Tegnap délután sokak számára talán furcsa kifejezéssel élve vendégként, de mégis hazalátogattam a Balassagyarmati Fegyház és Börtönbe, hogy egy rendhagyó, a közelgő karácsonyi ünnepkörhöz kötődő programon vegyek részt. A bv. intézet fogvatartotti Meseköre családi beszélő keretében mutatta be hozzátartozóik, valamint a Feldmár Intézet önkéntesei előtt "Álomlátó" című mesejátékát. Az előadást korábban a "Zárt ajtók, nyitott lelkek" szakmai konferencián volt szerencsém látni, ahhoz képest a tegnapi napon a fogvatartottak ismét a megismert alapokra épülő, azonban az improvizatív játéknak köszönhetően teljesen új felfogásban, új szöveggel mutatták be álmaikat.
Amint azt az egyik fogvatartott elmondta, ők is álmodnak. Gyakran arról, hogy együtt vannak a szeretteikkel, családtagjaikkal, az otthoni környezetben, amire sokszor mindennél jobban vágynak. Aztán jön az ébredés, amikor is a megszokott zárkakörnyezetben, elítélt társaik között találják magukat, és az álom szertefoszlik. A szabadulás pillanata azonban egyszer mindenki számára elérkezik...
Így van ezzel a Kocka névre hallgató fiatalember, a társulat egyik meghatározó alakja, a freestyle-rap rácsok mögötti koronázatlan királya is, aki egy éve kapcsolódott be a Mesekör foglalkozásaiba. Egyedi stílusának és személyiségének köszönhetően gyorsan beilleszkedett a színjátszók közé, és valóban kulcsszereplővé nőtte ki magát. Kocka hosszú éveket töltött el a börtönben, eleinte nem tartozott a normakövető fogvatartottak közé, egy igazi fekete bárány volt. A későbbiekben a magatartása és az együttműködő készsége jelentősen megváltozott, és ma már akár példaként is állítható társai elé. Szabadulását követően ő is a B-Terv segítségével kap esélyt az újrakezdésre, a civil életben való eligazodásra, amihez a magam részéről is sok sikert kívánok neki. Mert jól tudom, hogy honnan érkezett, milyen utat járt be addig, amíg idáig eljutott. Személye valóban példa lehet arra, hogy támogatás, segítség mellett igenis talpra lehet állni a börtönévek után.
A tegnapi előadás tartalmazott drámai és humoros részeket, de a hozzátartozóknak végül is szinte teljesen mindegy volt, hogy mi történik a képzeletbeli színpadon. A legfontosabb most az volt, hogy ha ilyen furcsa körülmények között, de újra együtt a család. Kicsi és nagyobb gyermekek, feleségek, szülők és nagyszülők egyaránt ültek a nézőtéren, és a fogvatartottak most csak nekik játszottak. És a vastaps, no meg az örömkönnyek ezúttal sem maradtak el. A gyermeküket átszellemült arccal, óvatosan és gyengéden kézben fogó fogvatartottak, a mosolygó arccal őket néző hozzátartozók látványa valami megmagyarázhatatlan okból még velem, a sokat látott börtönőrrel is képes elhitetni, hogy van remény. Arra, hogy lesz, akinek sikerül rendeznie életét, és családja segítségével, támogatásával, és velük közösen el tud szakadni a régi életétől, és nem csak a Mesekörben játssza el a szerető apát, hanem a való életben is. Hiszem, hogy a tegnapi szereplők között is van ilyen.
Az előadás végén a fogvatartottak gyermekei a Tévelygőkért Alapítvány munkatársai és önkéntesei által a Mirkó Program keretében ajándékcsomagokat vettek át, melyek támogatók által felajánlott adományoknak is köszönhetően kerültek összeállításra. Mert az édesapák ugyan börtönben vannak, de a gyerekek semmiről nem tehetnek, mégis nyilvánvalóan a legkiszolgáltatottabb,
legártatlanabb, legelesettebb áldozatai a kialakult helyzetnek. A
börtönben fogvatartott apa, miután kiesik a családi keretből, sem
emberileg, sem anyagilag nem tud hozzájárulni gyermekei neveléséhez. A
helyzetet nehezíti a szégyen, amelyet az egész családnak viselni kell,
és amely sokszor már eleve determinálja a gyerek helyzetét kortársai
között. Ezúttal a fogvatartottak gyermekei úgy érezhették, hogy nekik is épp olyan karácsonyuk van, mint egy normál gyermeknek. Remélem, lesznek még hasonló ünnepek az életükben.
Boldog Karácsonyt!
Boldog Karácsonyt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése