Amint
arról már több alkalommal beszámoltam, a Balassagyarmati Fegyház és Börtön,
valamint a Váltó-sáv Alapítvány együttműködésében egy ideje már folyamatban van
az „INNO-Váltó Innovatív, kísérleti foglalkoztatási
program fogvatartottaknak/szabadultaknak” című TÁMOP-1.4.3-12/1-2012-0155 számú pályázati projekt megvalósítása, melynek
keretén belül kísérleti jelleggel már több alkalommal került sor ún. skype-kapcsolat útján történő
beszélő megvalósítására. Az egyik, július végén lehetőséget kapó elítélt az
alábbiakban fogalmazta meg ezzel kapcsolatos gondolatait, érzéseit:
"A
mai napon a csillagok kedvező együttállása – vagy inkább a humánusabb
büntetőpolitika – lehetővé tette, hogy a már 6 éve – egészen pontosan 2008.
március óta – nem látott édesanyámmal skype-on keresztül beszélgethettem. Már az
ebbe az intézetbe történő befogadáskor, a nevelőmmel történt beszélgetéskor egy
számomra eddig ismeretlen fogalommal szembesültem: súlyos beteg hozzátartozó meglátogatása,
akár kísérettel is. Az eddigi börtönéveim alatt ilyesmivel nemigen találkoztam…
Legutóbb,
még egy másik bv. intézetben, az egyik barátom az őt nevelő nagypapája temetésére
nem mehetett el, nem közvetlen hozzátartozója jeligével.
A
börtönben a fogvatartottak jelentős többsége fegyház fokozatú, az új BTK-nak
köszönhetően a többszörös visszaesők közül sokan kedvezményből kizártak, azaz „csontosak”.
Így az évek során a magatartásukban gyakorlatilag semmi visszatartó erő nincs,
nem fenyegeti őket a kedvezmény meg nem adásának a veszélye! Tudom, hogy ehhez
jelentős szemléletváltásra és még több pénzre lenne szükség, de azt hiszem,
hogy a javuló büntetőpolitika /az új Bv. Kódex megjelenése/, a hathatós nevelői
munka, és nem utolsó sorban egy korlátlan lehetőségekkel bíró támogató program /jelen esetben a ,,TÁMOP”/ összefogásával, nagy mértékben
javulhatna a morál, a fegyelem. Az ilyen intézkedéseknek köszönhetően javulna
az elítéltek önkéntes szabálykövető magatartása, együttműködőbbek lennének a
felügyelettel, személyzettel.
Megjelenne
a visszatartó erő!
Maga
a beszélő számomra komoly élmény volt, nagy öröm volt a 6,5 éve nem látott
édesanyámmal találkozni. Felkészültem rá, hogy őt esetleg egy komolyabb trauma
éri a beszélgetés során, mert már napok óta nem aludt, körbehívta az összes
létező rokonokat, hogy találkozni fog a „kicsi fiával”. A beszélő mindkettőnk
számára egy utánozhatatlan élmény volt. Édesanyám közben felhívta a figyelmemet,
hogy köszönjem meg azoknak, akik ezt lehetővé tették. Ő figyelmeztetett rá
engem, 91 évesen! Azt hiszem, hogy engem talán még jobban megrázott ez a
találkozó, mint őt, de nem bánnám, ha a jövő hónapban már meg lehetne ismételni."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése