Jártamban-keltemben...

A mai fotót a múlt héten lőttem, egy zárkaellenőrzés során. Az egyik üresen álló ágy ún. ágybetétjére volt írva a szöveg, ami ugyan hemzseg a helyesírási hibáktól, mégis megfogott. Külön érdekessége az egyébként akár emlékkönyvbe is illő kis versikének, hogy a fogvatartott néha még a szavakon belül is váltogatja a kis- és nagybetűket.

A szöveg egyébként börtönökre jellemző tartalmú: sokan cak a szabadságvesztés büntetés töltése alatt értékelik át korábbi életüket, és jönnek rá arra, hogy mennyire fontos volt számukra az a valaki, aki többé már nem lesz mellettük, nem fogja a kezüket. A magány, a boldogtalanság, illetve a kilátástalannak tűnő jövőkép átértékeltetik az emberrel az egész életét, az addigi rossz döntéseivel, baklövéseivel együtt. A kérdés csak annyi, hogy lesz -e remény az újrakezdésre, lesz -e valaki, aki várja majd a szabadulót. A válasz nem könnyű, de az idő majd eldönti...     

"Addig vagy boldog, míg ő szeret,

Ki a bajban megfogja a kezed.

Hogy milyen fontos is volt neked,

Csak akkor tudod már, ha nincs veled."

Fogvatartotti versíró-pályázat 2. rész

B. Ferenc 

"A rongybaba"

Én már nagyon régóta beszélni akartam veled,

Magamat akartam adni neked.

Hogy legyen babád, egy játékszered,

Kit néha-néha simogat a kezed.

Én nem álltam fényes kirakatban,

A boldogság utánam nem futott.

De amit még egy babád sem tudott,

Rongy szememmel sírni is tudok.

Egy sarkokban, mint egy elfelejtett játék,

Rongy szememből könny pereg.

Te is megkaphatsz, ha eldobnak mások,

Hiszen én rongy vagyok, de érző lélek.

Karácsonyi vers

A közelgő karácsonyi ünnepek természetesen a rácsok mögött is megérintik a fogvatartottakat, ilyenkor a szokásosnál is többet gondolnak távollévő szeretteikre. Vannak olyanok is, akik gondolataikat versbe öntik, és megosztják társaikkal is. A most közlésre kerülő vers az egyik körletszint faliújságán található...  

Csókol a lelkem

Üres az életem, fáj mindenem,

Mert távol vagy tőlem, kincsem.

Lelkem éjjelente nálad van,

Mely csókolja édes, szép ajkadat.

Ha álomra hajtom a fejem,

Gyakran álmodom veled.

Boldog vagyok az álomképben,

Mert csókolhatlak és láthatlak téged.

Írom lassan a sorokat,

Közben te vagy a gondolat.

Nagyokat lélegzek, sóhajtok mélyeket,

Közben felidézem rólad a szép emlékeket.

Mindenre emlékszem: az ölelésre, a csókra,

A simogatásra, a mosolyra, a becéző szóra.

Szerelmet ígértem, mint te énnekem,

Örökké te lettél az életem.

Békés, Boldog Karácsonyt!