezetői elvárások szerinti tevékenységük alapja is. Feltétlenül pozitív lehet, ha egy nevelő elmondhatja azt, hogy a nevelési csoportjához tartozó körletszinten, körletrészen többnyire állandóan ugyanazok a felügyelők teljesítenek szolgálatot. Amennyiben ez így van, akkor a felügyelő kollégák ismerik a nevelő munkastílusát, hozzáállását, nem utolsó sorban az ott elhelyezett fogvatartottakat. Ez nagyban segíti az együttműködést, az egymás közötti megfelelő információáramlás biztosítását, ami pedig kihatással van a büntetés-végrehajtási célok és a biztonsági szempontok egységes érvényesítéséhez. Igaz ugyan, hogy különböző végzettséget igénylő, különböző beosztásokba tartozó személyekről beszélünk, akiknek eltérő a munkaköri leírásuk, szolgálati utasításuk, de a célok alapvetően közösek kell, hogy legyenek.

Annak idején én minden nap azzal kezdtem áldásos tevékenységemet, hogy amint beléptem a körletszintre, egyeztettem az akkor szolgálatban lévő felügyelő kollégával. Megkérdeztem tőle, hogy mi történt a szolgálata alatt, van –e olyan információja, amiről adott esetben tudnom kell, szeretne –e javaslatot tenni valamelyik fogvatartott jutalmazására, mit gondol az általános zárka- és körletrendről, illetve számos más dolog szóba került. Tudni kell, hogy a személyi állomány tagjai közül nem a nevelő, hanem a felügyelő tölt el több időt a fogvatartottak között, így ő a nevelőhöz hasonlóan rengeteg hasznos információval rendelkezik az elítéltekről. Igaz ugyan, hogy a beszerzés forrása esetükben eltérő. Míg a nevelő a fogvatartottak levelezésének és telefonálásának ellenőrzése, az egyéni és csoportos foglalkozások során tapasztaltak és a társ osztályokhoz tartozó munkatársak által elmondottak alapján szerzi be információi zömét, addig a felügyelő látja a fogvatartottak egymás közötti viszonyait, ismeri az informális hálózatban elfoglalt helyüket, nagyobb rálátással bír a zárkaközösségen belül elfoglalt helyére és ott tanúsított magatartására. A fontos azonban az, hogy ezek a más forrásból származó információk megfelelően áramoljanak egymás felé, mert ez egyértelműen segítheti egymás munkáját, de ennek oda-vissza kellene működnie. Tudomásul kell venni ugyanis, hogy a hierarchia és a rendfokozatokban való eltérés ellenére itt mindenki egy része a fogaskeréknek, és a rendszer csak akkor működik jól, ha ki-ki teszi a dolgát.           

        

Folytatva a következő kérdéseddel, jó esetben a felügyelő is látja a nevelő munkáját, és ez fordítva is igaz. A lényeg a tervezettség és az összehangoltság. A felügyelőnek fontos, hogy betartassa a napirendet, ami persze őt magát is köti. Adott esetben, egy időben több dolgot is végre kell(ene) hajtania, és ilyenkor nem feltétlenül okoz örömöt számára, ha nevelői meghallgatásra is elő kell állítania néhány fogvatartottat. Viszont ha a nevelő erre tekintettel van, és igazodik a felügyelőhöz, akkor jól fognak együtt dolgozni. És például a felügyelet által kötelező jelleggel végrehajtandó napi biztonsági ellenőrzéseknél is jól jöhet, ha ott a nevelő, aki mindeközben ellenőrizheti a zárkarendet. És akkor így együtt járnak-kelnek, ha humoros akarok lenni. És rá is térek egy másik megfogalmazásodra, bár azt nem tudom, hogy azt mire alapozod. mert ma már nem feltétlenül igaz, hogy a nevelő sokat jár-kel, legalábbis személyes környezetemben nem az, illetve nem mindenkire nézve az. Amennyiben egy nevelő teljesíteni igyekszik az adminisztrációs elvárásokat (kérelmi lapok rögzítése, időszak-értékelések, nevelői feljegyzések, egyéni és csoportos foglalkozások dokumentálása, szabadulásra felkészítés, és még sorolhatnám…), akkor több időt kénytelen eltölteni a számítógép előtt ülve, mint amennyit a fogvatartottakkal való foglalkozásra tud szánni. Az az állítás már rég a múlté, miszerint a nevelőt onnan lehet felismerni, hogy egy mappával a hóna alatt szaladgál egész nap, úgy tűnik, hogy baromi sok dolga van, mégse csinál semmit…  Ezzel együtt az sem igaz, hogy a felügyelő egész nap csak ül, vagy helyhez van kötve, hiszen még normál szolgálatban sem tud túl sok időt az íróasztalánál eltölteni…

Nos, ennyit „röviden”, remélem, nem untattam senkit a válasszal… Ja, és még valami, de ez már csak egy afféle álomkép: olyan boldog lennék, ha egyszer megélném azt a pillanatot, amikor mindenki, beosztásától függetlenül csak arra koncentrálna a személyi állomány tagjaiból, hogy a saját feladatára koncentráljon, azt legjobb tudása és képessége szerint elvégezze. És a nevelők meg az adott nevelési csoporthoz tartozó körleten többnyire állandóan szolgálatot teljesítő felügyelők (és a szociális segédelőadók, ha van ilyen…) egyfajta team-et alkotnának, és akként is működnének. Együtt, egymásért, a büntetés-végrehajtási célok érvényesüléséért. És mindehhez még segítséget is nyújtana a szolgálatszervezés is. Áááá, most kezdek felébredni:)