A mai napon a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben köszönthettük a népszerű színészt, televíziós és rádiós műsorvezetőt, Hujber Ferencet.
A harminckét fogvatartott közreműködésével megtartott interaktív beszélgetés elején vendégünk leszögezte, hogy nem elítélteket lát, hanem kiaknázatlan lehetőségeket. Mint mondta, nem teljesen ismeretlen számára az intézet, hiszen korábban már hallott a Szent Mihály Kápolna felújításának történetéről, illetve a Mesekör tevékenységébe az egyik külső helyszínen megrendezett fellépésen való részvételének köszönhetően személyesen is bepillantást nyerhetett. Végignézve a jelenlévőkön kijelentette, hogy az elkövetett bűncselekmény miatt senkinek az orrát nem akarja a földbe nyomni, senkit nem akar elítélni. Felhívta azonban a fogvatartottak figyelmét arra, hogy senki ne gondolja azt, hogy a szabadulásukat követően nem fognak velük ugyanazok a dolgok megtörténni, melyek korábban, melyek következtében ide jutottak. A legnagyobb hangsúlyt azonban arra kell fordítaniuk, hogy amennyiben ezek a korábbi dolgok újra bekövetkeznek az életükben, akkor ne ugyanazt a választ adják, mint annak idején, mert akkor menthetetlenül visszakerülnek.
Hujber Ferenc többször hangsúlyozta azt, amit a beszélgetés elején elmondott, nevezetesen, hogy nem elítéltekhez beszél, hanem kihasználatlan lehetőségeket lát maga előtt. Visszaemlékezve a saját életére elmondta, hogy ő maga is volt olyan helyzetekben, melyek kapcsán akár börtönbe kerülhetett volna, de nem így történt. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy sokat olvasott, de erre a későbbiek folyamán még visszatért...
Továbbfűzve a gondolatokat Hujber Ferenc azzal folytatta, hogy egy kényes helyzetben is meg kell találni azt a megoldást, ami helyes, ami valóban megoldást jelent. Ezzel együtt kiemelte, hogy a fogvatartottaknak a szabadulás után iszonyúan nehéz helyzetük lesz, rendkívül nehéz lesz felvenni a fonalat, és el kell fogadniuk azt is, hogy rajtuk lesz a börtönbüntetés bélyege. Pedig a társadalom egy része semmivel sem különb, mint a fogvatartottak, hiszen számos felderítetlen bűncselekmény elkövetője kint van a civil életben, illetve rengeteg olyan családon belüli erőszakra van példa, ami nem derül ki.
Végignézve a hallgatóságon Feri megjegyezte, hogy nem lát buta arcokat, hanem sokkal inkább olyan embereket lát, akikkel véleménye és megérzése szerint együtt lehet dolgozni. Ennek apropóján el is mondta terveit, melyek szerint a jövőben szituációkat és helyzetgyakorlatokat szeretne kipróbálni az érdeklődő fogvatartottakkal, és több válaszlehetőségen keresztül el kíván jutni velük addig a pontig, amíg az a színes bőrű focista, aki a közelmúltban felvette a mérkőzés közben felé dobott banánt, és beleharapott. Ezzel úgy reagált a provokációra, hogy azzal a provokátor vált nevetség tárgyává, míg ő maga egy olyan megoldást választott, amellyel rendkívül elegáns, követendő módon oldott meg egy kényes helyzetet.
A börtön nem normális hely, jelentette ki a vendég. Itt csak férfiak vannak, névtelenül, számok mögé rendelve, egyforma "mákos" ruhában. Kint nem ez van. Ott csupa szabad emberek vannak, akik azt csinálnak, amit akarnak. Ami azért ebben a formában nem igaz, ebből baj is lehet. Épp ezért fontos, hogy legyenek olyan személyek, szervezetek, akik segítenek válaszokat találni, illetve segítenek az önbecsülés és az önértékelés fejlesztésében.
A börtönben létezik egy hierarchia, és egy olyan, mindenki számára szar helyzet, amit túl kell élni. A túlélési stratégiák azonban eltérőek lehetnek. Az olvasásnál maradva, van, aki például Shakespeare-t olvas, míg mások Örkényt, vagy inkább Rejtő Jenőt. A lényeg azonban abban rejlik, hogy az egyén mit gondol magáról. Ha valaki azt mondja, hogy én "csak ennyit érek", akkor vissza fog kerülni...
Saját élményekről beszélve Feri elmondta, hogy ő is volt katona, amivel elvették a szabadságát. Volt, hogy megalázták, csinált hülyeségeket, amik nem voltak viccesek, ezeket a mozzanatokat nem túl jól élte meg. Lényeges azonban, hogy sosem az élet nagy dolgaira keresi a választ, hanem csupa hétköznapi dologra. Egy fogvatartotti kérdésre válaszolva itt elmondta, hogy életében az egyik első törést az jelentette, amikor egy adott szituációban (néhány nagyobb fiú meg akarta verni őt) azt érezte, hogy a szüleinek meg kellett volna védenie őt, de nem voltak ott. Ekkor mégsem a szüleit hibáztatta, hanem egyedül szerette volna megoldani a problémáját. És rengeteg könyvet olvasott el, melyekben azt kereste, hogy mások, a regényhősök, hasonló szituációban mit tettek.
A válaszok a túlélést is segítik, folytatta a színművész. És a megbocsátás is fontos, de az egy teljesen normális dolog, ha az ember fejében ott van a bosszú gondolata is. Az, hogy "tartsd oda a másik orcádat is", egy baromság. Ahogy rávilágított, neki nagy szerencséje, hogy színész lett, így eljátszhat és elképzelhet olyan dolgokat, amiket egyébként szívesen megtett volna, de nem lehetett.
A való életben a különféle helyzetekre, az esetleges provokációkra adott válaszok fontosak. Az élet azonban sosem papírforma, ott ezeknek a válaszoknak következményei vannak. Egy Seneca idézetet említve Hujber Ferenc úgy folytatta, hogy "aki békét akar, az készüljön a háborúra". Mert mindenféle emberek születnek, a világon mindenfelé, így a békesség akár egy jó végcél is lehet.
Néhány bátrabb fogvatartott itt kérdéseket tett fel, megvásárolt érettségi bizonyítványról, külföldi tapasztalatokról, nyitott házasságról, családról, bizonyítva azt, hogy a börtönben lévők sincsenek teljesen elzárva a külvilágtól, és bulvárban azért többen elég otthonosan mozognak. Az őszinte válaszokat követően, közeledvén a rendhagyó beszélgetés végéhez, Feri rávilágított arra, amivel ő és a jelenlévők egyaránt tisztában vannak: a börtönben szigorú szabályok vannak, valójában itt nincsenek szabad döntések, épp ezért a szabadulás után nehéz lesz megszokni, megélni és elfogadni azt, hogy ott lesz a sok lehetőség, melyekből választani lehet és kell. Az, ha valaki most vagy később arra hivatkozik, hogy "rossz időben voltam, rossz helyen", nem mentség. Mert véletlenek nincsenek, és az illető ott volt egy helyzetben, és ott hozott egy döntést, ami adott esetben börtönbe juttatta.
Az elköszönés során Hujber Ferenc hangsúlyozta, hogy nem azért jött ide, hogy ebből egy szenzáció, egy újabb Blikk-hír legyen, hanem azért, mert szeret emberekkel lenni, emberekkel foglalkozni. Olyanokkal is, mint a jelenlévők nagy része, akiket megcsócsált az élet. Jelen helyzetben mondhatná azt is, és akár gondolhatják is a fogvatartottak, hogy azért jött el ide, hogy mondjuk anyagot gyűjtsön a "Bosszú börtönében" című film következő epizódjához. Ami persze nem igaz, de mivel először látják őt, a bizalom még nem alakult ki. Legközelebb, a következő találkozáskor azonban már nem csak beszélgetni fognak, hanem dolgoznak is, ezért akkor csak azok legyenek itt, akik ezt komolyan gondolják...
***
Az élet, a jövő majd eldönti, hogy a vállalkozó szellemű fogvatartottak mennyire fognak profitálni a közös munkából, de elnézve Hujber Ferenc őszinte lelkesedését, tenni akarását, közvetlen stílusát, azt gondolom, hogy azok, akik részt vesznek a jövőben általa megtartott foglalkozásokon mindenképpen sok hasznos dolgot tanulhatnak. Egyebek között arról, hogy egy-egy kérdésre többféle válasz létezik, és igen nagy jelentősége van annak, hogy ki melyiket választja. Mert a rossz válasz eredménye egy újabb börtönbüntetés is lehet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése