2011. október
21-én a Balassagyarmati Fegyház és Börtön tárgyalótermében az 1956-os forradalom
és szabadságharc 55. évfordulója alkalmából az október 23-i állami
ünnepségsorozat intézeti programja keretében a Kiss Árpád Általános Iskola két
tanulója adott elő egy-egy verset, majd sor került az intézetparancsnok és az
Ipoly Cipőgyár Kft ügyvezető igazgatója által az ünnep alkalmából a személyi
állomány tagjai részére adott elismerések, jutalmak átadására.
Tamási Lajos: Piros
vér a pesti utcán
Megyünk, valami
láthatatlan
áramlás szívünket
befutja,
akadozva száll még
az ének,
de már mienk a
pesti utca.
Nincs más teendő:
ez maradt,
csak ez maradt már
menedékül,
valami szálló
ragyogás kél,
valami szent
lobogás készül.
Zászlóink föl,
ujjongva csapnak,
kiborulnak a széles
útra,
selyem-színei
kidagadnak:
ismét mienk a pesti
utca!
Ismét mienk a bátor
ének,
parancsolatlan
tiszta szívvel,
s a fegyverek
szemünkbe néznek:
kire lövetsz,
belügyminiszter?
Piros a vér a pesti
utcán,
munkások, ifjak
vére ez,
piros a vér a pesti
utcán,
belügyminiszter,
kit lövetsz?
Kire lövettek
összebújva
ti, megbukott
miniszterek?
Sem az ÁVH, sem a
tankok
titeket meg nem
mentenek.
S a nép nevében,
aki fegyvert
vertél szívünkre,
merre futsz,
véres volt a kezed
már régen
Gerő Ernő, csak
ölni tudsz?
Piros a vér a
pesti utcán.
Eső esik és elveri,
mossa a vért, de
megmaradnak
a pesti utca
kövein.
Piros a vér a pesti
utcán,
munkások ? ifjak
vére folyt,
- a
háromszín-lobogók mellé
tegyetek ki
gyászlobogót.
A háromszín-lobogók
mellé
tegyetek három
esküvést:
sírásból egynek
tiszta könnyet,
s a zsarnokság gyűlöletét,
s fogadalmat: te
kicsi ország,
el ne felejtse, aki
él.
hogy úgy született
a szabadság
hogy pesti utcán
hullt a vér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése