2012. június 19., kedd

Közösségi média oktatása fogvatartottak részére...



"A kaliforniai San Quentin börtönben indult képzési program keretében a közösségi média és a technológiai ipar működését oktatják a szabadulásuk után piacképes ismeretekre vágyó  raboknak, akik azonban még ők sem férhetnek hozzá az internethez a rácsok mögül.


A büntetés-végrehajtási intézményben egy "Utolsó mérföld" néven indult képzési program keretében oktatnak kiválasztott rabok számára online technológiai internetet. Az oktatási programba csak a legjobb képességű rabok kerülhetnek be - adta hírül a BBC brit közszolgálati médium hírportálja.

A Szilícium-völgynek prezentálhatják ötleteiket

A képzésben részt vevő elítélteknek az a feladata, hogy kidolgozzon egy jó célokat szolgáló, technológiai megoldások segítségével megvalósítható kezdeményezést. Ötleteiket aztán a Szilícium-völgy ismert befektetői és cégvezetőinek is prezentálhatják.

A börtönben zajló képzés egy helyi befektetőcég, a Transmedia Capital cég alapítója, Chris Redlitz ötlete volt, akit saját bevallása szerint a börtönlakók rendkívül magas, 65 százalékos visszaesési rátája, és a rabok éves szinten tízmillió forintnak megfelelő tartási költsége sarkallta a projekt megindítására. Redlitz a BBC-nek elmondta, hogy üzleti kihívásként tekintett a képzési projektre, amelytől azt reméli, hogy a segít lenyomni a visszaeső bűnözők arányát.

Eddigi tapasztalataik szerint a programban nagyon sok tehetséges, és lelkes fogvatartottra találtak rá: bár a tanulók között komoly bűnöket elkövetők, például gyilkosok is megtalálhatók, Redlitz szerint még ők is megérdemelnek egy második esélyt, ha a technológiai képzést sikeresen abszolválják.

Internetet nem használhatnak

Az internetet még a technológiai képzésben részt vevő fogvatartottak sem használhatják, bár arra lehetőségük van, hogy kézzel kitölthető formanyomtatványon küldjenek ki a Twitterre kérdéseket és válaszokat.

A rehabilitációs programhoz csatlakozó raboknak emellett saját profiljuk van a Quora nevű közösségi oldalon, ahol bárki küldhet számukra kérdéseket a rácsok mögötti élettel kapcsolatban. A BBC-nek nyilatkozó egykori rab számítógép használata nélkül, csupán könyvből volt képes megtanulni proramozni, és azóta egy San Francisco-i  technológiai cég gyakornokaként dolgozik."



Azt hiszem, hogy hazánkban jelenleg mindez egy eléggé elképzelhetetlen dolognak számít, habár tény, hogy informatikai oktatás több büntetés-végrehajtási intézetben biztosított a fogvatartottak részére. Ennek oka alapvetően egyszerű: azoknak a fogvatartottaknak, akik általános iskolai oktatás folytatására beiskolázásra kerültek, a számítógépes ismeretek elsajátítása részét képezi a tantervnek. Ezen kívül intézetünkben is lebonyolításra kerültek korábban és a közelmúltban egyaránt olyan szakképzések, melyek keretében ún. ECDL-képzés került megtartásra az érintett fogvatartottak részére. A tavaly megvalósított és a blogomban már bemutatott egyik pályázati program keretén belül is megismerkedhettek az abba bevont elítéltek az internet használatával. A tapasztalatok között szerepelt egyebek mellett az, hogy néhány fogvatartott számára hatalmas élményt jelentett, amikor megismerkedhetett az állandó lakhelyének számító település honlapjával, illetve azon a helyi rendezvényekről szóló fényképekkel tarkított tudósítások között meglátta a kislányát, amint egy iskolai rendezvényen szerepel. A dolog jelentősége kettősnek értékelhető: az érintettek egyrészt olyan új, számukra eddig kevéssé ismert információkat szerezhetnek szűkebb civil környezetükről, melyekről eddig fogalmuk sem volt. Másrészt a mai világban az alapfokú, felhasználói szintűnek számító informatikai ismeretek (mint például a szövegszerkesztés, az elektronikus levelezés, a böngészés stb.) szinte elengedhetetlennek számítanak. Ezzel együtt fontos, hogy a fogvatartottak ellenőrzés mellett használhassák a számítógépeket, illetve kizárólag egy korlátozottnak számító internet-hozzáféréssel rendelkezzenek annak érdekében, hogy ne tudjanak a külvilággal mindennemű kontroll nélkül kommunikálni, ne legyen lehetőségük arra, hogy különféle közösségi oldalakon információkat szerezhessenek adott esetben a személyi állomány tagjairól, tehát az informatikai biztonsági szabályok ebben a kérdésben fontosak. 

A büntetés-végrehajtás területén dolgozók figyelmét egyébként mindenképpen felhívnám arra, hogy fokozottan figyeljenek oda arra, hogy a különféle közösségi oldalakon magukról milyen információkat, fényképeket, gondolatokat osztanak meg, mert bármily hihetetlen, de a fogvatartottak és hozzátartozóik között valóban vannak olyanok, akik arra is felhasználják ezeket az oldalakat, hogy adatokat gyűjtsenek, információkat szerezzenek, melyeket aztán megoszthatnak egymással, másokkal. A célok és a szándékok eltérőek lehetnek, de senki ne feledje, hogy nem csak a Nagy Testvér figyel. Egy példa, okulásként:  http://borton.ajjaj.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=83&Itemid=123              

Tündérváros


A mostani bejegyzés egy röpke irodalmi és művészeti kitekintést ad a börtön világából egy más környezetbe, amit talán megbocsátanak a hűséges olvasóim...

Szabó Lőrinc költő, műfordító, az Ady utáni magyar költészet egyik legnagyobb alakja volt. Édesapját, aki mozdonyvezető volt, 1900 és 1908 között két ízben is Balassagyarmatra helyezték. "A városban a Templom utcában laktunk a 10. sz. alatt." - emlékezett vissza a számára felejthetetlen balassagyarmati évekre Szabó Lőrinc, aki életében többször visszatért a "tündérvárosba" (1924, 1928, 1943, 1953). Emlékeit az idő múlásának megfelelően, újra és újra megfogalmazta. Következzen két olyan vers, amely városunkról szól: 

Egy eltűnt városban

Azt hittem, liliputi város
az óriások földjén, mesebeli:
csigahéjházak és pici torony,
de tengerekkel küzd majd ladikom,
ha az Ipolyt újra átszeli.

A nagy Ipoly milyen kicsiny ma,
s a gyerek-város mily nagyra nôtt!
Minden új! Csak az a száz folt liba
pettyezi éppúgy, mint valaha,
a hídon túl a virágos mezőt.

Csak a virágos rét a hegyekig,
az a régi (bár közben új ura lett);
víg fiúk bigéznek a porban,
de sehol se látom, aki voltam,
azt a hétéves gyereket.

Sehol semmi a sok csodából?
Ez már fáj, ez már árulás!
Hová tettétek őserdőmet?
Ez a pár fűzfa volt? És hová lett
a tutajos tavasz, a korcsolyás

tél sok kalandja? a Templom utca?
a felgyújtott macska, s az első dolgozat?
Valamit újra akartam kezdeni,
s most csüggedek: ennyit el lehet veszteni
tizenhét esztendő alatt?

Tizenhét év ... Járom a várost.
Hogy ürít mindent az idő! ...
Még egy óra, és indul a vonat.
Addig a ligeti hársak alatt
tűnődöm: mennyi drága nő

néz át itt rajtam, lány, fiatal,
aki akkor még vágyban sem élt:
Szép jövevények, kitúrtatok,
nektek csak egy idegen úr vagyok,
aki csalódni hazatért?!

Füttyszó ... Ég veled, régi város!
- Aki most belőled szökik,
az elmerülő hegyek, évek
mögött néha tündérországba téved
s veled most már csak ott találkozik.


Balassagyarmat

Balassagyarmat - oh hogy szeretem!
Legszebb ott volt fiatal életem,
ott nem bántott talán még semmi se
(s ha bántott, rögtön gyógyult a sebe).
Véletlen, hogy apámat épp oda
Vezényelte a vasút. Nekem a
folyó tetszett legjobban, az Ipoly,
"Csupa örvény: sikoltasz, s már sodor!"
mondták a nagyok ... Örvény - ez a szó
a mesékbe vitt, oda, ahol a jó
tündér lakott, s a gonosz, s a csodás
királylány, s a lángtorkú óriás,
és Isten, s az ördögök-angyalok.
Örvény volt nekem a világ s titok.
Hogy hittem még! -: látóhatáromon
úgy élt a sárkány, mint egy rossz rokon,
épp úgy élte, csak egy kicsit távolabb,
mint mi a Templom utca 10. alatt.


A Tündérváros nemcsak a méltán népszerű költőt ihlette meg, hanem a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben elhelyezett fogvatartottak fantáziáját is megmozgatta. A fenti képet a magát Weaver művésznévvel illető elítélt készítette, címe nemes egyszerűséggel "Tündérváros"...  

2012. június 18., hétfő

Mákruhás "vájárok"

Az első bűntényes fogvatartott ezúttal olyan esetekkel kapcsolatos gondolatait vetette papírra, melyek fogolyszökéssel és férfi elítéltek női fogvatartottakhoz való közel kerülésével összefüggésben megvalósított cselekményeivel foglalkoznak. A történtek több bv. intézetben zajlottak le, az esetek egy része emlékeim szerint annak idején a híradásokból is megismerhető volt... 

Mákruhás „vájárok”

"Nem, ez alatt nem arra kell gondolni, hogy bármely bv. intézet bányát kezdett üzemeltetni, de nem is az elítéltek orrhigiéniai szokásairól szeretnék beszámolni. Sokkal inkább egy olyan szokásról, ami a filmalkotókat is többször megihlette, és még a híres Alcatraz sem kerülhette el. Ez pedig az ember és kanál kombinációja az őt körülvevő falak ellen. A történtek nagy része általában arról szól, hogy a delikvens utat kíván vájni a szabadsághoz vezető falakon. A filmekben ezt hosszas tervezés és mesteri ötletek árán valósítják meg. Izgalmas események és véletlenek segítik vagy dolgoznak a „hőseink” mellett illetve ellen. Azonban ahogy mondani szokás, az élet a legjobb forgatókönyvíró, továbbá sokkal prózaibb, mint a filmek világa. Továbbá a bentlakók többsége sem az a géniusz, aki képes lenne megtervezni és kivitelezni ilyen komplex terveket. Sokkal inkább az ösztöneik vagy az unalomban megfogant impulzív ötletek alapján cselekszenek. Több legenda is kering ezekről az „útkeresésekről”. Az egyik ilyen azon a másik legendán alapszik, hogy a börtön egy emeletet süllyedt az idők során, és ha lefele ásnak, akkor a föld alatt a börtön kerítésein kívülre jutnak. Ettől az ötlettől vezérelve néhány évvel ezelőtt a földszint egyik zárkájában elhelyezett három elítélt el is kezdett lefele vájni. A siker nem maradt el, és le is jutottak az eggyel lejjebbi szintre, a pincébe. Azonban a várt alagutak és kiút helyett csupán víz és patkányok fogadták a megfáradt túrázókat. Kiút nem lévén leültek, és rágyújtottak, amíg a felügyelet értük nem jött. Egyszer egy másik társaság pedig rossz irányba kezdett el faragni, és éppen egy nevelői irodába jutott. Ezzel persze nem voltak kint a vízből, fizethették a helyreállítás költségeit, a fogdát, és még számos következménye lett az esetnek. Hiszen egy ilyen kísérlet bekerül a személyes anyagba, lehetetlenné téve a mielőbbi szabadulást. Azonban az a történet, amelyet a napokban hallottam, ennél sokkal elemibb. Előfordul, hogy egy főleg férfiak által „birtokolt” intézetbe nők is kerülnek. Általában ideiglenesen tartózkodnak ott, látogatás, tárgyalás, vagy nyomozás okán. Egy ilyen alkalomkor fordult elő, hogy a mellette található férfi zárka foglya elhatározta, ő bizony átjut a „hölgyekhez”. Valószínűleg ugyanazok a vágyak, hormonok vezérelték, mint anno általános iskolában minket, mikor az osztálykiránduláson, az osztályfőnök tiltása ellenére átszöktünk a lányok szálláshelyére. Neki ez egy kicsit bonyolultabb volt, míg nekünk csupán két szúnyoghálót kellett megbontanunk, itt több méternyi téglafalon kellett átjutni. Azonban a vágy és az ösztön meghozta a kívánt eredményt. Persze sokaknak feltűnt a folyamatos, néha szakaszos kaparászás, de jobbára elnyomta a Dögös Robi, Nótár Mary és Bódi Guszti örökérvényű slágereinek zengése és a folyamatos dübörgés, amit a zenére ugráló talpak keltenek. A lényeg viszont mégis az, hogy az önjelölt Don Juan az áhított hölgyek közelébe férkőzött. A hosszú hónapok és a fentebb említett hormonok hatására nem csupán közelükbe, de kegyeikbe is férkőzött rendkívül rövid idő alatt. Talán ez a románc örök időkre a résztvevők titka maradt volna, azonban a dramaturgia és a sors másként rendezte. A „szerelem” heve oly mértékben fárasztotta ki hőseinket, hogy nyugodt álomba szenderültek. Ez már nyilván nem kerülte el a felügyelet figyelmét, és leleplezte a titkos viszonyt és az alagutat is, mely tán nem olyan jelentőségű, mint a Csalagút, de legalább olyan fontos, ha nem fontosabb volt, ezeknek az embereknek az életében."

Ha már szó esett a "városi legendáról", akkor következzen két fotó, amúgy variációk egy témára gyanánt...




Egyébként az írás kapcsán megjegyzendő, hogy annak ellenére, hogy az élet nem Hollywood, a fogva tartottak egy része esetében talán valóban folyamatosan tartani lehet és kell is attól, hogy ki akarja vonni magát a szabadságvesztés büntetés végrehajtása alól, fogolyszökést megvalósítva ezzel. Ebből kifolyólag a személyi állomány tagjai részéről fontos a folyamatos figyelem és koncentráció, az éber szolgálatellátás, az ellenőrzési feladatok kellő alapossággal és kiszámíthatatlan időpontokban történő végrehajtása, mert mindez segíthet a hasonló cselekmények megelőzésében. A szökési kísérletek kapcsán eszünkbe juthatnak Mihail Solohov szavai: "A rossz szabadság mégiscsak jobb, mint a jó börtön."  Ezt sose feledje, aki elítéltekkel foglalkozik...

A férfi és női fogvatartottak egymás közelében történő kényszerű elhelyezése más kérdés, itt az intézetek által végrehajtandó feladatok, az építészeti adottságok, a zsúfoltság, az elhelyezési körülmények, plusz számos egyéb tényező egyaránt hatással vannak a dolgokra, de tény, hogy az ellentétes nemű fogvatartottak folyamatosan keresik egymás közelségét, társaságát. Van, amikor ez kimerül a zárkaablakon keresztül történő kiabálásban, üzengetésben, a levelek küldözgetésében, de valóban előfordulnak olyan esetek, amikor ennél többet szeretnének az érintettek... 


      

Törökország, zsúfoltság, lázadás...

Tüzet gyújtottak a körülmények miatt tiltakozó elítéltek egy dél-kelet törökországi börtönben, ahol a keletkezett füsttől tizenhárman életüket vesztették. A miniszterelnök elismerte, hogy mulasztásokat követtek el a hatóságok...


Ahogy arról több hírügynökség és hírcsatorna beszámolt, börtönlázadás tört ki az elmúlt hét végén, szombat este a Törökország délkeleti részén található Sanliurfa nevű börtönben, amelynek során 13 fogvatartott életét vesztette. A hatóságok közlése szerint a lázadás az ezer fogolynak helyt adó börtön egy olyan szárnyában tört ki, ahol 18 elítéltet tartottak fogva. A fogvatartottak tüzet gyújtottak, és közülük tizenhárman meghaltak, míg 5 másikat kórházba szállítottak. Az elsődleges tájékoztatások szerint nem volt egyértelmű, hogy a halál oka maga a tűz volt vagy füstmérgezés. 

A Sanliurfa börtön Törökország egyik központi fegyintézete, ahol politikai foglyokat is őriznek. Köztük van a törökországi kurdokat támogató Béke és Demokrácia Pártjának egy képviselője is. A török televízió vasárnap hajnali közlése szerint az elítéltek a fogva tartás körülményei miatt tiltakoztak.

Az Anadolu nevű hírügynökség arról számolt be: Recep Tayyip Erdogan miniszterelnök első reagálásában elismerte, hogy a hatóságok ezen a téren mulasztásokat követtek el.

"Miért nem voltak ott időben a tűzoltók? Pontosan mi okozta a lázadás kapcsán kialakult tüzet? Miért éppen ezek az emberek haltak meg? Mindezeket a kérdéseket ki kell vizsgálni." - mondta a régió kormányzója.


2012. június 15., péntek

Somogyi Péter előadása

Egy rendhagyó előadás a Szent Mihály Kápolna falai között...

A tegnapi napon került megrendezésre a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben az a rendhagyónak számító beszélgetés, melynek kapcsán vendégül láttuk intézetünkben Somogyi Péter református lelkészt. Ahogy a parancsnoki köszöntőben dr. Budai István bv. ezredes bv. főtanácsos úr fogalmazott: a szellemi töltekezést szolgáló előadássorozat következő állomása volt ez az esemény. Távollétem miatt nem lehettem jelen, de a visszaemlékezést ezúton szeretném megköszönni István Károlyné kolléganőmnek.



Somogyi Péter lelkész úr bevezetésként elmondta a következő gondolatokat:
"Furcsa az ember, mert először megnézi a tárgyakat, s aztán az embert. Így cselekedtem most én is, mivel először a gyönyörű kápolnát néztem meg, s csak aztán a benne helyet foglaló embereket. A mesterségem címere a kezemben: a Biblia. A Biblia, ami egy használati utasítás az ember számára, amit az önmagát kijelentő Isten adott számunkra. Mivel nem a véletlen művei vagyunk, hanem az Isten művei, így a Biblia a programunk, ami egyébként nagyon távolra is tud tőlünk kerülni. A Biblia által az élet forrásával kerülünk kapcsolatba, amiből maga az élet terem."

A református lelkész fő mondanivalója erre az alkalomra egy, az Ószövetségből vett idézet, Ézsaiás próféta könyvének 55. fejezetéből:
„Figyeljetek rám, jöjjetek hozzám! Hallgassatok rám, és élni fogtok! Örök szövetséget kötök veletek!”

Ez az egyetlen mondat az életünket megváltoztathatja, mert 5 fő üzenetet hordoz, mondta Somogyi Péter:

Figyeljetek rám:
  • Ez az ember kiáltása. Milyen mikor figyelmen kívül hagynak minket? Érzett-e már valaki így? (hellyel – közzel jelentkeztek a fogvatartottak). Csinálunk olyan dolgokat, amiket esetleg megbánunk, csak azért, hogy figyeljenek ránk. Ekkor igazi figyelmet kapunk-e? Nem, ekkor inkább csak felfigyelnek ránk.
  • Miért is akarjuk, hogy ránk figyeljenek? Mert azt akarjuk érezni, hogy valakinek fontosak vagyunk! Mindenki ezt kiáltja az életben!
  • A reklámok is ezt használják ki: csalóka üzenetet hordoznak, hogy ránk figyelnek, fontosak vagyunk nekik, pedig csak a pénzünk kell.
  • Figyelj rám! Ezt az élő Isten mondja, mert figyelmen kívül hagyjuk Őt. Mióta figyelmen kívül hagyjuk, azóta romlott meg a világ.
  • Rám figyelj, mondja az Isten, mert ezáltal megszabadulhatunk. Igen, mert nem a fizikai falak zárnak be, hanem a bűn falai. Ezek pedig a szívben vannak. Aki bűnt cselekszik, az rabszolgája a bűnnek, nem ura önmaga cselekedetei fölött, az indulatai, az érzelmez, az ösztönei rabja, a muszáj rabja, a haragjának a rabja, az üresség rabja.

Jöjjetek hozzám:
  • Jöjjetek hozzám, mert veletek akarok lenni!
  • Hová kell menni? Hol van az Isten? Erre egyszerű a válasz: mindenütt. Nincs olyan helye a világnak, ahol ne lenne ott. Azokkal akar lenni, akik megfáradtak, akik megterheltek. Van-e még valaki a világban, aki ezt mondja, ezekkel a megfáradt emberekkel akar lenni?  Mondhatnánk, hogy a wellness szállodák pont ezeket az embereket keresik. Igen, de nem az ember kell nekik, hanem a pénze! Jézus a bűnösökhöz jött, mert nekik van rá szükségük!
  • Azt mondja: jöjjetek hozzám, úgy, ahogy vagytok!

Hallgassatok rám!
  • Az a legnagyobb ajándéka, hogy beszélni akar velünk, csak hallgassuk meg
  • példa: régen, még a mobil telefonok ideje előtt ment Amerikában egy hosszú, kietlen úton egy ember az autójával. Egyszer csak az autó megállt, nem ment tovább. A férfi felnyitotta a motorháztetőt, de nem értett hozzá. Így el kezdett várakozni arra, hogy majd csak segít neki valaki. Sok autó ment el mellette megállás nélkül. Egyszer csak megállt mellette egy gyönyörű luxus autó, kiszállt belőle egy férfi frakkban és megkérdezte, hogy segíthet-e? A választ meg sem várva odament az elromlott kocsihoz, valamit bütykölt a motorháztető alatt, és szólt a férfinak, hogy indítsa be az autót. Az első indításra működött is. Megkérdezte az autó tulajdonosa az elegáns úriembert, hogy honnan ért az autókhoz? Mire az volt a válasz: ennek a típusnak én vagyok a tervezője.
  • Hogy jön ez ide? Bütykölhetjük mi is az életünket, de ez magunktól nem fog menni. Kell hozzá a tervezőnk!
  • Mit csinál az ördög? Egyetlen stratégiával működik: megkérdőjelezi az Istent, hogy ne hallgassunk rá, mert akkor szabadok leszünk. De milyen szabadság az? A halál szabadsága, hisz út széli korlátok sem azért vannak, hogy gátakat tegyenek az autós elé. Ha azonban nem lennének ott, akkor az autó szabadon beleesne a szakadékba.
  • Kik a tanácsadóink? A haverok, a banda? A halál szabadságát választjuk-e vagy Istenre hallgatunk, hogy tényleg szabadok lehessünk?

Élni fogtok:
  • Addig nem élünk, míg az élet forrásával megszakadt a kapcsolatunk. Addig csak vegetálunk, éldegélünk.

Örök szövetséget kötök veletek
  • = hűséges maradok. Ez az élet garanciája.

Mindezek után egy kérdést intézett a fogvatartottakhoz: "Mit mond az Úr?" A válasz erre a következő volt: „Figyeljetek rám, jöjjetek hozzám! Hallgassatok rám, és élni fogtok! Örök szövetséget kötök veletek!”

Ez az Isten tökéletes szeretete, mindannyiunk legnagyobb nyeresége, kincse, mondta a lelkész. Majd utolsó gondolatként még egyetlen mondatot megfogalmazott a fogvatartottak felé: "Ne felejtsék el, hogy nincs olyan börtön, ami felfelé ne lenne nyitott!"

Ezt a szabadságot kívánva minden jelen lévő felé, majd közös imára buzdított: "Mi Atyánk, ki vagy a Mennyekben…" - kezdte az imádságot, amihez az összes fogvatartott csatlakozott.