A mostani bejegyzés a felkészítő részleget mutatja be, melynek működése, az ott végrehajtott vizsgálatok, egyéni és csoportos foglalkozások kihatással vannak a fogvatartottak későbbi börtönön belüli életére.
Jogszabályi háttér
A szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló többször módosított 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet III. címének, „Az elítélt megismerése, egyéni nevelési terv készítése” című részében az alábbiak szerint fogalmazza meg a felkészítő részlegek működését:
69. § (1) Az elítéltet - a megyei (fővárosi) intézetek kivételével - az intézet felkészítő részlegében kell elhelyezni, ha a várható szabadulásig legalább egy év van hátra.
a) aki az előzetes letartóztatását, a szabadságvesztést végrehajtó intézetben töltötte, és a (2) bekezdésben foglalt feladatokat már elvégezték;
c) akit a személyiségzavara miatt az IMEI-ben vizsgálnak ki.
a) személyiségét;
b) elképzeléseit a büntetés tartama alatti és a szabadulása utáni időszakra;
c) személyére alkalmazható módszereket, eszközöket.
71. § (1) A felkészítő részlegben a nevelő az elítéltről véleményt készít, javaslatot tesz a Bv. tvr.-ben meghatározott csoportokba való helyezésre, a foglalkoztatásra és a nevelési tervre.
72. § A 69. § (2) bekezdésében és a 70. § (1)-(2) bekezdésében foglalt feladatok végrehajtása akkor sem mellőzhető, ha az elítélt várható szabadulásáig kevesebb, mint egy év van hátra.
Intézeti, azaz helyi szabályozás
A felkészítő részlegek működését valamennyi büntetés-végrehajtási intézetben a helyben kiadott intézetparancsnoki intézkedés szabályozza, mely intézkedés a jogszabályi előírásokkal összhangban kerül kidolgozásra. A körszállítást, illetve a helyi befogadást követően a befogadással megbízott nevelő (távollétében az őt helyettesítő nevelő) átvizsgálja az elítéltek anyagát, kijelöli a felkészítő részlegbe helyezendők körét.
A felkészítő részlegbe történő be-, illetve kihelyezés a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben határozattal történik, melyet a Büntetés-végrehajtási Osztály osztályvezetője a Befogadási és Foglalkoztatási Bizottság (a továbbiakban: BFB) döntését követően ír alá. A felkészítő részlegben az elítélt legfeljebb harminc napig tartózkodhat. A BFB munkájában közreműködő illetékes nevelő indokolt esetben indítványozhatja a részlegben töltendő idő meghosszabbítását, amennyiben a javasolt időtartam nem haladja meg a 30 napot akkor a BFB, 30 napot meghaladóan pedig az Intézet parancsnoka dönt.
A felkészítő részlegben el kell végezni a fogvatartott egészségügyi, pedagógiai, munka-alkalmassági és beleegyezésével a pszichológiai vizsgálatát, mely cselekvéssorozat eredményeképpen az érintett fogvatartott vonatkozásában kialakul egy kép, ami behatárolja az Intézet klasszifikációs tevékenységét szabályozó külön intézetparancsnoki intézkedésben rögzített rezsimszabályok közé helyezését, besorolását.
A fogva tartottak különböző csoportokba sorolását, azaz klasszifikációját a Bv. tvr. 33. § b.) pontja teszi lehetővé, ami meghatározza, hogy „az elítélt köteles eltűrni a más nemű és fokozatú elítéltektől való elkülönítését, az életkori, kriminológiai, biztonsági, nevelési és egészségügyi szempontok szerinti csoportba sorolását”. A Bv. tvr. ugyanakkor nem rendelkezik arról, hogy a büntetés-végrehajtás feladata lenne a kriminológiai, a biztonsági és a nevelési szempontok szerinti csoportosítás. A Rendelet már e téren is határoz meg feladatokat, illetve a felkészítő részlegek létrehozásának előírásával ennek az intézményi, eljárási feltételét is megvalósítja. A Rendelet részletesen szabályozza továbbá az egyes elítélt csoportok elhelyezését és elkülönítését (38-41. §), a biztonsági csoportba sorolást (42-44. §), illetve az egyes speciális csoportokat (átmeneti csoport, gyógyító-nevelő csoport, kábítószer-prevenciós részleg, különleges biztonságú részleg).
A klasszifikációs folyamatot meghatározó tevékenység lehetséges szempontjai egyebek mellett az alábbiak lehetnek:
- kriminológiai szempontok (bűncselekmény, ítéleti idő, visszaesés foka stb.),
- szociológiai szempontok (életkor, nem, anyagi háttér, kultúra stb)
- kezelési szempontok (értelmi képesség, agresszivitás, alkohol-, drogprobléma, szexuális probléma, társas viselkedés, pszichés, mentális zavar stb.),
- büntetés-végrehajtási szempontok (bv. fokozat, alkalmazkodóképesség, konformitás, együttműködési készség, programokban való részvétel, biztonsági kockázat stb.).
Az Intézet jellegét, a tárgyi és elhelyezési feltételek által meghatározott lehetőségeket figyelembe véve, a fogva tartottak differenciálása már a befogadási eljárás során elkezdődik.
A befogadási eljárás
Az egészségügyi, orvosi szempontból végrehajtott befogadás során ki kell szűrni a krónikus, gondozott betegeket, a mentális és nevelési problémákkal küzdő fogvatartottakat, a drog- és gyógyszerhasználatban érintetteket, illetve azokat is, akik várhatóan beilleszkedési zavarokkal fognak küzdeni.
A pszichológus az általa készített tesztek és az alkalmazott vizsgálati eljárások alapján értékeli az egyén mentális és érzelmi jellemzőit, elemzi a biztonsági kockázatokat, ezzel egyfajta prognózist állít fel a fogvatartott várható jövőbeni viselkedését illetően (például várható –e az esetében a személyi állomány tagja elleni agresszív megnyilvánulás, személyisége alapján várható –e az, hogy kihasználja a társait, esetleg maga válik áldozattá). A pszichológus az intellektus, a személyiség megismerése, az életút, a családi kötődések feltárása, az agressziókezelés, a szorongás-szint, a depresszióra való hajlam felmérésével javaslatot tesz a fogvatartott majdani elhelyezése, munkáltatása, foglalkoztatása tárgyában.
A felkészítő részlegben elhelyezett fogvatartott személyiségének megismerése érdekében a kijelölt nevelő a rendszeresített Befogadási Adatlap egyidejű kitöltésével tájékozódik az érintett életútjáról, kriminalitásáról, a bűncselekmény elkövetésének okairól, körülményeiről és tartamáról. Előbbiek mellett információkat szerez a szociális helyzetéről, családi és társadalmi kapcsolatairól, iskolai és szakmai végzettségéről, civil foglalkozásáról, munkaképességéről, érdeklődési köréről és szokásairól, esetlegesen meglévő szenvedélybetegségeiről, dohányzási szokásairól, valamint a szabadságvesztése időtartamára, és a szabadulás utáni életére vonatkozó elképzeléseiről.
A fogvatartott megismeréséhez fel kell használni a büntetés-végrehajtás rendelkezésére álló iratokat (ítéletkiadmányok, környezettanulmány, illetve előbbiek mellett kiemelten kell figyelembe venni a korábbi szabadságvesztés során készített összefoglaló véleményeket stb.), illetve másik büntetés-végrehajtási intézetből büntetése tovább töltésére befogadott fogvatartott esetében a FAR-ban róla megismerhető feljegyzéseket, véleményeket, egyéb információkat.
A felkészítő részlegben elhelyezett fogvatartott esetében a nevelő a megismerést követően, az elítélttel együttműködve elkészíti a nevelési tervet, amit egyetértése jeléül aláírat az érintett fogvatartottal. Amennyiben az elítéltnek a nevelési tervben foglaltakkal kapcsolatban külön megjegyzése van, akkor azt a terven rögzíteni kell. A kézjegyekkel ellátott tervet, és az abban időszakos jelleggel rögzített módosításokat a nevelési anyagban kell elhelyezni. Az elítélt külön kérésére megkaphatja az aláírt nevelési terv másolatát.
A nevelési tervben foglaltak végrehajtásáért, aktualizálásáért a felkészítő részlegből történő kihelyezést követően az illetékes nevelők felelősek.
A büntetés-végrehajtási feladatok ellátásához szükséges további információkat a felkészítő részlegből történő kihelyezést követően a kijelölt nevelési csoport nevelője köteles beszerezni és rögzíteni.
A pedagógiai és a pszichológiai vizsgálatok célja, hogy feltárják az elítélt személyiségét, a büntetés hátralévő idejére, illetve a szabadulása utáni időszakra vonatkozó terveit, valamint a személyére alkalmazható kezelési módszereket, eszközöket. Az elítélt megismerésének célja továbbá, hogy mindez segítse elő a kategorizálását, a személyére alkalmazható képzési, kezelési programok összeállítását, a nevelési folyamat megvalósulását, a re-szocializáció előkészítését.
Itt megállok néhány pillanatra, mert egy korábbi bejegyzésem kapcsán olvastam egy kommentet, mely szerint „a fogvatartottak tekintetében el kéne már felejtenünk a re-szocializáció fogalmát, ők igenis szocializálódtak a világhoz, meg van benne a helyük - mi azt szeretnénk, ha egy számunkra is idealizált és elérhetetlen világba illesztenénk be őket… Ezzel küzd minden munkáját végző odabent - egy idealizált álommal, ha úgy tetszik, hazugsággal, ez darálja be, meghasonlik önmagával, tudat alatt ez felőrli. Vajon hazudik -e a fogvatartott nekünk, vagy mi hazudunk magunknak, mikor elhisszük, azt teszi, amit mi szeretnénk tőle. Véleményem szerint a börtönben a megismerésnek egyetlen társadalmi jelentősége van és ez nem a reszociblabla - az, hogy megismerjük a valódi, a VALÓDI folyamatokat a társadalmunkban és ezekre adjunk a JÖVŐBEN választ - mert ha az alkalmazottat magát felőrli a rendszer, ugyan mit várhatunk attól, aki ebben él?”
Amennyiben meg szeretnénk határozni a szocializáció fogalmát, akkor röviden talán úgy definiálhatjuk, hogy egy olyan tanulási folyamat, amely a születéstől a halálig tart; a szocializáció nem más, mint a „társadalomba való beilleszkedés folyamata, amely során az egyén megtanulja megismerni önmagát és a környezetét, elsajátítja az együttélés szabályait, a lehetséges és elvárt viselkedésmódokat.” (Bagdy, 1986.)
A szocializációs tanulási folyamat során az egyén lényegében azokat a normákat, értékeket, hagyományokat, nézeteket, attitűdöket sajátítja el, amelyek az adott kultúrában, az ő szűkebb és tágabb környezetében használatosak. A szocializáció mindig egyfajta kölcsönhatás, ahol a környezet folyamatos hatással van az egyénre, de mindez fordítva is igaz - az egyén is mindig visszahat a környezetére. A szocializáció abban a mikrokörnyezetben kezdődik, amelybe az ember beleszületik, első színtere a család, majd később - a gyermek növekedésével - egyre nagyobb szerepe lesz a tágabb környezetnek, a kortársaknak, az óvodának, az iskolának, tágabb értelemben az egész társadalomnak. A börtönbe kerülő személyek véleményem szerint is szocializálódtak a világhoz, vagy inkább egy részéhez – a saját bűnözői szubkultúrájukhoz tartozó, általuk felállított, a többségi társadalom tagjai által nem elfogadott világhoz. Viszont a szocializálódásuk ebből kifolyólag nem felel meg a többség által elfogadott világban támasztott elvárásoknak. Azt, hogy kinek melyik világ a szimpatikus, kinek melyik idealizált és elérhetetlen, mindenki döntse el maga. Mindenesetre én szeretek nyugodtan aludni, nem félve attól, hogy valaki az éjszaka folyamán rám töri az ajtót. Szeretek a szabadban sétálni, anélkül, hogy bárki belém kötne, megpróbálna kirabolni. Szeretem a nyugalmat, a békét. Ami talán valóban egy sosemvolt, sosemlesz idealizált álom, de én mégis szeretek álmodni. Mert ez nem bűn. Vagy megfordítva a szavak sorrendjét: nem ez a bűn. A fogvatartottak viszont a bűncselekmény elkövetésével, a súlyos normasértéssel valóban bűnt követnek el, a sértettek és áldozatok, a hozzátartozók, a közösség, és a többségi társadalom ellen. És ezzel felébresztik azokat, akik egy békés, bűntől mentes világról álmodoznak. Ezt pedig nem kellene hagyni…
Azt hiszem, hogy nem lehet vitatni azon állítást, miszerint a börtön a társadalom egy speciális része, egyben valahol a leképeződése is. A szabadságvesztés büntetés következtében börtönbe kerülő személyek egy olyan nem szokványos közegbe kerülnek, ahol valahol más normák érvényesek, mint a civil életben, az „igazi” társadalomban. A büntetés tartamára a fogvatartott a zárt intézeti körülmények, az ott uralkodó szabályrendszerek miatt, az ott jelen lévő informális hálózatba való beilleszkedés érdekében egyrészt kényszerből, másrészt célszerűségből, átalakítja megszokott szokásait, értékrendszerét, azonban jó esetben a büntetés egyszer csak letelik, és az egyén szabadul. A börtön körülmények közül való visszatérés a régi közegbe, a társadalomba történő ismételt be- vagy inkább visszailleszkedés pedig nem más, mint a re-szocializáció. Nekünk, büntetés-végrehajtási szakembereknek pedig felelősségünk van abban, hogy erre a pillanatra hogyan készítjük fel a fogvatartottakat. Akik közül többen természetesen hazudnak nekünk, az aktuális céljaik (jobb körülmények a börtönviszonyok között, ideiglenes eltávozási lehetőség elérése, feltételes szabadságra bocsátás támogatása az Intézet részéről stb.) elérése érdekében, amivel azért a személyi állomány tagjai, a gyakorló büntetés-végrehajtási dolgozók többnyire azért tisztában is vannak. Büntetés-végrehajtási és biztonsági szempontból viszont a nem feltétlenül belső elhatározásból tanúsított zárt intézeti normakövetés, az ún. konformista magatartás még mindig jobb, mint az intézeti renddel, illetve a személyzettel való szándékos szembehelyezkedés, de ez egy másik történet lesz. E helyütt viszont annyit még mindenképpen megállapítanék, hogy a börtönben én nem feltétlenül a társadalomban lezajló valódi folyamatokra kell, hogy koncentráljak, és nem azokat akarom megismerni, hanem azokat a bűnözőket, elítélteket, akik befogadásra kerülnek az intézetbe. Mert az ő megismerésük a büntetés-végrehajtás szempontjából kiemelten fontos feladat, és nemcsak a biztonsági szempontok miatt (kinek az esetében kell szökéstől, támadástól, önkárosító, közveszélyes magatartás elkövetésétől tartani stb.), hanem például az egyénre szabott nevelési terv összeállítása szempontjából is. Még akkor is, ha a nevelésről adott esetben el lehetne vitatkozni egy keveset – a szabadságvesztés büntetést töltő, zömében nem első alkalommal büntetett, felnőtt korú fogvatartottak esetében beszélhetünk –e egyáltalán nevelésről? Vagy inkább kezelés lenne a helyes szó? Nem is tudom… Egy dolog azonban biztos: már a befogadás pillanatában elkezdődik egy folyamat minden egyes fogvatartott esetében, melynek célja, hogy felkészítse az érintett személyt a majdani szabadulására. Oly módon, hogy a büntetés-végrehajtási testület tagjai és a szakmai feladataik végrehajtásában közreműködő civil szakemberek mindent megtesznek annak érdekében, hogy a szabadulás pillanatában se mentálisan, se fizikálisan ne legyen rosszabb állapotban a fogvatartott a befogadásakor felmért állapotához képest, amit akár rehabilitációnak is nevezhetünk. És mindez feltétlenül a büntetés-végrehajtás feladata. A társadalomba történő visszailleszkedés, a re-integráció, a re-szocializáció kapcsán viszont a büntetés-végrehajtásnak már csak részfeladatai vannak, azok is leginkább az előkészítési fázisban. Mert attól a pillanattól kezdve, hogy egy szabaduló háta mögött becsukódik a börtön kapuja, már nem sokat tehetünk…
A megismerés érdekében a nevelő és a pszichológus által készített vizsgálatokról írásos feljegyzést kell készíteni a Büntetés-végrehajtás Informatikai Rendszerének Fogvatartotti Alrendszerének (továbbiakban: FAR) megfelelő menüpontjában, illetve ezzel együtt ki kell tölteni a fogvatartottak befogadására rendszeresített nyomtatványt, a Befogadási Adatlapot. A Befogadási Adatlap azon lapjait, amelyek a nevelői és a pszichológusi (pszicho-pedagógusi) befogadó beszélgetéseket tartalmazzák, a megadott helyeken, értelemszerűen alá kell íratni a befogadott fogvatartottal. Fontos, hogy a vizsgálatokat abban az esetben is el kell végezni, ha a fogvatartott várható szabadulási idejéig kevesebb, mint egy év van hátra.
A befogadó beszélgetések rögzítését követően a befogadást végző nevelő, áttekintve az adott fogvatartott esetében rendelkezésre álló egyéb iratokat, illetve megismerhető feljegyzéseket, információkat, kitölti a Befogadási Adatlap biztonság-kockázati tényezők rögzítésére szolgáló részét.
A befogadási eljárás csúcspontja, amikor a felkészítő részlegben elhelyezett fogvatartott a Befogadási és Foglalkoztatási Bizottság elé kerül. A Bizottság dönt az elítélt felkészítő részlegben tartásáról, vagy onnan történő kihelyezéséről, biztonsági és nevelési csoportba sorolásáról, illetve foglalkoztatásáról.
Amennyiben a BFB az elitéltet a felkészítő részlegből kihelyezi, akkor dönteni kell:
- a munkahely, illetve a munkakör kijelöléséről,
- az oktatásban, illetve szakképzésben való részvételéről,
- a végrehajtási fokozatának, illetve a kijelölt munkahelyének és munkakörének, vagy nem dolgozó státuszának megfelelő elhelyezési körletszintre történő elhelyezéséről, oly módon, hogy az összhangban legyen az Intézet klasszifikációs tevékenységével.
A felkészítő részleg programja
A fogvatartott részére a befogadását követően meleg vízben fürdést (zuhanyozást), és tiszta fehérneműt vagy saját fehérneműjének mosását biztosítani kell.
A felkészítő részlegben elhelyezett elítéltekre az általános napirend előírásai érvényesek, azzal az eltéréssel, hogy munkába állításukig csak az Intézet tisztántartását, ellátását szolgáló díjazás nélküli munkavégzésbe vonhatók be, amennyiben azt egészségügyi állapotuk engedi. A felkészítő részlegben elhelyezett elítéltek mozgatása kísérettel történik, az általános napirendtől eltérő foglalkozások előre programozottan a nevelő, vagy az illetékes testületi tagok által meghatározott helyen és időben hajthatók végre.
Az elítéltek részére biztosítani kell, hogy kellő mértékben megismerjék a szabadságvesztés büntetés végrehajtására vonatkozó legfontosabb tudnivalókat. Előbbiek érdekében a nevelő a felkészítő részlegben történő elhelyezést követő 24 órán belül - illetve a legelső munkanapon - átadja a befogadottak tájékoztatására összeállított dossziét, amely tartalmazza a szabadságvesztés végrehajtásának a rendjéről, a jogairól és a kötelezettségeiről szóló tájékoztatót, az Intézet Házirendjét és napirendjét, valamint az elhelyezési körleten betartandó baleset-, tűz- és munkavédelmi előírásokat.
A felkészítő részlegben elhelyezett elítéltek részére csoportos foglalkozás keretében kell megtartani az Intézet foglalkoztatási lehetőségeiről (munkáltatás, oktatás, szakképzés, művelődési és szabadidős programok stb.), valamint a legfontosabb baleset-, munka- és tűzvédelmi előírásokról szóló oktatást. A munkahelyhez és munkakörhöz kapcsolódó balesetvédelmi és tűzvédelmi oktatást a BFB döntése alapján munkáltatásban érintett fogvatartottak a számukra kijelölt adott munkaterületen kapják meg.
A tájékoztatás, és a baleset-, tűz- és munkavédelmi oktatás megtörténtét az e célra rendszeresített nyilatkozat aláírásával kell igazolni, melyet az elítélt nevelési anyagában kell elhelyezni. Amennyiben az elítélt írni, olvasni nem tud, akkor a tájékoztatást szóban kell elvégezni, és annak megtörténtét az elítélt jelenlétében, a nyilatkozat két tanúval történő aláíratásával kell igazolni.
A felkészítő részlegből történő kihelyezés előtt a nevelő összefoglaló véleményt készít az elítéltről, amely az okmányokból, az egyéni foglalkozás tapasztalataiból levonható következtetéseket, az elítélt szabadságvesztés végrehajtása alatti elképzeléseit tartalmazza, valamint megjelöli a személyiségéhez alkalmazható módszereket, eszközöket. Különösen ösztönözni kell az alapfokú iskolai végzettség megszerzését, valamint a szervezett középiskolai és szakiskolai oktatásban való részvételt, melynek érdekében szükség esetén az oktatásszervező nevelő beszerzi a külső oktatási intézményekből az elítélt végzettségét igazoló iratokat.
A befogadás során végrehajtott kockázatfelmérés jelentősége
Elöljáróban hozzáteszem, hogy a következő részben feldolgozásra kerülő témánál felhasználtam Fliegauf Gergely Börtönblogjának a témával összefüggő egyes elemeit, mert a kockázatfelméréssel kapcsolatos feladatok összefoglalását ez jelentősen megkönnyítette. Ezzel együtt megállapítható, hogy a fogvatartott börtönbeli viselkedésének megjóslása, illetve folyamatos irányítása, koordinálása a büntetés-végrehajtás kiemelt feladata.
A fogvatartottakkal való megfelelő szakmai színvonalú foglalkozáshoz egyes feltételek nélkülözhetetlenek, például kiemelt jelentősége van annak, hogy az Intézet képzett, felkészült, minden szükséges információt tartalmazó eligazítást követően szolgálatba lépő személyi állománnyal rendelkezzen. Fontos lenne, hogy az állománytábla szerinti létszám feltöltött legyen, habár az időszakos létszámstopok mellett mindezt megnehezíti, hogy a büntetés-végrehajtási szervezet társadalmi megítélése, presztízse az utóbbi időben mélyponton van.
Természetes, hogy vannak olyan körülmények is, amelyek igencsak nehezítik feladatellátást. A személyi tényezők közül mindenképpen itt kell említeni a nevelői és felügyelői állomány leterheltségét, összességében alacsonynak tekinthető számát. A személyzettel kapcsolatban problémát okoz az elvándorlás, ezzel összefüggésben a rutintalanság. Talán a legégetőbb probléma azonban egyértelműen a zsúfoltság, az Intézet túlnépesedése, közel 140 %-os telítettsége.
A fogvatartottak kezelése, ezzel összefüggő differenciálása, csoportba sorolása szempontjából jelentkező egyes kockázati tényezők úgymond bejósló erejűek: ezeket a megfelelő szemlélet és a szociális közeg sajátos jellege, illetve a szakmailag megfelelő, megalapozott nevelői és középvezetői munkavégzés megoldhatja – nem megfeledkezve a dinamikus biztonság elvéről -; míg vannak olyan tényezők is, amelyek alapján nem lehet következtetni arra, hogy a fogvatartott mennyire lesz együttműködő: ezek inkább biztonsági jellegű kérdések.
Az intézetünkben a börtön és fegyház végrehajtási fokozatba tartozó elítéltek esetében kialakított klasszifikációs rendszer folyamatos felülvizsgálata elengedhetetlen a korrekt differenciálási rendszer kialakításához, aminek valahol a szociálpolitikához kell igazodnia (pl. re-integrációs célok alakulása, ártalomcsökkentés jellege stb.). Lényeges a fogvatartottak, mint egyének esetében az időszakosan végrehajtott ismételt kockázatfelmérés, hiszen a progresszív végrehajtás megköveteli a visszajelzést, illetve a fogvatartott törekvéseire programszervezési, nevelési szempontok szerint is reagálni kell.
A fogvatartottak vonatkozásában a személyzet által megismert, rendelkezésre álló információk alapján történik meg az egyénre szabott kockázatértékelés, kockázatfelmérés, ezt követően történik meg az érintettek klasszifikációs csoportba helyezése, ahol már az együttműködés és normakövető magatartás elérésére, illetve a menedzselésre helyeződik a hangsúly – akár pozitív, akár negatív értelemben. Előbbiek alapján a döntést előkészítő információk megléte kiemelten fontos.
A Balassagyarmati Fegyház és Börtön klasszifikációs tevékenységét szabályozó intézetparancsnoki intézkedés először 2008. februárjában került kiadásra, azóta már többször átdolgoztuk, finomítottuk. Úgy gondolom, nem tévedek akkor, ha azt mondom, hogy a személyi állomány tagjai közül – végrehajtói, illetve vezetői szinthez tartozó munkatársak egyaránt – többen fenntartásokkal, ellenérzésekkel fogadták már a klasszifikáció ötletét is. A fogvatartottak közötti különbségtétel, a különféle csoportok térben és lehetőségekhez való hozzáférésben is elkülönített kialakítása véleményem szerint hozzájárulhat ahhoz, hogy a személyi állomány komfortérzése, stressz-érintettsége optimalizálható legyen. A klasszifikáció segítségével a szakmai feladatok a törvényi rendelkezéseken túl (de azoknak nem ellentmondóan, hanem azokkal együtt) differenciálhatók. A konkrétan definiált fogvatartotti célcsoport körülhatárolt, a számára kialakított rezsimszabályokat egyértelműen meghatározó feladatrendszert eredményez. Az egyes fogvatartotti csoportokkal való foglalkozás egyértelműen meghatározott és körülhatárolt, közérthető szabályozása hosszú távon megkönnyíti a személyzet fogvatartottakkal közvetlenül foglalkozó tagjainak munkavégzését, ami csökkentheti a stressz-hatást, ezáltal hatással lehet a kiégési mutatók, illetve a fluktuáció csökkenésére, bár ez utóbbira azért mindenképpen nagyobb hatással van a társadalmi, de elsősorban az anyagi megbecsültség hiánya.
A fogvatartottak közötti differenciálás, majd az azt követően számukra meghatározott és kijelölt elhelyezés kapcsán hozott döntés megalapozottsága és helyessége érdekében fontos a megfelelően elvégzett előzetes kockázatfelmérés, de elmondhatjuk, hogy a várható kockázatok feltérképezésére, folyamatos értékelésére a büntetés teljes tartama alatt, de a szabadulásra történő felkészítés során is szükség van.
Néhány példa, amikor szükség van kockázatfelmérésre:
- befogadási eljárás: hogyan fog viselkedni a fogvatartott, mennyire lesz normakövető, együttműködő, várhatóan jelent –e veszélyt a személyzetre, milyen programokat kínálhatunk fel a számára stb.
- munkába állítás: biztonsági szempontból milyen besorolású munkahely kerülhet kijelölésre az adott fogvatartott számára, egyáltalán a munkáltatása jelent –e bárminemű kockázatot az Intézet rendjére, biztonságára stb.
- elhelyezés: a számára meghatározott rezsim, illetve az azon belül kijelölt zárka mennyiben segíti elő a büntetés-végrehajtási célok érvényesülését, beilleszkedése a kijelölt kényszerközösségbe zökkenőmentesen lezajlik –e stb.
- értékelő vélemények készítése: a vélemények elkészítésénél fontos, hogy azok megalapozott információkat tartalmazzanak, elősegítve ezzel a javaslatokat, illetve a döntést (egy adott fogvatartott átszállítása mennyiben szolgálja a célok érvényesülését, az egyén feltételes szabadságra bocsátása megalapozott –e vagy továbbra is fennáll a korábbi antiszociális magatartás, ezáltal a bűnismétlés veszélye, a végrehajtási fokozat megváltoztatása várhatóan milyen hatással lesz az érintett fogva tartottra stb.)
- biztonsági csoportba sorolás: milyen mértékben jelenthet veszélyt az adott fogvatartott az Intézet rendjére, biztonságára, illetve a személyi állomány tagjaira, de a fogvatartott társakra.
Szakértők két csoportba sorolják a kockázatfelmérési faktorokat és módszereket:
- ún. externális kockázati felmérés: annak megállapítása, hogy a fogvatartott melyik büntetés-végrehajtási intézetbe kerüljön (ez nem rajtunk múló dolog, beleszólásunk csak az intézetünkben elhelyezett fogvatartottak esetében hivatalból kezdeményezett át-, azaz inkább elszállítás esetén van),
- ún. internális kockázati felmérés: melyik körletrészre kerüljön az adott fogvatartott, milyen programban vehet, vagy vegyen részt - munkáltatás, oktatás, szakképzés, szakköri foglalkozás, egészségügyi vagy más jellegű felvilágosító előadás, drog-prevenciós foglalkozás stb. -
Egyértelmű tehát, hogy intézetünkben elsősorban az ún. internális vagy belső kockázatfelmérés, klasszifikáció működik, és ebben jelentős szerepe van a felkészítő részlegben eltöltött idő során beszerzett információknak, illetve azt követően a Befogadási és Foglalkoztatási Bizottság munkájának.
A törvényi klasszifikáció hazánkban a bíróság ítéletében meghatározott fegyház, börtön vagy fogház fokozat, illetve a szintén bírói döntésen alapuló enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazása.
A nemzetközi szakirodalom általában a következő kifejezéseket használja:
- minimum rezsim (Pálhalmai Országos Büntetés-végrehajtási Intézet stb.)
- közepes (medium) rezsim (Állampusztai Országos Büntetés-végrehajtási Intézet stb.)
- zárt (closed) (Budapesti Fegyház és Börtön, Balassagyarmati Fegyház és Börtön stb.)
- maximum rezsim (Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtön, Szegedi Fegyház és Börtön stb.)
Mint előzőekből kiderül, intézetünk alapvetően zárt intézet, ahol elsősorban fegyház és börtön végrehajtási fokozatba sorolt elítéltek töltik szabadságvesztés büntetésüket, nem megfeledkezve az Intézet ún. kettős funkciójából adódóan itt elhelyezett előzetesen letartóztatottakról és nem dolgozó nem jogerősen elítéltekről sem.
A fogvatartottak közötti differenciálás szempontjából kiemelt szerepe van a Befogadási és Foglalkoztatási Bizottság tevékenységének, illetve a felkészítő részlegben eltöltött időnek, de nem szabad megfeledkezni a büntetés további töltése alatt mutatkozó kockázati tényezőkről sem:
- jutalom-fenyítés aránya: ez elsősorban az együttműködés faktora, azonban egyes fogvatartottak manipulatív késztetéséről, konformizmusáról nem szabad megfelejtkezni,
- benyújtott kérelmek száma: ez mutatja meg, hogy a fogvatartott mennyi igényt támaszt a szervezet felé, mik az elvárásai, és nagyon fontos együttműködési faktornak tekinthető. Elég csak a büntetés-félbeszakítási kérelmekre utalni, ahol elsősorban a megalapozottságot kell vizsgálni, hiszen ha egy kérelem nem megalapozott, okkal feltételezhető, hogy a fogvatartott valamilyen úton el akarja hagyni az intézetet. Ilyen lehet továbbá egy átszállítási kérelem is (például: nem kíván beilleszkedni a fogvatartott a számára kijelölt rezsimbe, ezért inkább másik intézetbe próbál meg eljutni, de az átszállítás hátterében fenyegetettség is állhat, sőt ellenkezőleg – az érintett személy az, aki társait kihasználta),
- panaszok száma: sajnálatos módon nem nagyon különül el a kérelmektől, pedig jelentős faktor lehet, a fogvatartott igazságérzetét és önbecsülését mutathatja meg,
- fogvatartotti programokban való részvétel: a fogvatartott ez irányú aktivitása lehet pozitív (szabadidő hasznos eltöltése, a felkínált lehetőség elfogadása, együttműködés), de lehet negatív dolog is a háttérben (szervezkedés, informális hálózat működtetése),
- kapcsolattartás: mennyire fontos a fogvatartott számára a családja, milyen kapcsolatokat ápol a külvilággal, hozzátartozókkal,
- munkavégzés: annak színvonala, a munkahelyen tanúsított magatartása úgy a munkáltatókkal, mint a fogvatartott társakkal szemben.
A munkáltatás szerepe kiemelten fontos tényező, mert a nem dolgozó fogvatartottak esetenként passzívabbak, és egyes esetekben joggal feltételezhető, hogy a - sokszor nem legális eszközökkel fenntartott - külső kapcsolatrendszerük segíti őket az informális struktúra fenntartásában, vagy a benti agresszív tendenciák segítségével szerzik meg maguknak a javakat. Amennyiben azonban a fogvatartott pszichés, szociális vagy egészségügyi okokból nem dolgozik éppen fordított a helyzet: kiszolgáltatott, fenyegetett, illetve adott esetben megegyező körleten van az ún. „kemény maggal”. Előbbiek miatt is kiemelten fontos a felkészítő részlegben töltött idő alatt a fogvatartottak megismerése érdekében végzett szakmai tevékenység, majd a BFB megfelelő kockázatelemzést követő döntése.
A fogvatartottak együttműködése, kezelhetősége tárgyában többen folytattak kutatásokat, ezek közül most James Austin 2003-as kutatását lehet említeni, akinek az egyik legfontosabb megállapítása az volt, hogy a legtöbb fogvatartott soha nem lesz nehezen kezelhető.
Austin szerint a nehezen kezelhető cselekmények ritkák, azonban bekövetkezésüket nem lehet kizárni, amit zárójelben hazai vonatkozású példákkal is alátámaszthatunk:
- emberölés (néhány évvel ezelőtt Sz. János elítélt a Márianosztrai Fegyház és Börtönben szóváltást követően megfojtotta a zárkatársát, vagy említhetném a közelmúltban a Váci Fegyház és Börtönben bekövetkezett eseményt, amikor két fogvatartott meggyilkolta a zárkatársát.)
- fogolyszökés (J. Béla elítélt szökést követett el a Budapesti Fegyház és Börtön területéről.)
- súlyos testi sértés (önmagában, de kényszerítéssel együtt is jellemzően előforduló cselekmény)
- fogolyzendülés (talán vannak, akik emlékeznek arra, amikor a ’90-es évek elején az Intézet udvarán „leültek” az elítéltek)
Az általam említett példák érdekessége, hogy csak balassagyarmati vonatkozásokat tartalmaznak, a hivatkozott sztorikban szereplő fogvatartottak intézetünkben is voltak egy ideig elhelyezve, tehát mindenképpen élő kockázatokról beszélhetünk.
Austin szerint a biztonságot veszélyeztető egyéb események:
- személyi állomány tagja elleni támadás,
- öngyilkossági kísérlet,
- fegyver tartása,
- kábítószer tartása (Austin kutatása alapján már a fogvatartottak 8%-ánál előfordult).
Egyéb megállapítások:
- életkor szerepe: az idősebb rabok nem vonódnak be a rendkívüli eseményekbe (ez adott esetben olyan elítéltek esetében is megfigyelhető, akik korábban éppen maguk voltak a rendkívüli események elkövetői, kirobbantói, azonban az évek és az idő eljártak felettük. Egy ilyen fogvatartott mondta néhány nappal ezelőtti meghallgatása során: "Megöregedtem, a gyerekek meg felnőttek mellettem..."),
- nem szerepe: a fogvatartott nők állítólag kevésbé agresszívek, ezzel együtt szívesen venném a kalocsai kollégák észrevételét,
- erőszak-történet: az a fogvatartott, aki korábban valamilyen erőszakos cselekedetet hajtott végre, jellemzően a továbbiakban is folytatni fogja a hasonló megnyilvánulásokat,
- mentális állapot szerepe: a mentálisan valamilyen szempontból érintett fogvatartottak hajlamosabbak a rendkívüli eseményekben való részvételre, akár elkövetőként, akár áldozatként, ami indokolttá tette, hogy intézetünkben havi rendszerességgel aktualizálva elkészítjük a szuicid szempontból veszélyeztetett és/vagy kihasználható fogvatartottak listáját, és az érintettek fokozott nevelői, pszichológusi foglalkozásokban részesülnek,
- ún. „gengesedés”, azaz a bandák kialakulásának szerepe: mindez hazánkban is létezik, az átszállító zárkák (csurmák) ilyen téren veszélyes helynek számítanak, de gondoljunk csak az intézetünkben elhelyezett borsodi, hevesi, nyírségi származású fogvatartottak közötti, esetenként verbális, de néha fizikai szinten is testet öltő ellentétekre,
- nem hajlandó programokban részt venni: az ilyen elítélt esetében feltételezhető, hogy az informális struktúra építésével foglalkozik,
- visszaesés foka nem mindig egyértelmű: más adat szerepel a nyilvántartásban, mint, ami a valós helyzet, amire intézetünkben is volt már példa,
- kábítószer- és alkoholhasználat: ezek ugyan olyan jelenségek, amelyek csak részben állnak összefüggésben a bűnözéssel, azonban zárt intézeti körülmények között az ilyen szerekhez való tiltott hozzájutás, a fogyasztásuk után megváltozott tudatállapot, vagy éppen csak az elosztással összefüggő viták lerendezését célzó cselekmények kiemelt veszélyt jelenthetnek az Intézet biztonságára,
- szökési kísérlet: egyrészt - ha a fogvatartott eddig nem szökött, az nem jelenti azt, hogy nem is fog; másrészt - ha eddig már megkísérelte, akkor tudatában van annak, hogy fokozott figyelemmel kísérik a tevékenységét; harmadrészt - az ellenpéldák szemet szúrnak,
- az ítélet hossza: a hosszú ítélettel rendelkező rabok ritkán követnek el rendkívüli eseményt,
- a bűncselekmény jellege: az előző megállapítás vonatkozik általában az emberölést vagy a szexuális jellegű bűncselekményt elkövetett fogvatartottakra is,
- hátralévő idő szerepe: a szabadulás közeledtével a fogvatartottak inkább normakövetővé válnak, míg, ha még jelentős időt kell eltölteniük az intézetben, nem akarják megkeseríteni a saját sorsukat
- sikertelen normaszegés szerepe: az előidézett rendkívüli esemény mindig fokozott figyelmet indukál a többi fogvatartott irányába is, ezért a társak részéről is fenyegetést érezhet az a fogvatartott, aki „sikertelen” rendkívüli eseményt idéz elő.
Habár a fentiekben felsorolt példák részben egy amerikai kutatás eredményei, mégis úgy gondolom, hogy tanulságosak lehetnek a mi számunkra is. És talán kissé elkanyarodtam az eredeti témától, de talán nem volt haszontalan a röpke kitérő, és köszönöm az inspirációt mindazoknak, akiktől idézhettem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése