A mesekör a „Fogvatartottak társadalmi
visszailleszkedésének támogatása olyan újszerű módszerekkel, mint a mesekör és
a családi döntéshozó csoport. Jó gyakorlatok bemutatása.” című NCTA-2013-3699-G
regisztrációs számú, a Norvég Civil Támogatási Alap által támogatott projekthez kapcsolódóan zajlik intézetünkben.
A Balassagyarmati Fegyház és Börtön, valamint a Feldmár Intézet már évek óta eredményesen együttműködik. Ennek a közös munkának a
gyümölcse a mesekör. Erről már többször, több fórumon lehetett
olvasni. Most azonban ismét, úgymond apropója van, hogy a mesekörrel
foglalkozzunk.
Először is egy igazán rövid
tájékoztatás a mesekörről, de ez rendszeres olvasóink számára csak
ismétlés:
A mesekörbe az önként
jelentkező fogvatartottak közül elsősorban azok kerülnek bevonásra,
akiknek kiskorú gyermekük van. A foglalkozások során „megszületik”
egy mese, amely a mese, mint műfaj jegyeivel rendelkezik, de a
valóságban gyökerezik. Érdekessége még, hogy nincs előre megírt
forgatókönyv: minden egyes részlete – szöveg, zene, karakter,
mozgás, stb. - a fogvatartottak alkotása. Az alkotómunka során
többek számára lehet, furcsán hangozhat, de az egyik fontos
vezérfonal a fogvatartottak számára, hogy példát, jó (!) példát
mutassanak a nézőknek, elsősorban a gyermekeiknek!
Eddig a mesekör rövid
bemutatása! Most pedig jöjjön az aktualitás:
2014. tavaszán a fentebb leírt
módon megszületett egy újabb mese, aminek a címe: „Csillag
születik”.
Ennek a története pedig a
következő: van egy család, ahol nagy a csóróság. Az apa a fiait arra
ösztönzi, hogy tanuljanak valami rendes szakmát, hogy meg tudjanak
élni. Igen ám, de a Sanyika, a legkisebb gyerek nem akar szakmát
tanulni, hanem énekelni, „reppelni” akar, ki akar törni a
szegénységből. Meghallja, hogy ismét indul a „Csillag születik”
című műsor, és úgy dönt, hogy oda bizony elmegy megméretni
magát. A családból egyedül a nagyapja támogatja, még pénzzel is ezt
a tervét, az apja viszont kitagadja. Nem rosszaságból, nem
irigységből, hanem féltésből. Mert mint kiderül, annak idején Ő is
indult egy tehetségkutatóban, de egy „paraszthajszállál” lemaradt a
győzelemről. Ezért nem akarja, hogy Sanyika hiú ábrándokat
kergessen. Sanyikát viszont hajtja az álma, ezért otthagyja a
családját és elindul szerencsét próbálni. Útja során találkozik a
fogfájós óriással, akinek kiüti a fájós fogát, ezért cserébe az
óriás mellé szegődik segítőnek. Ketten mennek már tovább
Boszorkányföldjén keresztül, ahol három igen gonosz boszorkány él.
Hírét veszik, hogy Sanyika elindult a Csillag születik-be, és
tudják, meg kell akadályozniuk a győzelmét, mert az életüknek vége,
ha Sanyika megnyeri azt. Minden ármányt, minden praktikát bevetnek,
pl. a kémként használt fekete macskát (amely szerepet kétség ne
férjen hozzá, fogvatartott játszott el!), vagy a sálat, amely
megfojtja azt, akinek a nyakára teszik, vagy a mérgező banánt.
Utolsó kísérletként pedig – már a Csillag születik
stúdiójában – megátkozza Őt a főboszorkány, ami miatt elmegy a
hangja. Lássuk be, azért az egy dalversenyen igen kellemetlen eset.
A jóságos zsűri megsajnálja a fiút, aki pedig igen jól kezdte a
produkcióját, de egyedülálló módon lehetőséget kap, hogy 1 óra múlva
újrakezdje.
Mi persze tudjuk, hogy az átok
miatt nem tud majd akkor sem megszólalni, mert azt csak egyetlen
dolog törheti meg: a család, az apa szeretete.
A műsor folytatódik, de úgy
tűnik, hogy Sanyika számára mindörökre befejeződött. De ekkor – mert
hát milyen mese lenne, ha nem lenne jó a vége? – a műsorvezető újabb
produkciót jelent be: a színen az öreg Kálló, aki eljött, hogy
kiálljon a fia mellett, mert hát nagyon szereti Őt!
Az éneke és a szeretete - egy
szívszorító hallgató – megtöri az átkot: Sanyika megnyeri a
„Csillag születik”-et, a gonosz boszorkák meg, …
Eddig a mese: a jó elnyerte
méltó jutalmát, a gonosz meglakolt.
A családtagok, akik április
25-én, az intézet Szent Mihály kápolnájában nézték meg az
„őselőadást”, nagyon büszkék voltak. Büszkék azokra a bebörtönzött
apákra, gyerekekre, családtagokra, akik fogvatartottként tudtak
olyan értékeket átadni a nézőknek, amik bármely iskolapadban,
színpadon, de az élet bármely területén értéket jelentenek.
A mi mesénk itt még nem ér
véget. Bv. ország kicsi ország. A mesekör híre eljutott az
Állampusztai Országos Bv. Intézetbe is. Meghívást is kaptunk, hogy
mutatnánk be a „Csillag születik” című mesét a solti
objektumban elhelyezett fogvatartottak számára is.
Így került sor május 23-án a
solti „vendégszereplésre”. A felkészülés során kemény vívódások
voltak, hogy az óriással és boszorkányokkal tarkított mesét hogyan
tudják megmutatni fogvatartott társaiknak? Akik egyébként is
kritikus közönség, és egyébként eléggé ciki lenne odaállni eléjük
ezzel a mesével. Ezért hát a ”Csillag születik” újabb
verziója is megszületett (egyetlen délután alatt!), ahol az óriás
helyett az egyik testvér lett a segítő, a boszorkányok pedig
átalakultak a családdal rivalizáló bandává. A szöveg sokkal
keményebb lett, alkalmazva a börtönszlenget. Ami viszont nem
változott: a szándék, hogy a közönségnek jó példát mutassanak. A két
egymással látszólag szemben álló fiú, akik mindketten a rap
műfajában indultak egyformán jók voltak (és tényleg!), ezért hát a
jóságos zsűri mindkettőjüket győztesnek kiáltotta ki.
Az életben tudjuk, a
rivalizálásnak nincsenek győztesei, de a mesében, ebben a mesében
mégis két győztes is született: a balassagyarmati fogvatartottak,
akik eljátszották ezt a mesebeli bandaháborút, és a solti
fogvatartottak, akik nagyon lelkesen tapsolva, nevetve, helyenként
sírva megnézték ezt a darabot.
Azonban, ha teljesen őszinte
akarok lenni, akkor nem csak két győztese volt ennek az előadásnak.
A jelen lévő civilek, és a jelen lévő személyi állományi tagok –
mind a soltiak, mind a balassagyarmatiak – valami olyannak lehettünk
a részesei, aminek előtte még nem.
Köszönjük a solti Kollégák
meghívását, köszönjük a fogadtatást, és reméljük, hogy maradandó és
jó emléket hagyott maga után a mesekör bemutatkozása.
Aki nem hiszi, járjon utána.
/Kép: Ambrus Lajos, Szöveg: István Károlyné/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése