Gyilkosságról pszichológus szemmel - az FN24 írása alapján

FORRÁS: http://szeged.hir24.hu/szeged/2012/09/28/miert-kegyetlenebbek-a-noket-gyilkolok/



Néhány hete indult sorozatunkban nőkre támadó gyilkosok ügyeit idézzük fel. Mostani írásunkban egy börtönpszichológus véleményét is közzé tesszük.

"Három-négy évvel ezelőtt több brutális „féltékenységi gyilkosság” is megrázta a közvéleményt. Korábbi írásainkban már szóltunk néhányról, köztük egészen kegyetlen módon elkövetett bűncselekményekről is. De hogy középiskolás ölje meg 54 késszúrással a barátnőjét, talán még ebben a bűnsorban is kivételesen megrázó helyet foglal el.

Már pedig ez történt. Több tanulmányi versenyen is induló, a bűnnel korábban soha nem találkozó 17 éves fiú osztálytársát ölte meg. A gyilkos, P. Nándor és a még kiskorú áldozat, B. Erika egy kecskeméti gimnáziumban szerettek egymásba, és 2007. december 7-étől együtt jártak. A boldogság azonban nagyon hamar szertefoszlott, mert a lány számára egyre terhesebbé vált a mindenkire féltékeny fiú.

Ezért kapcsolatukat 2008. május végén megszakította, de a lány kezdeményezésére az év októberében újra összejöttek. Nándor furcsa szerelme azonban nem változott, és ezt már nem viselte el barátnője, aki érdeklődni kezdett egy másik fiú iránt, aki ugyancsak osztálytársuk volt. Erika egy évvel a nagy szerelem kezdete után, vagyis 2009. május 9-én elmondta ennek a barátjának: találkozni fog a Nándorral, és bejelenti, hogy szakítani akar. Nándor, ezt sejtve, május 10-én kérte apját, hogy másnap, tanítás után kettesben beszélhessen a sértettel.

Május 11-én a szülők elmentek otthonról. A tanítás után a fiataloké volt a lakás, ahol a lány közölte: részéről befejezettnek tekinti kapcsolatukat. A szerelem folytatásában reménykedő fiú ideges lett, fel-alá járkált a szobában, majd vitájuk közben kiment a konyhába, és a konyhaszekrény fiókjából magához vett egy konyhakést.

Amikor visszatért, a kanapén ülő lányra támadva 54(!) sebet ejtett az alig 40-45 kilós testen. A lány előbb ellenállt, védekezett, végül eszméletét elveszítve, a kanapé előtti szőnyegre került, és perceken belül meghalt. Nándor egy törülközővel és egy ágyterítővel letakarta a szétszabdalt testet, a fürdőszobában megmosakodott, másik pólót vett fel. Amikor az anyja hazaért, megpuszilták egymást, aztán a fiú leszaladt a lépcsőn, a városban kóborolt, majd feladta magát a rendőrségen.

Különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettében találta bűnösnek a bíróság Nándort, és 11 év, fiatalkorúak börtönében letöltendő szabadságvesztésre és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte.

De vajon mitől vadultak meg ennyire a fiatalok a XXI. század első éveire?

"A féltékenységből elkövetett gyilkosságok mindig is gyakran előfordultak, bár az valóban megdöbbentő, hogy egy-két év alatt az Alföldön számos ilyen szörnyű tragédia következett be" – mondta el korábban, a Szegedi Fegyház és Börtön elítéltjeinek életét, hétköznapjait kutató munkám során Éles Éva alezredes, a Csillag börtön klinikai szakpszichológusa, a pszichológiai osztály vezetője.

"Ami a napjainkban történő „szerelmi bosszúkat” leginkább megkülönbözteti a korábbi esetektől, az éppen az elképesztő brutalitásuk. Erre csak részben magyarázat az, hogy maga a bűnözés is egyre kíméletlenebbé válik az emberekben megnőtt a szabadság, a „mindent megtehet” érzése, az uralkodási és birtoklási vágy, miközben csökkent a belső kontroll ereje."

A nők elleni támadások kegyetlensége mögött a női és férfi szerepek átértékelődése is meghúzódik. A férfiak egyre inkább csupán „élvezeti cikket” látnak a nőben, olyan személyt, aki vágyaik kielégítésére szolgál. A nő valaha a gondoskodás, az anyai szeretet, a védelmet biztosító személy képében jelent meg a férfiak túlnyomó többsége előtt, ám a klasszikus családmodell széthullásával ez megváltozott, a nő birtokolható tárgy lett sajnos sokak szemében. Amikor ez a „tárgy” életre kel, vagyis megfogalmazza saját vágyait, netán még szembe is mer szegülni a férfival, mondjuk úgy, hogy bejelenti: új társat keres, hirtelen robbanó indulatot vált ki.

Éles Éva úgy véli, a férfiak nagy része, éppen a férfias magatartást veszítette el. A családok nagyszámú széthullásával nincs követhető apamodelljük, egész életükben nők irányítják a sorsukat, anya, óvónéni, tanító néni, tanár néni, feleség formálja őket, így nőies lett a konfliktusokra adott válaszuk is. Korábban egy párkapcsolat lezárását sokkal nagyobb toleranciával viselték, vagy ha nem, egyetlen késszúrással, baltacsapással végeztek szerelmükkel.

"Az elmúlt években történt leszámolások ezerszer inkább hasonlítanak egy hisztérikus nő dühkitörésére, mint egy – bármennyire is borzalmas kimondani – de férfias mintát követő bosszúra. Áldozatuk teljes elpusztítására törekszenek, mivel többnyire rendkívül labilis idegzetű emberek, egyszerűen képtelenek leállítani az indulati cselekményüket. A férfiak önbecsülése alacsonyabb, mint az előző évtizedekben, a munkahelyvesztés esetén nehezebben találnak munkát, gyakran kevesebbet keresnek társuknál. Ezt jobban elviselik, bár ez is fájdalmas, azonban szexuális partnerük hűtlenségét, a „nekem nem vagy megfelelő”-t, azt nem." - mondja a szakember.

A fogvatartottak élettörténetei jól példázzák az anya szerepét a férfiak veszteségre adott viselkedésében. Találkoztam, olyan elítélttel, akit igen agresszív anya nevelt fel, és bár külsőleg férfias, erős, mégsem tudta magát megvédeni az anyai agresszióval szemben. Nőgyilkosságai az anya elleni, elfojtott haragból erednek, idegen nő ellen nincs ölésgátlás, bosszúját kiélheti, megélheti agresszióját. Ilyen esetekben általában az apa-anya kapcsolata is zavart szenved, az apa is uralom alatt van, de az apahiány is előfordul ezeknél.

"Egyébként ezek a brutális gyilkosok a börtönközösségben nem képesek önállóan megoldani gondjaikat, erőtlenek, legkisebb problémájukkal is őreikhez, nevelőtisztjükhöz fordulnak" – mondta el Éles Éva.

A pszichológusnő szerint a mind brutálisabbá váló elkövetéseket csak a jog, a büntetés nem képes megfékezni, a család szerepének ismételt felértékelésére lenne szükség. De leginkább olyan, egymásról gondoskodó családi közösségekre, ahol az emberek szóba állnak egymással, kibeszélik gondjaikat, hiszen ez a feszültségoldás legfontosabb eszköze, nem pedig családban, de elmagányosodva kínlódnak egy ezernyi stresszel támadó, felpörgetett hétköznapokból összerakott világban."

Csak azért osztom meg Bátyi Zoltán írását, mert annyira összecseng azzal, amiről magam is sokat fecsegek: a család szerepe, az egymásra való odafigyelés képessége és készsége annyira fontos dolog lenne életünkben, hogy azt nem lehet eléggé hangsúlyozni. És hiszem, hogy bűnmegelőzési szempontból is nagy jelentőséggel bírna az, ha a családok működése, a családon belüli kapcsolatok és kommunikáció minősége rendben lenne.

Börtönriport az FN24 hírportálon

Forrás: http://fn.hir24.hu/itthon/2012/09/25/borton-ahol-meg-sem-probaljak-a-szokest/

Az FN24 hírportál száguldó riportere, Munkácsy Márton, ismét rácsok közé került. Kétrészes börtön-tesztjük második felében az általa nemes egyszerűséggel egyik legmodernebb magyar börtönnek titulált intézetbe, a Veszprém Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetbe látogatott el, és megnézte, milyenek a huszonegyedik századi rácsok. Nézzük:

"Lehetne pusztába épített összeszerelő-üzem vagy irodaház a mezőn, hisz kívülről még szögesdrót sem jelzi, hogy börtönhöz érkeztünk. A beléptetés már szigorúbb: egyenruhás őr és fémkereső fogad, mobiltelefon a kisszekrénybe – kifelé majd visszakapjuk.

A fogvatartottak is érzik a szigort, az intézet 2003-as nyitása óta senki sem próbálkozott szökéssel – legalábbis az épületen belülről. Külső helyszínről már ketten is megléptek, igaz, egyikőjük sem töltött hatvan percnél többet szabadlábon.

Acélháló és következetesség

Az intézetparancsnok Németh Éva bv. ezredes a felügyelet következetességének tudja be a rendet. Persze nyilván visszatartó erőt jelentenek az infrás áthatolásérzékelők, a detektoros kapuk, és az acélhálós vasbetonfalak, amiket átfúrni lehetetlen, de ha sikerülne is, vakfolyosóra jutna a próbálkozó.

 

És az sem mellékes szempont, hogy itt nincsenek nagy ítéletesek, senkinek sincs tíz-húsz éve kifigyelni, melyik őr árnyékában kéne kisétálni. A „veszprémiek” zöme ugyanis előzetesben ül, ítéletre vár. Évente legalább hatszor cserélődik a társaság, aminek legfájóbb következménye, hogy az „átutazók” kevéssé vigyáznak a körletekre.

Szól a rádió

A zárkák többsége úgy néz ki, mint egy gyerektábor a nyári szünet végén: lelakva, de alapvetően jó állapotban. A falakba rádiót szereltek, ezek folyamatosan szólnak, csakúgy, mint a tévék.  Vaságyak, szekrények, stokik, asztal, hideg-meleg vizes mosdó a berendezés. Extra, hogy a vécéket ajtó zárja, nincs ez így minden börtönben.

A legrosszabb állapotban a fogdák vannak. Nem csoda, ide tényleg csak azok kerülnek, akik a rácsok mögött sem képesek lehiggadni. Kísérőnk, Szijártó József nyugdíjas alezredes azt mondja, a leggyakrabban épp a zárkán belüli rongálás miatt kerülnek az őrizetesek a „vandálbiztos”, kamerával felszerelt fogdára. A padlótól plafonig puha és éghetetlen borítású gumiszobában viszont mindmáig csupán egyetlen vendég fordult meg, egy dühöngő ukrán elítélt.

A bekattanásokat családi tragédiák, otthonról kapott rossz hírek váltják ki. Amin bizonyára nem segít a zsúfoltság: az eredetileg kétfős zárkákban hárman laknak, a négyfősökben nyolc ágy áll.

Kiegyenlítés

Eredetileg százkilencvennyolc főre kalkulálták az intézetet, de a „telítettség-kiegyenlítő” program okán most kétszázhetven fölötti a létszám. (A büntetés-végrehajtás azért működteti ezt a programot, hogy az országos telítettség egyenletes legyen: a zsúfoltabb megyékből szállítják át a fogvatartottakat a kevésbé telített börtönökbe.)

Sok ember ez egy kis börtönre, ahol a hat és fél méter széles sétálóudvarokat is kevesebb lakóra tervezték. Ráadásul annak idején az volt a kérés, hogy a zárkák ne a külvilágra nézzenek, a börtönvezetés pedig már csak a gyakorlatban szembesült azzal, hogy a szűk udvaron korzózók folyamatosan beszélgettek a zárkában maradottakkal és megpróbáltak nekik ezt-azt beadni, ám az őrség figyelt, így már a legtöbb zárkaablakon sűrűbbek a rácsok, hogy megszűnjön az árupiac.

Németh Éva szerint ez a legnagyobb probléma, hiszen ül itt mindenféle személy: előzetes és elítélt, férfi és nő, fiatalkorú és felnőtt, fogházas, fegyházas és börtönfokozatú - mindre különböző szabályok vonatkoznak. Nem beszélve a dohányzó és a nem dohányzó rabokról, valamint a bűntársakról, akiket kötelező elkülöníteni egymástól.

Olykor nehézséget okoznak az előállítások is. Minden egyes tárgyalásra, szakértői vizsgálatra vitt fogvatartottat őr kísér, csakhogy ha adott napra húsz előállítás jut, elégtelen lehet a felügyelői létszám. Ilyenkor az intézet más osztályain dolgozók is besegítenek.

Leszerelték, mert harapott

A különösen nehéz eseteket a börtön műveleti csoportja kíséri, kommandósok fekete ruhában. Tartanak is tőlük a rabok, csakúgy, mint a szolgálati kutyáktól. Az ebeknek elég megjelenniük a körleten, csend támad nyomban. Öt német juhászkutya őrző-védő feladatokra lett kiképezve. Eredetileg volt egy kábítószer-kereső társuk, ám miután megharapta felettesét (egy embert), távoznia kellett a testülettől.

Hét és fél kilométer a rabok között

Égető létszámhiány nincs, de éjszakánként - a többi börtönhöz hasonlóan - egy felügyelő jut egy emeletre, erősítés csak akkor érkezik, ha nyitni kell valamelyik zárkaajtót. Kiszámolták: ha a fegyőr betartja az előírásokat, vagyis a meghatározott időközönként benéz minden zárkába, akkor egy éjszakán közel hét és fél kilométert sétál. Lazsálni lehetetlen, az ellenőrzőkörút nem rövidíthető, ugyanis számítógépes napló vezeti a járőrútvonalat.

Talán ennek is köszönhető, hogy viszonylag kevés az öngyilkossági kísérlet. Ottjártunkkor egy ilyen fogvatartottat őriztek, ő néhány hónapja megpróbálta felakasztani és felgyújtani magát. Az őrök időben észrevették, mit tett, kórházi kezelése után újra visszatért a zárkába.

Kórház a börtön szélén

A veszprémi börtön egészségügyi körlete jól felszerelt, ahol két elkülönítő és négy betegszoba van, amelyeknek ritkán vannak lakói. Bár a fogvatartottak egészségügyi ellátását egy-egy szerződéses fogorvos és orvos irányításával a szakápolók végzik, komolyabb ellátásra nincs mód. A súlyos esetek Tökölre kerülnek, a veszprémi betegszobák pedig csak a fertőző rabok elkülönítésére szolgálnak.

A karbantartói és a konyhai melókon túl munka az előzetes házakban alig, így meglehetősen egyhangúan telnének a fogvatartottak hétköznapjai, ha a bv. intézet nem szervezne sport- kulturális és szabadidős programokat. A képzéseket nehezíti, hogy a sűrűn cserélődő „hallgatói állomány” miatt kizárólag egészen rövid tanfolyamokat érdemes szervezni.

Az elmúlt időszakban egy egészségügyi felvilágosító kurzusnak volt nagy sikere, amelyet egy előzetesben lévő nőgyógyász tartott a társainak.

Hamarosan parkrendező képzés is indul: egy külső cég azt is vállalja, hogy a végzést követően fél évig foglalkoztatja a frissen szabaduló résztvevőket. A jelentkezőknek szigorú feltételeknek kell megfelelniük, a legfontosabb, hogy a szabadulás időpontja nem lehet túl távoli.

 

Sándor és András, a parkrendezők

Az egyik résztvevő, Sándor kisebb-nagyobb megszakításokkal húsz éve ül, most épp azt a négy és fél évet koptatja, amit erőszakos bűncselekményekért kapott. Megjárta a Markót, Tökölt, Sopronkőhidát és Állampusztát, csak hogy karrierje fontosabb állomásait említsük. Mint mondja, mind közül Veszprém a legjobb hely, „kulturált börtön, és a fegyelem se durva, ha betartjuk a szabályokat”.

Zárkatársa, András eddig csak Sopronkőhidát ismeri a palettából. Szerinte is jobb hely Veszprém, de még itt se hagyja el a zárkáját. „Magányos farkas vagyok” – így fogalmaz. Bűncselekményéről nem szívesen beszél, de arról biztosít, hogy többet nem kerül vissza. Nagyívű ígéret ez egy olyan közegben, ahol ötven százalék feletti a visszaesők aránya. András állítja, motivációnak kell neki az amúgy ingyenes parkrendezői tanfolyam, meg azért is, hogy jobban teljen az idő.

 

Aki lakással szabadul

A tanfolyamon nem vesz részt, de meglepő módon szabadulni se mindenáron akar a bolti lopásokért elítélt Csaba. A korábban hajléktalanként élő férfi értékeli a napi háromszori étkezést és a fedélt a feje felett.

Festeni kezdett a börtönévek alatt. Egyik munkáját oklevéllel jutalmazták egy berlini rajzversenyen, idebent ő dekorálta a látogatószoba gyereksarkát. Most épp egy fogvatartott családképét festi meg, „galaktikus háttérrel”. Többnyire fényképről dolgozik, mutatja is az Ördög Nóráról, a Barátok közt Zsófijáról és az OTP-s Csányi Sándorról készült tablóját.

Ő a börtön Michelangelója, aki ráadásul lakhatási lehetőséggel szabadul, köszönhetően a börtönviselteket segítő Váltó-Sáv Alapítványnak. Ritka sikersztori az övé, mert innen amúgy mindenki azzal távozik, amivel érkezett, legföljebb némi útiköltséget kap, ha senki nem várja a kapuban.

A szabadulók felénél aztán kezdődik minden elölről, akár életfogytig..."