A mai fotót a múlt héten lőttem, egy zárkaellenőrzés során. Az egyik üresen álló ágy ún. ágybetétjére volt írva a szöveg, ami ugyan hemzseg a helyesírási hibáktól, mégis megfogott. Külön érdekessége az egyébként akár emlékkönyvbe is illő kis versikének, hogy a fogvatartott néha még a szavakon belül is váltogatja a kis- és nagybetűket.
A szöveg egyébként börtönökre jellemző tartalmú: sokan cak a szabadságvesztés büntetés töltése alatt értékelik át korábbi életüket, és jönnek rá arra, hogy mennyire fontos volt számukra az a valaki, aki többé már nem lesz mellettük, nem fogja a kezüket. A magány, a boldogtalanság, illetve a kilátástalannak tűnő jövőkép átértékeltetik az emberrel az egész életét, az addigi rossz döntéseivel, baklövéseivel együtt. A kérdés csak annyi, hogy lesz -e remény az újrakezdésre, lesz -e valaki, aki várja majd a szabadulót. A válasz nem könnyű, de az idő majd eldönti...
"Addig vagy boldog, míg ő szeret,
Ki a bajban megfogja a kezed.
Hogy milyen fontos is volt neked,
Csak akkor tudod már, ha nincs veled."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése