Mindenekelőtt most különösen
szeretném hangsúlyozni, hogy a következő gondolatok a saját véleményemet
tartalmazzák, nem a büntetés-végrehajtás hivatalos álláspontját. Abban persze
bízom, hogy a kettő talán nem nagyon tér el egymástól…
A tényszerűség kedvéért azzal
kezdeném, hogy jelenleg hajnal három óra van, és én mégis itt ülök a monitor
előtt. Hogy miért van ez? A lelkiismeretemet, az emberségemet, a
szakmaiságomat, a hivatásom iránti szeretetemet nem hagyja nyugodni az a sok
vélemény, jó és rossz kritika, amit a közelmúltban bemutatott, Mr. Busta és
Escobar nevével fémjelzett „RTM Biznisz” című videoklip kapcsán kaptam,
hallottam. Hogy a mai kor trendjeinek megfelelően fogalmazzak, számos nethuszár
és arctalan bíráló mellett véleményt formáltak olyan emberek, akik ehhez a
nevüket adták, utóbbiaknak külön köszönet ezért. A most következő
gondolataimmal nem ki-, vagy félremagyarázni szeretnék dolgokat, hanem inkább
elmagyarázni, megindokolni azokat.
A kérdéses, és minden túlzás
nélkül állíthatóan nagy port kavart videoklip kapcsán tényszerűen állapítható
meg az, hogy a felvételek egy része a Balassagyarmati Fegyház és Börtön falai
között készült, hús-vér elítéltek közreműködésével. Leszögezem, hogy az
érintettek a civil életükben megsértették a társadalmi normákat, bűncselekményeket
követtek el, ami miatt jelenleg hosszabb-rövidebb tartamú jogerős
szabadságvesztés büntetésüket töltik. Tegyük hozzá, teljesen megérdemelten.
A hatályos jogszabályi rendelkezések
alapján, az azokban rögzítetteket összefoglalva a
szabadságvesztés végrehajtásának célja az, hogy törvényben meghatározott
joghátrány érvényesítése során elősegítse az elítéltnek a szabadulása után a
társadalomba történő beilleszkedését, és azt, hogy tartózkodjék újabb
bűncselekmény elkövetésétől. Az előbbiek elérése érdekében a
büntetés-végrehajtási szervezet feladata az elítéltek nevelése, önbecsülésük és
felelősségérzetük fenntartása, fejlesztése, a társadalmi hasznosság tudatának
kialakítása, szabadulásuk után a társadalom életébe való beilleszkedés
elősegítése. Talán nem árulok el nagy titkot azzal, hogy jelenleg kimunkálás
alatt van egy olyan tervezet, amely egységesíteni, szakmailag megalapozottabbá,
frissebbé és országos szinten összehangoltabbá hivatott tenni a nevelési
koncepciót.
A
szabadságvesztés büntetést töltő elítéltek nevelése egy kényes kérdés, egy nem
egyszerűen behatárolható fogalom, amit magam nem is túlságosan szeretek. Sokkal
inkább és szívesebben használom azt a kifejezést, hogy fogvatartottakkal való
foglalkozás. Mert azt gondolom, hogy a szabadságvesztés büntetést töltő
személyek nagy részét meg- vagy átnevelni már szinte lehetetlen küldetés lenne,
viszont egyénre szabott, célirányos, folyamatos foglalkozással minimálisan elérhető
lehet az, hogy az érintettek többsége képes legyen arra, hogy alkalmazkodjon a
zárt intézeti viszonyokhoz, és betartsa a büntetés-végrehajtás rendjét. Ha
nagyon leegyszerűsítve, lebutítva szeretnék fogalmazni, akkor pedig alapkövetelmény
kell, hogy legyen számunkra, hogy a szabadságvesztés büntetés végrehajtása
során a fogvatartottakkal való foglalkozás keretén belül mindent megtegyünk
annak érdekében, hogy egy elítélt se szabaduljon rosszabb mentális,
egészségügyi, fizikai állapotban a befogadásakor felmért állapotához képest.
Abban az esetben, ha ezt tartani tudjuk, elmondható, hogy a lehetőségeinkhez
mérten sokat tettünk annak érdekében, hogy csökkenjen a bűnismétlés, és a
fogvatartottak a szabadulás után normakövető állampolgárokká váljanak. Csodákra
azonban nem vagyunk képesek, és mindig lesznek olyan elítéltek, akik képtelenek
lesznek arra, hogy „normális” életet éljenek, illetve ne kövessenek el újabb
bűncselekményt.
Biztos
vagyok benne, hogy a kérdéses videoklipben szereplő fogvatartottak között is
vannak olyanok, akik esetében borítékolható, hogy nem utoljára vannak
börtönben. Bízom viszont abban, hogy közöttük is akad olyan személy, akinek
sikerül a visszailleszkedése. Ezt azonban semelyik szereplő esetében nem merném
borítékolni, hisz nem vagyok látnok. Azt persze látom, és a visszajelzések
kapcsán az emberek többsége is látta, hogy az érintett – a videoklipben
nyilatkozatuk alapján önként szereplő – fogvatartottak hitelesen, életszerűen
alakították vagy magukat, vagy a fogvatartotti populáció egy jellegzetes
karakterét: az erős fizikumú, kigyúrt bűnözőt, aki fizikai adottságai, háttere
miatt a fogvatartotti hierarchiában menőnek számít.
A
videoklip ezeknek a személyeknek a börtönbeli helyzetét különösebben nem
változtatta meg, aminek több oka van. A legegyszerűbb az, hogy a Real Trill
Music kiadó produkciója a szándékaik szerint kizárólag csak a világhálón,
interneten keresztül tekinthető meg, márpedig a fogvatartottaknak nincs
internet-hozzáférésük, tehát nagy valószínűséggel közülük nem sokan látják a
klipet. Azon okból kifolyólag sem változott meg a szereplő elítéltek helyzete,
hogy többségükben ők egyébként is a menő kategóriába tartoztak a börtönben.
Ezek alapján tehát nem beszélhetünk arról, hogy bármelyikükből is „börtönceleb”
született volna. De nem is ez volt a cél. Sokkal inkább egy hiteles ábrázolása
annak, hogy ilyen karakterek is vannak a börtönön belül.
A
klipet megtekintő nézők véleménye háttértől, gondolkodásmódtól, végzettségtől
és számos egyéb okból kifolyólag eltérő lehet. Vannak olyanok, akik azonosulni
tudnak azzal a fajta bűnözői életvitellel, ami egyenes utat mutat a rácsok
mögé, míg másokat elrettentenek azok a képsorok, melyeken a nagydarab,
tetoválásokkal televarrt bűnözők feszítenek, gyúrnak. Tudom, hogy ahányan
vagyunk, annyiféle érzés kavaroghat bennünk akkor, amikor megnézzük a klipet,
de szeretném leszögezni, hogy véleményem szerint annak nem a bűnözői életvitel
népszerűsítése, nem a fogvatartottak celebesítése volt a célja, hanem sokkal
inkább az emberek, a gengszterrapet hallgató fiatalok figyelemfelhívása arra,
hogy a bűn nem kifizetődő, a bűncselekmények elkövetésének következményei
vannak. A YouTube-on, a videoklip alatt olvasható a kiadó ezzel kapcsolatos
közleménye is:
„A
Real Trill Music Kiadó Mr. Busta
„Mindenre kész vagyok" című lemezén található Mr. Busta feat. Escobar „RTM Biznisz" című zeneszámhoz készült,
a YouTube videomegosztó csatornán megjelent videoklip kapcsán kijelenti, hogy a
büntetés-végrehajtási intézetben készült felvételekkel, illetve az ottani
jelenetekben szereplő (a közreműködést önkéntesen, nyilatkozat alapján vállaló )
fogvatartottak megjelenítésével a cél nem az volt, hogy ún.
„börtöncelebeket" képezzünk, hanem az elítéltek közreműködésével egy
hiteles képet kívántunk bemutatni a börtönökben elhelyezett, bűncselekmény
elkövetése miatt szabadságvesztés büntetést töltő fogvatartottak egy
jellegzetes karakteréről. A Real Trill Music Kiadó a bűnelkövetést elítéli, a
videoklip mintegy bűnmegelőzési célzattal annak következményeire kívánja
felhívni a fiatalok figyelmét: „Ne játssz
az életeddel, mert így végzed!" Nem gondoljuk azt, hogy a börtönbe
kerülés egy pozitív dolog, egy követendő életcél lenne.”
Az
előbbieket talán nem kell magyarázni, azt az esetleges tévhitet viszont mindenképpen
szeretném eloszlatni, hogy a börtönben a fogvatartottaknak aranyéletük van,
reggeltől estig gyúrhatnak. A Balassagyarmati Fegyház és Börtönben, ahol a
felvételek készültek, a fogvatartottak tárgy időszakban például egyáltalán nem
végezhetnek testépítést. Az elhelyezési körletépület területén ugyanis egy
kivételtől eltekintve nem található működőképes kondicionáló terem, mert azokat
az elmúlt években egy kivételtől eltekintve közösségi helyiséggé alakítottuk
annak érdekében, hogy ott csoportos foglalkozásokat tudjunk tartani a
fogvatartottak részére. Az utolsó kondicionáló terem másfél hónapja került
bezárásra abból az okból kifolyólag, hogy az adott körletszinten visszaesés
volt tapasztalható a fogvatartottak általános körlet- és zárkarendjében, fegyelmi
helyzetében. A terem közösségi helyiséggé történő átalakítása jövő hónapban
kezdődik. Így elmondható, hogy intézetünkben a fogvatartottak jelenleg nem
igazán gyúrhatnak, hiszen erre rendszeresített helyiség nem működik az
intézetben, zárkán belül pedig tiltott tevékenységnek minősül a „gyúrás”. A
klipen bemutatott szabadtéri testedzés jelenleg az időjárásra tekintettel nem
teljes körűen áll a fogvatartottak rendelkezésére, hiszen a fekve nyomásra
alkalmas padok, az egy- és kétkaros súlyzók használata a tél miatt nem
biztosított, így marad az ún. tolonckodó állvány. A testépítést bemutató
felvételek tehát valójában pusztán illusztrációi voltak a fogvatartotti lét egy
bizonyos részének. Ráadásul amennyiben valaki hosszabb ideje olvassa a blogot,
akkor talán emlékszik rá, hogy korábban már említettem, amint egy Mocsai
Lajossal való találkozás kapcsán a kiváló mesteredző rávilágított arra, hogy a
börtönben nem is annyira célszerű a testépítés, mert az a fogvatartottak
körében sok esetben agresszivitással párosul, ezért a lehetőségekhez mérten a
kosárlabdát kellene támogatni, ami egy gyors gondolkodást, másokra való
odafigyelést fejlesztő csapatjáték, melyben nem engedélyezett a testi
kontaktus.
Lehet,
hogy a klipben szereplő fogvatartottak számára előbbiek alapján egyfajta
jutalomnak volt tekinthető, hogy kivételesen használhatták a súlyokat, de
bármily hihetetlen, ez mindössze harminc percig tartott. Mert a szabadtéri
forgatás ennyi időt vett igénybe. Ami véleményem szerint azért nem sok. Viszont
az érintetteknek legalább volt egy jó napjuk, ha nagyon sután akarok
fogalmazni, illetve azt is mondhatom, hogy ezzel kaptak egy olyan kivételes
testedzési lehetőséget is, ami megerősítheti bennük, hogy az intézetünkben
tanúsított jelenlegi magatartásuk megítélése pozitív. Mert az arcokat látva
talán nehezen elképzelhető, de a klipben szereplő fogvatartottak esetében az
elmúlt időszakban nem vált szükségessé a fegyelmi felelősségre vonás
alkalmazása. Pedig akad közöttük több olyan elítélt is, aki korábban más büntetés-végrehajtási
intézetben szembehelyezkedő, ellenszegülő, renitens magatartást tanúsított, és
folyamatosan fegyelmi eljárásokban volt érintett. Intézetünkben viszont valami
miatt beálltak a sorba, jutalmakat szereztek, sőt két olyan személy is szerepelt
statisztaként a klipben, aki a közelmúltban a Feldmár Intézet munkatársai és az
Intézet által közös projektben működtetett Mesekör tagjaként lehetőséget kapott
arra, hogy Budapesten, az Akvárium Klubban lépjen fel „Igazmondó Laci”
történetével.
És
itt érkezünk el egy újabb kényes területhez, amit egy hozzászóló is érintett: a
médiában számos volt és/vagy jelenlegi fogvatartott szerepelt már (hogy az
igazi celebeknél maradjak, gondoljunk csak S. András és D. Roland
színművészekre, vagy a pécsi pszichológus meggyilkolásával gyanúsított P.
Lászlóra, illetve ott vannak azok a névtelen/arctalan fogvatartottak is, akik
egy-egy helyreállító program keretén belül takarítanak valamely bv. intézet
falain kívül), és vélhetően a jövőben is előfordul majd olyan eset, hogy egy
fogvatartott megjelenik a médiában. A kérdés pedig valóban adott: szükség van
arra, hogy a társadalom egyfajta kettős mércével mérjen? Vajon van –e jó
szereplés (mint például a Mesekörben való közreműködés kapcsán) és létezik –e a
rossz szereplés (mint például egy a Mesekörben is fellépő fogvatartott egy, a
börtönlét bizonyos részét bemutató videoklipben való közreműködése)? Vajon el
kell –e titkolni azt, hogy vannak olyan fogvatartottak, akik a börtönben nem
igazán változtathatók meg, viszont képesek lehetnek arra, hogy legalább
egyfajta látszólagos együttműködést, normakövetést mutassanak? Vajon attól,
hogy nem beszélünk róla, megszűnik a fogvatartottak közötti hierarchia? A
kérdések még záporozhatnának, de a helyes válasz megtalálása nem egyszerű..
Aki
a blogomat rendszeresen olvassa, az ismerheti a Balassagyarmati Fegyház és
Börtön mindennapjait, szakmai törekvéseit. Azt gondolom, hogy a
lehetőségeinkhez mérten mindent megteszünk annak érdekében, hogy a büntetés
céljainak érvényesítése mellett, a szabadságvesztés büntetés letöltése utáni
időszakra, a fogvatartottak családjaira és az áldozatokra egyaránt figyelmet
fordítva foglalkozzunk az intézetünkben elhelyezett elítéltekkel. Nem csak a
normakövető, együttműködő személyekkel, hanem mindenkivel. Mert differenciálási
lehetőségek vannak ugyan, de hátrányos megkülönböztetésnek nincs helye. Talán
nem tűnik hiteltelennek a kijelentés, de úgy vélem, hogy országos szinten
kiemelkedő figyelmet fordítunk arra, hogy a helyreállító igazságszolgáltatás
eszközrendszerét alkalmazzuk a mindennapokban, ezzel a fogvatartottak figyelmét
ráirányítva az áldozatok felé irányuló jóvátétel szükségességére is. Mert az
áldozatokkal való törődés kiemelten fontos dolog. De nem csak a
büntetés-végrehajtás feladata.
Számunkra
az egyik legalapvetőbb feladat a szabadságvesztés büntetés jog- és szakszerű,
törvényes keretek között történő végrehajtása, a biztonsági, a nevelési-kezelési
és más szempontok egyöntetű szem előtt tartásával, érvényesítésével. Igazságot
szolgáltatni nem tudunk, az nem is tartozik a feladataink körébe. Mint ahogy az
sem, hogy bűnözőket emeljünk piedesztára, de mint ahogy azt kifejtettem, az én
megítélésem szerint a videoklip nem is ezt tette. A börtönön belüli képsorok
csak igyekeztek egy életszagú, hiteles képet festeni a fogvatartotti valóság
egy részéről. Ami talán inkább tűnik elrettentőnek egy átlagember számára,
mintsem követendőnek. Talán sokan nem tudják, hogy nem ez az egyetlen börtönben
forgatott videoklip Magyarországon, a Children of Distance nevű zenekar egy
szintén működő büntetés-végrehajtási intézetben vette fel a „Márványtábla
helyett” című nótája felvételeit (a következő linken elérhető: http://www.youtube.com/watch?v=H5RcOKMlzIs), aminek több
köze van a filmek világához, mint a magyar valósághoz. Ami nem feltétlenül baj,
de ettől még nem lesz más a helyzet. Hazánkban nem farmernadrágot és világoskék
inget viselő jóképű fogvatartottak vannak a börtönökben, hanem az ún.
tyúklábmintás inget, molinót és mákos nadrágot viselő, sok esetben kevésbé
megnyerő külsejű elítéltek. Vajon jó dolog –e az, amennyiben egy idealizált,
álomszerű környezetnek festjük le a börtönt, illetve feltétlenül rossznak kell
–e megítélni azt, ha egyfajta kendőzetlen őszinteséggel rámutatunk arra, hogy
nemcsak mintarabok léteznek, hanem igenis vannak olyanok is, akik börtönbeli
jelenléte még a jobb érzésű fogvatartottak számára is nehezen emészthető.
Emlékszem arra, amikor egy bűnmegelőzési látogatáson egy első bűntényes
fogvatartott lehetőséget kapott arra, hogy a diákoknak meséljen arról, hogy
számára milyen volt megélni a börtönbe kerülést, és mik voltak azok a tényezők,
melyek nehezítették a túlélést. Az érintett elmondta, hogy a szabadság hiánya,
a családjától, a szeretteitől való távolság számára elképzelhetetlenül rossz,
továbbá vannak olyan emberek is a börtönben, akikre a hallgatók rá se mernének
nézni. Ez talán igaz is, de a mindennapok börtönvalóságához hozzátartoznak ezek
az emberek is, nekünk, büntetés-végrehajtási alkalmazottaknak ezekkel az
emberekkel is foglalkoznunk kell.
Azt
hiszem, hogy még hosszasan lehetne taglalni a kérdést, lehetne érveket és
ellenérveket felhozni azzal kapcsolatban, hogy mi a helyes, mi a járható út a
fogvatartottakkal való foglalkozás terén. Az viszont fontos, hogy a felkínált
programok palettáját felkínálva minél nagyobb legyen az a fogvatartotti kör,
aki valamilyen programon való részvételre lehetőséget kap. Függetlenül a
kriminalitástól, a bőrszíntől, az iskolai végzettségtől, és számos más differenciálási
szemponttól. Nem tudom, hogy mennyire volt érthető, elfogadható az, ahogy ezt a
néhány gondolatot rögzítettem, reagálva a felmerült kérdésekre. Azoknak, akik
kulturáltan jelezték felém azt, hogy milyen gondolatokat ébresztett bennük a
videoklip, tisztelettel megköszönöm az észrevételüket, és bízom benne, hogy
talán egy kicsit megnyugtató, kielégítő választ kaptak.
Annyit
viszont el kell, hogy áruljak, számomra a videoklip egy remek vágásokkal
elkészített, hiteles ábrázolása volt egy bűncselekmény elkövetésének, a
börtönvilág egy szegletének, egy igazán profi, a maga nemében színvonalas munkáról van szó. A zenei műfaj
sokak számára talán nem szimpatikus, és minden bizonnyal sokan vannak olyanok
is, akik titokban hallgatnak ugyan gengszterrapet, viszont ezt valamilyen okból
nem vállalják fel. Én gyerekkorom óta zenekedvelő embernek vallom magam, akik
ismernek, azok ezzel nagyjából tisztában is vannak. Többfajta zenei stílust
kedvelek és hallgatok, de azt hiszem, hogy a repertoár nem lenne teljes, ha nem
tartalmazna Mr. Busta nótákat is. Ennek tudatában viszont nem tartom magam
semmivel sem rosszabb embernek, semmivel sem felkészületlenebb
büntetés-végrehajtási szakembernek, mintha mondjuk, kizárólag komolyzenei
lemezeket hallgatnék. És tisztelettel kérek mindenkit, hogy ezt nézze el
nekem..
