Rabok legyünk vagy szabadok...

http://fn.hir24.hu/itthon/2012/02/27/nem-kerdes-hogy-rabok-legyunk-vagy-szabadok/ - avagy egy program, az fn.hír24.hu szemszögéből...  

Balassagyarmaton arra készítik fel a rabokat, hogy segítsenek az utánuk szabadulóknak elkezdeni az új életet. A programmal csökkentenék a visszaesők számát. Videó.

Lelassul az idő a szabadulás előtt – állítják a börtönt megjárt rabok. A többségnek – függetlenül a bent töltött idő hosszától – katartikus élmény újra az utcán lenni. Arra csak később döbben rá a kikerülő, hogy a börtönből a semmibe érkezett.

Sándor már átélte a szabadulást, mégis keserűen mesél róla. Talán mert a balassagyarmati börtönben beszélgetünk, ahol épp a mentorasszisztensi vizsgáját tette le. Apró szépséghiba, hogy Sándor nem önszántából van újra jelen.

Mint mondja, az első, 25 hónapos büntetése után azt érezte, elegendő segítséget kapott a büntetés-végrehajtástól, készen állt egy új életre. De egy, csak a börtönt és nyolc általánost felmutató férfi elhelyezkedési esélyei minimálisak. „Máshogy figyelt rám a világ. A munkahelyeken pedig pont addig volt munkafelvétel, amíg oda nem értem, senkinek sem kellek börtönmúlttal” – mondja Sándor.

A frissen végzett mentorasszisztens úgy érzi, a családja is elkopott mellőle, közelebb mindenesetre nem hozta a famíliát, hogy az öccse rávallott egy orgazdasági ügyben. Így folytathatta tanulmányait a börtönben, hogy az utána szabadulóknak segíthessen majd.

Van mit tanulni

Balassagyarmaton ugyanis úgy gondolta a börtön vezetése, hogy az eddig bevált fazekas, targoncavezető, illetve hegesztő tanfolyam mellett két újabbat is elindít: hogy a központi fűtés- és csőhálózat szerelők mellett 2011-től közösségi mentorasszisztenseket is képezzenek.

A mentorasszisztensektől várják a frissen kikerülők támogatását, hogy legyen bizalmuk segítséget kérni a szabadulás után, amikor a társadalom a legelutasítóbb. Dr. Budai István parancsnok szerint hiába képeznek jó szakmunkásokat a rácsok mögött, ha ezek a szakmunkások magukra maradnak a falakon túl.

A hazai igazságszolgáltatás egyes szabadulók mellé rendel ugyan pártfogót, nekik viszont csak arra van energiájuk, hogy ellenőrizzék a börtönviseltekre vonatkozó szabályok betartását. Ezért is kellenek a közösségi mentorok, akik a szociális beilleszkedést segítik.

Megszólítani a szabadulókat

Székelyné Kováts Eszter, a mentorasszisztensi képzés vezetője szerint a legtöbb segítség ahhoz kell, hogy a kiszabadult rabnak legyen annyi önértékelése, hogy a sorozatos elutasítások után is jelentkezzen az állásajánlatokra. „A mentorok segítik a folyamatot, viszont ehhez a mentorasszisztensek szólítják meg a szabadulókat” – világít rá Székelyné, hogy milyen előnyei vannak a börtönviselt segítőknek.

Volt hallgató, aki visszaesőként kimondottan szkeptikusan vágott neki a tanulásnak, ám a képzés során nagyon élvezte, hogy a témában helyenként tapasztaltabb volt az oktatóknál. A TÁMOP-pályázatból indított program gyakorlatilag egy kísérletnek is felfogható, a balassagyarmati – és a párhuzamosan zajló, a munkanélküli szabadoknak indított bátonyterenyei – program az első ugyanis, ahol ilyen asszisztenseket képeztek.

A fogvatartottaknak bejött a kezdeményezés, túljelentkezés volt a 800 órás tanfolyamra, pedig az önkéntesség mellett két további feltétel is volt: a legalább általános iskolai végzettség és az, hogy az elítélt hátrányos helyzetű térségekből származzon, esetünkben a bátonyterenyei, hevesi és ózdi rabok reménykedhettek.

Tóth András és a remény

Tóth András is megfelelt a kritériumoknak, ráadásul a segítőkészsége is átlag feletti – állítja, mondván mindig ő írja meg a zárkatársak kérvényeit a nevelőkhöz. A tanfolyamot nem találta könnyűnek – különösen az idegen szavakat – ahogy a kétnapos záróvizsgát sem nevezte élete meghatározó élményének.

A 2007 óta börtönben lévő férfi aztán döntött a tanfolyam mellett, hogy hallotta a visszaesők történeteit a reménytelenségről, ami a szabadulás után vár rájuk. Tóth András idén júniusban szabadul, remélve, hogy vele máshogy lesz.

Dr. Budai István parancsnok a sikeres vizsgát tanúsító oklevelek átadásakor azt mondta, a börtönben sokan hozzászoknak ahhoz az évek alatt, hogy mindent a nevelő intéz helyettük, 5-10 év után pedig már nem megy a kinti élet segítség nélkül.  Balassagyarmaton most 17 mentorasszisztens várja a szabadulást.

A mostani projekt során a mentorasszisztensek mellett diplomás munkanélküliekből mentorokat és mediátorokat is képeznek, akik a bátonyterenyei kistérségben élőket segítik majd. A 72 elítéltnek és 28 munkanélkülinek képzést adó program összköltsége meghaladja a 141 millió forintot, amit az Európai Unió biztosított.

Mentorasszisztens-képzés, záróvizsga

Újabb mérföldkövéhez ért a TÁMOP 1.4.3-08/1 Innovatív, kísérleti foglalkoztatási programok keretében a Balassagyarmati Fegyház és Börtön által elnyert „Hátrányos és fokozottan hátrányos helyzetű személyek társadalmi visszailleszkedésének elősegítése komplex, több irányba ható képzési programmal a munkaerő-piaci helyzetük javítása érdekében” című pályázat.

2012. február 22-én sikeresen befejeződött a fogvatartottak számára szervezett, 260 órás közösségi mentorasszisztens képzés. A képzést néhány hónappal ezelőtt tizenheten kezdték el, és ugyanennyien vehették át szerda délután a tanfolyam elvégzéséről szóló tanúsítványt.

Külön említést érdemel, hogy országos viszonylatban is egyedülállónak számító módon, ez volt az első, szabadságvesztés büntetést töltő fogvatartottak számára szervezett mentorasszisztens képzés.

Az Intézet parancsnoka személyesen adta át a résztvevőknek a tanúsítványokat, ezzel is hangsúlyozva, hogy a mentorasszisztens képzés mennyire fontos láncszeme a pályázatnak. A fogvatartottak felkészítésében hangsúlyos volt a saját önismeretük, személyiségük fejlesztése, egyfajta elköteleződés kialakítása, és a másokkal való együttműködés általános gyakorlattá válása, a segítő-támogató hozzáállás kialakítása, a kommunikáció fejlesztése, valamint a munkaerő-piaci és a szociális ismeretek bővítése.

A pályázatnak köszönhetően képzett mentorasszisztensek az új tudás birtokában a jövőben bevonhatóak lesznek a sorstársaik szabadulásra való felkészítésében. Az érintettek esetében a büntetés-végrehajtási intézetben megkezdett reintegrációs tevékenységet, a társadalmi beilleszkedést a szabadulás utáni időben, a szintén a projekt keretében képzett civil közösségi mentorok és mediátorok támogatják majd, akik közül hárman meghívottként vettek részt a záró rendezvényen, így személyesen találkozhattak leendő mentoráltjaikkal. Hosszabb távon az lenne a cél, hogy mintegy „kézből kézbe” adva a szabadulás előtt álló személyeket, egyfajta reintegrációs hálót építsünk a minél gördülékenyebb visszailleszkedés érdekében, törekedve ezzel a bűnismétlés csökkentésére, a visszaesés minimalizálására. A közösségeken belül megvalósuló támogató rendszerek ebbéli törekvéseinkben fontos szerepet játszhatnak.

A képzéssel egy teljesen újfajta, innovatív kísérletet teszünk, a pályázatban érintett hátrányos helyzetű kistérségek (Ózd, Heves, Bátonyterenye), és az érintett térségekhez legközelebb levő büntetés-végrehajtási intézet együttműködésével, melynek kapcsán a közösség, a térség szintjén igyekszünk megoldást találni az összetett szociális-társadalmi problémákra. Reméljük, hogy a nálunk tapasztaltak mások számára is hasznosítható tudást és jó gyakorlatot jelentenek majd.