(Fotók: Rozgonyi Zoltán)
Jó reggelt, Vááááác! – Indul a börtönrádió
Októberben
elindul a börtönrádió a váci börtönben. A kezdeményezés itthon egyedülálló.
Miért pont
Vácott? – teszem fel a kérdést a BVOP (Büntetés-végrehajtás
Országos Parancsnoksága) sajtófőnökének, Szalai Tímea őrnagynak. Többek között azért, mert itt már eddig is
működött egy médiaszakkör – hangzik a válasz. „Ebben és a rádió-projektben is kizárólag olyan elítéltek vehetnek
részt, akik dolgoznak, »szabálykövető magatartásúak«, és akikből a többi rab
számára példakép lehet – magyarázza az őrnagy. – Azok, akik gyerekek ellen elkövetett vagy szemérem elleni bűncselekmény
miatt kerültek ide, nem jelentkezhettek. Három hónapja folyik a lázas
készülődés, hetente két foglalkozással. Mindebben a börtön dolgozói is
rengeteget segítenek (valamikor a szabadidejük terhére), de magát a szakmai
irányítást átengedtük a civileknek. A tartalmat tekintve egyetlen fontos
kikötést tettünk: a műsorban nem hangozhat el áldozatokat sértő tartalom, és nem lehet
senkit megkülönböztetni nemre, korra való tekintettel vagy vallási alapon. A
rádiót mindenki hallgathatja majd. A műsorok időtartama eleinte napi két óra
lesz, jellemzően a hajnali órákban, mivel utána a többség dolgozni megy.”
Szalai Tímea szerint általános tapasztalat, hogy a
közös tevékenységeknek csupa pozitív hatásuk van. „Mindegy, hogy ez zenélést, képzőművészetet vagy drámaszakkört jelent,
az önkifejezés csak a javát szolgálja minden elítéltnek. Ez a célja a
börtönrádió-projektnek is: megtanítani a küzdést pozitív célokért, közben
közösséget formálni. Mindez persze észrevétlenül növeli a felelősségtudatot is.”
Rovatok, műsorok, riportok
„Tartalmi kérdésekbe mi sem igen szólunk bele
– veszi át a szót a kezdeményezést elindító Adj Hangot Egyesület munkatársa, Hajdú Judit klinikai
szakpszichológus. – A szerkesztőségi
játszmákat az elítélteknek maguknak kell átvészelniük, nekik kell
eljutniuk odáig, hogy vitás kérdésekben konszenzus szülessen. Eleinte mindent
tőlünk, pszichológusoktól, orvosoktól, nevelőktől akartak megtudni. Lassan
aztán rájöttek, hogy ők is sok mindenhez értenek, vagy ha ők nem, akkor
valamelyik társuk biztosan. Elsőként a Kapcsolattartás rovatról született döntés; mi más lenne egy
börtönben a legfőbb probléma? Ez biztosan elindul októberben, váltásban az Emberek és Sorsokkal. Mindkét rovat
műsoraiban sok lesz a beszélgetés és a zene. Természetesen a történeteket és a
szereplőket is maguk az elítéltek adják. »Ha már én rab lettem, legalább a feleségem ne legyen az!« –
fogalmazta meg az egyik rádiós fogvatartott. – Ehhez hasonló üzenetek is elhangzanak majd a műsorokban.”
Hajdú Judit
szerint szintén magától értetődő volt, hogy lesz Életmód rovat, azon
belül adott a téma: a tetoválás, mert ebben a szubkultúrában ez
nagyon gyakori. „Meglepő érzékenységgel
nyúlnak ehhez is, szóba kerül az ókori testfestés csakúgy, mint az egészségügyi
vonatkozások, a divat és a mai szimbólumok egyes jelentései. Ugyanebben a
rovatban esik majd szó az influenzáról, a higiéniáról is, mert egymásnak sokkal
könnyebben elhisznek mindent, mint bárki másnak. Azért is jó, hogy mindent az
elítéltek csinálnak, mert ők a kényes kérdéseket könnyebben felteszik
egymásnak, akár provokatívan is.”
A gyúrósok, mint fő célcsoport
A cellákban
a testi és a lelki egészség megőrzésének legelérhetőbb formája a „gyúrás”,
amihez a rádióban zenei mixek hangzanak majd el. A fő koncepció két zeneszám
között az információátadás: Mit jelent a túl kemény edzés? Mit lehet tenni hátfájás
ellen? Sok-sok hasznos információ, köztük rengeteg olyan is, ami nem csak
a „gyúrósokat” érinti. „Melyik körlet
mehet ki először a boltba? Mi lesz az ebéd? Később nyit-e a bolt aznap?
Ezeket megtudni komoly feszültségcsökkentést jelent” – magyarázza
tovább Hajdú Judit.
Képes vagyok rá
Azzal
kapcsolatban, hogy mi a jelentősége a projektnek, a pszichológus egyértelműen
fogalmaz. „A börtönökben sok olyan ember
van, aki még sosem lehetett büszke magára. Annak az érzése, hogy »tudok olyat
mondani, ami a rádióba mehet«, és hogy »képes vagyok összerakni egy műsort,
megtanulni a szerkesztést, a vágást«, önbizalmat ad, ami az újrakezdéshez
elengedhetetlen.” Ha sikeres lesz a projekt (és miért is ne lenne az,
elnézve a komoly előkészületeket), az alapítvány munkatársai azt szeretnék, ha
a következő munkaállomás Eger lenne, mert „nagyon fontos a női hang”. Ezt
követhetné a tököli fiatalkorúak börtöne. Így összesen három intézetben
születnének műsorok, amiket aztán mindenhol hallgathatnának, immár megnövekedett
műsoridővel.
„Minek nekik rádió?”
Ahogy a
szakembereket hallgatom, muszáj szóba hoznom az előítéleteket. Mit válaszolnak
azoknak, akik szerint a raboknak mindez felesleges felhajtás? „Lehet ehhez indulatosan hozzáállni, azt
gondolni, hogy az elítéltek maguknak keresték a bajt, és nem érdemelnek meg
ilyen lehetőségeket – mondja erre Hajdú Judit. – De ilyenkor jusson eszünkbe, hogy ezek az emberek egyszer kijönnek a börtönből, és nem
mindegy, hogy akkor milyen mentális állapotban lesznek. Jelenleg sokszor
rosszabb helyzetben vannak, mint amikor bementek, hiszen nincs lakásuk, pénzük,
munkahelyük, legtöbbször a családjuk
is elhagyja őket. Ha ezen a reménytelen helyzeten mindössze annyit tudtunk
javítani a projekttel, hogy »valakinek« érzik magukat, mert hasznosak voltak a
közösségük számára, máris egy nagyot léptünk a visszailleszkedés felé.”
Angliában
húsz éve működnek börtönrádiók.
Akkoriban egy börtönparancsnok segítséget kért:
sok volt a börtönben az öngyilkosság, az első éjszakai adásokkal ezeknek a
számát akarták csökkenteni. Ma már éjjel-nappal folyik sugárzás az ország 122
intézetében. A magyar projekt kezdeményezője is angol származású: Nick Thorpe,
aki a BBC tudósítója, jelenleg Magyarországon él.
