Álomlátók - a Mesekör karácsonyi ajándéka...

Tegnap délután sokak számára talán furcsa kifejezéssel élve vendégként, de mégis hazalátogattam a Balassagyarmati Fegyház és Börtönbe, hogy egy rendhagyó, a közelgő karácsonyi ünnepkörhöz kötődő programon vegyek részt. A bv. intézet fogvatartotti Meseköre családi beszélő keretében mutatta be hozzátartozóik, valamint a Feldmár Intézet önkéntesei előtt "Álomlátó" című mesejátékát. Az előadást korábban a "Zárt ajtók, nyitott lelkek" szakmai konferencián volt szerencsém látni, ahhoz képest a tegnapi napon a fogvatartottak ismét a megismert alapokra épülő, azonban az improvizatív játéknak köszönhetően teljesen új felfogásban, új szöveggel mutatták be álmaikat.  

Amint azt az egyik fogvatartott elmondta, ők is álmodnak. Gyakran arról, hogy együtt vannak a szeretteikkel, családtagjaikkal, az otthoni környezetben, amire sokszor mindennél jobban vágynak. Aztán jön az ébredés, amikor is a megszokott zárkakörnyezetben, elítélt társaik között találják magukat, és az álom szertefoszlik. A szabadulás pillanata azonban egyszer mindenki számára elérkezik...

Így van ezzel a Kocka névre hallgató fiatalember, a társulat egyik meghatározó alakja, a freestyle-rap rácsok mögötti koronázatlan királya is, aki egy éve kapcsolódott be a Mesekör foglalkozásaiba. Egyedi stílusának és személyiségének köszönhetően gyorsan beilleszkedett a színjátszók közé, és valóban kulcsszereplővé nőtte ki magát. Kocka hosszú éveket töltött el a börtönben, eleinte nem tartozott a normakövető fogvatartottak közé, egy igazi fekete bárány volt. A későbbiekben a magatartása és az együttműködő készsége jelentősen megváltozott, és ma már akár példaként is állítható társai elé. Szabadulását követően ő is a B-Terv segítségével kap esélyt az újrakezdésre, a civil életben való eligazodásra, amihez a magam részéről is sok sikert kívánok neki. Mert jól tudom, hogy honnan érkezett, milyen utat járt be addig, amíg idáig eljutott.  Személye valóban példa lehet arra, hogy támogatás, segítség mellett igenis talpra lehet állni a börtönévek után.

A tegnapi előadás tartalmazott drámai és humoros részeket, de a hozzátartozóknak végül is szinte teljesen mindegy volt, hogy mi történik a képzeletbeli színpadon. A legfontosabb most az volt, hogy ha ilyen furcsa körülmények között, de újra együtt a család. Kicsi és nagyobb gyermekek, feleségek, szülők és nagyszülők egyaránt ültek a nézőtéren, és a fogvatartottak most csak nekik játszottak. És a vastaps, no meg az örömkönnyek ezúttal sem maradtak el. A gyermeküket átszellemült arccal, óvatosan és gyengéden kézben fogó fogvatartottak, a mosolygó arccal őket néző hozzátartozók látványa valami megmagyarázhatatlan okból még velem, a sokat látott börtönőrrel is képes elhitetni, hogy van remény. Arra, hogy lesz, akinek sikerül rendeznie életét, és családja segítségével, támogatásával, és velük közösen el tud szakadni a régi életétől, és nem csak a Mesekörben játssza el a szerető apát, hanem a való életben is. Hiszem, hogy a tegnapi szereplők között is van ilyen.

Az előadás végén a fogvatartottak gyermekei a Tévelygőkért Alapítvány munkatársai és önkéntesei által a Mirkó Program keretében ajándékcsomagokat vettek át, melyek támogatók által felajánlott adományoknak is köszönhetően kerültek összeállításra. Mert az édesapák ugyan börtönben vannak, de a gyerekek semmiről nem tehetnek, mégis nyilvánvalóan a legkiszolgáltatottabb, legártatlanabb, legelesettebb áldozatai a kialakult helyzetnek. A börtönben fogvatartott apa, miután kiesik a családi keretből, sem emberileg, sem anyagilag nem tud hozzájárulni gyermekei neveléséhez. A helyzetet nehezíti a szégyen, amelyet az egész családnak viselni kell, és amely sokszor már eleve determinálja a gyerek helyzetét kortársai között. Ezúttal a fogvatartottak gyermekei úgy érezhették, hogy nekik is épp olyan karácsonyuk van, mint egy normál gyermeknek. Remélem, lesznek még hasonló ünnepek az életükben.

Boldog Karácsonyt!  

  

      

          

A Tévelygőkért Alapítvány felhívása

A múlt hét végén Kocka 10 éves, bv. intézetben töltött idő után a Balassagyarmati Fegyház és Börtön  szabadulást elősegítő programja keretében néhány órára a Tévelygőkért Alapítvány munkatársaival elhagyhatta a börtön falait, hogy decemberi szabadulása előtt egy kicsit szokja a külvilágot. Sétáltak az utcákon, őszi faleveleket morzsolgattak, beültek egy kávéra. Szabadulása után a fiatalember a budapesti félutas otthonba költözik. A közösségen túl munkára, téli ruhára, élelmiszerre van szükségük Kocka új életéhez, a segítők ezért a következő TÁBLÁZAT (Klikk és megjelenik!) soraiban rögzített dolgokat várja a segíteni kész önkéntesektől. 

After 10 years of imprisonment, Kocka was able to leave the walls of the prison for just a few hours with the help of the Institute’s Release Support Program, to help get him reacquainted with the outside world. We walked through streets, on crumbling autumn leaves and sat down for a coffee. After release he is going to move into our halfway house in Budapest. In addition to our community, he will also need work, winter clothes and food in order that he can start anew. Listed in more detail in the chart below are the things we most need. Please help and share!

A Tévelygőkért Alapítvány legfontosabb partnere a Feldmár Intézet. A Feldmár András által alapított Intézet filozófiával, etikával, interperszonális fenomenológiával foglalkozik. A Feldmár Intézet 2012-ben a Büntetés-végrehajtásért Emlékérem Bronz Fokozata elismerésben részesült, 2013-ban pedig elnyerte az ERSTE Bank társadalmi integrációs díját a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben végzett munkájáért.

A Börtön-Mesekör csoportot 2011 óta működteti az Intézet a rácsok között. A program közösséget teremt a fogvatartottak számára, amelynek keretén belül gyermekeik számára mesejátékokat állítanak össze saját életük tapasztalatai és élményei alapján. Minden évben többször, de főleg karácsony előtt előadásra kerülnek ezek a mesék rendkívüli családi beszélőkön, ahol a gyerekek ajándékul DVD-n megkapják a mesejátékokat. A Börtön-Mesekör közel hozza a fogvatartott apákat gyermekeikhez, akik sikeresnek, elfogadottnak, sőt tiszteletreméltónak láthatják apjukat. A program a tapasztalatok szerint komoly változásokat hoz a családi kapcsolatokban, az apa-gyermek viszonyokban.

A Börtön-Mesekör program, amely elnyerte a rangos nemzetközi elismerést, több elemében is továbbfejleszthető. A Feldmár Intézet vezetősége úgy döntött, hogy az ERSTE-díj összegéből többek között létrehozza Mirkó Alapot, amelynek célja és feladata, hogy a fogvatartottak gyermekeit konkrétan anyagilag is támogassa. Hogy a kitűzött célt minél körültekintőbben és valóban a szükségleteknek megfelelő elosztással tudjuk szolgálni, a Tévelygőkért DRK Alapítvány erre a célra felkért kuratóriuma segítségével végzi a Mirkó Alappal kapcsolatos teendőket.

A Mirkó Alap tehát azokért a gyermekekért jött létre, akik semmiről nem tehetnek, de nyilvánvalóan a legkiszolgáltatottabb, legártatlanabb, legelesettebb áldozatai a kialakult helyzetnek. A börtönben fogvatartott apa, miután kiesik a családi keretből, sem emberileg, sem anyagilag nem tud hozzájárulni gyermekei neveléséhez. A helyzetet nehezíti a szégyen, amelyet az egész családnak viselni kell, s, amely sokszor már eleve determinálja a gyerek helyzetét kortársai között.

A B-Terv program is szorosan épül a Börtön-Mesekör programra. A Feldmár Intézet a börtönviseltek számára indította ezt a reintegrációs programot, amely a büntetés-végrehajtási rendszerből frissen szabadult, hátrányos helyzetű, börtönártalmakkal terhelt, családjukhoz visszatérni nem tudók számára olyan lakóközösséget hozott létre, amelyben a szeretetteli, előítéletektől mentes, asszertív kommunikáció gyakorolható. A B-Terv alapelvei szerint az emberi élet lehetőségének megteremtését szolgálja, a szabadultak társadalomba való visszailleszkedését segíti. A programban az életminőség javításával szociális értékszempontok valósulnak meg. A bűnismétlés, illetve visszaesés lehetőségének minimalizálása gazdasági hatékonysággal bír.

"Csillag születik" --- a Mesekör legújabb előadása...

Fogvatartottak társadalmi visszailleszkedésének támogatása 

(Olyan újszerű módszerekkel, mint a mesekör és a családi döntéshozó csoport. Jó gyakorlatok bemutatása.)

NCTA-2013-3699-G

2014. április 25-én 15 órai kezdettel,

a Balassagyarmati Fegyház és Börtön Szent Mihály Kápolnájában, a fenti pályázati program keretén belül a fogvatartotti Mesekör rendkívüli családi beszélő keretében bemutatta a

„Csillag születik”

című mesejátékot,amelyet a fogvatartottak maguk írtak, rendeztek, azért, hogy gyerekeiknek és a közönségnek örömet szerezzenek

Az előadás kezdetére a résztvevő fogvatartottak hozzátartozói és gyermekei, illetve a meghívott vendégek elfoglalták helyüket a Kápolna széksoraiban. A zenekar szokásához hűen talán kissé túlságosan is nagy hangerővel melegítette be a nézőket, a mesekör korábbi előadásaiból megismert dalokat, slágereket felelevenítve. A tervezett kezdési időpontban aztán felgördült az a bizonyos képzeletbeli függöny, és a jelenlévők részesei lehettek annak, hogy a rácsok mögött egy csillag született...    

Szereposztás:

Sanyika, rapénekes kiscsávó – B. Sándor,

Bogár boszorkány – B. Zoltán,

Busman boszorkány – B. János („Busman”),

Mama boszorkány – Oláh Attila, tapasztalati munkatárs, Feldmár Intézet,

Mesélő – Sz. Krisztián,

Öreg Káló, Sanyika apja – F. Márton („Káló”),

Papu, Sanyika nagyapja – O. Árpád,

Kőműves tesó – M. Attila,

Asztalos tesó – L. Győző,

Ács tesó – H. József („Kocka”),

Óriás – Nevenincs Szabolcs,

Boszorkány cica – H. Elemér („Tatus”),

Zsűritagok – Sz. László, D. Lajos, K. Ferenc.

Zenekar:

Dobos: R. Béla,

Szóló gitáros: G. Gyula,

Csörgős: B. Zsolt.

Közreműködők:

István Gyöngyi, nevelő,

Büky Dorottya, mesekör tréner,

Györffy Anna, fotó.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy család. Káló és az ő sok gyereke. Az öreg Káló hajdanán zenésznek indult, de egy sikertelen táncdalfesztiváli szereplés örökre elvette a kedvét az énekléstől. Ennek a Kálónak legfőbb vágya az volt, hogy a fiaiból embert faragjon, mégpedig dolgos, szorgalmas, becsületes munkásembereket. Az egyik gyerek kőművesnek tanult, a másik autószerelőnek, a harmadik szakácsnak, és így tovább… Mindegyik gyerek, a fiúk és a lányok szépen elhelyezkedtek a munka világában. Csak a legkisebb fiúval, a Sanyikával volt a gond, mert az semmi mást nem akart, csak rapelni. Neki a rap volt az élete. Ráadásul a nagyapja biztatta, fűtötte a fejét, magyarázta neki, hogy kivételes tehetség. Hozott neki szarvashúst és arra bátorította, hogy hagyjon ott csapot-papot és induljon el a „Csillag születik” versenyen, a saját rap számával.

Na, így is lett. Egy szép napon a Sanyika, az apai intelmek és szigor ellenére világgá ment, hogy megnyerje a „Csillag születik” versenyt. Ahogy ment, mendegélt, találkozott egy óriással, akinek rettenetesen fájt a foga. Sanyink a maga egyszerű módján orvosolta az óriás baj át, aki erre hálából mellé szegődött, hű kísérője lett.

Miközben Sanyika mendegélt a barátjával, az óriással, a bűvös, sötét boszorkányerdőben az ott élő három banya közül a legöregebb és leggonoszabb belenézett a kristálygömbjébe és majdnem szívrohamot kapott attól, amit ott látott. Mert, akár hiszitek, akár nem, abban a gömbben az volt, hogy a Sanyikát születésekor egy angyal megáldotta, hogy, ha fellép a versenyben és ország-világ a TV-n keresztül meghallja az ő csodálatos rapelését, akkor a boszorkányok és minden gonosz hatalma megtörik és nekik annyi. Tudták a banyák, hogy meg kell akadályozni Sanyit, hogy előadhassa magát a „Csillag születik” adásában. Haditervet dolgoztak ki, minden eshetőségre felkészültek.

Elindult az első banya, a Bogár nevezetű, egy bűvös sál volt nála. A boszorkány erdőben találkozott is Sanyikával, aki ott vacogott a hidegtől. A nyakára tekerte a sálat és aztán, mint, aki dolgát jól végezte, távozott. Sanyika megnémult a sáltól, csak köhécselni tudott, de szerencsére tesója, az óriás rájött, mi van és megszabadította a sáltól. A boszorkányok fekete macskája persze kifigyelte, hogy mi történik és jelentette gazdáinak, hogy nem sikerült a sötét terv. Elindult a második boszorkány, akit Busmannak hívtak. Ennél egy nagy szál kolbász volt, rá is beszélte az éhes Sanyikát, hogy harapjon bele. Noná, hogy a torkán akadt, a hangja odalett. Megint az óriás mentette meg, jó nagyot vágott a hátára és, ahogy a kolbászt kiköhögte, úgy a hangja is visszajött. A macska újfent elárulta a gazdáinak mi a helyzet, így már csak a harmadik, legöregebb, leggonoszabb boszorkány, a Mama volt hátra, neki kellett megoldania a helyzetet. Átváltoztak mindhárman afrikai táncos lányokká és beneveztek ők is a „Csillag születik” küzdelmeibe. A Mama terve az volt, hogy a helyszínen varázsolja el Sanyikát mindörökre.

Elkezdődött a „Csillag születik”, Krisztián, a konferanszié, bemutatta a neves szakemberekből álló zsűrit, a csodás zenekart és a tánckart is, a három afrikai táncos lányt. Az első fellépő mindjárt Sanyi volt, aki, nagy lelkesen bele is kezdett a rapjébe. Azonban néhány taktus után előpattant a Mama, sötét, béna álmot bocsájtott mindenkire és varázslatával elnémította Sanyit. Ezt az átkot aztán semmi fel nem oldhatta. Egyedül az segíthetett volna Sanyikán, ha az apja szeretete elég erős ahhoz, hogy kimondja, hogy szeretlek, fiam, elfogadlak, úgy, ahogy vagy, támogatlak abban, amit te szeretnél csinálni. De, hát erre nemigen lehetett Sanyinak sansza, lássuk be.  Amikor a zsűri, a zenekar és a közönség magához tért, Sanyi már egy hangot sem tudott kinyögni. A zsűri megsajnálta a kétségbeesett gyereket és azt mondták neki, hogy kap még egy esélyt, később újra próbálkozhat. Szegény Sanyi sírva leült.

Jött a többi fellépő egymás után, énekesek, táncosok, felnőttek, gyerekek, volt köztük ügyetlenebb és nagyon ügyes is, a zsűri keményen dolgozott, a közönség tombolt, a hangulat a tetőfokára hágott.  És ekkor, uramfia, mi történt! Megjelent a teremben az öreg Káló a gyerekeivel, kiderült, hogy ő is benevezett a versenyre. El is énekelt egy hallgatót, nem is akárhogyan.

És a dala végén, mit gondoltok, mit mondott? Hát azt, ami feloldotta a Mama átkát. „Azért jöttem el, mert tudom, hogy a fiamnak szüksége van rám. Szeretlek kisfiam, elfogadlak úgy, ahogy vagy, támogatlak, segítelek mindenben, amit csak akarsz.” És hiszitek, nem hiszitek, a Sanyinak ebben a szempillantásban megjött a hangja. Elénekelte a rapet, amivel készült és persze meg is nyerte a „Csillag születik” küzdelmeit.

És azoknak, akik lemaradtak róla, itt a győztes dal:

Minden gyermek áldott legyen, és a szívük tiszta,

A csonka családokban is a reményt adják vissza,

Mert rájuk épül minden, ők hozzák a jövőt,

Hát fogjátok a kezüket, és segítsetek szülők!

Ennek a mesének már legyen jó a vége,

Büszke legyél rá, mikor a gyerekeidnek meséled,

Az élet lehet mese is, lehet szép a vége,

És ha Te is úgy gondolod, akkor az egész már megérte.

A végére még annyi, és ezt nem tudom kizárni,

Minden gyerek szemében a szentléleket látni!

Refr.: A bizalom, és a szeretet nagyon nagy úr,

A kitaposott ösvényen keskeny az út,

Nagyon nehéz annak, aki a jó utat járja,

Mert bármit is cselekszel, azt a Jóisten látja.

Remélem, hogy a gyerekek már nem követik a példám!

És nem másszák meg utánam is ugyanazt a létrát.

Én hiszek minden gyerekben, hogy a jóra született

És nem abból a fából épít létrát, amit ültetett.

Hidd el nekem egyszerű a fokait megmászni,

De ha megcsúszik a lábad róla nehezebb felállni,

Felállni nem könnyű, ezért ne légy tehetetlen,

Mert a közmondás is azt mondja, hogy nincsen lehetetlen!

Refr.: A bizalom, és a szeretet …

És nagyon nagy buli lett a végén és a gyerekek is feljöttek a színpadra táncolni. A fogvatartottak a Mirkó Alapnak köszönhetően átadták gyermekeiknek az ajándékcsomagokat, akik boldogan kezdték el kicsomagolni a meglepetéseket. Ezt követően kezdetét vette a rendkívüli beszélő, melynek során az elítéltek és hozzátartozóik leülhettek egymással, és nem a megszokott formában, hanem lényegesen kötetlenebb formában beszélgethettek egymással...

 

Csillag született, itt a vége, fuss el véle….

                                                          
(Fotó: Györffy Anna)

Mirkó - gondolatok az előadás kapcsán...

A Balassagyarmati Fegyház és Börtön és a Feldmár Intézet közös gyermeke, a Mesekör bemutatta

MIRKÓ

című mesejátékát

Tegnap délután, 14.00 órai kezdettel, Balassagyarmaton, a volt Vármegyeháza dísztermében szép számú közönség előtt került bemutatásra a fogvatartotti mesekör legújabb produkciója, a Mirkó. Az előadás, a hagyományoknak megfelelően egyben a „Bábel, Hesnával a világ” című produkció közönségtalálkozója is volt, így nem meglepő, hogy a kezdés előtt a televíziós műsor szerkesztő-riportere, Al Ghaoui Hesna köszöntötte a nézőket. A felvezetésben Hesna elmondta, hogy annak idején, amikor először találkozott a társasággal, nagyon megfogta őt, amit látott, és miután a Mesekör bemutatásra került a televízióban, a jó kapcsolat megmaradt közte és a Feldmár Intézet munkatársai között. Kiemelte, hogy a Mesekör mind hazai, mind nemzetközi szinten jelentős érdeklődésre tett szert, nagy figyelmet kapott, ami egyebek mellett abban is megmutatkozott, hogy a Feldmár Intézet a Mesekör programmal 2012. október 23-a alkalmából megkapta a Büntetés-végrehajtásért Emlékérem Bronz fokozatát, majd 2013 júniusában, Bécsben elnyerte az ERSTE Foundation Award for Social Integration nemzetközi díját. Hesna kiemelte továbbá, hogy a Feldmár Intézet néhány hónappal ezelőtt elindította a szabadultak visszailleszkedését segítő B-Terv nevű programot, amely egy, a Mesekörre épülő kezdeményezés, a büntetés-végrehajtási rendszerből frissen szabadult, családjukhoz visszatérni nem tudók számára. A B-Terv egy olyan lakóközösséget hoz létre, amelyben előítéletektől mentes, asszertív kommunikáció gyakorolható a volt fogvatartottak beilleszkedésének elősegítése érdekében. A Mesekör program azonban továbbfejleszthető, ezért a Feldmár Intézet vezetősége úgy döntött, hogy az Erste-díj összegéből többek között létrehozza a Mirkó Alapot, amelynek legfontosabb célja és feladata, hogy a fogvatartottak gyermekeit konkrétan anyagilag is támogassák. A kitűzött cél legkörültekintőbb, a szükségleteknek legjobban megfelelő elérése érdekében a Feldmár Intézet a Tévelygők Alapítvány bevonásával, az erre a célra felkért kuratóriuma segítségével végzi a Mirkó Alap kezelésével kapcsolatos teendőket. Az alap azokért a gyermekekért jött létre, akik semmiről sem tehetnek, mégis nyilvánvalóan a legkiszolgáltatottabb, legártatlanabb, legelesettebb áldozatai a kialakult helyzetnek. A börtönben fogva tartott apa, miután kiesik a családi keretből, sem emberileg, sem anyagilag nem tud hozzájárulni gyermekei neveléséhez. A helyzetet ráadásul nehezíti a szégyen, amelyet az egész családnak viselni kell, amely sok esetben már eleve determinálja a gyermek helyzetét a kortársai között. A Mirkó Alap tehát az ilyen szempontból segítségre szoruló gyermekek támogatására jött létre.

A felvezetést követően kezdődött a mesejáték, amely természetesen nem hasonlított az eredeti hősmeséhez, melynek rövid története a következő: a király három fia közül a legkisebbnek, Mirkó királyfinak, vitézi próbaképpen (vagy hogy apjának, a síró-nevető szemű királynak mindkét szeme nevessen) el kell hoznia az öreg király vitéz pajtását, aki a selyemréten lakik (a hős neve az egyik változatban Juhenes, a másikban Köles, a harmadikban Zrínyi Miklós).   

A Mesélő szerepében színpadra lépő fogvatartott kifejezte abbéli reményét, hogy produkciójuk nemcsak egy kellemes szombat délutáni szórakozást, hanem örök élményt jelent majd a nézők részére. A Mesekör az ő véleménye szerint egy egyedülálló társaság, legalábbis abból a szempontból mindenképpen, hogy a benne játszó fogvatartottak felvállalják a múltjukat, de azt hátrahagyva jutottak el oda, hogy lehetőségük nyílhatott arra, hogy meséiket már többször bemutathatták a civil közönség előtt. A felkészülésüket persze időnként nehezítik bizonyos személyi változásokból adódóan szükségessé váló szereplőcserék, hiszen a Mesekör tagjai közül volt, aki átszállításra került, volt, aki szabadult, illetve az egyik szereplő házi őrizetbe lett helyezve. A szabadulók közül azonban többen visszajártak a próbákra, így az előadás színre vitelének nem volt akadálya. Ahogy a Mesélő elmondta, a tegnapi előadás a Mirkó felnőttes verziója volt, decemberben, a büntetés-végrehajtási intézet falai között, hozzátartozók részére a gyermek-változat kerül bemutatásra, amely némileg finomabb lesz. A Mesélő megköszönte a Feldmár Intézet őket felkészítő munkatársainak a velük való foglalkozást, az Intézet vezetésének azt a lehetőséget, hogy egyáltalán létrejöhetett a program, illetve kiemelte a Biztonsági Osztály munkatársainak szerepét, akik nemcsak elkísérték őket az előadásra, de szükség esetén valószínűleg arra is vigyáznak majd, nehogy széttépjék őket a rajongók. És ezt követően elkezdődött a játék…

Először színre lépett maga Mirkó király, a régmúlt idők megjelenésében is igencsak nagy harcosa, kinek lelkét megszállta a gonosz, és azóta különösebben nem foglalkozik az ország ügyeivel, nem érdekli semmi, senki. A mesebeli királynak volt három gyermeke: László herceg, akit a pénzen és hatalmon kívül nem igazán érdekelt más. Tamás herceg, akinek minden gondolata a pénz, a buli, a nők, és a szórakozás körül mozgott. És a legkisebb, Mirkó herceg, aki szabadidejében tanult, kutatott, fúrt-faragott, igyekezett a tudását gyarapítani. Mirkó úrfi legnagyobb bánata az volt, hogy a családjuk nincs egyben, nincs meg az összhang és az összetartás.

„Bevallom most nektek, még ha szégyellve is mondom,

De akkor is boldog voltam, mikor édesapám tombolt.

És van, aki most megért engem, de más meg rajtam átnéz,

Higgyétek el nekem, ez egy macska-egér játék.

Szívem minden bánatát most leírom e versben,

Mert akik engem eldobtak, nem szerettek engem.

És hej, szeretet, szeretet, ha kútba is dobnának,

Én beugranék utánad, és onnan felhoználak!

Felhoználak én, még ha kergetne is az ördög,

Hogy minden ember boldog lehessen a földön!”

Az öreg király indulatosan morfondírozott azon, hogy az őt körülvevő emberek többségét, így nagyobbik fiait is csak a pénz és a nők érdekli, nem kérdezik meg tőle, hogy „hogy vagy, apám?”. Ezért a Mirkó király meghozott egy döntést, miszerint inkább lemond a koronáról, nem kell neki többé a királyság, a birodalom, inkább elmegy zenélni a szegények közé.

Mirkó úrfi azt szerette volna, ha apja újra a régi lesz, ezért testvéreivel együtt elment a könyvtárba, hogy ott kérjenek segítséget és tanácsot, megtudják, hogy mi az apuk baja. A Könyvtáros elővette a Mirkó-dossziét, melynek lapjait felütve megtudták, hogy apjuk lelkét egy gonosz varázslattal elrabolta a Kutyafejű nagyúr. Ahhoz, hogy apjuk újra a régi legyen, őt kell legyőzni.

A két idősebb herceg, pénzzel és arannyal megtömött zsebekkel útra indult, hogy megkeressék a kutyafejűt és megküzdjenek vele, míg a Mirkó úrfit, akit kicsinek és gyengének tartottak, inkább otthon hagyták. Útjuk során a hercegek összetalálkoztak a tolvajok királyával, aki a Senki névre hallgatott. Az becsapta, kizsebelte őket, majd „jó szándéka” jeléül egy ötletet adott nekik arra, hogyan szerezhetnének könnyen pénzt arra, hogy útjukat folytatni tudják és összemérhessék erejüket a gonosz Kutyafejűvel. A segítségnek nagy ára lett: a két herceg hét éves börtönbüntetésre lett ítélve, magas, zord börtönfalak mögé kerültek, elvetemült bűnözők közé, ahol azonnal beavatási szertartásokon estek át, és a fogvatartott társaik a megmaradt értékeiktől megszabadították őket…

Mivel a testvérei már évek óta távol voltak, és semmi hír nem érkezett felőlük, Mirkó herceg úgy döntött, hogy kezébe veszi a sorsát, ezért elindult, hogy megkeresse a Kutyafejűt, és megküzdjön vele. Útja során természetesen a legkisebb herceg is összetalálkozott a tolvajok királyával, akinek illő módon bemutatkozott:

„Én Mirkó herceg vagyok, neked mi a becsületes neved?”

„Nekem?! Becsületes nevem?! Én Senki vagyok!”– válaszolta a két idősebb herceget becsapó és börtönbe juttató tolvajfejedelem, aki önmagát nem hazudtolta meg, hiszen a legkisebb fiút is meglopta, eltulajdonította az óráját. Mirkó herceg ezt észrevette és visszacsente az órát, majd azt, mivel neki nem volt rá igazán szüksége, odaajándékozta a haramiának. Senki nagyon meglepődött ezen, hiszen ő még soha életében nem kapott ajándékot, ezért annyira meghatódott ettől, hogy testvérévé fogadta Mirkó úrfit, és valóban segítségét kínálta fel neki: elirányította őt az erdő mélyén élő három boszorkányhoz. Gizi, az agg boszorkány, Virág, a kurva boszorkány és Jutka, az alkoholista boszorkány először idegenkedve és ellenségesen fogadták az ifjú herceget, majd amikor kiderült, hogy Senki küldte őt, akkor némi mágia és varázslat segítségével erőt, szépséget és okosságot adtak Mirkó úrfinak.       

„Őszi szél fújja az arcomat,

Didergek, fázok a sötét ég alatt.

Odaszáll hozzám egy madár,

És azt mondja: ne búsulj, mert ez a hazád!

Repülj, madár! Ez a hazád!

Ez a hazád!

Magyarország!”

      

Mindeközben a két idősebb herceg büntetése is letelt. A börtönéveket nem töltötték haszontalanul, tanultak, befejezték az általános iskolát, és hegesztő, illetve parkgondozó szakképzettséget szereztek. Volt elítélt társaikkal közösen csatlakoztak Mirkó úrfihoz, valamennyien részesültek a mágiából, erős és eszes harcosokká váltak, így már bátran megküzdhettek a gonosz Kutyafejű nagyúrral. A csata lezajlott, a gonosz elpusztult, a hercegek visszaszerezték tőle az öreg király lelkét, amely egy palackba volt bezárva.

Mirkó király, midőn ismét a régi lett, elmondta fiainak, hogy a Kutyafejű régen a legjobb barátja volt, azonban őt is elvarázsolták, ezért arra kérte az ifjú hercegeket, hogy próbáljanak meg vele is kezdeni valamit, hátha sikerrel járnak. Mivel egy mesejátékot láttunk, a próbálkozás természetesen eredménnyel járt, és a holtából feltámasztott Kutyafejű is visszaváltozott az egykori hős harcossá.

A záró monológban Mirkó király elmondta, hogy attól tartott, fiai az anyjukra hasonlítanak, de szerencsére kiderült, hogy inkább rá ütöttek. Ezt követően a királyi trónt, a palástot és a koronát Mirkó úrfinak adta, ő maga pedig régi harcostársával együtt elvonult…

A történet rövid összefoglalója ennyi, az önfeledt játék mögött azonban több mondanivaló volt, mint hinnénk. A fogvatartottak, mint mindig, maguk álmodták meg a történetet, maguk írták a dalokat, mindeközben ezúttal is improvizáltak, tehát szó sem volt előre megírt forgató- vagy szövegkönyvről. Valamennyi amatőr színész tisztában volt a karakterével, és személyes élményeik, eddig megélt és megtapasztalt történések alapján alakították a szerepüket. A hagyományoknak megfelelően természetesen ezúttal is helyet kaptak a történetben a szokásos népmesei elemek (a hármas szám, lásd három herceg és három boszorkány; a küldetés; a csoda; a jó elnyeri méltó jutalmát stb.), de ezúttal az eddigi előadásoktól eltérően még nagyobb helyet kaptak a mindennapokban átélt események, így több olyan, főképpen zárkán belüli börtönélmény is bemutatásra került, amelyről alaphelyzetben nem szívesen beszélnek az elítéltek. A saját életélmények köréből beemelésre került a történetbe egy bűncselekmény, hiszen a két idősebb herceg egy betörés elkövetése közben került tetten érésre, őrizetbe vételre, majd azt követően börtönbe. A fogvatartottak által korábban megélt közeg jellegzetes szereplői voltak a boszorkány köntösbe bújtatott prostituált, az alkoholista, illetve a varázserővel felruházott nagymama. A kivitelezését tekintve bármely színházban megállta volna a helyét a harci jelenet, amikor is az elsötétített színpadon fluoreszkáló festékkel befújt, világító karddal küzdő főhősök összemérték erejüket a gonosz megtestesítőjével, a Kutyafejű nagyúrral. Aminek természetesen szintén köze volt a saját élményekhez, hiszen egyrészt a kék színű festékkel befújt szereplők kísértetiesen hasonlítottak a Mel Gibson-féle Rettenthetetlen című filmben látott csatajelenetekben látható karakterekre, másrészt a való életben a fogvatartottak jellemzően kifejezetten tartanak a (szolgálati) kutyáktól, ennek megfelelően talán érthető is, hogy a kutyát a gonosszal azonosították. Említésre méltó még a betöréshez használt emberi létra, amely az Igazmondó Laci című előadásban bemutatott Hétfejű Sárkány megálmodásához hasonlóan bravúros kivitelezéssel került színre. És még sorolhatnám, de nem teszem. Aki ott volt, az testközelből megélhette az előadást, annak hangulatát, minden rezdülését. Aki pedig nem jött el, az meg népmesei fordulattal élve, járjon utána…

„Nem fontos, ki voltál, hogy szabad –e a madár.

A teljesítmény számít, és az, ki mögötte áll.”

Az előadást követően ismét a színpadra lépett Hesna, illetve csatlakozott a társulathoz maga Feldmár András is, és a szereplőkkel együtt válaszolt a közönség kérdéseire. Tudom, hogy mostanság talán nem annyira népszerű dolog, ha a fogvatartottak szórakoznak a börtönben. Ez a történet azonban több mint szórakozás. A Mesekör foglalkozásaiban közreműködő elítéltek ugyanis annak érdekében, hogy részt vehessenek a közös munkában, az átlagosnál talán több figyelmet fordítanak arra, hogy betartsák az Intézet rendjét, szabályait. És több olyan közreműködő van a szereplők között, aki a Mesekör kapcsán, annak köszönhetően tudta rendezni családi kapcsolatait. Ami lényeges, hiszen a szabadulás utáni eredményes visszailleszkedés szempontjából kifejezetten nagy jelentősége van annak, hogy a volt fogvatartottat várja –e a család, vagy lesz –e olyan személy, aki a kezdeti időszakban támogatja őt, egyben kontrollálva őt segíti abban, hogy ne lépjen ismét arra az útra, ami a bűnelkövetéshez vezetett. Több fogvatartott elmondta, hogy a Mesekör előadásainak köszönhetően pozitív változások következtek be családi kapcsolataikban, javult az apa-fiú viszony gyermekükkel. A jövőre nézve ennek nagy jelentősége lehet. A Mesekör egyebek mellett ezért is dolgozik tovább, készülve a következő előadásra…

A helyszíni visszajelzések pozitívak voltak, a Feldmár Intézet felé szintén érkeztek nézői visszacsatolások, amelyek azt mutatják, hogy a nézőket is megérintette az előadás. Néhány kommentet idézek, név nélkül:

„Márciusban kíváncsisággal és szorongással vegyes érzésekkel mentem az Igazmondó Lacit megnézni. Egyedül! Tegnap Budapestről mentünk megnézni a Mirkót, két nagyobb és egy kis gyerekkel, hogy lássuk a láthatatlan láthatót!

Az egyik fogvatartottnak külön üzenem, tényleg ÖSSZEHOZ - magammal, a családdal, veletek, a világgal! Már az Igazmondó Laci olyan nyomot hagyott bennem, hogy nem múlik el hét, hogy ne jutna valaki vagy valami eszembe rólatok.

Egyszer egy mesejáték foglalkozás végén kaptunk egy "hamuba sült" pogácsát...

Csodálatos, hogy a Ti "hamuba sült" pogácsátokat milyen sokan dagasztjátok...”

„Ha csak pár perc is volt, de sikerült nekik egy óriási dolog, kiszabadítottak a saját börtönömtől... Erős összetartás, szeretet szelleme uralta az egész termet, annyira felszabadító és kellemes volt számomra... Le a kalappal, fiúk.”     

           

„Köszönöm, hogy részese lehettem az őszinte, bravúros előadásuknak, egyszerre sírtam és nevettem! Gratulálok nekik és minden jót kívánok tiszta szívemből!” 

                               

     

10300002-10433946-39010021

Tévelygőkért – DRK Alapítvány