A por...

A most következő írás egy fogvatartott gondolatait tartalmazza, aki a közelmúltban ismételten a rácsok mögé került. Alapvetően úgy lehet értékelni, hogy nem töltött túlságosan hosszú időt a szabad életben, azonban kint a baráti, ismeretségi körében azt tapasztalta, hogy nagyon sokan, köztük több fiatal, tizenéves személy is rendszeresen fogyaszt különféle tudatmódosító szereket. Mindez valahol összecseng azzal, amit az utóbbi időben egyre több befogadott esetében magunk is tapasztalunk, azt lehet mondani, hogy számos olyan személy kerül bv. intézetekbe, akik a civil életben rendszeresen fogyasztottak különféle kábító- és bódítószereket. Az ismeretlen eredetű és összetételű szintetikus anyagok fogyasztásának következtében pedig több elítélt mentális és/vagy fizikai állapota annyira leromlott, olyan extrém megnyilvánulásokat képesek produkálni, hogy ez mindennapos kihívásokkal jár együtt a velük foglalkozó személyi állományi tagok számára.

Következzen a fogvatartott vágatlan beszámolója:     

"A por elnevezés, igazából a szintetikusan előállított kábítószer egyes fajtáinak az elnevezése, melyeket laborokban, és házilag kialakított körülmények között állítanak elő. Ennek köszönhetően az előállított por hatóanyaga változhat. Némelyik erősebb, valamelyik pedig gyengébb, a hozzáadott hatóanyag miatt. Igazából itt pontos mérés nincs az előállítás során, így a fogyasztó voltaképpen egy kísérletnek veti magát alá.

Az elfogyasztott szer, mindenkire másképpen hat, hatóanyaga a központi idegrendszerben fejti ki hatását, ami nagyban függ a fogyasztó lelkiállapotától, érzékenységétől, és mentalitásától. Az én tapasztalatom az, hogy a férfiaknál gyakori a „belelkizés”, vagyis a szer hatására a problémáikat, örömüket stb képesek megosztani szinte bárkivel.

A nőknél főképpen a szexuális vágyaik jönnek elő. Gátlástalanná és könnyelművé válnak. Ez miatt képesek bárhol és bárkivel szexuális kapcsolatot létesíteni, ilyenkor gyakran úgy érzik, hogy szerelmesek, de ez az érzés csupán addig tart, míg a szer hatása alatt vannak. 2–3 hónap rendszeres fogyasztás után, sok nő depressziós és zárkózott lesz, mivel a porozások alkalmával a ,,jó” érzéseket sokkal mélyebben és erőteljesebben éli át. Ilyenkor, vagyis a szer fogyasztása alatt, a legkisebb gondot–problémáit is nehezen dolgozza fel.

A rendszeres fogyasztás átformálja az ember személyiségét. A már leszokott személy, hosszú ideig érzékenyebb és lelkileg sokkal labilisabb lesz. Ugyanis keresi azt a boldogságot, melyet a por segítségével, használatával már átélt. De mivel azt az érzést csak a por használatával érheti el, az esetek többségében a leszokó, vagy már a leszokott, visszaesik. Ugyanis lelkileg gyengébbek, nehezen dolgozzák fel a kisebb gondokat. Sokszor becsapva, és kihasználva érzik magukat. Gyakori a bezárkózás és a sírógörcsök is. A por hatása alatt álló, ilyen gondokat nem élhet át. Mivel a rossz érzés fogalma megszűnik…"

Graffiti a falon...

"Ez egy eléggé vamzer ház, sajnos már nem tudjuk kiirtani őket, mint a régi szép időkben. Mi már el vagyunk nyomva. Mert a buzik és pedofilok is gyúrnak. De azért nem fogok megváltozni, mert itt vagyok. Sőt, még köcsögebb leszek. Mert itt az nem jó, ha normális vagy, akkor legyünk rosszak. Szabadság!!!

Lejárt az időnk vagy mi a f@sz van?!"

Különösebb kommentet talán nem szükséges hozzáfűzni, annyit azonban feltétlenül fontosnak érzek leszögezni, hogy minden viszonyítás kérdése, illetve az talán nem lényegtelen információ, ha tudjuk, hogy a fenti szöveget egy olyan elítélt írta, aki aktualitás szerint egy fegyelmi ügy kapcsán kiszabott magánelzárás fegyelmi fenyítését töltötte. Ebből következik, hogy korábban sem a normakövető, együttműködő és a rá vonatkozó szabályokat betartani igyekvő személyt tisztelhettük a személyében. Előbbiek ismeretében pedig feltűnő lehet az ellentmondás, ami a soraiban rejlik: hiszen nem akar megváltozni azért, amiért a fogdára lett helyezve, sőt még balhésabb, a szavait idézve "köcsögebb" magatartást helyez kilátásba, ennek ellenére magát mégis jó fiúnak tartja, hiszen úgy értékeli a helyzetét, hogy nem jó, ha normálisan viselkedik... Az érintett személy tipikus példája annak, hogy a fogvatartottak körében a "jófiú" inkább az a személy, aki csibész, akire lehet számítani, ha balhéban kell részt venni, aki gyakran nem tartja be a bv. intézet rendjét, és még sorolhatnám. A személyi állomány tagjai és az elítélt populáció normakövető többsége szempontjából így talán nem is akkora nagy problémát okoz, ha az efféle jófiúk ideje lejár...      

      

Csicskáztatás...

Csicskáztatás - a rácsok mögött sajnálatos módon jól ismert, esetenként előforduló jelenség, melynek lényege, hogy a gyengébb fizikumú, vagy akár személyiségéből adódóan kihasználható, a fogvatartotti hierarchia alsó részén elhelyezkedő fogvatartottaknak ki kell szolgálniuk erősebb fizikumú társaikat, ami megnyilvánulhat abban, hogy mosnak, takarítanak rájuk, átadják részükre az élelmük egy részét, de mindenképpen olyan dolgokat kénytelenek megtenni, ami alapvetően akaratuk ellenére való. A jelenség sajnos előfordul, annak ellenére, hogy a személyi állomány tagjai elítélik, törvényes eszközökkel igyekeznek megelőzni, előfordulás észlelése esetén szankcionálni. Ami nem egyszerű feladat, és ahogy a ma megjelent cikk is beszámol róla, teljes mértékben nem is lehet eltörölni a csicskáztatás intézményét...

 

Ahogy arról a mai napon több internetes hírportál is beszámolt, a Fővárosi Főügyészség életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete és más bűncselekmény miatt emelt vádat egy fogvatartott ellen, aki 2011 novemberétől folyamatosan terrorizálta zárkatársát.

A vádlott 2011 novemberében került a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézetbe, ahol a sértettel közös zárkában helyezték el. Ettől kezdve a vádlott gyakorlatilag az első naptól kezdve folyamatosan fenyegette, zsarolta a sértettet, akinek a rákényszerített kártyajátékban felhalmozott tartozását – mintegy 65,000 forint összeget – a családjától kapott csomagban elhelyezett élelem és egyéb tárgyak átadásával kellett törlesztenie.

Amikor a büntetés-végrehajtási intézet jelezte a sértettnek, hogy másik intézménybe viszik át, a vádlott ezt megakadályozandó arra kényszerítette, hogy az emésztőrendszerre veszélyes, éles tárgyakat nyeljen le. A sértett a bántalmazástól tartva több körömcsipesz-darabot és kenyérbélbe csomagolt drótdarabot nyelt le. Ezután láz, gyulladás és hasi görcsök miatt a sértettet kórházba kellett vinni, és az életét csak a gyors és szakszerű orvosi beavatkozás mentette meg.

A Fővárosi Főügyészség életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete és más bűncselekmény miatt emelt vádat az erőszakos, többszörös visszaesőnek minősülő férfi ellen, és letöltendő fegyházbüntetés kiszabását indítványozta.

Elhúzódó kivégzés...

(Forrás: http://www.hir24.hu/kulfold/2014/07/24/ket-oran-at-tartott-a-kivegzes/#sl)

Tíz perc alatt kellett volna végrehajtani a kivégzést az arizonai halálraítélten, aki több mint egy óráig zihált az injekció beadása után...

A méreginjekcióval történő kivégzés megkezdése után csak két órával halt meg egy arizonai halálraítélt, ami várhatóan újabb kérdéseket fog felvetni a halálos ítélet végrehajtása körül zajló vitában - írja az MTI. 

 

Az arizonai főügyészség helyi idő szerint szerda este adott tájékoztatást arról, hogy a kétszeres gyilkosságért halálra ítélt Joseph Rudolph Wood halálának beálltát a kivégzés megkezdése után egy órával és 57 perccel állapították meg. Ez idő alatt Wood ügyvédje rendkívüli folyamodványban kérte egy szövetségi fellebbviteli bíróságtól a kivégzés leállítását, mondván, védence több mint egy órája "zihálva lélegzik". Dale Baich ügyvéd félresikerültnek minősítette a kivégzést, amelyet tíz perc alatt végre kellett volna hajtani. Megsértették szerinte védence alkotmányos jogait azzal, hogy embertelen szenvedésnek tették ki.

Nem szenvedett...

Jan Brewer kormányzó azonnal elrendelte a kivégzés alapos kivizsgálását. Brewer szerint azonban egy dolog biztos, jelesül, hogy Wood törvényes módon halt meg, és szemtanúk, illetve orvosi jelentések is arról tanúskodnak, hogy nem szenvedett, miközben ő borzalmas szenvedést okozott az áldozatainak, családjaiknak pedig nem múló fájdalmat.

Az 55 éves Joseph Rudolph Wood kivégzése volt a harmadik tavaly október óta és a 36-ik 1992 óta Arizonában.

A mostani eset várhatóan újabb kérdéseket fog felvetni a halálos ítélet végrehajtása körül zajló vitában, amely két hasonló eset után lángolt fel újra: januárban a méreginjekció beadása után még 26 percen ált élt egy ohiói elítélt, illetve Oklahomában áprilisban szívroham végzett egy halálraítélttel, miután leállították a kivégzést, mert a halálos méreg beadásakor szétrepedt a vénája.

+++

Azt hiszem, a téma képes arra, hogy nagy vihart kavarjon, gondolatokat ébresszen. Ki-ki vérmérséklete, neveltetése, és még számos szempont szerint döntse el, hogy egyetért –e a halálbüntetéssel, vagy azt csak egy állam által elkövetett gyilkosságnak tekinti. Illetve az is kérdés lehet, hogy amennyiben valaki halálbüntetés-párti, a lehetséges eszközök közül melyiket/melyeket tartja elfogadhatónak, humánusnak. Nem egyszerű a döntés, illetve annak meghozatala sok mindentől függ. Mindenesetre a fenti cikk alatti kommenteket érdemes elolvasni…     

Klikk ide a kommentekért... 

Komment nélkül...

"Rámiz - bosszú mindhalálig" - olvasható a képen látható börtöngraffitin a szöveg, amiről a szakavatott olvasó azonnal tudja, hogy a felirat a 2009-ben készült és azóta hazánmkban is bemutatott, a fogvatartottak körében nagy népszerűségnek örvendő, "Ezel - bosszú mindhalálig" című török filmsorozatra utal.

A film alapsztorija szerint Ömer Uçar egy kedves, jóravaló, a barátait mindenben maximálisan segítő fiatalember, akinek egy számára nem annyira szép napon óriásit kell csalódnia: legjobb barátai és szerelme, a gyönyörű, de hányatott sorsú Eyşan kegyetlen játékot űzve csapdába csalják. Ennek következtében Ömert elítéli a bíróság olyasmiért, amit valójában a barátai követtek el, és börtönbe kerül. Egy börtönlázadás során azonban sikerül megszöknie, és a rácsok mögött megismert idős gengszterfőnök, Ramiz segítségével új külsőt öltve évekkel később visszatér Törökországba, hogy bosszút álljon. Ennyi tehát a film alapsztorija, ami talán nem túl bonyolult, de tény, hogy amikor annak idején a filmet vetítették, a zárkákban nagy volt a csönd...

 Következzen néhány megfontolandó idézet a filmből:

"A bezártságban talán az a legrosszabb, hogy a kinti élet nélküled is folytatódik."

"Amilyen nehéz feljutni a csúcsra, olyan könnyű lezuhanni onnan. Lehet, hogy sokan segítenek odakerülni, de mind eltűnnek, ha levisz az utunk. Aki addig a kezét nyújtotta, olyankor már visszahúzza és elfordítja a fejét. Amikor a hátad mögött döntenek el valamit, a fények nem lassan, hanem azonnal kialszanak."

 

"Az élet mindig két lehetséges utat ad, kérdés, hogy melyiket választjuk."

 

Tiltott tárgyak fóruma...

Vajon mi lehet a képen látható eszköz? 

Egy fogvatartott szerint mindez nem más, mint a hozzátartozói által részére előzetes engedély alapján beküldött televízió-készülék távirányítója. Valójában igaz, hogy az eszköznek köze lehet egy televízióhoz, de leginkább nem a szokványos távirányítási célzattal, hanem wi-fi csatlakozást követően klaviatúraként történő igénybe vételre. 

Azért félelmetes, hogy röpke néhány év alatt hová fejlődött a technika... A napokban beszélgettünk arról, hogy annak idején, amikor egy-egy klasszikus, hagyományos képcsővel ellátott tv-készülék meghibásodott, akkor szükség volt két jó képességű, erőtől duzzadó fogvatartottra ahhoz, hogy az javítás céljából elvitelre kerüljön a technikushoz. Aztán jött egy újabb korszak, amikor a képújságon keresztül tudtak az élelmesebb és e tekintetben jól felkészült elítéltek üzenetet váltani a hozzátartozóikkal. Manapság pedig a legtöbb modern készülék alkalmas arra, hogy internethez csatlakozzon, minek köszönhetően a kapcsolattartás ellenőrizhetetlenné válhat. Az élet persze így szép, ha új kihívásokkal találjuk szembe magunkat, mert ennek köszönhetően fejlődhetünk tovább...

          

Fogvatartottak adománya rászoruló gyermekek részére

A Reménysugár Otthon Gondozottjaiért Alapítvány Facebook-oldalán megjelent írás:

 

"A Balassagyarmati Fegyház és Börtön meghívására ünnepségen vettünk részt a börtön kápolnájában.

Tudni kell, hogy évek óta van kapcsolat gondozottaink, és a börtön lakói között. Ünnepségeink hangulatát rendszeresen zenés műsorral emeli az elítéltekből alakult Szent Dávid Zenekar, szükség esetén pedig már nagyon sok segítséget kaptunk a fogvatartottaktól: jöttek füvet nyírni, kőművesmunkákat végezni, festeni, pakolni, stb. Ez a kapcsolat az általunk kapott fizikai segítség mellett mindkét félnek lelki feltöltődést, megújulást ad minden alkalommal.

A börtön kápolnája - mely Lencsés Zsolt freskófestő művész irányítása mellett újult meg - önmagában is csodálatos, és méltó környezetet adott az ünnepségnek.

A mostani alkalommal azért kaptuk a meghívást, mert a fogvatartottak kezdeményezésére gyűjtés indult a Reménysugár Otthon támogatására. Az összegyűjtött pénz a Remény Alapítványon keresztül jut majd el gyermekeinkhez.

Megható volt átélni ezt a kis ünnepséget, hallani azt, hogy mennyien akartak adni – volt, aki 200, és volt, aki 10000 forintot tudott nélkülözni - mert itt a lényeg az adni akarás volt. Az adakozásban résztvevők többsége ott volt az ünnepségen, és reményeink szerint megerősödött hitük, hogy jó embernek lenni jó.

A parancsnok-helyettes úr bevezető beszéde után egy nyolcgyermekes apuka adta át az adományozó levelet fogvatartott társai nevében. Gyermekeink nevében mentálhigiénés munkatársunk köszönte meg az adományt. A Szent Dávid Zenekar műsora emelkedett hangulatot teremtett az alkalomhoz."

Azok számára, akik nem ismernék az intézményt, következzen a Balassagyarmaton található, ezzel együtt Nógrád megye egészére kiterjedő működési területtel rendelkező Reménysugár Otthon néven ismert gyermekotthoni és fogyatékos otthoni feladatokat ellátó, tartós bentlakást nyújtó intézmény bemutatása:

Az intézményben rendelkezésre álló  80 férőhelyen súlyos értelmi fogyatékosok, illetve halmozottan sérültek ápolását, gondozását végzik, akiknek gondozására csak intézményi keretek között van lehetőség. 12 fogyatékos fiatal él ápoló-gondozó típusú lakóotthonban. A gyermekotthon 16, a családját nélkülöző gyermek – 0-10 éves korúak – számára otthont nyújtó ellátás keretében biztosítja az életkoruknak megfelelő gondozást, nevelést, előkészítve családba való visszakerülésüket, illetve örökbefogadásukat. A 10 férőhelyes anyaszálló fogadja be gyermekével együtt az otthontalanná vált, szociális válsághelyzetben lévő anyát és gyermekét, illetve várandós anyákat.

Az intézmény munkatársai nemcsak szeretetteljes, családias légkört, hanem magas színvonalú szakmai ellátást is szeretnének ellátottaik, illetve gondozottaik számára biztosítani.

1992 óta működik az intézet mellett a Remény a Reménysugár Otthon Gondozottjaiért Alapítvány (rövid neve Remény Alapítvány), melynek célja az intézetben élő gondozottak életfeltételeinek javítása, támogatása. Az alapítvány az évek során az SZJA 1%-ból, vállalkozók, szervezetek és magánszemélyek által nyújtott támogatásokból, az alapítványi céloknak megfelelően segítette az intézetben élők körülményeinek jobbá tételét.

Az állami normatíva csökkenése, az életkörülmények romlása egyre nehezebbé teszi a szociális ellátás működését. Ebben a helyzetben az alapítvány – lehetősége szerint – az intézmény létfenntartásához is szeretne hozzájárulni, de tény, hogy segítség nélkül veszélybe kerülhet a náluk élő gyermekek, fiatalok együtt maradása, megszokott környezetükben való további életük.

A reménybeli támogatók számára következzen a Remény Kiemelten Közhasznú Alapítvány számlaszáma: 11741017-20029432 és adószáma: 18630468-1-12

Igazgató: dr. Fehér Edit