Bevezetés
Hosszú, több hónapos hallgatás után jelentkezem ismét, aminek nem korántsem az volt az oka, hogy elegem lett az írásból. Sőt, írni továbbra is szeretek, szerettem volna, csak valahogy az idővel álltam hadilábon. Most azonban ismét büntetem a billentyűket, illetve azokat a hűséges és új olvasókat, akik erre tévednek. Igazából nem rendelkezem különösebb koncepcióval azzal kapcsolatban, hogy mik lesznek a témák, leginkább az aktuálisan eszembe jutó dolgokat fogom közzétenni, bízva abban, hogy sem a bv-s kollégák, sem más érdeklődők számára nem lesz haszontalan…
A napokban, emlékeim szerint pontosan október 05-én, egy hatalmas média-érdeklődést kiváltó dolog történt kis hazánkban: megkezdte tíz hónapos, börtön végrehajtási fokozatban letöltendő szabadságvesztés büntetését S. András. Hm… érdekes. De a magam részéről különösebben nem hatódom meg, hisz nap, mint nap találkozom újonnan befogadott fogvatartottakkal. Olyanokkal, akik a szándékosan meg nem nevezett színészhez hasonlóan első alkalommal kerülnek be egy adott büntetés-végrehajtási intézetbe. A médiát az ő sorsuk mégsem különösebben érdekli. Mert egy szenzációhajhász világban élünk, amikor a híradások, a híradók is többnyire inkább olyan dolgokról számolnak be, amelyek az én egykor volt gyermekkoromban jobbára csak a Kék fényben kerültek bemutatásra. És vajon mi lesz most? Megáll az élet? Nem feltétlenül, S. András azóta átesett a kötelező befogadási eljáráson, és elhelyezésre került a végrehajtási fokozatának, és az egyéb alkalmazható differenciálási szempontoknak megfelelő zárkába. Nagy valószínűséggel elolvasta az őt aktualitás szerint fogva tartó bv. intézet Házirendjét és napirendjét, ami egy szövegkönyvek megtanulásához szokott ember számára nem különösebben nevezhető megerőltető feladatnak. Nála kevésbé képzett és kiművelt fogvatartottak is vannak, akik valahogy mégis képesek megismerni a rájuk zárt intézeti keretek között érvényes szabályokat, előírásokat. Legrosszabb helyzetben mégsem S. András van, hanem az ember, akit a név takar. És a hozzá hasonló többi, névtelen első bűntényes fogvatartott, akik egy új szerephez, a fogvatartott szerepéhez kell, hogy hozzászokjanak. Ez viszont már nem egy film vagy színdarab, hanem maga a való világ. Ami minden szempontból nagy megrázkódtatást okoz egy börtönhöz, korlátokhoz, irányításhoz, szigorú szabályrendszerhez nem szokott ember, ráadásul tele van bizonytalansággal is. Mi lesz most? Mi lesz holnap? Mi lesz a hozzátartozókkal? A kérdések száma végtelen, a választ próbálja ki-ki a saját maga számára leginkább megfelelő módon megkeresni. Én meg addig igyekszem bemutatni, hogy az általam leginkább ismert bv. intézetben hogyan próbáljuk megoldani a befogadásra kerülő fogvatartottak differenciált elhelyezését…
Alapvető igazság van abban a mondásban, hogy ahány ház, annyi szokás. Ez a büntetés-végrehajtási célokra épült „házak” vonatkozásában is igaz megállapításnak mondható, hisz a keretjogszabályok ugyan mindenhol egyértelműen érvényesek, a körülmények, az intézetek építészeti adottságai, az aktuális zsúfoltság, a személyi állomány hozzáállása, egy adott intézet nevelési-kezelési-biztonsági stratégiája, a fogvatartotti összetétel, és számos más tényező - melyek ismertetésére nem akarom az időt vesztegetni - egyértelmű különbséget tesz a büntetés-végrehajtási intézetek között. Egy fogvatartott számára tehát lehetnek különbségek abban, hogy hová kerül, melyik intézet kerül kijelölésre a számára, mint a kiszabott szabadságvesztés büntetés letöltésének a helye, még akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy ez zömében egybeesik az állandó lakóhelyéhez lehetőség szerint legközelebb eső bv. intézettel.
A Balassagyarmati Fegyház és Börtön (a továbbiakban: Intézet) néhány évvel ezelőtt egy intézetparancsnoki intézkedésben rögzítette a klasszifikációs tevékenységének szabályozását, a fegyház és börtön végrehajtási fokozatba sorolt elítéltek esetében kialakított enyhébb, általános, és szigorúbb életrend meghatározású körletrészek működési rendjét, melynek legfőbb célja a gyakorlati munkavégzés támogatása, megkönnyítése volt.
Intézetünk szakmai nézetei szerint az itt elhelyezett fogvatartottak esetében úgy a befogadásukat követő megismerésük, majd az azt követően elkezdődő kezelésük, nevelésük, de a biztonság szempontjából is lényeges dolog, hogy a lehetőségekhez mérten kategorizáljuk az érintetteket. Az így kialakításra kerülő fogvatartotti csoportok, illetve az egyes csoportokon belül alkalmazandó módszerek, szabályozások egyértelműen hozzájárulhatnak ahhoz, hogy minél teljesebben, sikeresebben felkészítsük a fogva tartottakat a szabadulásuk utáni beilleszkedésre, de legalább jog-, és szakszerű, hatékony intézkedésekkel, következetes foglalkozással elérjük, hogy betartsák az Intézet, ezzel együtt a büntetés-végrehajtás rendjét.
A klasszifikációs tevékenység bemutatása
A fogva tartottak különböző csoportokba sorolását, azaz klasszifikációját az 1979. évi 11. számú törvényerejű rendelet - közismert nevén a Bv. tvr. - 33. § b.) pontja teszi lehetővé, ami meghatározza, hogy „az elítélt köteles eltűrni a más nemű és más fokozatú elítéltektől való elkülönítését, az életkori, kriminológiai, biztonsági, nevelési és egészségügyi szempontok szerinti csoportba sorolását”. A Bv. tvr. ugyanakkor nem rendelkezik arról, hogy a büntetés-végrehajtás feladata lenne a kriminológiai, a biztonsági és a nevelési szempontok szerinti csoportosítás. A 6/1996 IM Rendelet már e téren is határoz meg feladatokat, illetve a felkészítő részlegek létrehozásának előírásával ennek az intézményi, eljárási feltételét is megvalósítja. A Rendelet részletesen szabályozza továbbá az egyes elítélt csoportok elhelyezését és elkülönítését (38-41. §), a biztonsági csoportba sorolást (42-44. §), illetve az egyes speciális csoportokat (átmeneti csoport, gyógyító-nevelő csoport, kábítószer-prevenciós részleg, különleges biztonságú részleg).
A jogszabályi rendelkezések alapján, az elhelyezés során el kell különíteni
- a különböző végrehajtási fokozatba tartozókat egymástól (kivétel: átmeneti csoportba, enyhébb végrehajtási szabályok hatálya alá tartozók, betegszobára, illetve fertőző elkülönítésbe helyezettek),
- a férfiakat a nőktől,
- a fiatalkorúakat a felnőtt korúaktól (18 életév alattiakat a 18 év felettiektől), kivéve, ha a közös elhelyezés a fiatalkorú elítélt érdekében szükséges,
- az előzetesen letartóztatottakat és a nem jogerősen elítélteket (a továbbiakban: együtt előzetesen letartóztatottak) az elítéltektől, kivéve: ha az előzetesen letartóztatott dolgozik. A dolgozó előzetesen letartóztatottak a jogerősen elítéltekkel együtt zárt körleten kerülnek elhelyezésre,
- a fekvőbetegeket az egészségesektől, a betegek közül a fertőzőket a nem fertőzőektől, a HÍV fertőzötteket a többi fogva tartottól.
A fogvatartottak elkülönítésénél figyelembe kell továbbá venni az alábbi szempontokat:
a) dohányzási szokások,
b) munkáltatás, illetve annak helye.
A klasszifikációs folyamatot meghatározó tevékenység lehetséges szempontjai az alábbiak lehetnek:
- kriminológiai szempontok (bűncselekmény, ítéleti idő, visszaesés foka stb.),
- szociológiai szempontok (életkor, nem, anyagi hátér, kultúra stb.)
- kezelési szempontok (értelmi képesség, agresszivitás, alkohol-, drogprobléma, szexuális probléma, társas viselkedés, pszichés, mentális zavar stb.),
- büntetés-végrehajtási szempontok (bv. fokozat, alkalmazkodóképesség, konformitás, együttműködési készség, programokban való részvétel, biztonsági kockázat stb.).
Az Intézet jellegét, a tárgyi és elhelyezési feltételek által meghatározott lehetőségeket figyelembe véve, a fogva tartottak differenciálása már a befogadási eljárás során elkezdődik.
Az egészségügyi, orvosi szempontból végrehajtott befogadás során ki kell szűrni a krónikus, gondozott betegeket, a mentális problémákkal küzdő elítélteket, a drog- és gyógyszerhasználatban érintetteket, a mentális, és nevelési problémákkal küzdő fogva tartottakat, illetve azokat is, akik várhatóan beilleszkedési zavarokkal fognak küzdeni.
Az illetékes nevelő a rendszeresített Befogadási Adatlap kitöltésével feltárja az elítélt élettörténetét, családi és társas kapcsolatait, iskolai végzettségét, esetleges szakképzettségét, előéletét, kriminalitását, a jelenlegi bűncselekményt, annak tartamát, a dohányzási szokásokat, az esetlegesen meglévő szenvedélybetegségeket, a fogva tartott büntetéséről alkotott véleményét, érzéseit, előbbiek alapján megalapozhatja a nevelési, kezelési tervben rögzítésre kerülő elvárásokat.
A pszichológus az általa készített tesztek és az alkalmazott vizsgálati eljárások alapján értékeli az egyén mentális és érzelmi jellemzőit, elemzi a biztonsági kockázatokat, ezzel egyfajta prognózist állít fel a fogvatartott várható jövőbeni viselkedését illetően (például várható –e az esetében a személyi állomány tagja vagy elítélt társai elleni agresszív megnyilvánulás, az érintett esetében személyisége alapján várható –e az, hogy kihasználja a társait, esetleg maga válik áldozattá). A pszichológus az intellektus, a személyiség megismerése, az életút, a családi kötődések feltárása, az agressziókezelés, a szorongás-szint, a depresszióra való hajlam felmérésével javaslatot tehet a fogvatartott elhelyezése, munkáltatása, foglalkoztatása tárgyában.
A befogadási eljárás első fázisának végén, az érintett fogvatartott előállításra kerül a Befogadási és Foglalkoztatási Bizottság ülésére, ahol döntés születik a munkáltatása, foglalkoztatása tárgyában, ajánlást kap a különféle oktatási, képzési lehetőségeken, csoportos foglalkozásokon, programokon való részvételre, illetve kijelölésre kerül számára a végrehajtási fokozatának, munkáltatásának, valamint a személyiségének leginkább megfelelőnek tűnő elhelyezési zárka.
Az Intézet klasszifikációs tevékenységének alapja az, hogy a fogvatartottakat megillető jogok maradéktalan biztosítása mellett, azonban a jogszabályok adta lehetőségekkel élve egyes fogvatartotti csoportok esetében csak a törvényi minimum biztosított, míg más fogvatartottak részére – a hatályos jogszabályokkal összhangban – a lehetőségekhez még szélesebb hozzáférést biztosítunk.
A klasszifikációs tevékenység során el kell érni, hogy a fogvatartottak részéről kialakuljon egy önkéntes normakövetés, amelyet önállóság és felelősségérzet jellemez, továbbá ki kell alakítani egy olyan viszonyrendszert, amelynek keretében a fogvatartott együttműködik a személyi állomány tagjaival, és a tevékenységüket segítő külső szervekkel, szervezetekkel, szakemberekkel, a saját szabadságvesztés büntetésének a végrehajtásában. Ha a fogvatartott részéről mutatkozik a normakövetés és meg van az együttműködés szándéka, akkor az Intézet olyan körülményeket próbál meg biztosítani, melyek leginkább hasonlítanak a civil élet viszonyaihoz.
A progresszív végrehajtás lényege az, hogy a rendszer akkor működik jól, akkor hatékony, ha a fogvatartottak részéről meg van az együttműködés, annak szándéka, illetve ezt az Intézet a jogszabályokban foglalt lehetőségekkel élve tovább motiválja.
Intézetünkben a progresszív végrehajtás rendjét a fegyház, valamint a börtön végrehajtási fokozatba sorolt fogvatartottak esetében egyaránt alkalmazni lehet, az alábbiak szerint:
Börtön végrehajtási fokozat | Fegyház végrehajtási fokozat |
börtön 1 rezsim – tejesen együttműködő fogvatartottak | fegyház 1 rezsim – teljesen együttműködő fogvatartottak |
mindkét fokozatra érvényesen teljesen pongyolán, de közérthetőn fogalmazva: ma született bárányok |
börtön 2 rezsim – általában együttműködő fogvatartottak | fegyház 2 rezsim – általában együttműködő fogvatartottak |
mindkét fokozatra érvényesen teljesen pongyolán, de közérthetően fogalmazva: a bárányok, akik hallgatnak |
börtön 3 rezsim – nem együttműködő fogvatartottak | fegyház 3 rezsim – nem együttműködő fogvatartottak |
mindkét fokozatra érvényesen teljesen pongyolán, de közérthetően fogalmazva: a fekete bárányok |
A progresszív végrehajtás bevezetését, illetve a differenciálást annak idején az indokolta, hogy intézetünkben magas volt a súlyosnak ítélhető, erőszakos bűncselekményt elkövetők, valamint a hosszabb szabadságvesztés büntetésre ítéltek aránya, és a kiszabott büntetés miatt – személyiségüket, kriminalitásukat, előéletüket figyelembe véve – ezen elítéltek többsége III-as, illetve IV-es biztonsági csoportba volt sorolva. Az intézetünkben elhelyezett elítéltek nagyobb része jelentős börtönrutinnal rendelkezett, a hátralévő idő esetükben magasnak volt mondható. A fogvatartottak körében jellemzően magas volt az elkövetett fegyelmi cselekmények száma, melyek közül az Intézet rendjét és biztonságát súlyosan sértették és veszélyeztették a mobiltelefon-készülékek, az ismeretlen eredetű gyógyszerek (elsősorban az orvosi rendelvény és ellenőrzés nélkül bevett nyugtatók, mint például a Rivotril vagy a Xanax). Szintén jellemzőek voltak a tiltott testépítő szerek és velük kapcsolatos eszközök (ampullák, fecskendők, injekciós tűk) előtalálása kapcsán indult eljárások alapjául szolgáló esetek, továbbá az egymás sérelmére elkövetett agresszív megnyilvánulások (bántalmazás, kényszerítés, zsarolás, mely esetek egyben büntetőeljárás kezdeményezését is maguk után vonják), valamint az önkárosító magatartások száma.
Az elhelyezési körülményekben is megmutatkozó progresszivitás, differenciálás várható eredményeit az ezzel összefüggő intézkedés megalkotásakor az Intézet további működését illetően pozitívnak tartottuk, mert:
- A fogvatartottak részéről jelentkező együttműködés az Intézet részére abban az esetben is előnyös, ha nem teljesen belső meggyőződésből, hanem konformizmusból fakad,
- A rendszeres, széleskörű programok lekötik a fogvatartottakat, növelik a zárkán kívül, hasznosan, általunk irányított módon eltöltött időt, ezáltal megtörik az egyhangúságot, fejlesztik az önértékelést, a felelősségérzetet, és az önállóságot,
- A programok a sokszínűségükkel - különösen akkor, ha azokba bevonjuk az intézetünkkel együttműködő külső szervezeteket és szakembereket - nagymértékben csökkenthetik a börtönviszonyok és a civil élet közötti távolságot, az által is jól szolgálva a majdani szabadulásra való felkészülést,
- A nyitottabb, tágabb élettér szintén javíthatja, és segítheti a szabadulásra felkészülést és a visszailleszkedést,
- A kialakításra kerülő differenciált csoportok közötti átjárhatóság motiválja az elítélteket a normakövető magatartás tanúsítására és az együttműködésre.
A tervezéskor figyelembe kívántuk venni, hogy a progresszív végrehajtási rendszernek a lehetőségekhez mérten a külsőségekben is meg kell nyilvánulnia, ami történhet a tárgyi, az elhelyezési, a foglalkoztatási körülmények vonatkozásában egyaránt.
A körletépület építészeti adottságaiból fakadóan az egyes körletszinteken belül korábban negyedek kerültek kialakításra, ami elősegíti a fogvatartotti rezsimek közötti differenciálás kivitelezését. Az egyes rezsimek között pedig különbség lehet a zárkák férőhelyben, illetve azok kialakításában is.
Fontos eszköze lehet a fogvatartottak differenciálásának a munkavégzésbe való bevonódás, a munkába állítás lehetősége, illetve az ezzel összefüggésben adódó egyéb juttatások, úgy, mint a havi rendszerességgel járó bérezés, és a megfelelő színvonalú munkavégzés után megírt jutalmazási javaslatok. Nem elhanyagolható annak a lehetőségnek a jelentősége, hogy a dolgozó fogvatartottak az őket megillető szabadságot nemcsak, hogy megkapják, de az arra érdemesek, illetve akik esetében ennek nincs jogszabályi vagy egyéb akadálya, a szabadság egy részét az Intézeten kívül is eltölthetik.
Nagy jelentőséggel bír az, hogy a fogvatartottak a szabadidejüket a lehetőségekhez mérten minél több értelmes, az érdeklődési körüknek megfelelő tevékenységgel élve tölthessék el. Ebbe egyaránt beletartoznak a különféle oktatási, képzési lehetőségek, az ismeretterjesztő és felvilágosító előadások, a személyiségfejlesztő és önismereti csoportok, a szakköri tevékenységek, de a vallási rendezvények és a sportolási lehetőségek is. A hozzájutás tekintetében és annak mértékében a differenciálás lényeges fegyvere lehet az Intézetnek.
A jogszabályokban meghatározott mértékben az Intézet minden esetben biztosítja a kapcsolattartás egyes lehetőségeit, azonban a megkülönböztetés lehetőségével ez esetben is élni lehet, figyelembe véve az egyes elítéltek hozzáállását, magatartását. A rezsimekben tehát eltérő a telefonálás céljából biztosított idő, az igényelhető csomagok mennyisége, adott esetben a látogató fogadás végrehajtása.
Amennyiben egy adott fogvatartott betartja az Intézet rendjét, a magatartása, továbbá a munkavégzése megfelel a támasztott követelményeknek, tanulását szorgalom jellemzi, sport- vagy kulturális rendezvényen jó eredményt ér el, közreműködik elítélt társai nevelésében, különleges esetben életet vagy jelentős anyagi értéket ment, illetve súlyos veszély elhárításában közreműködik, akkor jutalmazásban részesülhet. A jutalmazási javaslat megtételére a személyzet tagja jogosult, aki lehet munkáltató, felügyelő, nevelő, de a véleményezésnél figyelembe lehet venni például az intézetbe bejáró külső oktatók javaslatát, majd az illetékes nevelő eldönti, hogy a javaslatot nem támogatja, és annak elutasítását kezdeményezi, vagy elfogadja azt, és saját hatáskörben adható jutalommal díjazza a fogvatartottat, esetleg olyan jutalmazási nemet támogat, mely az intézetparancsnok hatáskörébe tartozik. A jutalmazási folyamatnak tehát szintén szerepe van a fogvatartottak differenciálásában.
A klasszifikáció jogszabályi feltételei adottak, és a szabadságvesztés végrehajtási fokozata alapvetően meghatározó, így a további differenciálásnak csak a bv. fokozaton belül van helye. Lényeges dolog, hogy a fogvatartottak besorolása már a befogadással elkezdődik, és a felkészítő részlegben, illetve a Befogadási és Foglalkoztatási Bizottság elé állítás után hozott döntést követően már jól körvonalazódnak az egyes fogvatartottak közötti különbségek, valamint a csoportba sorolásuk lehetősége egyértelművé válik.
A döntésről, továbbá a számára kijelölt elhelyezésről tájékoztatni kell az érintett elítéltet, csakúgy, mint a további lehetőségeiről. A fogvatartottaknak tisztában kell lenniük azzal, hogy milyen lehetőségeik vannak, milyen kedvezményekben részesülnek, illetve azok elérése érdekében az Intézet milyen együttműködést vár el tőlük, tehát mik azok az alapvető követelmények, amelyeket az egyes fogvatartottaknak teljesíteniük kell annak érdekében, hogy igénybe vehessék az esetleges kedvezményeket.
Ahhoz, hogy a fogvatartottak klasszifikációja eredményes legyen, az egyes fogvatartottakról a lehető legtöbb olyan információt be kell szerezni, ami az Intézet biztonsága és az elítélt egyéni kezelésénél alkalmazható különféle módszerek meghatározása szempontjából a legmegfelelőbb döntés meghozatalát elősegíti.
Az információk beszerzésének eszközei
- Standardizált pszichológiai tesztek, kérdőívek, vizsgálati eljárások (például: RAVEN, Kétprofilos Szondi, Beck depresszió és reménytelenség skála, Hamilton-féle szorongás skála, BDHI agresszivitás skála, MAWI, TAT, harag- és dühkifejezési skála, MMPI, stb.),
- Az ítélet, illetve az ítéletkiadmány számos információval szolgál a fogvatartott előéletét, és személyiségét illetően, a bűncselekmény és annak elkövetési körülményei pedig szintén hasznos háttér információt adnak,
- A töltött ítélet alatt született feljegyzések, vélemények, értékelések, a fegyelmi helyzet (nemcsak a fegyelmi fenyítések száma, de az egyes elkövetett cselekmények is segítenek az érintett elítélt megítélésében),
- A szakmai tevékenységünkben közreműködő külső intézmények, szervezetek felől az Intézethez kerülő információk, vélemények (rendőrségi vélemény, pártfogó felügyelői vélemény vagy környezettanulmány, családsegítői vélemény stb.),
- A befogadási eljárás, illetve a Fogvatartotti Alrendszer átnézése, áttanulmányozása során megismerhető információk jelentősége is döntő lehet. Ezek a következők lehetnek:
- kriminalitás és visszaesés foka,
- szociális és családi háttér, anyagi helyzet,
- értelmi képességek,
- testi erő, testfelépítés, esetleges agresszivitás,
- megismert kapcsolatrendszer (külső és belső egyaránt),
- együttműködési készség, konformizmus,
- szuicid kísérletek, pszichiátriai előzmények,
- alkoholizmus, kábítószer- és/vagy játékszenvedély,
- dohányzási szokások,
- feltételes szabadságra bocsáthatóság,
- programokban való részvételi hajlandóság,
- informális hálózatban elfoglalt hely.
Amennyiben a fogvatartott megismeréséhez szükséges információk beszerzése megtörtént, akkor azok ismeretében el kell végezni egy kockázatelemzést, melynek lényege abban rejlik, hogy az Intézet és a fogva tartás rendjét sértő és/vagy veszélyeztető cselekmény bekövetkezésének valószínűségét ugyan teljes mértékben nem lehet kizárni, azonban a megfelelő kezeléssel annak a valószínűségét mégis csökkenteni lehet. A klasszifikációt, az elítéltek besorolását követően tehát igen fontos a további kezelés, az adott fogvatartott egyéb szükségleteinek minél teljesebb kielégítése.
Annak érdekében, hogy a kezelési célok az egyes csoportok esetében teljesüljenek, lényeges, hogy az alábbiak feltételek meglegyenek:
- segítő együttműködés és jogkövető magatartás a személyi állomány részéről,
- a jogok biztosítása, a kötelezettségek megkövetelése,
- széleskörű, folyamatos tájékoztatás,
- korrekt és folyamatos, személyre szabott értékelés,
- rezsimek közötti átjárhatóság tudatosítása,
- a végrehajtási fokozaton belüli szigorúbb rezsimbe helyezés nem szankció,
- a jogszabályi minimum jogok és kedvezmények biztosítása,
- megfelelő, folyamatos kommunikáció a személyzet részéről,
- az elítéltek teljesítményének folyamatos értékelése,
- együttműködés a személyi állomány tagjai, társ osztályok között,
- következetes szabályérvényesítő tevékenység.
A Balassagyarmati Fegyház és Börtönben elhelyezett fogvatartottak esetében, a progresszív büntetés-végrehajtási rendszer működésében kiemelt szerepe van a befogadásnak (elsősorban a befogadást elvégző nevelő, és a pszichológus tevékenysége a döntő), a Befogadási és Foglalkoztatási Bizottság szakmai stábjának. A Bizottság határozza meg ugyanis az egyes elítéltek esetében a felkészítő részlegből történő kihelyezést követő elhelyezését, ezáltal adott esetben a differenciált rezsimbe való bekerülését.
A Bizottság a döntés meghozatalánál figyelembe veszi az adott fogvatartott biztonsági csoportját, személyiségét, kriminalitását, fegyelmi és jutalmazási helyzetét, a várható szabadulásáig hátralévő idő tartamát, a nevelési anyagban található egyéb feljegyzéseket, információkat, a Befogadási Adatlap kitöltése után rendelkezésre álló adatokat, a pszichológus véleményét, de minden megismert ténynek jelentős szerepe lehet, aminek alapján elvégezhető a biztonsági kockázat-elemzés, majd megalapozott döntés születhet az elhelyezést illetően.
Az egyes végrehajtási fokozatokon belüli, eltérő rezsimekben az illetékes nevelőknek folyamatosan figyelemmel kell kísérniük az egyes fogvatartottak tevékenységét, magatartását, fejlődését, egyeztetve a személyi állomány más tagjaival (munkáltató felügyelők, elhelyezési körletszinten szolgálatot ellátó biztonsági felügyelők, biztonsági főfelügyelők, pedagógusok, az intézetbe bejáró külső szakemberek stb.).
A nevelők figyelemmel kell, hogy kísérjék a befogadást végző nevelő által előzetesen elkészített nevelési-kezelési tervet, szükség esetén intézkedniük kell annak módosítására. Az illetékes nevelőknek folyamatosan aktualizálniuk kell a Befogadási Adatlap biztonság-kockázati tényezők rögzítését szolgáló részét, ezáltal segítve saját, és kollégáik munkáját.
A birtokába jutott információk ismeretében a nevelőknek minden egyes rezsimben rendszeresen véleményt kell alkotniuk az elítéltekről, és amennyiben változást vesznek észre, akkor javaslatot készítenek a Büntetés-végrehajtási Osztály osztályvezetője felé, az esetleges rezsimváltás tárgyában. Ez a rendszeresség össze van kötve a dohányzási szokásokkal kapcsolatosan háromhavonta kötelezően előírt nyilatkoztatási kötelezettséggel.
A rezsimváltás lehetősége oda-vissza működik. Például: amennyiben a fogvatartott nem igazolja, hogy képes élni az általánosnál enyhébb rezsimben (visszaél a bizalommal, nem képes betartani a rendszabályokat, fegyelmi- vagy bűncselekményt követ el), akkor visszakerülhet az általános rezsimszabályok, esetleg attól még szigorúbb körülmények közé. Mindez azonban nem büntetés, hanem annak kifejezése, hogy az érintett fogvatartott nem igazolta az elvárásokat, nem élt a megelőlegezett bizalommal és a kapott lehetőségekkel, tehát nem érdemli meg, hogy a körülményekhez képest a számára kedvezőbb lehetőségek között maradjon. A döntésekről, annak indokairól az elítélteket minden esetben tájékoztatni kell.
Az Intézet szakmai tevékenysége szempontjából mindenképpen fontosnak ítéljük meg azt, hogy éljünk a fogvatartottak minél szélesebb körű csoportosításának, azaz klasszifikációjának lehetőségével, mert ily módon, a fogvatartottakat is érdekeltté téve, több lehetőséget használva érhetjük el a szabadságvesztés büntetés jogszabályban foglalt célját. Azt, hogy a törvényben meghatározott joghátrány érvényesítése során elősegítsük az elítéltnek a szabadulása után a társadalomba történő beilleszkedését, és azt, hogy tartózkodjék újabb bűncselekmény elkövetésétől…
Értékelés…
Többekben felmerülhet a kérdés, hogy jó –e ez a klasszifikáció, ami valahol túlbonyolítja az egyébként egyszerűen megközelíthető elkülönítési szabályokat, vagy sem. Alapvetően az a véleményem, hogy az intézetünkben alkalmazott módszer a személyi állomány tagjai számára - különösen a nevelőknek - mindenképpen többletmunkát ad, de a tények valahol azt igazolják, hogy jól döntött az Intézet vezetése, amikor 2008-ban meghozta az ezzel összefüggő döntését.
A végrehajtási fokozatokon belül kialakított rezsimek alapján az elhelyezésben is megmutatkozó differenciálás várható eredményeit alapvetően pozitívnak prognosztizáltuk, úgy gondoltuk, hogy a fogvatartottak részéről jelentkező együttműködés az Intézet részére abban az esetben is előnyös lehet, ha nem teljesen belső meggyőződésből, hanem konformizmusból fakad. Ezt a véleményt jelenleg is fenntartom, hiszen a konformista fogvatartottak talán valóban nem akarnak komolyan megváltozni, azonban képesek arra, hogy látszólagos együttműködést tanúsítsanak, ne kövessenek el fegyelmi cselekményeket, és hosszú távon keresztül is betartsák az elvárt rendet, a vonatkozó előírásokat.
Előzetesen úgy véltük, hogy a rendszeresen biztosított, széleskörűnek tekinthető programok lekötik a fogvatartottakat, növelik a zárkán kívül, hasznosan, általunk irányított módon eltöltött időt, ezáltal megtörik az egyhangúságot, fejlesztik az önértékelést, a felelősségérzetet. Ezt a megállapítást is igaznak érzem, egyúttal bátran kijelentem, hogy kevés az a büntetés-végrehajtási intézet, amely olyan mennyiségű és olyan színvonalú programokat kínál fel a fogvatartottak részére, mint a Balassagyarmati Fegyház és Börtön, ezzel együtt tény, hogy a jövőben még inkább hatékonyabban kell végrehajtani azt a differenciálást, amely a fogvatartottak programokon való részvételi lehetőségének kontrollálását célozza. Konkrétan arra gondolok, hogy nem feltétlenül kell mindenkinek részvételi lehetőséget biztosítani a különféle programokon, de lényeges, hogy a kiválasztás jó működjön, és valóban olyanok kapjanak lehetőséget egy-egy rendezvényen, oktatási vagy képzési lehetőségen vagy éppen csoportos foglalkozáson való részvételre, akik azt komolyan is gondolják. A programokkal kapcsolatban természetesen igaz azon megállapítás is, hogy azok a sokszínűségükkel - különösen akkor, ha azokba bevonjuk az együttműködő külső szervezeteket és szakembereket - nagymértékben csökkenthetik a börtönviszonyok és a civil élet közötti távolságot, jól szolgálva ezzel a szabadulásra való felkészülést
A differenciált csoportok közötti átjárhatóságról anno úgy gondoltuk, hogy az majd motiválja az elítélteket a normakövető magatartás tanúsítására és az együttműködésre. Elsősorban a pozitívabb megítélésű, tágabb lehetőségeket biztosító rezsimek felé történő elmozdulást lehetett várni, ennek ellenére a kezdeti időszakban több volt a súlyosabb rezsim szabályok közé helyezés iránti javaslat. A fegyelmi helyzet alakulása ezzel együtt összességében megfelelt az előzetes várakozásoknak. A klasszifikációs intézkedések bevezetését követően a fegyház 1 és börtön 1 rezsimekben, illetve a fegyház 2 és börtön 2 rezsimekben kiszabott fegyelmi fenyítések száma nevelési csoportokra kivetítve elfogadható volt. A legkirívóbban negatív fegyelmi helyzet a fegyház 3 és börtön 3 rezsimekben volt megfigyelhető, ahol a kezdeti időben rendkívül sok fegyelmi fenyítést kellett kiszabni. Megfigyelhettük, hogy minél szigorúbb rezsimben vannak elhelyezve a fogvatartottak, annál jellemzőbbek esetükben a fegyelmi cselekmények, ami reményeim szerint talán arra enged következtetni, hogy amikor a klasszifikációs törekvéseket szabályozó intézkedésben foglaltaknak megfelelő rezsimekbe behelyezésre kerültek az elítéltek, akkor valóban a leginkább renitensnek mondhatók kerültek a szigorúbb körülmények közé. Jellemzően az ezekben a rezsimekben elhelyezett fogvatartottak körében lehetett tapasztalni a kirívóan súlyos megnyilvánulásokat (egymás sérelmére elkövetett bántalmazások, sorozatosan bódult állapotban lévő fogvatartottak részéről megfogalmazott alaptalan rágalmazások stb.), aztán a rendszer valahol beállt. A más fogvatartottaktól elhelyezésükben is elkülönített fegyház 3 és börtön 3 rezsimbe sorolt elítéltek között is megtörtént az átrendeződés, az egymás közötti hierarchia kialakulása, ami azt eredményezte, hogy azok a fogvatartottak, akik ebben a közegben az informális hálózat csúcsáról hátrazuhantak, az együttműködési hajlandóságukban, magatartásukban változtattak annak érdekében, hogy a számukra jobb körülmények közé kerülhessenek vissza. Abban az esetben pedig, ha sikerült elérniük azt, hogy enyhébb rezsimbe kerüljenek, jellemzően ott meg is tudtak ragadni, mert érezték a különbséget, magatartásukban kevésbé engedtek teret a negatív megnyilvánulásoknak. Mindez talán nem teljesen világos, de nézzük meg konkrétan az elmúlt években elkövetett fegyelmi cselekmények számának az alakulását: 2007 – 1262 eset, 2008 – 1264 eset, 2009 – 660 eset, 2010 – 632 eset. Azt hiszem, hogy ez elég jól érzékelteti, hogy a klasszifikációs intézkedés bevezetését követően szinte felére csökkent a fogvatartottak által elkövetett fegyelmi cselekmények, azaz a velük szemben indított fegyelmi eljárások száma, mely szintet azóta is tartani tudjuk.
A kialakításra került klasszifikációs rendszer nagyobb mozgásteret enged a számunkra a fogvatartottak elhelyezésében, egymástól való elkülönítésében, esetenként több lehetőségünk adódik a fogvatartottak környezetének megváltoztatására. Ezzel összefüggésben mindenképpen ki kell emelni, hogy az első bűntényes elítéltek számára külön körletrészeket tudtunk kialakítani, mind fegyház, mind börtön fokozaton belül, ami az érintettek számára talán segít abban, hogy a körülményekhez képest minél kevesebb börtönártalommal szembesüljenek a büntetésük alatt. Az egyes rezsimek elkülönített működését a pozitívumok ellenére akadályozza az Intézet folyamatos túlzsúfoltsága, ami a legutóbbi statisztikai adatok alapján 145 % körül mozog. Mindez esetenként akadályozza az egyes rezsimek működését, jelenleg főképpen a börtön2 és börtön 1 rezsimek a leginkább telítettek. A zsúfoltság természetesen nemcsak a klasszifikációs törekvéseink akadályozottsága miatt okoz problémát, hiszen ez alapesetben is gond egy bv. intézetben, ugyanis a kényszerközösségnek megfogalmazható zárkaközösségekben jellemzően magasabb a személyek közötti konfliktusok száma abban az esetben, ha ott magasabb az elhelyezett fogvatartottak száma.
Szóval… működünk, megy a differenciálás, azonban egy-két dologról nem szabad elfeledkezni: a klasszifikációs tevékenység eredményessége, sikeressége érdekében fontos, hogy a személyi állomány valamennyi tagja a rá vonatkozó mértékben a legszakszerűbb, leghatékonyabb, leginkább az elvárásoknak és a távlati terveknek megfelelő hozzáállást tanúsítson a munkavégzése során, illetve a fogvatartottak részéről is alakuljon ki az együttműködési szándék vagy annak legalább a szikrája. És akkor teljesen mindegy a büntetés-végrehajtás számára, hogy S. András kerül befogadásra, vagy egy másik, médiaérdeklődés szempontjából érdektelennek számító elítélt…
