Minden második szabadult elítéltből lesz visszaeső
Szeged - A magyar börtönökből szabadult elítéltek 40-50 százaléka lesz
visszaeső, ami megfelel az európai átlagnak. „Az azonban nem igaz, hogy a fogvatartottak jelentős százaléka azért
követ el újra bűncselekményt, hogy visszakerüljön, mert annyira kényelmes lenne
a börtön" – mondta Tikász Sándor, a szegedi Csillag börtön
parancsnoka.
A
magyarországi börtönökből szabadult elítéltek 40-50 százaléka lesz visszaeső,
azaz ennyien kerülnek vissza a rácsok mögé újabb bűncselekmény elkövetése
miatt.
„A visszaesés függ az első elkövetett bűncselekmény típusától, az elkövető életkorától és a társadalom fogadókészségétől. Hogy kiből, mikor és miért lesz bűnöző, annak is sok összetevője van” – mondta Tikász Sándor, a Szegedi Fegyház és Börtön parancsnoka. Véleménye szerint minél fiatalabb egy fogvatartott, annál több információval, lehetőséggel tudják megismertetni a börtönben, személyisége jobban alakítható, hamarabb kiküszöböli a hibáit, így nem lesz visszaeső.
„Egy idősebb ember már nehezebben változtat az életén, hamarabb belenyugszik abba, hogy esetleg a börtön falain belül éli le hátralévő életét, családi kapcsolatai koránál fogva a külvilágban fokozatosan megszűnnek” – magyarázta a dandártábornok. A Szegedi Fegyház és Börtönből szabadult visszaesők aránya kicsivel 40 százalék felett van.
„A fogvatartottak zöme súlyos bűncselekmények elkövetése miatt hosszú idejű szabadságvesztését tölti itt: az évek alatt több pozitív hatás éri őket a börtön falain belül, talán ezért esnek vissza kevesebben. Ráadásul főként indulati cselekményeket követtek el, ezeket a helyzeteket könnyebb kikerülni a szabad életben. A lopás vagy betörés elkövetőinél több a visszaeső” – mondta Tikász Sándor.
A honi büntetés-végrehajtás arra van berendezkedve, hogy a fogvatartottaknak azokat a lehetőségeket biztosítsa, amik a kinti életben valószínűleg elmaradtak: ezek az oktatás, a szakképzés, az életvezetési tanácsok.
„Sokan azért kerülnek börtönbe,
mert olyan körből jöttek, amelynek vagy nem volt értékrendje, vagy a bűnözés
irányába mutatott, így nem volt tragédia, ha egy családtag bűncselekményt követ
el. Másoknak nem volt lehetőségük elvégezni az iskolát, kibontakoztatni
képességeiket, megtalálni magukban azt, amiben tehetségük van. Ezeket kell
nekünk megtalálni az elítéltekben és támogatni őket. Erre a rácsokon belül
meglehetősen sok idő van”
– mondta a parancsnok.
Tikász Sándor elmesélte, hogy találkozott már olyan elítélttel, aki félt a szabadulástól, hiszen a börtönben szigorú napirend van, a fogvatartottak ellátása biztosított, szabadidejüket is lekötik. Odakint egy megváltozott világban mindent neki kell megoldania.
„Az azonban nem igaz, hogy a fogvatartottak jelentős százaléka azért követ el újra bűncselekményt, hogy visszakerüljön, mert annyira kényelmes lenne a börtön. Ilyen is akad egy-kettő, de az ember szabadságvágya mindennél nagyobb” – magyarázta.
Sikertörténetek
A parancsnok számos „sikertörténettel" is találkozott.
A parancsnok számos „sikertörténettel" is találkozott.
„Egy fogvatartott súlyos
életellenes bűncselekményt követett el, hosszú ideig ült fegyházban, majd
szabadulása után számítógépes üzemmérnök lett, pedig bekerülésekor még nyolc
általánosa sem volt. Az egyik legemlékezetesebb történetem egy fiatalhoz
fűződik. Még Debrecenben dolgoztam nevelőként, ahol zenei szakkört tartottunk.
Ott énekelt egy fogvatartott, aki szerint jobban ment volna a dalolás zenei
kísérettel. Erről a fiúról tudtuk, hogy szülei is zenészek, s bár még nem
próbált zenélni, nyakába tettünk egy tangóharmonikát. Rákapott, sokat
gyakorolt, majd néhány év múlva szabadult, és el is tűnt a szemem elől. Évekkel
később Amszterdamban sétáltam a királyi palota előtt, ahol mindenféle
mutatványos és zenész működik. „Nevelő úr!" – hallottam a kiabálást,
megfordultam, és ez a fiú állt előttem. Elmondta, hogy a holland fővárosban egy
magyar étteremben tangóharmonikázik saját zenekara élén, megházasodott,
gyerekei lettek, és nagyon jól élnek”
– mesélte Tikász Sándor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése