Vér kell ahhoz, hogy autót lopj - Börtöninterjú egy orgazdával

(Forrás: http://www.vezess.hu/magazin/bortoninterju_autotolvaj_orgazda/40227/)

Sándor Gyula a Pálhalmai Büntetés-végrehajtási Intézetben tölti 7 év 4 hónapos börtönbüntetését, amelyet csalásért, sikkasztásért, de legfőképpen egyedi azonosítójel meghamisításáért kapott. Névvel, fotóval vállalta az interjút.

Pontosan mit tett, miért kapott ilyen súlyú büntetést?

Ha van egy autója, akkor annak van rendszáma, alvázszáma és motorszáma is, ezeket dupláztam többek között. Tehát ugyanabból az alváz-, és motorszámból lett még egy, persze ugyanolyan típusú, de másik autóhoz. Nem teszem nagyra magam, de ennek úgymond a hozzáértője voltam.

Maga legalizálta a lopott kocsikat?

Így van, ez a legalizálás, azt viszont kijelentem, hogy én az életben nem loptam autót. Bevallanám, mert miért ne. Hozzám kerültek a lopott kocsik, meg a banki nem fizetett autók, és én szépen megcsináltam azokat úgy, hogy értékesíteni lehessen.

Hogyan lett a beérkező lopott autóból tiszta?

Ezt csoportos kontaktnak hívtam kint, ez autós berkekben elég tág család volt. Volt, mert szerintem én ezzel befejeztem a dolgokat, bár mindenki ezt mondja. Úgy lett legális, hogy volt egy roncsautóm, egy törött kocsi tiszta rendszámmal, motorszámmal és alvázszámmal, amihez bejött egy ugyanolyan típusú lopott kocsi. Ez megkapta a törött kocsi legális azonosítóit, és rendben is volt.

Fizikailag hogyan kerülnek be a lopott autó alkatrészeibe a kevésbé értékes törött autó azonosítói?

Több árkategóriájú autóról beszélhetünk. Legalul, a maximum félmilliós kocsiknál a legegyszerűbb megoldani, kivágunk egy darabot az alvázszámból, berakjuk az újat, megcsináljuk, és akkor lehet vinni, bevizsgáltatni. Én intéztetem a bevizsgálóval, aki szintén a család tagja, hogy megadja rá a megfelelő minősítést.

Mondjon konkrét példát! Ennél a kategóriánál mennyi a legalizálás ára a piacon?

Ez sok mindentől függ a színen (metálfényezés vagy nem) át a felszereltségig. Mondjuk, egy legmagasabb felszereltségű Suzuki Swift GS alukerekekkel, CD-vel 250 ezer forinton belül már névre van íratva.

Azt állítja, hogy ez tuti, ha megállítja a rendőr?

Azt csinál, amit akar.

Miben más a magasabb árfekvésű járművek legalizálása, és itt milyen árakról beszélünk?

VW, BMW, Audi 2002-es évjáratig a középkategória, onnan máig pedig a felső. BMW X6, X5, Porsche Cayenne, és a többi. A középkategóriában már az úgynevezett átütéssel dolgoztunk, mert a felsőbb kategóriás autót másként vizsgálják be. Azt a felületet, amibe az alvázszám be van ütve, rézzel feltöltjük, hozzáteszem, típusonként több helyen is bele lehet ütve, majd a feltöltés után egybecsiszoljuk, és akkor újra ütjük gyári beütővel a motorszámmal együtt. Aztán értékesíteni lehet.

Gondolom, a gyári beütő sem legális úton kerül be a családba...

Persze.

Mennyi ennek a költsége?

Típustól, felszereltségtől és színtől függ. Legális forgalmival és rendszámmal kapja meg az autót az ügyfél. Munkadíjjal, bevizsgálva a középkategória olyan 300 ezer forint, a felső kategória olyan 500 ezer.

Legális forgalmi engedélyt és rendszámot említ. Állnak a családnak nevezett szervezettel kapcsolatban hivatalnokok? Például okmányirodai dolgozók?

Nagyon széles család ez, nagyon széles.

Őket családtagnak tekinti, vagy alkalmi munkakapcsolatban állnak magukkal alkalmi pénzért?

Ők csinálják az olyan munkát, amit tisztába tevésnek nevezünk. Ők is bennfentesek, bár én nem tartom a család tagjának őket, de valahol mégis azok. Mert ha nincsenek, akkor mi sem vagyunk.

Ha jól értem, akkor ugyanabban az okmányirodában, ahová én járok iratokért, megcsinálják ugyanazt a forgalmit, amit nekem, csak az magához megy. Az a papír legalizál egy autót, nem pedig az én legális autómnak lesz a papírja.

A maga alvázszámán, motorszámán és motorkódján fut, csak egy új rendszámon. Nem valószínű, hogy értékesítéskor kibukik az eredetvizsgán.

A forgalmik mellet vadonatúj rendszámok is kijönnek az okmányirodákból?

Hát mind a kettő. A bevizsgált papírokat és az adásvételi szerződést odaadjuk az egyik családtagnak, aki már úgy jön ki a hivatalból, hogy ott van a hóna alatt a két rendszám és a forgalmi, és ha minden jól megy, akkor a törzskönyv is.

Nagy kockázatot vállal a közalkalmazott. A kapcsolattartón kívül a család többi tagja is tudja, hogy ki az emberük az okmányirodában?

Muszáj tudnia. Mert ha én nem vagyok, és megígértük az ügyfélnek, hogy ma visszük neki a kocsit a papírokkal, akkor másnak kell felvenni vele a kapcsolatot. Muszáj. Ez az egész történet a kölcsönös bizalmon is múlik, meg persze hosszú börtönévek járnak érte.

Egy lopott, majd legalizált autón kinek mennyi haszna volt százalékosan a családtagok közül?

Ha ügyes az ember, akkor, ha nem is egyformán, de mindenki jól jár. Na, akkor számosítsuk a dolgokat. A tolvaj keresi a legtöbbet - legalábbis szerinte. Vegyünk egy konkrét példát, mondjuk egy 2000-es Audi A6-ost full extrával, olyan kétmilliós piaci értékkel. Na, ezt én megvettem a tolvajtól 350 ezer forintért, ami neki kvázi ingyen van. Így van? Mert a laptopja megvan, az indítókódjai bele vannak telepítve. Én ebből a szétszerelés után kiárultam egymillió forintot.

Azt nagyjából látjuk, hogy maga mihez ért, de mi kell ahhoz, hogy valaki jó tolvaj legyen? Naponta állt velük kapcsolatban, sokat ismert közülük.

Aki odamegy egy másik ember autójához, hogy ellopja, ahhoz vér kell. Kell, mert az nem az enyém, és rosszat csinálok. Minden ember, aki ezt csinálja, anyagi haszonszerzésből csinálja. Nem hobbiból, nem azért, hogy megkárosítsanak valakit. Ezek nem hülye emberek, valamilyen szinten okosnak tartom őket. Ugyanakkor tisztában kell lenni nekik és a családjuknak is azzal, hogy ha ennek vége van, akkor jön Sándorháza, és lesz megint egy jó köszörűs a B-épületben. Amíg tudják, csinálják, aztán úgyis ez lesz a vége. Egy tizenmilliós X6-os BMW-t ellopni egy laptoppal nem két perc, ahhoz tudás kell. Azt az immobilizer-típust a bajorok kitalálják a gyárban, plusz még itthon is rakat bele a gazdája egy másik indításgátlót. Na, ha ezt ő kijátssza, akkor hozza a kocsit, akkor megérdemli azt a pénzt, nem tudok mit mondani. Aki pedig egy ilyen autót képes volt megvenni magának, az meg tud venni egy másikat is.

Azt mondja, nem két perc ellopni egy komoly, csúcskategóriás autót. Mennyi?

Négy, négy és fél perc. A budai hegyekben lehet szerezni nagykategóriás kocsikat.

Van ideális helyszín a lopáshoz?

Most mondtam.

Nem földrajzi helyre gondolok, hanem arra, hogy inkább nyílt, utcai parkolóban, mélygarázsban, privát garázsban, vagy máshol könnyebb a tolvaj dolga?

Maga szerint hol jobb?

Halvány gőzöm sincs, nem loptam még kocsit.

Gondolja végig.

Talán inkább egy zárt garázsban, ahol van rá 3 óra, mert addig nem jön haza a tulajdonos.

Jó autótolvaj lenne magából. Erre a kérdésre egyébként mindenki azt mondja, hogy egy sötét utcában, ami rossz válasz. A zárt helyen az is belefér, hogy ha nem sikerül elsőre megfejteni a kódokat, akkor több időt szánhat rá az ember.

Honnan tudja a tolvaj, hogy melyik zárt garázsban van az a tizenmilliós autó?

Ezért mondtam a beszélgetésünk során a család szót. Ez egy többtagú bűnszervezet. Tippadónak hívják az illetőt, ő is a család tagja.

Tolvajok, tippadók, orgazda-szerelők és zakós hivatalnokok működtetik a rendszert, aminek a tagja volt. Ki a leggyengébb láncszem, ki bukhat le a legkönnyebben?

A szerelő, mert ő végzi azt a munkát, például az alvázszám hegesztésekor, ami alatt, ha betoppan a rendőr, akkor baj van. Már akkor is baj van, ha csak bejön a rendőr, és egy autónak éppen nincs meg az alvázszáma.

Elég sok mindenért elítélték, említett például bankos autókat. Miként üzletelt ezekkel?

Tegyük fel, hogy van egy hitellel terhelt autója, aminek nem tudja fizetni a törlesztőjét, és casco is van a kocsin. Mit csinál? Az nem jó, ha visszaadja, mert BAR-listás lesz. Pénzt sem tud kivenni belőle, mert hitelátvállalással ki vesz ma használt autót Magyarországon? Őszintén! Senki. Mit tud csinálni? Megkeresi a család egyik tagját, és megkérdezi, hogy hát lenne itt egy ilyen autó, mit tudunk vele kezdeni. Eljönnek hozzám, megnézem a kocsit, jó a kocsi, ennyit kap érte, hagyja itt a kulcsot és a forgalmit. Mondjuk, hogy ez egy pénteki nap, én hétfőre szétszedem darabokra a kocsit. Hétfőn eljön hozzám, visszaadom a papírját és a kulcsát, amivel besétál a rendőrségre, és azt mondja, hogy ellopták az autót. A casco kifizeti az árát, van pénze, nem lett BAR-listás. Ez a legrövidebb járható út, hogy maga is jól járjon, én meg főleg jól járjak. Én annyiért megvettem a kocsit, amennyiért a négy kereket, a két első lámpát, meg a hűtőt eladom, a többi meg ott van nekem ingyen. Ezért mondtam az előzőekben, hogy a tolvaj azt hiszi, ő járt a legjobban, de akinél a roncs van, meg akinél az autómaradvány van, valójában az keresi a legtöbbet. Ezekkel bármit lehet csinálni, mert bizony a szarból is lehet várat építeni, már aki tud.

Leginkább milyen autótulajdonosokra jellemző, hogy hajlanak a törvénytelen üzletre?

Legjobban a felső kategóriás autók tulajdonosaira igaz, azok olyan 90 százalékban spórolnak még akár a 10 ezer forintos tételen is. Akinek drága kocsija van, az már gengszternek, meg "jó gyereknek" hiszi magát. De a nagymamás, nagypapás ügyfeleket szerettem a legjobban. Őket nem érdekli, hogy otthon mi van, csak az autója legyen jó, csak az autója legyen szép. A nagymama az unokákat fuvarozza benne, ezért az legyen tip-top.

Hogy került bele ebbe az egészbe? Emlékszik az első esetre?

Pontosan emlékszem, 1996-ban történt, egy 1200-as Zsiguli volt. Azzal versenyeztem, és hát a zsigulis körökben így ment ez, nem bírták sokáig a kocsik. Nem mondok versenyző nevet, de ennek az embernek konkrétan három egymás melletti garázsban három ugyanolyan Zsigulija volt, pontosan ugyanolyan festéssel, ugyanazzal a rendszámmal.

Saját elhatározásból kezdett hozzá, vagy valaki bevitte a buliba?

Saját elhatározás volt. Egy Zsiguli motorja egy versenyt bírt, vagy egy felet. Adtam, vettem a papírokat, kocsikat, felemeltem, bevertem a számot, és versenyeztem tovább, meg értékesítettem a versenyautókat. Ez egy ilyen történet, így kezdődött. Aztán ez kiterjedt a versenyautók mellett az utcaiakra is.

Hogyan jutott el egy versenymániás fiatal oda, hogy központi tagja lett egy lopott autókkal foglalkozó szervezetnek, akinek a kezében összefutnak a szálak?

Megint nem szeretném nagyra tenni magam, félreértés ne essék. Mivel a keresztapám is autószerelő, én három éves koromtól a műhelyeket járom. Mondjuk a legnagyobb élményem egy Trabant felemelése volt gyerekként a gyári Trabant-emelővel, nem más. Az autó a mániám, gondolom, látszik, ez is lett a vesztem. A '90-es évek közepén dolgoztam egy legális autós kft-nél szerelőként, ahol megjelentek olyan emberek, akik látták bennem a spirituszt, én meg kaptam erre. Sajnos befolyásolható típus vagyok. Mondták, hogy lehet ezzel pénzt csinálni. Most őszintén! Miért élünk? Pénz beszél, kutyaszar táncol, már elnézést. Persze hogy a pénz volt az oka, kerestem egy héten öt nap alatt 20 ezer forintot, viszont amikor bent maradtam szombaton és vasárnap, akkor meg kerestem 100 ezer forintot két nap alatt. És dolgoztam, szerettem csinálni.

Voltak, akik betanították, akik megmutatták a trükköket?

Engem nem kellett betanítani soha, semmire. Annyira szerettem ezt, hogy úgy, mint a vezetést, egyedül tanultam meg. Úgy gondolom, annyira értek hozzá, hogy magamtól jött.

Senki nem mutatta meg a rézzel való kitöltést, meg a többi technikai ügyeskedést?

Maga újságíró, elmegy ide, itt hall valamit, elmegy ebédelni mással, ott hall valamit, magába szívja. Ez egy ilyen család. Ha érdekli, akkor megragad.

Később viszont már nem százezreket, hanem milliókat tudott keresni hétről hétre.

Így van.

Mennyire látszódott a vagyona a lakhelyén?

Őszintén megmondjam? A pénz elvakítja, megbolondítja, és hülyévé teszi az embert. Ha én megcsinálok magának egy X6-os BMW-t, akkor én miért ne járjak legalább egy 7-essel? A szomszédom több évtizedet dolgozott, és egy Suzukival állt ki a ház elé, én meg huszonévesen már egy új BMW 730d-vel.

Volt, rá példa, hogy ez szemet szúrt valakinek, és magára küldte a hatóságot?

Egy ilyen volt, egy gumis, akivel elszámolási vitám volt. Ez is benne volt a lebukásomban, a több ítélet egyikében. A 7 év 4 hónap több ítéletből állt össze. Ez a feljelentés egyébként erőt adott másik kettő feljelentőnek is.

Ha jól értem, akkor volt legális része is a műhelyének és a bontójának. Összemosódott a kettő?

A helyiektől az oroszokig jöttek hozzám sokan. Olyan magban voltam benne, hogy mindenfelé szétágazott ez a történet. Jött hozzám az ismerős, aztán az ismerősöm ismerőse is, és így tovább. Ez egy ördögi kör, amiben benne volt az ember. Mivel értek hozzá, ezért megkerestek. Nagyon sok mindenkinek javítottam is, meg nagyon sok mindenkinek segítettem is.

Meg tudta volna tenni, hogy egy vasárnap reggel felkel, és azt mondja, hétfőtől kiszállok?

Nem.

Miért nem?

Mert kellett hozzá itt bent ez a három év, hogy úgy tudjak felkelni, ahogy ma felkelek. Kellett hozzá az, hogy itt tudtam először nyugodtan aludni, a 29-es zárkában. Előtte három telefon csörgött, aminek a családom látta meg a kárát, de erről nem szeretnék beszélni.

Mások is ülnek a családtagok közül. Mi lesz, ha szabadulnak?

Fogadkozások vannak, de úgy gondolom, hogy aki csak ehhez ért, az még egyszer nem fog elmenni dolgozni havi 80 ezer forintért. Ha nem is egyből, de egy kis idő elteltével újra belevág.  Az autótolvajok egy idő után ugyanazt fogják csinálni, ebben biztos vagyok. Egy darabig a barátok segítenek, de ez idővel megszűnik, és néhány hónap után elfogy a pénz.

Maga mihez kezd?

Javítani fogok legálisan, mert abból is meg lehet élni, ha nem olyan szinten, mint korábban. Vár a műhelyem a családi ház mellett.

Börtönriport az FN24 hírportálon

Forrás: http://fn.hir24.hu/itthon/2012/09/25/borton-ahol-meg-sem-probaljak-a-szokest/

Az FN24 hírportál száguldó riportere, Munkácsy Márton, ismét rácsok közé került. Kétrészes börtön-tesztjük második felében az általa nemes egyszerűséggel egyik legmodernebb magyar börtönnek titulált intézetbe, a Veszprém Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetbe látogatott el, és megnézte, milyenek a huszonegyedik századi rácsok. Nézzük:

"Lehetne pusztába épített összeszerelő-üzem vagy irodaház a mezőn, hisz kívülről még szögesdrót sem jelzi, hogy börtönhöz érkeztünk. A beléptetés már szigorúbb: egyenruhás őr és fémkereső fogad, mobiltelefon a kisszekrénybe – kifelé majd visszakapjuk.

A fogvatartottak is érzik a szigort, az intézet 2003-as nyitása óta senki sem próbálkozott szökéssel – legalábbis az épületen belülről. Külső helyszínről már ketten is megléptek, igaz, egyikőjük sem töltött hatvan percnél többet szabadlábon.

Acélháló és következetesség

Az intézetparancsnok Németh Éva bv. ezredes a felügyelet következetességének tudja be a rendet. Persze nyilván visszatartó erőt jelentenek az infrás áthatolásérzékelők, a detektoros kapuk, és az acélhálós vasbetonfalak, amiket átfúrni lehetetlen, de ha sikerülne is, vakfolyosóra jutna a próbálkozó.

 

És az sem mellékes szempont, hogy itt nincsenek nagy ítéletesek, senkinek sincs tíz-húsz éve kifigyelni, melyik őr árnyékában kéne kisétálni. A „veszprémiek” zöme ugyanis előzetesben ül, ítéletre vár. Évente legalább hatszor cserélődik a társaság, aminek legfájóbb következménye, hogy az „átutazók” kevéssé vigyáznak a körletekre.

Szól a rádió

A zárkák többsége úgy néz ki, mint egy gyerektábor a nyári szünet végén: lelakva, de alapvetően jó állapotban. A falakba rádiót szereltek, ezek folyamatosan szólnak, csakúgy, mint a tévék.  Vaságyak, szekrények, stokik, asztal, hideg-meleg vizes mosdó a berendezés. Extra, hogy a vécéket ajtó zárja, nincs ez így minden börtönben.

A legrosszabb állapotban a fogdák vannak. Nem csoda, ide tényleg csak azok kerülnek, akik a rácsok mögött sem képesek lehiggadni. Kísérőnk, Szijártó József nyugdíjas alezredes azt mondja, a leggyakrabban épp a zárkán belüli rongálás miatt kerülnek az őrizetesek a „vandálbiztos”, kamerával felszerelt fogdára. A padlótól plafonig puha és éghetetlen borítású gumiszobában viszont mindmáig csupán egyetlen vendég fordult meg, egy dühöngő ukrán elítélt.

A bekattanásokat családi tragédiák, otthonról kapott rossz hírek váltják ki. Amin bizonyára nem segít a zsúfoltság: az eredetileg kétfős zárkákban hárman laknak, a négyfősökben nyolc ágy áll.

Kiegyenlítés

Eredetileg százkilencvennyolc főre kalkulálták az intézetet, de a „telítettség-kiegyenlítő” program okán most kétszázhetven fölötti a létszám. (A büntetés-végrehajtás azért működteti ezt a programot, hogy az országos telítettség egyenletes legyen: a zsúfoltabb megyékből szállítják át a fogvatartottakat a kevésbé telített börtönökbe.)

Sok ember ez egy kis börtönre, ahol a hat és fél méter széles sétálóudvarokat is kevesebb lakóra tervezték. Ráadásul annak idején az volt a kérés, hogy a zárkák ne a külvilágra nézzenek, a börtönvezetés pedig már csak a gyakorlatban szembesült azzal, hogy a szűk udvaron korzózók folyamatosan beszélgettek a zárkában maradottakkal és megpróbáltak nekik ezt-azt beadni, ám az őrség figyelt, így már a legtöbb zárkaablakon sűrűbbek a rácsok, hogy megszűnjön az árupiac.

Németh Éva szerint ez a legnagyobb probléma, hiszen ül itt mindenféle személy: előzetes és elítélt, férfi és nő, fiatalkorú és felnőtt, fogházas, fegyházas és börtönfokozatú - mindre különböző szabályok vonatkoznak. Nem beszélve a dohányzó és a nem dohányzó rabokról, valamint a bűntársakról, akiket kötelező elkülöníteni egymástól.

Olykor nehézséget okoznak az előállítások is. Minden egyes tárgyalásra, szakértői vizsgálatra vitt fogvatartottat őr kísér, csakhogy ha adott napra húsz előállítás jut, elégtelen lehet a felügyelői létszám. Ilyenkor az intézet más osztályain dolgozók is besegítenek.

Leszerelték, mert harapott

A különösen nehéz eseteket a börtön műveleti csoportja kíséri, kommandósok fekete ruhában. Tartanak is tőlük a rabok, csakúgy, mint a szolgálati kutyáktól. Az ebeknek elég megjelenniük a körleten, csend támad nyomban. Öt német juhászkutya őrző-védő feladatokra lett kiképezve. Eredetileg volt egy kábítószer-kereső társuk, ám miután megharapta felettesét (egy embert), távoznia kellett a testülettől.

Hét és fél kilométer a rabok között

Égető létszámhiány nincs, de éjszakánként - a többi börtönhöz hasonlóan - egy felügyelő jut egy emeletre, erősítés csak akkor érkezik, ha nyitni kell valamelyik zárkaajtót. Kiszámolták: ha a fegyőr betartja az előírásokat, vagyis a meghatározott időközönként benéz minden zárkába, akkor egy éjszakán közel hét és fél kilométert sétál. Lazsálni lehetetlen, az ellenőrzőkörút nem rövidíthető, ugyanis számítógépes napló vezeti a járőrútvonalat.

Talán ennek is köszönhető, hogy viszonylag kevés az öngyilkossági kísérlet. Ottjártunkkor egy ilyen fogvatartottat őriztek, ő néhány hónapja megpróbálta felakasztani és felgyújtani magát. Az őrök időben észrevették, mit tett, kórházi kezelése után újra visszatért a zárkába.

Kórház a börtön szélén

A veszprémi börtön egészségügyi körlete jól felszerelt, ahol két elkülönítő és négy betegszoba van, amelyeknek ritkán vannak lakói. Bár a fogvatartottak egészségügyi ellátását egy-egy szerződéses fogorvos és orvos irányításával a szakápolók végzik, komolyabb ellátásra nincs mód. A súlyos esetek Tökölre kerülnek, a veszprémi betegszobák pedig csak a fertőző rabok elkülönítésére szolgálnak.

A karbantartói és a konyhai melókon túl munka az előzetes házakban alig, így meglehetősen egyhangúan telnének a fogvatartottak hétköznapjai, ha a bv. intézet nem szervezne sport- kulturális és szabadidős programokat. A képzéseket nehezíti, hogy a sűrűn cserélődő „hallgatói állomány” miatt kizárólag egészen rövid tanfolyamokat érdemes szervezni.

Az elmúlt időszakban egy egészségügyi felvilágosító kurzusnak volt nagy sikere, amelyet egy előzetesben lévő nőgyógyász tartott a társainak.

Hamarosan parkrendező képzés is indul: egy külső cég azt is vállalja, hogy a végzést követően fél évig foglalkoztatja a frissen szabaduló résztvevőket. A jelentkezőknek szigorú feltételeknek kell megfelelniük, a legfontosabb, hogy a szabadulás időpontja nem lehet túl távoli.

 

Sándor és András, a parkrendezők

Az egyik résztvevő, Sándor kisebb-nagyobb megszakításokkal húsz éve ül, most épp azt a négy és fél évet koptatja, amit erőszakos bűncselekményekért kapott. Megjárta a Markót, Tökölt, Sopronkőhidát és Állampusztát, csak hogy karrierje fontosabb állomásait említsük. Mint mondja, mind közül Veszprém a legjobb hely, „kulturált börtön, és a fegyelem se durva, ha betartjuk a szabályokat”.

Zárkatársa, András eddig csak Sopronkőhidát ismeri a palettából. Szerinte is jobb hely Veszprém, de még itt se hagyja el a zárkáját. „Magányos farkas vagyok” – így fogalmaz. Bűncselekményéről nem szívesen beszél, de arról biztosít, hogy többet nem kerül vissza. Nagyívű ígéret ez egy olyan közegben, ahol ötven százalék feletti a visszaesők aránya. András állítja, motivációnak kell neki az amúgy ingyenes parkrendezői tanfolyam, meg azért is, hogy jobban teljen az idő.

 

Aki lakással szabadul

A tanfolyamon nem vesz részt, de meglepő módon szabadulni se mindenáron akar a bolti lopásokért elítélt Csaba. A korábban hajléktalanként élő férfi értékeli a napi háromszori étkezést és a fedélt a feje felett.

Festeni kezdett a börtönévek alatt. Egyik munkáját oklevéllel jutalmazták egy berlini rajzversenyen, idebent ő dekorálta a látogatószoba gyereksarkát. Most épp egy fogvatartott családképét festi meg, „galaktikus háttérrel”. Többnyire fényképről dolgozik, mutatja is az Ördög Nóráról, a Barátok közt Zsófijáról és az OTP-s Csányi Sándorról készült tablóját.

Ő a börtön Michelangelója, aki ráadásul lakhatási lehetőséggel szabadul, köszönhetően a börtönviselteket segítő Váltó-Sáv Alapítványnak. Ritka sikersztori az övé, mert innen amúgy mindenki azzal távozik, amivel érkezett, legföljebb némi útiköltséget kap, ha senki nem várja a kapuban.

A szabadulók felénél aztán kezdődik minden elölről, akár életfogytig..."