Ma van életed első napja! - A Philadelphia Egyesület

A Philadelphia Egyesület egy lelkes szakember gárdából, volt fogvatartottakból, hozzátartozókból és nemcsak beszélni, hanem tenni is akaró civilekből álló közösség, akik a következő mottót írták ki képzeletbeli zászlajukra:

Aki kijön a börtönből már letöltötte a büntetését.  

A mondattal mindenképpen egyet lehet érteni, a volt fogvatartottak sikeres visszailleszkedése ugyanis mindannyiunk közös érdeke, az, hogy valaki ne kerüljön ismételten vissza a rácsok mögé, képes legyen a norma- és jogkövető együttélésre, össztársadalmi érdekként is felfogható.  

A gyakorlat sajnos azt mutatja, hogy sokan szinte egész életüket zárt rendszerben töltik. Számos negatív példát látunk arra, hogy az állami gondozás után egy ember a fiatalkorúak börtönébe kerül, ahonnan esetenként egyenes út vezet a felnőttek börtönébe. Hogy egy ember elhiggye, hogy szabad is lehet, hogy az életének nem kell, hogy örökké meghatározója legyen a totális rendszer uralma, ahhoz sok-sok foglalkozásra, beszélgetésre, terápiára, coachingra és őszinte barátokra van szükség.

A Philadelphia Egyesület küldetése a hatékony szolidaritás.

Jogászokat, egészségügyi dolgozókat, szociális munkásokat, mentorokat, pedagógusokat, terapeutákat, munkaügyi szakembereket keresünk önkéntes csapatunkba, akik vállalják, hogy a szabadultakat kísérik és támogatják a szabadulás utáni hónapokban, ami egy igen nehéz időszak. Mint az egyesület honlapján olvasható: „Hisszük és valljuk, hogy az összefogás, a személyre szabott figyelem segíti a volt fogvatartottat, hogy helyes döntéseket hozzon. Tudjuk, mert kiszámoltuk, hogy minden adófizető állampolgár jobban jár, ha integrációs programba kerülnek az adóforintok, mint ha börtönökre költenénk. Helyén van az eszed és a szíved? Vegyél részt a munkánkban!”

Az önkéntesek a honlapon keresztül jelentkezhetnek, ha segítséget kívánnak nyújtani a Philadelphia Egyesületnek, melynek társszervezetei a Feldmár Intézet és a Tévelygőkért Alapítvány.

A honlap itt érhető el: Philadelphia Egyesület (klikk!)

 

Az lett volna gyanús, ha megdicsérnek érte

(Forrás: http://abcug.hu/toth-laszlo/)

Három hónapra a családjába fogadott egy börtönből frissen szabadult elítéltet a kétgyerekes László és felesége. A férfit azért költöztették magukhoz, mert a büntetés-végrehajtásból nem volt hová mennie, és azt is meg szerették volna neki mutatni, hogy milyen egy támogató közegben élni. Lászlót hidegen hagyta, hogy miért ült az új családtag, szerinte a bizalom a fontos, nem az, hogy ki mit tett. Az együttéléstől pedig nem félt, az semmivel sem jár több veszéllyel, mint mikor egy kollégiumba költözik be az ember.

Tóth László lelkész, van egy felesége, egy nyolc és egy tízéves gyereke. Tavaly augusztusban befogadták a házukba a fiatal,  börtönből szabadult Attilát. Nem ismerték előtte egymást, a költözés előtt két héttel találkoztak először, illetve László többször látta szerepelni Attilát a Feldmár Intézet szellemi iránymutatásán alapuló Mesekörben.

“Nem úgy kell ezt elképzelni, hogy odamentünk hajnali ötre a börtön elé, és lássuk: ki szabadul ma” – nevet Laci, “de mélyebb ismeretség valóban nem volt közöttünk”. Attila a szabadulása előtt jelezte az intézetnek, hogy nincs hova mennie. Halmozottan hátrányos helyzetből került a börtönbe, felesége elhagyta, így a gyerekeit sem láthatta. “Dorka – (Büky Dorottya, a Feldmár Intézet alapítója) ekkor azt mondta, hogy kéne Attilának egy hely ahová mehet”.

 

“Jött a telefon Dorkától, mi pedig megrágtuk a feleségemmel, hogy kipróbáljuk-e vagy sem. Aztán arra jutottunk, hogy vágjunk bele” – meséli Laci. Feleségét nem kellett nagyon győzködni, de “azért nem ugrott egyből a nyakamba az ötlettől”. Azt azért alaposan átbeszélték előtte, hogy miért is fogadják be Attilát. “Tisztáztuk, hogy nem azért költözünk össze vele, hogy biztosítsuk a lakhatását, mossunk rá és takarítsunk utána, hanem azért, hogy legyen egy támogató közeg mögötte”.

“Augusztus 27-én pakoltunk össze mindent Erdélyben, és pont Attila szabadulására értünk a börtön kapujához, így már együtt tudtunk beköltözni az új házba” – meséli Laci. Ez a helyzet nekik is teljesen új volt, “fura volt, de inkább úgy mondanám: nem szokványos. Nem egy kitaposott ösvény volt, amire ráléptünk, tudtuk, hogy most valami olyan dolog történik, amit soha nem csináltunk még, és ez érdekesnek találtuk”.

Az nem volt téma közöttük, hogy Attila miért ült börtönben, “betörésről tudtam, de ezt nem firtattam”. A gyerekek miatt szempont lett volna, ha például egy gyilkosság miatti volt elítéltnek kellett volna hely, de az sem mellékes László szerint, hogy kit ölt meg az illető és miért. “Lehet, hogy van olyan ember, akiről tudom, hogy megölt két embert, de bízom benne, és biztos van olyan is, aki lehet, hogy rabolt, vagy éppenséggel nem derült ki róla semmi, de nem tudnék megbízni benne. A lényeg a bizalmon van, nem azon, hogy mit tett vagy nem tett”. A gyerekeknek az elején csak annyit mondtak, hogy jön az Attila, akinek nincs hol laknia. “Mikor már együtt laktunk, és látták, hogy nem eszik embert, akkor elmondtuk nekik, hogy korábban börtönben volt”.

“Félelem nem volt bennünk az együttéléstől, én ezt nagyjából ahhoz tudnám hasonlítani, mint, amikor kollégiumban élsz együtt több másik emberrel. Itt van valaki, akinek máshogy telik a napja, máshogy szedi össze a ruháit, és lehet kint hagyja a zokniját, de ez volt a legtöbb, amitől tartottam”. Ez az optimista hozzáállás az összeköltözés után sem változott, a mindennapok zökkenőmentesen teltek, Attila segített a háztartásban, de külön megállapodásuk nem volt, hogy a szállásért cserébe mit kéne tennie. Attila a szabadulása után nem kapott rögtön munkát. “Előre nem beszéltünk meg semmit, a háznak szabályai sem voltak. Úgy álltam hozzá, hogy amíg nem történik olyan dolog, ami zavarna bárkit is a családban, addig nincs értelme szabályokat sem lefektetni. Ezért azt sem határozták meg előre, hogy Attila meddig marad” – meséli.

Három hónappal az összeköltözés után, egyik kora reggel Attila szólt, hogy valamit meg akar Laciékkal beszélni. “Izgult, és mondta, hogy hazaköltözne a saját családjához, a gyerekeihez. Furcsa érzés volt, amit akkor éreztem. Ahhoz hasonlítanám, mint mikor felnő a gyereked, aztán kirepül a fészekből szerencsét próbálni. A szobáját még egy ideig úgy hagytuk és a kulcs is nála maradt” – mondja Laci. Attila összesen három hónapot volt a családnál. László megérti, hogy egy idő után frusztráló lehetett, hogy egy másik családban élt, miközben neki is voltak gyerekei, csak tőle távol.

“Senkinek sem ajánlom, hogy átgondolatlanul utánunk csinálja” – mondja nevetve Laci. A történetnek fontos része, hogy Attilának évek óta kapcsolata volt a Feldmár Intézet trénereivel, akik a szabadulás után is figyelemmel kísérték mindennapjaikat. Egy frissen szabadultat befogadni egy működő családba, közösségbe jó ötlet, de azt már utólag látja, hogy sok múlik a tágabb környezeten. “Mi egy kis faluban élünk, ahol az egyetlen szórakozási lehetőség a művelődési ház könyvtára. Nincs munkalehetőség sem helyben, ez a dolog szerintem csak egy városban működhet igazán jól”.

Laci jó érzéssel gondol vissza az együtt töltött időre. Azt mondja, szerinte mindannyian gazdagabbak lettek értékes tapasztalatokkal, a gyerekek pedig jó példát láttak. „Fontos, hogy kinyíljunk egymás felé, mert egymásra vagyunk utalva” – mondta. Szerinte ez így jó volt, ebből nem hiányzott semmi. “Lehet, ha valaki megdicsért volna ezért, az már gyanús lett volna”.

Attila jelenleg egy volt fogvatartottaknak nyílt félutas otthon lakója és tapasztalati munkatársa Budapesten. A lakásban hárman élnek, dolgoznak, és december közepén szabaduló társuk fogadására készülnek. Ha segítene a talpra állásban, a részleteket itt találja.

A Tévelygőkért Alapítvány felhívása

A múlt hét végén Kocka 10 éves, bv. intézetben töltött idő után a Balassagyarmati Fegyház és Börtön  szabadulást elősegítő programja keretében néhány órára a Tévelygőkért Alapítvány munkatársaival elhagyhatta a börtön falait, hogy decemberi szabadulása előtt egy kicsit szokja a külvilágot. Sétáltak az utcákon, őszi faleveleket morzsolgattak, beültek egy kávéra. Szabadulása után a fiatalember a budapesti félutas otthonba költözik. A közösségen túl munkára, téli ruhára, élelmiszerre van szükségük Kocka új életéhez, a segítők ezért a következő TÁBLÁZAT (Klikk és megjelenik!) soraiban rögzített dolgokat várja a segíteni kész önkéntesektől. 

After 10 years of imprisonment, Kocka was able to leave the walls of the prison for just a few hours with the help of the Institute’s Release Support Program, to help get him reacquainted with the outside world. We walked through streets, on crumbling autumn leaves and sat down for a coffee. After release he is going to move into our halfway house in Budapest. In addition to our community, he will also need work, winter clothes and food in order that he can start anew. Listed in more detail in the chart below are the things we most need. Please help and share!

A Tévelygőkért Alapítvány legfontosabb partnere a Feldmár Intézet. A Feldmár András által alapított Intézet filozófiával, etikával, interperszonális fenomenológiával foglalkozik. A Feldmár Intézet 2012-ben a Büntetés-végrehajtásért Emlékérem Bronz Fokozata elismerésben részesült, 2013-ban pedig elnyerte az ERSTE Bank társadalmi integrációs díját a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben végzett munkájáért.

A Börtön-Mesekör csoportot 2011 óta működteti az Intézet a rácsok között. A program közösséget teremt a fogvatartottak számára, amelynek keretén belül gyermekeik számára mesejátékokat állítanak össze saját életük tapasztalatai és élményei alapján. Minden évben többször, de főleg karácsony előtt előadásra kerülnek ezek a mesék rendkívüli családi beszélőkön, ahol a gyerekek ajándékul DVD-n megkapják a mesejátékokat. A Börtön-Mesekör közel hozza a fogvatartott apákat gyermekeikhez, akik sikeresnek, elfogadottnak, sőt tiszteletreméltónak láthatják apjukat. A program a tapasztalatok szerint komoly változásokat hoz a családi kapcsolatokban, az apa-gyermek viszonyokban.

A Börtön-Mesekör program, amely elnyerte a rangos nemzetközi elismerést, több elemében is továbbfejleszthető. A Feldmár Intézet vezetősége úgy döntött, hogy az ERSTE-díj összegéből többek között létrehozza Mirkó Alapot, amelynek célja és feladata, hogy a fogvatartottak gyermekeit konkrétan anyagilag is támogassa. Hogy a kitűzött célt minél körültekintőbben és valóban a szükségleteknek megfelelő elosztással tudjuk szolgálni, a Tévelygőkért DRK Alapítvány erre a célra felkért kuratóriuma segítségével végzi a Mirkó Alappal kapcsolatos teendőket.

A Mirkó Alap tehát azokért a gyermekekért jött létre, akik semmiről nem tehetnek, de nyilvánvalóan a legkiszolgáltatottabb, legártatlanabb, legelesettebb áldozatai a kialakult helyzetnek. A börtönben fogvatartott apa, miután kiesik a családi keretből, sem emberileg, sem anyagilag nem tud hozzájárulni gyermekei neveléséhez. A helyzetet nehezíti a szégyen, amelyet az egész családnak viselni kell, s, amely sokszor már eleve determinálja a gyerek helyzetét kortársai között.

A B-Terv program is szorosan épül a Börtön-Mesekör programra. A Feldmár Intézet a börtönviseltek számára indította ezt a reintegrációs programot, amely a büntetés-végrehajtási rendszerből frissen szabadult, hátrányos helyzetű, börtönártalmakkal terhelt, családjukhoz visszatérni nem tudók számára olyan lakóközösséget hozott létre, amelyben a szeretetteli, előítéletektől mentes, asszertív kommunikáció gyakorolható. A B-Terv alapelvei szerint az emberi élet lehetőségének megteremtését szolgálja, a szabadultak társadalomba való visszailleszkedését segíti. A programban az életminőség javításával szociális értékszempontok valósulnak meg. A bűnismétlés, illetve visszaesés lehetőségének minimalizálása gazdasági hatékonysággal bír.

Prison's Angels Koncert - a hanganyag

A Prison's Angels koncertjének hanganyaga --- Akit érdekel a koncert, az klikkeljen bátran az előbbi szövegre, szerintem egy mindenképpen kellemes zenei élményben lesz része!!!

Szakmai konferencia a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben

Az elmúlt hét elején, pontosabban 2014. június 24-én 10.00 órai kezdettel a „Fogvatartottak társadalmi visszailleszkedésének támogatása olyan újszerű módszerekkel, mint a mesekör és a családi döntéshozó csoport. Jó gyakorlatok bemutatása” című NCTA-2013-3699-G regisztrációs számú, a Norvég Civil Támogatási Alap által támogatott projekthez kapcsolódó záró rendezvényre került sor.

 

A konferenciát dr. Budai István bv. ezredes Úr, a Balassagyarmati Fegyház és Börtön parancsnoka nyitotta meg, melynek során a jelenlévők köszöntését követően röviden ismertette a pályázat legfontosabb elemeit, egyben örömét fejezte ki, hogy a pályázat eredményei iránt ilyen széles körben mutatkozik érdeklődés. Mint mondta, a szabadulás utáni eredményes visszailleszkedés szempontjából kiemelt jelentősége van a családi kapcsolatok alakulásának, a támogató jellegű családi kapcsolatok erősítésének. A mesekör és a családi döntéshozó csoportkonferencia módszer olyan eszközök, amelyek kiegészítve a hagyományos bv-s szakmai tevékenységet egyértelműen hozzájárulhatnak a börtönben lévő szülők és gyermekeik, családtagjaik közötti kapcsolatok javulásához, fejlesztéséhez. Ezzel együtt tény, hogy a magas visszaesési arány mindennapos kihívás a büntetés-végrehajtási szakemberek számára, azonban figyelembe kell venni azt is, hogy a bűnözés egy olyan társadalmi probléma, melynek megoldása nem kizárólag a bv. feladata, hanem szükség van a szakmai együttműködésre, az erők összeadódására.  

Az első előadó a Magyar Testvéri Börtöntársaság elnöke, Roszik Gábor evangélikus lelkész Úr volt, aki előadása kezdetén hangsúlyozta, hogy gyermekekkel, családokkal és fogvatartottakkal foglalkozni egy kiemelt feladat, bár erről méltatlanul kevés szó esik. Az Elnök Úr ismertette az MBT tevékenységét, céljait, 1992. november 02-i alakulásától egészen napjainkig. Mint mondta, hátrányos helyzetű gyermekekkel foglalkozni különösen fontos, hiszen adott esetben ők egy bűncselekmény legnagyobb áldozatai lehetnek, megszenvedve a börtönben lévő szülő hiányát. A börtönben való lét esetenként egy családi mintakövetés, egy ördögi kör következménye, amit meg kell törni, meg kell szakítani. Folyamatos, rendszeres törődéssel, odafigyeléssel és foglalkozással, ami a bűnmegelőzés fontos része. A család felkészítése, a szociális és lelki értelemben vett gondoskodás segítheti a börtönből szabaduló visszailleszkedési esélyeit. Az MBT szakmai programjai közül az Elnök Úr kiemelte az Aranyfa programot, melynek részeként, egy nemzetközi kezdeményezés mellett karolják fel a szabadságvesztés büntetésüket töltő fogvatartottak gyermekeit. Teszik mindezt lelki gondozás és ajándékozás formájában, közös programok szervezésével. Roszik Gábor ismertette a program történetét, fejlődését és eredményeit, melynek során kiemelte, hogy tudomásuk szerint a programban résztvevő fiatalok, illetve gyermekek közül eddig senki sem került börtönbe, mely eredmény szorosan összefügg a bűnmegelőzés folyamatával.

 

Ezt követően Juhász Attila bv. ezredes Úr, a Heves Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet parancsnoka egy nemzetközi kitekintés mellett ismertette az egri intézet jó tapasztalatait, az ott alkalmazott meseterápia nemzetközi gyökereit, valamint intézetének ezzel összefüggő törekvéseit. Az előadásában nemcsak a meseterápiáról beszélt, hanem a jelenlegi nemzetközi trendekről is, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a jelenlévő civil szakemberek is ötleteket meríthessenek azokból. A bv. gyakorlatát figyelembe véve adott a kérdés: mi az, amit el szeretnénk érni? A válasz pedig gyakorlatilag eldönti, hogy a reintegrációt segítő resztoratív szemlélet vagy a büntető szemlélet fog uralkodni egy adott bv. intézeten belül. A bv. intézeteken belül célszerű lehet egy, a személyi állomány tagjaira kivetített attitűdvizsgálat lefolytatása, ami akár arra is válaszokat adhat, hogy egyes intézetekben miért következnek be öngyilkosságok a fogvatartottak körében, míg máshol nem jellemzőek az ilyen esetek. Itt az ezredes Úr egy Allyson Liebling nevéhez fűződő angliai felmérésre utalt - amit azóta Írországban és Finnországban is alkalmaznak -, amely öt szempontra épülő minőségi mutatók alapján osztályoz e tekintetben, melyek a következők: humanizmus és személyzet hozzáállása; segítő szándék; a személyzet professzionalizmusa; a bv. szervezet és a bv. intézetek; valamint a következetesség. Mindentől függetlenül azonban leszögezhetjük, hogy abban az esetben, ha a személyzet hozzáállása nem megfelelő, a programok nem lehetnek sikeresek. A fogvatartottakkal való foglalkozások alapját a megfelelő stabilitás és biztonság adja. Erre kell, hogy épüljön egy ún, rehabilitációs kultúra, ami meghatározza, hogy milyen programok kellenek. Fontos a szenvedélybetegségek és egyéb függőségek kezelése, illetve a szemlélet pozitív irányú megváltoztatása, és amennyiben előzőek teljesülnek, akkor lehet beszélni reintegrációról. Lényeges feladat azonban annak eldöntése és meghatározása, hogy kikkel akarunk foglalkozni. A feltételes szabadságra bocsátható, konformista, együttműködő fogvatartottak egyébként is motiváltak a normakövetésre, ezért a még inkább sikeres szakmai munka érdekében célszerű lehet a foglalkozásokat kiterjeszteni a kedvezménnyel nem rendelkező, olyan személyekre, akik esetében nagy valószínűséggel várható a visszaesés. A gyakorlat azt mutatja, hogy a IV-es biztonsági csoportba sorolt, antiszociális, nem együttműködő elítéltek egy olyan skatulyába kerülnek, ahonnan nagyon nehéz kitörniük. A foglalkozásokat és természetesen azok hatékonyságát ráadásul megnehezíti a személyi állomány leterheltsége, kiégettsége, ezért a meglévő erőforrások mellé mindenképpen szükséges a civilek, a civil programok bevonása. Tudomásul kell venni, hogy a börtönbe kerülés nemcsak az egyén, hanem a társadalom kudarca is. A bv. intézetek szakemberei azonban egyedülk nem képesek az elvárt eredmények elérésére, szükség van a társadalom egyéb szereplőinek bevonására, hiszen az ő segítségük, közreműködésük elengedhetetlen az eredményes reintegrációban. Fontos, hogy a bv. intézeteken belül a fogvatartottaknak lehetőségük nyíljon  tanulásra, munkavégzésre, illetve programokon vehessenek részt, mert a megfelelő programok feltétlenül szükségesek a visszailleszkedés elősegítésében. A nemzetközi helyzetről szólva Juhász ezredes Úr beszélt a jelenleg reform előtt álló ír gyakorlatról, ahol cél a fogvatartottak létszámának csökkentése, a szervezetek közötti együttműködés erősítése, a fogvatartottak fejlődésének elérése, illetve a személyi állomány tagjainak fejlesztése. Angliában kognitív és motivációs programokat kínálnak fel, akkreditált jelleggel, külön programokat összeállítva a szexuális jellegű bűncselekmények elkövetői részére, továbbá a szerhasználattal élő és erőszakos bűnelkövetők részére. A mottó a jövőre nézve valami olyasmi lehet, hogy "jó időben, jó program, a megfelelő személy számára." A hazai túlzsúfoltság, a változás előtt/alatt álló jogszabályi környezet optimizmusra nem nagyon adhat okot, de előbbiek dacára nyitottnak kell lenni, és célszerű a jó nemzetközi gyakorlatok átvétele, hazai környezetre történő adaptálása. Egy ilyen program az angol gyökerekkel rendelkező Storybook Dad's program, amely az egri meseterápia alapjául is szolgált. A fogvatartottak gyermekeivel való foglalkozás fontossága vitathatatlan, és az egri meseterápiás program számos eredménye közül ki kell emelni azt, hogy az eddig eltelt négy évben bevont több mint száz fogvatartott nő közül a szabadulást követően senki sem került vissza a büntetés-végrehajtás rendszerébe.

 

Luzsi Margó meseterapeuta, gyermekkönyvtáros a Heves Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben 2010. szeptemberében elkezdődött munkáról mesélt előadásában, megosztva a hallgatósággal a fogvatartott nők körében folytatott meseterápia tapasztalatait. Tette mindezt a tőle megszokott nem hétköznapi alázattal, mely mellett méltán tükröződött elkötelezettsége, lelkesedése, illetve fáradhatatlan tenni akarása. Mondanivalóját egy mesével kezdte, mely a maga tanulságával magával ragadta a hallgatóságot, majd a zene eszközével tarkított  képsorral mutatta be az egri meseterápia egyes mozzanatait. Előadása harmadik felében bemutatta az általa alkalmazott meseterápia történetét, szakaszait, fejlődését és nem utolsó sorban a céljait.

 

A rövid kávészünet után következő előadóként a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben működő Mesekört Büky Dorottya, a Feldmár Intézet munkatársa mutatta be. Az előadása során Büky Dorottya elmondta, hogy a bv. intézetben már 2010-től alakítanak ki ún. mesekör csoportokat, személyiségfejlesztő, önismereti és kommunikációs gyakorlatokkal tarkítva a foglalkozásokat. Kiemelte a Mesekör sajátosságait, azt, hogy 2011-óta több olyan mesejáték ("Király vagy halál", "Hófehérke", "Igazmondó Laci", "Mirkó" és "Csillag születik") előadására került sor, melyek a program lényegi elemeit magában hordozó kreatív alkotó munka eredményei. Ilyen lényegi elemnek számít az oldott, megszégyenítésmentes légkör, a saját élményekből való építkezés az archaikus mesék archetipikus elemeinek felhasználásával, illetve az, hogy a mesejátékokat első alkalommal mindig saját hozzátartozóik, gyermekeik előtt mutatják be a fogvatartottak, családi beszélő keretén belül. A Mesekör főbb céljait tekintve Büky Dorottya az alábbiakat említette: családi kapcsolatok erősítése; az apa gyermek kapcsolat fenntartása; folyamatos motiváció; bizonyítási vágy és tenni akarás lehetőségének megteremtése; belső indíttatás; elhatározások és folyamatos döntések felszínre hozása; fegyelem és impulzus-kontroll; koncentrációfejlesztés, valamint az önbecsülés és az önismeret erősítése. Az előadó kiemelte, hogy a mesejátékok során a fogvatartottak mindig a mese alanyai és nem külső szemlélői. Az előadás végén a Mesekör mellett halhattunk két további programról, a Mirkó Alapról és a „B-terv” nevű programról, illetve bemutatásra került a Tévelygőkért Alapítvány is. 

 

A szakmai konferencia utolsó előadója, Negrea Vídia, a Közösségi Szolgáltatások (KÖSZ Magyarország) Alapítványának képviseletében beszélt a büntetés-végrehajtási keretek között megtartott családi döntéshozó csoportkonferencia foglalkozások gyakorlati tapasztalatairól. Részleteiben beszélt a resztoratív technikák alkalmazásáról, bemutatta a csoportkonferencia céljait, felépítését, illetve a megvalósítás egyes mozzanatait. Célként kiemelte a családdal való kapcsolattartás és kommunikáció javítását, illetve a gyerekekre irányuló negatív hatások csökkentését. Negrea Vídia ismertette a program rövid és hosszú távú eredményeit, majd elmondta, hogy véleménye szerint a csdcs az áldozat felé irányuló jóvátétel, a gondoskodó közösség megbékélése, valamint az elkövető felelősségvállalásának központi elemeként helyezkedik el a resztoratív konferenciával és a békítő körökkel egyetemben, és a bv. keretek közötti alkalmazási területeit tekintve az alábbiakat lehet megfogalmazni: nevelési/reszocializációs/reintegrációs tevékenység kiegészítése, bv. intézet ideiglenes elhagyásának előkészítése, szabadulás előkészítése. 

A szendvicsebédet követő délutáni program keretében, a Mesekör eredményeit és módszereit szemléltetve 14.00 órai kezdettel a pályázat keretében támogatott Mesekör mesejátékának megtekintésére került sor, a Szent Mihály Kápolnában. A fogvatartottak játékát nemcsak a szakmai konferencia résztvevői tekintették meg, hanem hozzátartozók is jelen voltak rajta, így az előadást követően a hagyományoknak megfelelően családi beszélőre került sor. 

 

A Mesekör fellépése az Állampusztai Országos Bv. Intézetben...

A mesekör a „Fogvatartottak társadalmi visszailleszkedésének támogatása olyan újszerű módszerekkel, mint a mesekör és a családi döntéshozó csoport. Jó gyakorlatok bemutatása.” című NCTA-2013-3699-G regisztrációs számú, a Norvég Civil Támogatási Alap által támogatott projekthez kapcsolódóan zajlik intézetünkben.

A Balassagyarmati Fegyház és Börtön, valamint a Feldmár Intézet már évek óta eredményesen együttműködik. Ennek a közös munkának a gyümölcse a mesekör. Erről már többször, több fórumon lehetett olvasni. Most azonban ismét, úgymond apropója van, hogy a mesekörrel foglalkozzunk.

Először is egy igazán rövid tájékoztatás a mesekörről, de ez rendszeres olvasóink számára csak ismétlés:

A mesekörbe az önként jelentkező fogvatartottak közül elsősorban azok kerülnek bevonásra, akiknek kiskorú gyermekük van. A foglalkozások során „megszületik” egy mese, amely a mese, mint műfaj jegyeivel rendelkezik, de a valóságban gyökerezik. Érdekessége még, hogy nincs előre megírt forgatókönyv: minden egyes részlete – szöveg, zene, karakter, mozgás, stb. - a fogvatartottak alkotása. Az alkotómunka során többek számára lehet, furcsán hangozhat, de az egyik fontos vezérfonal a fogvatartottak számára, hogy példát, jó (!) példát mutassanak a nézőknek, elsősorban a gyermekeiknek!

Eddig a mesekör rövid bemutatása! Most pedig jöjjön az aktualitás:

2014. tavaszán a fentebb leírt módon megszületett egy újabb mese, aminek a címe: „Csillag születik”.

Ennek a története pedig a következő: van egy család, ahol nagy a csóróság. Az apa a fiait arra ösztönzi, hogy tanuljanak valami rendes szakmát, hogy meg tudjanak élni. Igen ám, de a Sanyika, a legkisebb gyerek nem akar szakmát tanulni, hanem énekelni, „reppelni” akar, ki akar törni a szegénységből. Meghallja, hogy ismét indul a „Csillag születik” című műsor, és úgy dönt, hogy oda bizony elmegy megméretni magát. A családból egyedül a nagyapja támogatja, még pénzzel is ezt a tervét, az apja viszont kitagadja. Nem rosszaságból, nem irigységből, hanem féltésből. Mert mint kiderül, annak idején Ő is indult egy tehetségkutatóban, de egy „paraszthajszállál” lemaradt a győzelemről. Ezért nem akarja, hogy Sanyika hiú ábrándokat kergessen. Sanyikát viszont hajtja az álma, ezért otthagyja a családját és elindul szerencsét próbálni. Útja során találkozik a fogfájós óriással, akinek kiüti a fájós fogát, ezért cserébe az óriás mellé szegődik segítőnek. Ketten mennek már tovább Boszorkányföldjén keresztül, ahol három igen gonosz boszorkány él. Hírét veszik, hogy Sanyika elindult a Csillag születik-be, és tudják, meg kell akadályozniuk a győzelmét, mert az életüknek vége, ha Sanyika megnyeri azt. Minden ármányt, minden praktikát bevetnek, pl. a kémként használt fekete macskát (amely szerepet kétség ne férjen hozzá, fogvatartott játszott el!), vagy a sálat, amely megfojtja azt, akinek a nyakára teszik, vagy a mérgező banánt.  Utolsó kísérletként pedig – már a Csillag születik stúdiójában – megátkozza Őt a főboszorkány, ami miatt elmegy a hangja. Lássuk be, azért az egy dalversenyen igen kellemetlen eset. A jóságos zsűri megsajnálja a fiút, aki pedig igen jól kezdte a produkcióját, de egyedülálló módon lehetőséget kap, hogy 1 óra múlva újrakezdje.

Mi persze tudjuk, hogy az átok miatt nem tud majd akkor sem megszólalni, mert azt csak egyetlen dolog törheti meg: a család, az apa szeretete. 

A műsor folytatódik, de úgy tűnik, hogy Sanyika számára mindörökre befejeződött. De ekkor – mert hát milyen mese lenne, ha nem lenne jó a vége? – a műsorvezető újabb produkciót jelent be: a színen az öreg Kálló, aki eljött, hogy kiálljon a fia mellett, mert hát nagyon szereti Őt!

Az éneke és a szeretete - egy szívszorító hallgató – megtöri az átkot: Sanyika megnyeri a „Csillag születik”-et, a gonosz boszorkák meg, …

Eddig a mese: a jó elnyerte méltó jutalmát, a gonosz meglakolt.

A családtagok, akik április 25-én, az intézet Szent Mihály kápolnájában nézték meg az „őselőadást”, nagyon büszkék voltak. Büszkék azokra a bebörtönzött apákra, gyerekekre, családtagokra, akik fogvatartottként tudtak olyan értékeket átadni a nézőknek, amik bármely iskolapadban, színpadon, de az élet bármely területén értéket jelentenek.

A mi mesénk itt még nem ér véget. Bv. ország kicsi ország. A mesekör híre eljutott az Állampusztai Országos Bv. Intézetbe is. Meghívást is kaptunk, hogy mutatnánk be a „Csillag születik” című mesét a solti objektumban elhelyezett fogvatartottak számára is.

Így került sor május 23-án a solti „vendégszereplésre”. A felkészülés során kemény vívódások voltak, hogy az óriással és boszorkányokkal tarkított mesét hogyan tudják megmutatni fogvatartott társaiknak? Akik egyébként is kritikus közönség, és egyébként eléggé ciki lenne odaállni eléjük ezzel a mesével. Ezért hát a ”Csillag születik” újabb verziója is megszületett (egyetlen délután alatt!), ahol az óriás helyett az egyik testvér lett a segítő, a boszorkányok pedig átalakultak a családdal rivalizáló bandává. A szöveg sokkal keményebb lett, alkalmazva a börtönszlenget. Ami viszont nem változott: a szándék, hogy a közönségnek jó példát mutassanak. A két egymással látszólag szemben álló fiú, akik mindketten a rap műfajában indultak egyformán jók voltak (és tényleg!), ezért hát a jóságos zsűri mindkettőjüket győztesnek kiáltotta ki.

Az életben tudjuk, a rivalizálásnak nincsenek győztesei, de a mesében, ebben a mesében mégis két győztes is született: a balassagyarmati fogvatartottak, akik eljátszották ezt a mesebeli bandaháborút, és a solti fogvatartottak, akik nagyon lelkesen tapsolva, nevetve, helyenként sírva megnézték ezt a darabot.

Azonban, ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor nem csak két győztese volt ennek az előadásnak. A jelen lévő civilek, és a jelen lévő személyi állományi tagok – mind a soltiak, mind a balassagyarmatiak – valami olyannak lehettünk a részesei, aminek előtte még nem.

Köszönjük a solti Kollégák meghívását, köszönjük a fogadtatást, és reméljük, hogy maradandó és jó emléket hagyott maga után a mesekör bemutatkozása.

Aki nem hiszi, járjon utána.

 

/Kép: Ambrus Lajos, Szöveg: István Károlyné/